A Huawei is beszállt a kinyithatós telefonok versenyébe, a tavaly bemutatott Mate X után már itthon is elérhető az egymillió forintos Mate Xs. Persze meglehetősen nehéz a telefonok közé sorolni, mert jóval több mint egy csúcstelefon, ugyanakkor azt és azt is nehéz belőni hogy kinek ajánlható. Elvégre pont két csúcskategóriás telefon és egy egész családnak elegendő mennyiségű jó középkategóriás telefon jön ki az árából.
A Samsung Galaxy Fold egy könyvhöz hasonlóan csukható össze, és az előlapon is található egy kijelző a legfontosabb értesítésekhez. A Samsung Galaxy Z Flip úgy csukódik mint a régi flip telefonok, vagyis a kijelző mindkét verziónál gyakorlatilag eltűnik csukott állapotban. A Huawei Mate Xs viszont kifelé hajtható kettőbe, csukott állapotban szinte az egész telefon egy kijelzővé válik, leszámítva azt a néhány centis sávot, ahol például a lencsék is helyet kaptak.
Szép megoldás, luxusérzése is van az embernek tőle, csak közben folyamatosan retteg, hogy mi lesz a kijelzővel.
Meg kell hagyni, hogy az 5G-képes készülék tényleg baromi erős, és nagyon gyors. Kapásból kivált egy tabletet, mert kinyitva 8 hüvelykes kijelzőt kap az ember, ami nem csak a böngészést teszi sokkal kényelmesebbé, de például videót is sokkal jobb rajta nézni mint telefonon. Sok esetben a munkát is megkönnyíti, pedig csukott állapotban a 6,6 hüvelykes kijelző sem kicsi. Egyszerűen lehet rajta táblázatokat böngészni, szövegeket átnézni, vagyis vannak olyan esetek, amikor akár egy notebookot is kiválthat. Ezt erősítik az osztott képernyős és a drag&drop megoldások is.
Ezekben viszont még rengeteg, egyelőre ki nem használt lehetőség van. Az osztott képernyő például nem működik minden alkalmazásnál aminél indokolt lenne, a Messenger például pont egy ilyen. Alapvetően a drag&drop megoldásnak is az az életszerű felhasználása, hogy az osztott képernyő egyik oldalán böngészik az ember, valami izgalmasat lát, és azt rögtön át is dobja ismerőseinek a csevegésbe a túloldalon. Egyelőre azonban hiába nyitottam meg egyik ablakban a Facebookot, a másikban meg az emaileket, nem tudom áthúzni a Facebookban megosztott linket egy üres levélbe. Ahogyan nem lehet egyszerűen olyan képernyőfotót sem készíteni, amivel csak az oldal egy adott részét jelölöm ki, majd azt dobom át az email szövegtörzsébe. Sima fotók megosztására vagy jegyzetbe illesztésére tökéletes ugyan, de egy ilyen eszköz elbírná azt is, hogy ha tetszik egy Youtube videó, és át akarom húzni emailbe vagy csevegőablakba, akkor ne egy képet rakjon át, hanem egy linket is. Kijelölés és másolással nyilvánvalóan működik, csak ha már itt a drag&drop lehetősége, ami tényleg megkönnyíti a mindennapi felhasználást, akkor jó lenne rendszeresen használni is.
A megosztott képernyő azonban tényleg hasznos, főleg annak, aki szereti a multitasking megoldásokat, és egyszerre nézi mondjuk a böngészőjét, válaszolhat emailekre, és nyit meg például egy táblázatkezelőt vagy csak nézelődik a Facebookon.
A Kirin 990 5G processzor nem csak arra jó, hogy gond nélkül kezelje a készülék az 5G-t, hanem a mindennapi használaton is sokat dob. Azt már mondtuk, hogy erős, és azt is hogy gyors. Viszont a maga 8 GB RAM-jával és és 512 GB háttértárával azt is jól bírja, ha játékról vagy streamről van szó. Sőt, igazából itt kezd el igazán élni az egész, mert kinyitva a mérete a felbontása, mindene azért üvölt, hogy kezdjen el rajta az ember látványos dolgokat csinálni. Lehet ez egyszerű böngészés, vagy filmezés, ilyenkor kezd el igazán működni ez az egész, főleg ha mindezt legalább HD felbontásban áll a rendelkezésre.
