Hiába keressük, nem találunk még egy ilyen bolygót a világegyetemben

További Ma Is Tanultam Valamit cikkek

A Vénuszon tett rövid kirándulásunk után ismét képzeletbeli űrhajónkban utazunk, miközben próbáljuk magunkat túltenni a 470 Celsius-fokos hőmérséklet és a földinél sokkal nagyobb felszíni nyomás okozta traumán. Az úti cél ezúttal már a Naprendszer harmadik bolygója, mely körülbelül 40 millió kilométernyire található a Vénusztól. Az ablakon kitekintve már láthatjuk is azt, a felszínre pillantva pedig ismerős látvány fogad minket, ami a landolás után tovább fokozódik: mindez nem véletlen, hiszen a Földön, az emberiség anyabolygóján járunk, az egyetlen olyan planétán, ahol – legalábbis jelenlegi ismereteink szerint – élettel találkozhatunk.

Éppen ezért a Földdel kapcsolatos érdekességeket nem is lehet egyetlen cikkbe sűríteni, annyi mindent tudunk bolygónkról, hogy a tudást egy könyv, de még egy egész könyvtár is nehezen fogadná be. Tudta például, hogy a Föld felszínének közel 70 százalékát víz fedi, történelmünk során azonban a víz alatti területek csupán 20 százalékát térképeztük fel? Ember pedig még ennél is kevesebb víz alatti területen járt – ez az érték a NASA mérései szerint körülbelül 5 százalék lehet. Óceánjaink mélysége egyébként átlagosan négy kilométeres, a víz pedig rengeteg dolgot elrejt előlünk, például a vulkánokat, azok java része ugyanis a víz alatt található.

Ezek közül a legnagyobb a hawaii Mauna Kea vulkán, ami a talpától a csúcsáig magasabb, mint a Mount Everest, mivel azonban magasságát csak a felszín felett mérjük, nem lehet a legmagasabb földi pontnak nevezni. A Föld leghosszabb hegyvonulata szintén a víz alatt található, a Jeges-tenger és az Atlanti-óceán fenekén – a hegyvonulat négyszer hosszabb, mint az Andok, a Sziklás-hegység és a Himalája együttvéve. Ez azonban nem mindig volt így. A Föld rengeteget változott az évmilliárdok során – ha például a történelmét egy egyórás mozifilmbe sűrítenénk, az emberek, azaz a Homo sapiensek csak az utolsó másodpercben jelennének meg.

A kezdetek

Négy és fél milliárd évvel ezelőtt járunk, amikor a Naprendszer helyén csak egy nagy, gázokból és porból álló felhő áll, ami idővel szépen lassan elkezd összehúzódni és körkörösen mozogni. A felhők közepén létrejövő sűrű gázgömbből kialakul a Nap, míg a kívül maradt kicsapódott kristályos anyagokból az olyan kőzetbolygók, mint a Merkúr, a Vénusz, a Föld és a Mars. A bolygók az összeállásuk után leginkább egy izzó golyóra hasonlítottak, felszínük perzselő volt, alkotóelemeik pedig folyamatosan helyezkedtek – nagyobb sűrűségű anyagok a bolygó magja felé, míg az alacsonyabbak a felszín felé igyekeztek.

Ezen folyamat során alakult ki a földbelső jelenlegi tudásunk szerinti szerkezete: legkívül találjuk a földkérget, majd befelé haladva a földköpeny, még tovább haladva pedig a külső és belső rétegből álló földmag fogad minket. Később, amikor a kéreg megszilárdult, és megindultak a vulkanikus folyamatok, a kéreg lemezekre töredezett (vagy sosem állt össze egységes szilárd kéreggé), majd kialakult egy újabb, gázokból álló gömbhéj, a légkör is, valamint a felszínen egy – bolygóméreteket tekintve vékony – részleges vízborítás is. Érdekesség, hogy azzal kapcsolatban, hogyan került víz a bolygóra, egyelőre nincs teljes egyetértés a csillagászok körében – egyesek úgy vélik, hogy már a kialakulás során rendelkezett a Föld vízzel, míg mások úgy gondolják, hogy a bolygóba a korai időkben becsapódó aszteroidákból származik.

Azelőtt azonban, hogy a Föld elnyerhette volna végső formáját, történt valami, aminek nyomát a mai napig láthatjuk. A csillagászok által egyik legelfogadottabb elmélet szerint egy Mars méretű bolygó csapódott a Földbe, ezzel egy hatalmas darabot kiszakítva a planétából. Az ismeretlen bolygó továbbállt, a Föld azonban eredeti pályáján maradt – annyi különbséggel, hogy a törmelék elkezdett a planéta körül keringeni. Az anyagok végül összeálltak, amelynek eredménye egy mini bolygó, vagy ha úgy tetszik, hold, lett – az újonnan létrejött égitest ugyanis a Föld körüli pályára állt, munkáját pedig a mai napig végzi, az éjszakai – és néha nappali – égbolton Holdként hivatkozunk rá.

