Tihanyi „Prosztata még megvan?” Tamás virtuóz fantomműtétbe kezd a kivetítőn, ropogtatja a levegőben az imaginárius csigolyákat. Aztán vasaló mozdulatok következnek, a teremben ülő külföldiek pedig megszakadnak a röhögéstől – ilyet még nem láttak. Vágó István a bejátszás után derűsen folytatja a sarlatánok ekézését – hát igen, Tihanyi olyan poén, amit a többi előadónak nehéz lesz überelni.
A 14. Európai Szkeptikus Kongresszuson ülök, amit idén a magyar Szkeptikus Társaság rendezhetett meg egy budai hotelben. A falakon áltudományok ellen harcoló tudósok és médiaszemélyiségek játékkártyamásai és elborzasztó idézetek Grespiktől Szendiig, egy asztalon minikiállítás áltudományos termékekből. Falszárító, fogyasztáscsökkentő adalék, homeopátiás álgyógyszerek, és persze Egely György vitalitásmérője.
A háromnapos rendezvényen péntek óta egymást érik az előadások, a hallgatóság bő száz ember. Ők a maroknyi keménymag: nem azért, mert kifizették a nyolcezer forintos regisztrációs díjat, hanem mert képesek egy kényelmetlen széken napokig angol nyelvű, gyakran tudományos igényességű (tehát olykor szakszövegekkel terhelt) előadásokat hallgatni, hogy hatékonyabban fel tudják venni a harcot az emberi hiszékenység és tájékozatlanság ellen. A BME februári szkeptikusrendezvénye jobban a közönségnek szólt, az európai kongresszus viszont néha olyan, mint egy oldott hangulatú stratégiai megbeszélés egy vezérkari bunkerben.
Homeopátiás sör, Hold méretű Mars
Vágó arról beszél, hogyan jelenik meg az áltudomány a médiában – ehhez tényleg Tihanyi a legjobb illusztráció. Pellengérre kerülnek a telefonos jövő- és szerencsemondó műsorok is, majd a tévés megpróbál választ találni arra, hogy miért ennyire népszerű az idiotizmus. Szerinte részben ott keresendő az ok, hogy a kereskedelmi tévéket főleg a kevésbé iskolázott rétegek nézik, a tévék pedig megpróbálják kiszolgálni őket. Az áltudományok többnyire gyors, egyszerű megoldásokat kínálnak nehéz feladatokra, ezért felkeltik a nézők érdeklődését – de míg egy hülyeség rövid és egyszerű lehet, annak cáfolata általában hosszú és bonyolult. Vágó a tudományos újságírók felkészültségét és felelősségét hangsúlyozza, majd egy újabb vicces videóval zár: bemutatja, hogyan osztottak a szkeptikusok homeopátiás sört a Szigeten.
A csillagász-űrkutató Almár Iván is a sajtót cincálja, pontosabban a sajtónak az égi jelenségekre adott pánikreakcióit. Bár sajnos van olyan cikk, amivel az Indexen is lehetne fogást találni, úgy tűnik, nem nálunk van a legnagyobb baj, mert csupa olyan marhaság kerül elő, amit mi is lelepleztünk: a 2012-para, Nibiru, világvégét hozó üstökösök és egy makacsul terjedő lánclevél, ami szerint a Mars augusztusban akkorára nő az égen, mint a Hold. Ez utóbbi alapja jól dokumentált: 2003 nyarán volt legközelebb a Mars a Földhöz az utóbbi hatvanezer évben. Egy cikk megemlítette, hogy a bolygó ilyenkor nagyobbnak is tűnik az égen, és ha 75-ször nagyobb lenne, pont akkorra lenne, mint a Hold. Aztán ez a 75-ös szorzó valamelyik átvételnél eltűnt, és megszületett a hoax.