Ha igazán aktuális szeretnék lenni, és nem félnék viccelni a kialakult helyzettel, akkor azt mondanám hogy ez a tökéletes karanténtelefon. A 4500 mAh-s akkumulátor sokáig bírja, alkalmas arra, amikre általában a csúcskészülékek alkalmasak, pluszban olyan multimédiás élményt nyújt, amit a csúcstelefonok nem. Ha unatkozik valaki, akkor szinte bármit lehet rajta játszani, és ha nincs jobb dolga, és a munkája is megengedi, még dolgozni is tud rajta.
Na meg fényképezni!
Itt már nem feltétlenül különböztetünk meg előlapot meg hátlapot, mert ugye az egész telefon egy összehajtott kijelző, de a lényeg az, hogy nincs kijelzőbe épített kamera. Helyette a már említett néhány centis sávban található a négy lencse: széles látószög, telefotó, ultraszéles látószög és egy ToF. összezárt állapotban lehetőség van arra, hogy ne csak a kép készítője, de a portré alanya is lássa, hogy fog kinézni a fotó, ami jópofa dolog. A helyhiány és lencsék elhelyezkedése miatt viszont kimaradtak olyan elemek mint például a periszkópos zoom, de azért panasz így sem lehet a fotókészítési lehetőségekre.
Igazából három dolog is van, ami miatt mégsem lehet teljes szívből lelkesedni a Huawei Mate Xs-ért.
Az egyik az ára. Oké, hogy ebben minden benne van, ami most csúcsnak számít, az is érthető, hogy olyan eszköze lesz az embernek, ami nem jön szembe minden sarkon, és mindenki rácsodálkozik.
Persze rá is csodálkozhat arra mindenki, hogy egymillió forintért vett magának valaki egy telefont.
A másik a Google-szolgáltatások fájó hiánya, hiszen akármennyire is növekszik az applikációk száma a Huawei saját app store-jában, és hiába hogy egyre több a magyar alkalmazás is, azért sok az olyan, ami még mindig csak trükközéssel érhető el. Legegyszerűbben úgy, hogy a régi telefonról a Phone Clone segítségével a meglévő applikációkat is átmásoljuk - már amit enged. A többinél marad az apk fájlok telepítése vagy alternatív megoldások megtalálása. Tény, hogy van élet Google nélkül, az is, hogy egyre több alkalmazás lesz beszerezhető hivatalosan, csak kérdés, hogy ki mennyire akar vagy képes kilépni a komfortzónájából. Egy egymilliós kiadásnál már ez a fajta kényelem is fontos szempont lehet, főleg akkor nagyon kínkeserves a váltás, ha valaki az eddigi mindennapjait teljesen Google-környezetben éli, oda tölti a fotóit, vagy a Chrome-ban tárolja például a jelszavait. Esetleg olyan üzleti vagy szabadidős appokat használ, amik pont nem elérhetőek. Ilyenkor a váltás még úgy is fájdalmas, ha közben a készülékért könnyű szívvel tudna lelkesedni az ember.
A harmadik probléma azonban ennél sokkal banálisabb:
Annak ellenére, hogy egyértelmű, hogy a kijelző bírja, mégis minden egyes percben attól rettegek, hogy megkarcolódik vagy ripityára törik.
A kinyitás és összezárás nem jár görccsel, zökkenőmentesen működik, és hamar hozzá lehet szokni. Viszont összezárva szinte az egész telefon egy egybefüggő kijelző, amitől az egész érzés olyan, mintha egy Fabergé-tojást hordoznék magammal. Zsebbe rakni lehetetlen, táskába meg pláne. Tok nincs rá (nem is lenne értelme), és még az asztalra is félve teszi le az ember. Az üveg csúszik szinte bármilyen felületen, a kezemben mégsem foghatom 24 órán keresztül, azt meg végképp el kell felejteni, hogy a mellékhelyiségben üldögélve ezzel a készülékkel üti el az időt valaki - kivéve, ha alkalomadtán bele tudja csavarni egy törölközőbe.
Végső elkeseredésemben éjszakára egy kipárnázott helyet készítettem neki: egy használaton kívüli tiszta zokniba tettem az egymilliós telefont, ha pedig ki kell menni a lakásból, akkor úgy fogtam a kabátzsebemben mintha egy atomfegyver indítógombja lenne nálam.
A Huawei Mate Xs-ben tényleg minden megvan, amit a technika jelenleg megenged, és még annál több is, ehhez meg csak elég ránézni. Hogy a kinyitás és összecsukás melyik iránya lesz a nyerő, milyen zsanér és hogyan állja majd ki az idő próbáját, az a jövő nagy kérdése, az viszont egészen biztos, hogy a kinyitható telefonok itt vannak, elérhetőek, és teljesen új kategóriát teremtettek a mobilpiacon.