Most, hogy már tudjuk, hogy a Naprendszer legkisebb bolygója – ami Mercurius római istenről kapta a nevét – legalább annyi dologban különbözik a Föld körül keringő Holdtól, mint amennyiben hasonlít rá, ideje továbbutazni. Az Index legújabb cikksorozatában annak járunk utána, hogy milyen érdekességeket, anomáliákat és furcsaságokat rejtegetnek előlünk a Föld szomszédai – nevezetesen a Naprendszer bolygói. Az első részben a Merkúrt vettük górcső alá, képzeletbeli űrhajónk azonban ezúttal már körülbelül 50 millió kilométerrel távolabb, a Vénusz felszínén keres leszállóhelyet.

A Naprendszer második bolygója Venus római istennőről kapta nevét, akihez olyan dolgokat kapcsoltak, mint a növényi termékenység, a szépség, a szerelem és a báj – eredetileg maga a név is ezt jelentette. Érdekesség, hogy a Vénusz az egyetlen olyan bolygó a Naprendszerben, ami női alak nevét viseli. A rómaiak egyébként nem tévedtek: távolról szemlélve a Vénusz valóban az egyik legszebb külsejű bolygónk finom vonásainak köszönhetően, a valóságban azonban ennek szöges ellentétét képviseli a planéta – felszínén valósággal életre kel a pokol. Fortyogó vulkánok, elképesztő légköri nyomás és a Naprendszerben sehol máshol nem mért hőség uralkodik a felszínen – de erről majd később.

A Földről nézve a Vénusz az egyik legkönnyebben megfigyelhető bolygó, látszólagos fényessége -3,8 és -4,6 magnitúdó között alakul, ezért szabad szemmel is látható, az éjszakai égbolton csak a Hold fényesebb nála. Többek között ennek köszönhető az is, hogy a bolygó a kalauzcsillagok közé tartozik, mivel évszázadokkal ezelőtt segítette az embereket utazásaik során a tájékozódásban – vélhetően ezekben az időkben kaphatta az Esthajnalcsillag elnevezést is. A „csillag” jelző persze tudományos szempontból egyáltalán nem állja meg a helyét, senkit ne zavarjon össze, természetesen továbbra is bolygóról beszélünk, méghozzá nem is annyira kicsiről – már amennyiben a kőzet típusúakat vesszük figyelembe.

A Föld ikertestvére is lehetne

A Vénusz ugyanis közel akkora, mint a Föld, sőt a csillagászok a Föld gonosz ikertestvérének nevezik, mivel a két bolygónak nagyon hasonló a mérete, a gravitációs ereje és a tömege is. A Vénusz egyenlítő körüli átmérője 12 104, míg a Földé 12 756 kilométer, jól látható tehát, hogy ilyen téren szinte elenyésző a különbség a két planéta között – közelebbről megvizsgálva őket azonban nem is különbözhetnének jobban egymástól. Míg a Föld a „jó úton” maradt, és olyan körülményeket teremtett, hogy élet alakulhatott ki rajta, addig a Vénusz egy öngerjesztő folyamat miatt a Naprendszer poklává változott.

Köszönhetően a Szovjetunió 1961 és 1984 között működő Venera-programjának – aminek keretén belül tíz szonda landolt a Vénusz felszínén – és a Magellán űrszonda 1990 és 1994 közötti munkálatainak, ma már tudjuk, hogy a teljesen kopár bolygót vulkánok ezrei borítják, itt-ott völgyekkel és magasabb hegyekkel. Felszíni jellegzetességei közé tartozik az Ishtar Terra, egy Ausztrália-méretű sziklás, magashegyi terület az északi pólus közelében és egy még nagyobb, Dél-Amerika-méretű, az egyenlítőn átívelő, Aphrodite Terra nevű régió. Érdekesség, hogy a Vénusz egyik hegye eléri a 11 ezer méteres magasságot is – tehát magasabb, mint a Földön található Mount Everest – még így sem ez a Naprendszer legmagasabb hegye.

A Vénusz emellett tökéletes példája annak is, hogy mi fog történni a Földdel, amennyiben nem állunk le az üvegházhatású gázok légkörbe bocsátásával. A bolygó a Naprendszer legforróbb felszíni hőmérsékletével rendelkezik, még a Naphoz legközelebb eső Merkúrnál is perzselőbb hőség uralkodik rajta, ami elérheti az akár 470 Celsius-fokot is. Légköre ugyancsak a legsűrűbb a Naprendszerben található kőzetbolygók közül,

A Vénusz légkörének nagy része szén-dioxidból áll, mivel hiányzik a szén körforgása, tehát semmi nem juttatja vissza azt a sziklákba és más felszíni képződményekbe – a szerves élet hiánya miatt pedig nem jöhet létre az ezt elnyelő biomassza sem. Egyes feltételezések szerint évmilliókkal ezelőtt a felszínt a földihez hasonló óceánok borították, ezek azonban mostanra teljesen elpárologtak, az erősebb mágneses tér hiányában pedig a napszél szétteríthette az űrben a hidrogénrészecskéket. A bolygó felszínét egyébként különleges műszerek nélkül lehetetlen megfigyelni, a Vénuszt ugyanis vastag, kén-dioxidból és kénsavból álló felhőréteg takarja, ami a Napból érkező fény közel 60 százalékát teljesen visszaveri – emiatt a felszín rendkívül rosszul megvilágított.

A kelet nyugat és a nyugat kelet

És hogy milyen lenne a Vénusz felszínén tartózkodni? Egészen zavarba ejtő. Nemcsak azért, mert hirtelen nem tudna mit kezdeni a brutális hőmérséklettel és légköri nyomással, hanem azért is, mert a Vénusz a Földhöz viszonyítva ellentétes irányba forog – tehát a bolygón a Nap nyugaton kel, és keleten nyugszik. Mindezt kivárni azonban egy örökkévalóság, egy nap ugyanis a Vénuszon 243 földi napnak felel meg, mivel tengely körüli forgása rendkívül lassú. Hogy tovább bonyolítsuk a helyzetet: a Merkúrhoz hasonlóan a Vénuszon is hosszabb egy nap, mint egy teljes év – a bolygó ugyanis 225 földi nap alatt kerüli meg csillagát, azaz a Napot, 18 földi nappal hamarabb, mint hogy egyszer megforduljon saját maga körül.

Érdekesség továbbá, hogy a Merkúr mellett a Vénusz az egyetlen olyan bolygó, ami nem rendelkezik holdakkal, a bolygó körül csak egy 524522 Zoozve nevezetű aszteroida kering, ami idővel elhagyja majd a Vénuszt. Holdak mellett ráadásul még évszakokat sem figyelhetünk meg a bolygón. Mint ismeretes, a Földön annak megfelelően váltakoznak az évszakok, hogy a planétát éppen milyen szögben érik a Nap sugarai. A Föld forgástengelye körülbelül 23 fokot dől, a Vénuszé ezzel szemben viszont csak három fokot, ami túl enyhe ahhoz, hogy évszakok alakuljanak ki. Ez azonban még nem állná útját az élet kifejlődésének. Ha a bolygóról hirtelen eltűnnének az üvegházhatású gázok, körülbelül olyan hőmérsékletekkel és viszonyokkal találkoznánk, mint a Földön. Ez viszont nem valószínű, hogy valaha is meg fog történni, így egyelőre ne tervezzen utazást a szomszédos bolygóra.

A cikksorozat eddig megjelent részei: 

Merkúr: Perzselő hőség uralkodik rajta, mégis jég fedi a Naphoz legközelebb eső bolygót