Egy Romániából érkező orvos, Atila Nyerges sötét képet fest hazájáról. Több nemzetközi felméréssel alátámasztott előadásából az tűnik ki, hogy Románia Európa egyik tudományosan legkevésbé képzett országa. Ez a közéletben is megjelenik: amikor a tavalyi választásokon nem Mircea Geoană nyert, felesége azzal vádolta a győztes Traian Băsescut, hogy negatív energiákkal támadta a kampány alatt ellenfelét. Több grafikonon Magyarország is eléggé hátul szerepel: nálunk is sokan keverik az asztrológiát az asztronómiával és keveset tudnak az antibiotikumokról – annak ellenére, hogy tudományos képzésben jók vagyunk.
Túl nagy engedmények
A kongresszus legerősebb blokkját az alternatív gyógyászattal foglalkozó előadások adják – itt szerepel a legismertebb név is a programban, a brit Simon Singhé. Singh részecskefizikát tanult, majd elismert tudományoskönyv-szerző lett, többek között az alternatív medicináról is írt. Tavalyelőtt egy cikke miatt hitelrontásért beperelte a Brit Kiropraktőr Szövetség (BCA), majd idén visszavonta a vádakat. Az eset rávilágított arra a sajátos joggyakorlatra, ami Nagy-Britanniában a hitelrontási perekben történik – erről bővebben is beszélt Singh, amikor az előadása előtt el tudtam kapni egy rövid interjúra.
A rendezvényen is főleg a csontkovácsok elleni harcáról beszélt, hangsúlyozva, hogy ő nem vonja kétségbe, hogy lehetnek a kiropraktikának pozitív hatásai, viszont az esetenként súlyos mellékhatásokról (akár a nyaki artéria sérülése) szerinte kevés szó esik. Az pedig egyszerűen nem igaz, hogy mindenféle nyavalyát – fülgyulladást, szívbetegséget – is lehetne gyógyítani gerincmanipulációval (mint ahogy azt David Palmer, a kiropraktika 19. századi atyja hitte és terjesztette). Singh cikke előtt egyébként évente legfeljebb egy-két tucat panasz érkezett kiropraktőrökkel kapcsolatban az országban, utána egyetlen hónap alatt hatszáz, a BCA visszavonulót fújt, és kampány indult a hitelrontási perekről intézkedő törvény reformjáért is.
Willem Betz gyógyszerészprofesszor, a belga szkeptikusszervezet elnöke arról beszél előadásában, hogy az EU – egyébként többnyire jó – alternatívgyógyászat-szabályozó direktíváit több ország megkerüli. Ilyen például Hollandia, ahol azzal magyarázzák ezt a gyakorlatot, hogy az ország jelentős mennyiségben exportál homeopátiás készítményeket. Betz szerint a homeopátiás szerekkel szemben egyébként is túlságosan elnéző az EU, holott józan ésszel könnyen belátható, hogy legfeljebb csak placebohatása lehet egy olyan szernek, ami például a címkéje szerint is hígított holdfényt vagy a Berlini Falra emlékező vizet tartalmaz.
Michael Heap klinikai pszichológus, a brit szkeptikusok szövetségének elnöke is a túlzott engedményekről beszél. Elmondja, hogy Károly herceg is nagy támogatója az alternatív medicinának, és hogy az adófizetők pénzéből is egyre többet költenek humbugokra. A brit orvosszövetség, a BMA becslése szerint csak a homeopátiás szereket évi négymillió fonttal támogatja a nemzeti egészségügyi szolgálat, az NHS. A BMA júniusban kezdett kampányba, hogy ezt a támogatást megszüntessék, és a homeopátiás szerek ne használhassák a „gyógyszer” elnevezést. „Talán az új kormányunk majd tesz valamit, bár négymillió font nem sok pénz az érintett szavazók boldogságáért” – fogalmaz cinikusan Heap.
