Tudta Ön, hogy az idegenek egy több mint tízezer éve a Föld körül keringő műholddal figyelnek minket? Nem jól tudta.

Mikulás már nagyon készülődött kakaósbevonómassza-figuráival, amikor 1998 decemberében megérkezett a Nemzetközi Űrállomáshoz a NASA űrsiklója, fedélzetén az állomás első amerikai moduljával, a Unityvel. Az Endeavour űrhajósai közel két hétig dolgoztak az orosz Zarija és a Unity összekapcsolásán, három hosszú űrsétát is tettek, amelynek során antennákat szereltek, és több mint negyven kábelt kötöttek össze a 35 tonnásra bővült eszköz külsején. A munka közepén járhattak, és az űrsétákat végrehajtó specialisták, Jerry Ross és Jim Newman éppen a Unity modult az Endeavour rakterében rögzítő elemekre igyekeztek hővédő borítást szerelni, hogy csökkentsék a kiálló fémalkatrészek miatti hőveszteséget, amikor becsúszott egy malőr. Az egyik hőszigetelést nem sikerült megfelelően rögzíteni, így az elszabadult, és az űrben lebegve eltávolodott az űrállomástól.

A küldetés parancsnoka, Robert Cabana jelezte kollégáinak, hogy mi történt, miközben orosz kollégájuk, Szergej Krikaljev lefotózta a jelenetet. A képen a földi légkör felhők borította szelete látható, és az amorf fekete hőszigetelőfólia-darab. A 025570 lajstromszámú űrszemét pár nappal később elégett a légkörben, és közben megszületett a Fekete Lovag, az emberiséget megfigyelő idegen űreszköz legendája.

Mi csipog az űrben

Az űrsiklóprogram egyik legfurább fotója persze önmagában kevés lett volna a legendához, kellett hozzá Nikola Tesla. Kreatív agyak becsatornázták a történetbe azt az esetet, amikor a zseniális feltaláló 1899-ben Colorado Springs-i pajtájában rádióval kísérletezve különös adást fogott az űrből: azt jegyezte fel, hogy az adás valószínűleg intelligens idegen civilizációtól származik. Hogy milyen adást foghatott, azt ma már nem tudhatjuk. Jelenleg annyit tudunk, hogy az első, biztosan földön kívüli rádióadást a 30-as években fogtuk, és ez a környék legerősebb forrásából, a galaxisunk közepéből érkezett, és nem idegen civilizáció küldte. Miközben a technika csak a hatvanas évek közepére érte el azt a fejlettséget, hogy például pulzárokból származó jeleket tudjunk fogni, nem kizárt, hogy Tesla egy pulzár jelét fogta.

A Fekete Lovag történetébe később bekerült egy újabb rádiós, a norvég Jörgen Hals, aki a húszas években egy különös jelenséget tapasztalt: az általa adott jelek pár másodperces késéssel visszhangoztak valamit. Duncan Lunan skót sci-fi-író a Spaceflight magazin egyik 1973-as számában vetette fel, hogy a visszhang idegen civilizációk műve lehet, és talán nem kizárt, hogy egy 13 ezer éve itt keringő műholdról jön, amit az Ökörhajcsár csillagképben honos civilizáció küldött. A visszhangokra azonban soha sem született megbízható magyarázat, mivel 1975-ben megszűntek.

Lunan azóta csak a visszhang eltűnését kutatja, és elhatárolódik korábbi „tudománytalan” elméletétől, ahogy az újjászületett Fekete Lovag szatelit történetétől is. Kérdés persze, ha egy idegen űrszonda megpróbálja felhívni magára a figyelmet, miért tűnik el hirtelen, mintha a nyilvánosság elől menekülne, hacsak nem akarja összezavarni az embereket.

Nem a Fekete Lovag lenne egyébként az első titokzatos műhold. Donald Keyhoe már 1954-ben – három évvel a Szputnyik fellövése előtt – állította, hogy az amerikai légierő szerint két titokzatos tárgy kering a Föld körül. Ezekről sem akkor, sem később nem derült ki közelebbi, viszont kiválóan felhívták a figyelmet Keyhoe ekkor megjelent könyvére. Ezt az epizódot azonban már a hidegháború korszaka követte, amikor minden, föld körüli pályán keringő eszközről kiderítették, hogy melyik félnek dolgozik.

Szakmabeliek szerint az a különös, hogy viszonylag kevés elméletünk van az űrben lebegő titokzatos dolgokról, pedig sok minden van odakint, amit nem igazán látunk, ezért bármi lehet. Ami az idegen eszközt illeti, biztos nagyon hatékony meghajtással rendelkezik, amivel tizenháromezer évig pályán tudott maradni, de ha ez sikerült neki, mára véget ért a jó világ, mert bizonyosan magasabb pályára kellett költöznie a sok űrszemét miatt, hacsak nem maga is egy űrszemét.