A fák alkalmazkodóképessége mentheti meg az erdőket, amelyek a globális felmelegedés elleni küzdelem legfontosabb eszközei lettek, ugyanis ezeknek köszönhetően a légkörbe kerülő szennyeződések jó része lekötődik. Igen ám, de a globális felmelegedés miatt egyre több erdő pusztul el, így a klímaváltozás következményei az annak visszaszorítására szolgáló megoldásokat is gátolják – kivéve ha a fák képesek alkalmazkodni az új körülményekhez. A kutatók szerint márpedig igenis képesek rá.
Az elmúlt években egyre többször jelenik meg újságok címlapján vagy a televízióhíradókban, hogy Földünk valamelyik erdeje éppen nagy területen ég, sok esetben ez pedig nemcsak közvetetten, de közvetlenül is érinti a lakosságot.
Mivel az erdők elnyelika szén-dioxidot, így az egyik legnagyobb szerep a fákra hárul a klímaváltozás elleni küzdelemben. Igen ám, de pont a globális felmelegedés okozta klímakatasztrófa az, amely felperzseli ezeket. Ugyan a legtöbb esetben az Egyesült Államokban található erdők kapcsán szoktak aggasztó hírek érkezni, idén Európát is nagymértékben sújtották a nagy területet érintő tüzek, mivel az elmúlt ötszáz év legrosszabb aszálya és hőhulláma pusztított a kontinensen.
Az aszály miatt még a hőségnek igazán ellenálló fafajták is veszélybe kerültek, Spanyolországban például – amely a világ vezető olívaolaj-kitermelője –, a gazdák szerint az olajfák termése akár ötvenszázalékos visszaesést is mutathat a szárazság miatt – írja az Európai Bizottság honlapja.
A Föld jelenlegi erdejei elnyelik a káros gázkibocsátás egyharmadát, így amennyiben elindulna egy globális erdősítési program, még egy harmadot ki tudnának harapni a fák a globális felmelegedést kiváltó szennyeződésekből.
Ha csak az elmúlt tíz évet nézzük, számos olyan esemény történt, amikor egy-egy súlyos aszály nagyarányú fapusztulást okozott az erdőkben
– mondta dr. Jaideep Joshi, a Plant-FATE projekt munkatársa, amely az erdők éghajlatváltozás elleni védelmét szolgáló tulajdonságokat vizsgálja.
Több milliárd fa ültetése az egyik legolcsóbb módja az éghajlati válság kezelésének – derül ki egy tanulmányból, amely a globális erdősítésekben rejlő lehetőségekről szól az éghajlatváltozás mérséklésében. A publikáció szerint az ökoszisztéma még 0,9 hektárnyi erdő létesítésére adna lehetőséget, amely 25 százalékkal megnövelné a jelenlegi mértéket, így a légkörben lévő szén-dioxid további 25 százaléka kerülhetne lekötésre.
A globális felmelegedés azonban pont ez ellen dolgozik, a szárazság és aszályok miatt hatalmas erdőterület pusztult el vagy vált a tüzek martalékává az elmúlt évtizedekben. 1987 és 2016 között ötszázezer hektárnyi fás terület tűnt el. Az aszályok elleni törekvések részeként indult el most a Plant-FATE projekt is, amely a szárazság fákra gyakorolt hatásának előrejelzését és megelőzését tűzte ki célul.
Jelenleg ugyan egyre több törekvés irányul erre, ezek a modellek nagyon ritkán veszik figyelembe a különböző fafajok alkalmazkodási képességét a szárazsághoz, ezek hiánya miatt pedig az előrejelzések is következetlenségekhez vezethetnek. Ezért a Plant-FATE egy új modellt alkotott meg ezek figyelembevételével.
Jelenleg ebben van a legnagyobb bizonytalanság. Van ez a vegyes fajokból álló ökoszisztéma, amelyet megpróbáltunk egyszerűen, mégis átfogóan modellezni. Ez segíthet abban, hogy melyik fajt hova érdemes elültetni
– folytatta dr. Joshi, aki szerint a megalkotott modell rendkívül hasznos lesz a faültetési programok megtervezésénél. Ez ugyanis jelezheti a különböző fajok szén-dioxid-lekötési és -tárolási potenciálját az elkövetkező ötven-száz évben, amikor az éghajlati viszonyok már jócskán eltérnek majd a maiaktól.