A blokkot Andy Wilson zárja, aki a tudomány felől közelítő szkeptikusokkal szemben inkább a figyelemfelhívásra koncentrál, így kicsit karikatúraszerű, amiket csinál. Például harcostársaival készített egy honlapot, ami válaszol arra, hogyan működik a homeopátia. Így. Vagy megszervezte, hogy idén januárban az ország több pontján 450 aktivista „túladagolja” magát homeopátiás szerekkel. Nem vagyok biztos abban, hogy ezek a legjobb fegyverek az áltudományok ellen – mindenesetre a túladagolás olyan sikeres volt, hogy jövőre megismétlik.
A Biblia szerint két lepel volt
A fentieken kívül még nagyjából egy tucat előadás hangzik el, de két nap után feladom, nem vagyok elég edzett a szkeptikus keménymaghoz – bár a további program is nagyon jó. Massimo Polidoro olasz pszichológus, író Harry Houdiniről (született Weisz Erik) beszél, aki nagy ellenlábasa volt a spiritualista humbugoknak, több médiumot le is leplezett (erre rá is ment a barátsága Conan Doyle-lal). Az előadásból nem derül ki több, mint Houdini Wikipedia-szócikkéből, de a korabeli filmrészletek feldobják.
Aztán jön Luigi Garlaschelli olasz kémikus. Ő tavaly középkori eszközökkel elkészítette a torinói lepel mását, hogy bemutassa, a lepel lehet hamisítvány is. (Egy kormeghatározási vizsgálat szerint a lepel 12. század környéki, tehát nem lehet eredeti – a katolikus egyház azonban nem fogadja ezt el.) Mint mondja, egy 1. századbeli lepel eleve máshogy nézne ki, két darabból állna, és a Bibiliában is azt írja János evangéliuma, hogy: „És a keszkenő, a mely az ő fején volt, nem együtt van a lepedőkkel, hanem külön összegöngyölítve egy helyen.”
A kutató részletesen elmeséli, és a magával hozott gyolcsmintákon be is mutatja, hogyan készített lenyomatot egy vörös festékkel bekent férfiról, majd hogyan öregítette a gyolcsot úgy, hogy a mikroszkóp alatt is egészen hasonlatossá vált a torinói lepelhez. „Utána sok nemzetközi tudományos lap és műsor megkeresett, de Olaszországban nem volt nagy hírverés” – mondja egy nézői kérdésre válaszolva.
Természetesen előkerül a kreacionizmus is, Kampis György tudományfilozófus, A fajok eredete legutóbbi újrafordítója előadásában. Kampis a tőle megszokott higgadt tudományossággal, pontosan hivatkozott példákkal szedi ízekre a magát nem kreacionizmusnak nevező kreacionizmus, az intelligens tervezettség (ID) elméletét. Elmagyarázza, hogy az evolúció maga nem kérdéses: az evolúció tény, az elméletek már csak arról szólnak, hogy miként is ment végbe. A kutató egy felmérést is idéz, amely szerint a kreacionizmus a keresztény fundamentalizmusban nyer főleg híveket (náluk is), majd kitér arra, hogy egy tudós nem lehet e kérdésben nemtörődöm vagy leereszkedő: az emberekkel beszélni kell az evolúcióról, sőt arról is, hogy a tudomány mire jó – ez ugyanis Kampis szerint nincs rendesen képviselve az oktatásban. Az ő előadására egyébként a hazai ID-szervezet egyik vezéregyénisége is beül, de a kérdéseket már nem várja meg.
Az utolsó előadás, amit végigülök, a rotterdami Gerald de Jongé. De Jong szabadúszó programozó, aki a Darwin@Home nevű evolúciódemonstráló projekt gazdája. Új kezdeményezése a Tetragotchi, ami egy evolúciós online közösségi játék, de egyelőre nem tud belőle sokat mutatni. És egy ilyen programot úgyis inkább ki kell próbálni, mint előadást hallgatni róla – elindulok haza, amikor a derekam már könyörög, hogy álljak fel a kényelmetlen székről. Tihanyi Tamásnak biztosan lenne erre egy gyors fantomműtétje.