Az Index táplálkozástudományi sorozatában belgyógyász szakértőnk segít eligazodni a mikor, hogyan, mennyit diétázzunk témakörében. Végigvesszük a legnépszerűbb diétákat pró és kontra. A legújabb rész a paleodiétáról szól.
A paleolitikus, illetve paleolit diéta, vagy röviden paleo az utóbbi években rendkívüli népszerűségre tett szert. 2014-ben például a Google statisztikája szerint ez volt a legtöbbször keresett diéta.
A paleolitikum (magyarul: régi kőkorszak, őskőkor vagy pattintottkő-korszak) a régészek adta elnevezés, amely földtörténeti szempontból a pliocén végével és a pleisztocénnel esik egybe. A paleolitikum a legújabb meghatározások szerint körülbelül 2,4 millió évvel ezelőtt kezdődött, és körülbelül 11 500 éve ért véget. Az emberiség történetének 99,5 százaléka a paleolitikumra esik.
Elődeink, akik az úgynevezett paleolit korszakban éltek, vadászó és gyűjtögető életmódot folytattak. Ez meg is határozta étrendjüket. Nagyjából tízezer évvel ezelőttre tehetjük a mezőgazdaság, a növénytermesztés és az állattartás elterjedését.
Ezért az ezt megelőző időszakban, így a paleolit korszakban elődeink gyakorlatilag nem fogyasztottak hüvelyeseket, gabonaféléket, tejtermékeket, legkevésbé pedig természetesen úgynevezett többszörösen feldolgozott élelmiszert és finomított cukrot. Ez tehát elég jól definiálja a paleodiétát.
Természetesen jelentős különbségek voltak − elődeink földrajzi helyzete miatt − az általuk fogyasztott étrendben is, de a lényeghez a fenti alapelvek mindenesetre elegendők.
Őseink ebben az időszakban
tehát fogyasztottak húst, magvakat, gyümölcsöt, halat és változó mennyiségben tojást.
Az alapelv tehát az, hogy ha elődeink mindezen jól megéltek, méghozzá a mostaninál jelentősen mostohább körülmények között, akkor talán génjeink alapján ennek az étrendnek a fogyasztására vagyunk alkalmasak, és lehet értelme ezt a diétát modern körülmények között is alkalmazni.
Ennél egy lépéssel tovább is tudunk menni, hiszen azt is tudjuk, hogy a paleodiéta magas fehérjetartalommal, viszonylag mérsékelt mennyiségű zsírral rendelkezik. Ráadásul abból is az egészségesnek tekinthető, többszörösen telítetlen zsírsavakat tartalmazza, relatíve alacsony szénhidrát- és nátriumbevitel mellett. Ezek pedig mind egészséges variációnak tekinthetők. Mindez logikusan hangzik és kiváló elméletnek tűnik, de mint tudjuk, a gyakorlat nem mindig követi az elméletet.
A paleodiéta rendkívüli népszerűsége ellenére meglepő módon meglehetősen kevés, modern tudományos módszereknek is megfelelő tanulmány készült ennek az étrendnek az egészségünkre kifejtett hatásáról.
Elméletben a paleodiéta ellen szól, hogy kevés rostot, kalciumot és folsavat tartalmaz.
Ez utóbbiak miatt érdekes módon először igazán a diétának az állapotos kismamákra kifejtett hatását vizsgálták tudományos alapossággal. Emellett léteznek tanulmányok a diéta hatásáról az úgynevezett metabolikus szindróma, vagyis kicsit leegyszerűsítve az elhízás, magas vérnyomás, kóros vérzsírszint, illetve a cukorbetegség előszobájának tekinthető állapot vonatkozásában is.
Az elérhető (ismét megjegyzendő, hogy meglehetősen limitált) információmennyiség alapján az összkép inkább pozitív, és elsősorban a diéta hasznát alátámasztó elméleteket igazolja. Ennek alapján a metabolikus szindróma alatt vizsgált paraméterek javulása észlelhető volt a paleodiétát követő személyek között.
Egy úgynevezett metaanalízis, vagyis több vizsgálat adatait feldolgozó tanulmány szerint
a paleodiétát követők általában fogyni tudtak a hagyományos, de általánosságban egészségesnek tekinthető étrendet követőkkel szemben.
A tanulmány szerint a paleodiéta valamelyes vérnyomáscsökkenést is eredményezett, amit statisztikai próbákkal vizsgálva valódinak, tehát nem a véletlen művének találtak a vizsgálók.
Emellett még a paleodiétát követők összes koleszterinszintje, valamint éhgyomri inzulin-, illetve C-reaktív proteinszintje szintén alacsonyabb volt. Ez utóbbi egy úgynevezett gyulladásmarker, amelynek szintje összefüggésben állhat az érbetegségekkel.
A paleodiéta tehát, úgy tűnik, jól vizsgázott az eddigi tudományos vizsgálatokban, de a végleges ítélet meghozatala előtt valamennyi szakember további, nagyobb vizsgálatok elvégzését javasolta.
Várandósoknak a paleodiéta általánosságban nem vagy pedig csak folsav-, kalcium- és esetleg jódpótlás mellett javasolható. Van azonban arra utaló adat, hogy a terhesség alatt alkalmazott paleodiéta – természetesen a megfelelő kiegészítő vitaminok alkalmazása mellett –
csökkentette a terhességi diabétesz kialakulásának veszélyét.
Úgy tűnik tehát hogy az eddig rendelkezésre álló adatok alapján kellő körültekintéssel a paleodiéta a modern kor embere számára is hasznos alternatíva lehet, különösen annak tudatában, hogy a hagyományos nyugati étrend elhízást, cukorbetegséget, sőt rákot okozhat. A paleodiéta alkalmazása előtt és alatt azonban mindenképpen ajánlott ebben jártas szakemberrel konzultálni.
Sorozatunk első részében a nyugati típusú diétáról írtunk.
A második rész a periodikus éhezés nevű diétáról szólt.
A harmadik részben az Atkins-diétát elemeztük.
Korábban a mediterrán diétáról is jelent meg írásunk.
A cikk szerzője belgyógyász szakorvos.
(Borítókép: Deb Lindsey For The Washington Post via Getty Images)