Az aszálynak kitett fák akár hetek-hónapok alatt lehullathatják leveleiket, hogy megőrizzék magukban a nedvességet – ugyanis a víz a levelek pórusain keresztül elpárolog –, a jelenséget gyakran hamis ősznek is nevezik.
Részben emiatt idővel az erdők új fákat növeszthetnek, olyanokat, amelyek képesek alkalmazkodni a száraz körülményekhez és az aszályhoz. A teljes modell megalkotásához dr. Joshi és munkatársai az Amazonas esőerdő területéről származó adatokat használtak fel, amely körülbelül négyszáz különböző fajt ölel fel ötezer négyzetméteres területen. Az adatokat kielemezve a kutatók azt találták, hogy modelljük előrejelzései szorosan megegyeznek a helyszín életében történtekkel.
Dr. Joshi, az ausztriai Laxenburgban működő Nemzetközi Alkalmazott Rendszerelemzési Intézet kutatója szerint ez az első alkalom, amikor egy vegetációs modell valósághűen teljesített különböző időskálákon, miközben nagyon kevés paramétert használt fel.
Ez lehetővé teszi az erdő teljesítményének előrejelzését ismeretlen körülmények között, ami előre tudja mozdítani az erdők jövőbeli, éghajlati forgatókönyvekre adott előrejelzését
– emelte ki a kutató.
Ugyan sokszor úgy tartják, hogy a magas fák sokkal kevésbé ellenállók a száraz körülményekkel szemben, a kutatók szerint még sok kérdésre kell megtalálniuk a választ ahhoz, hogy meg tudják határozni, hogy a fa mérete milyen mértékben befolyásolja alkalmazkodó- és ellenállóképességét.
Dr. Laura Fernández de Una vezeti a Horizon által finanszírozott, DISTRESS elnevezésű projektet, amely azt vizsgálja, hogyan változik a fa vízszállító képessége a magasságától függően, és mindez hogyan befolyásolhatja a szárazságra adott választ. A kutató és csapata ugyan rávilágít arra, hogy alapvető különbségek vannak a különböző fatípusok között, egy örökérvényű igazság továbbra is érvényesül a magas fákat illetően: a gravitáció miatt a víz nehezebben jut el a magas fák csúcsához, amely normál körülmények között is akadályt jelenthet, nemhogy aszálykor.
Szárazság idején ugyanis a fák nehezebben vonják ki a vizet a száraz talajból, és továbbítják felfelé. Ez növeli annak a kockázatát, hogy a vízszállító vezetékek légbuborékokat szívjanak be, amelyek elzárhatják az áramlást – hasonlóan az emberi erekben kialakuló embóliához. Ha a buborékok nagy számban vannak jelen, a fa egyes részei egyáltalán nem jutnak vízhez, így elpusztulnak.
Emellett a magas fák több hőnek és szélnek, valamint kevesebb páratartalomnak vannak kitéve.
A magas fák lombkoronája jóval szárazabb, mint egy kisebb fáé az aljnövényzetben, így az aszály meglehetősen negatív következményekkel jár esetükben
– mondta dr. Fernández de Una.
Ellenben a korábbi kutatások azt mutatják, hogy a magas fák képesek alkalmazkodni a hő- és vízterheléshez, így strapabíróbbak, mint a kisebb fák. Képesek ugyanis kiterjeszteni a vízvezető csöveiket annak érdekében, hogy jobb áramlást érjenek el hosszú törzsükön.
A magas, nagyméretű fáknak emellett több gyökerük van, amelyek nagyobb mélységet érnek el, így még akkor is elérhető a víz számukra, ha a felső talajszinten alacsony mennyiségben van csak jelen. A magas fáknak általában vastagabb törzsük is van, ami egyben azt is lehetővé teszi, hogy több tápanyagot és vizet tároljanak.
Dr. Fernández de Una szerint mindez azt mutatja, hogy – a közkeletű feltételezésekkel ellentétben – a magas fáknak van igazán esélyük a klímaváltozás elleni harcban, amikor a hőmérséklet drasztikusan megemelkedik majd, és a víz sem lesz elérhető hosszú ideig.
A magas fák képesek alkalmazkodni és leküzdeni korlátaikat. Nyitottabbnak kell lennünk azzal kapcsolatban, hogyan reagálhatnak az aszályra. Ha nem érné meg magasnak lenni, akkor a fák sem nőnének magasra
– vélekedik a kutató.
(Borítókép: Jerome Gilles / NurPhoto via Getty Images)