Máshol ilyet még nem találtunk

Ahogy korábban is említettük, jelenlegi tudomásunk szerint a Föld az egyetlen olyan bolygó, amelyen élet alakult ki – sem más csillagrendszerekben, sem más galaxisokban nem találtunk a Földhöz hasonló planétát; legalábbis olyat nem, amelyen bizonyítottan élet lenne. Földhöz hasonló bolygót ugyanis már többet is találtunk. Közös nevezője ezeknek az égitesteknek, hogy egytől-egyig úgy gondoltuk, biztosítani fogják az élethez szükséges körülményeket, a felfedezést követő kutatások azonban minden esetben azt igazolták, hogy a Föld teljesen egyedi.

A tőlünk 40,7 fényévnyire lévő TRAPPIST-1 csillag körül keringő TRAPPIST-1e bolygóról például sokáig úgy tűnt, hogy egy az egyben a Földivel megegyező körülmények uralkodnak rajta. A két bolygónak közel megegyező a mérete, a sugara, a gravitációja és a hőmérséklete is, köszönhetően annak, hogy a TRAPPIST-1e az úgynevezett lakható övezetben kering a csillaga körül. A lakható övezet vagy lakhatósági zóna alatt egy csillagrendszer azon területét értjük, amelyben az általunk ismert élet ki tud alakulni. Ez rendkívül fontos a csillagászok számára, a Föld 2.0 kutatása közben ugyanis kizárólag a csillagok körül a lakhatósági zónában keringő bolygók jöhetnek számításba. De mégis miért tettünk le a TRAPPIST-1e meghódításáról? – merülhet fel a kérdés. Nos, azért, mert kiderült, hogy a bolygó kötött tengelyforgású – tehát egyik felét folyamatosan a csillaga felé mutatja, míg a másik a végtelen sötétségbe mered, ez pedig nem éppen kedvező az emberi faj számára.

A reményeket jelenleg a Kepler-452 elnevezésű, a Földtől körülbelül 1400 fényévre lévő csillag körül keringő Kepler-452b bolygó tartja bennünk. A Kepler-452b körülbelül 156 millió kilométerre kering a csillagától (közel ugyanolyan távolságra, mint a Föld a Naptól), keringési ideje nagyjából 385 nap, tömege legalább ötszöröse, sugara pedig körülbelül másfélszerese a Földének. Az adatokat látva könnyen előfordulhat, hogy a bolygón minden megvan, ami az élet kialakulásához szükséges, az azonban aggasztó, hogy a csillagától valamivel több energiát kap, mint a Föld a Naptól, ez ugyanis akár az üvegházhatású gázok elszabadulásához is vezethet. Mindenesetre a bolygón uralkodó állapotokról nem manapság fogunk bizonyosságot venni, hiszen fénysebességgel hasítva is legalább 1400 évig kellene utaznunk, hogy elérjük azt.

Még a marslakók is a Földön éltek

Érdekesség, hogy a felfedezésre váró galaxisok, csillagok és bolygók számát figyelembe véve szinte biztosra vehetjük, hogy létezik a Földön kívül is élet, a felfedezéseink azonban egyelőre nem jártak sikerrel. Bizonyos elméletek alapján egyébként évmilliókkal ezelőtt két szomszédos bolygónkon, a Vénuszon és a Marson is lehetett élet – a köznyelvbe beépült „marslakó” kifejezésnek azonban semmi kötődése a marsi élethez. Bár kevesen tudják, a fogalom a valóságban a 20. században az Egyesült Államokba emigráló magyar tudósoktól származik.

Mivel mindannyian erős akcentussal beszélték az angol nyelvet, kívülállóknak számítottak az amerikai társadalomban. A magyar tudósok ráadásul látszólag emberfeletti értelemmel rendelkeztek, érthetetlen anyanyelvet beszéltek, és egy kis, távoli országból érkeztek, ami oda vezetett, hogy marslakóknak hívták őket, majd ezt az elnevezést maguk is átvették. A kifejezést először Szilárd Leó használta, aki viccesen azt állította, hogy Magyarország a Marsról érkező idegenek frontja. Szilárd arra a kérdésre adott válaszában, hogy miért nincs bizonyíték a Földön túli intelligens életre, annak ellenére, hogy annak nagy a valószínűsége, azt válaszolta, hogy: „Már itt vannak közöttünk, csak magyarnak mondják magukat.”

Marslakók ide, marslakók oda, nagy valószínűséggel valóban az emberek lesznek az első igazi élőlények a bolygó felszínén, a NASA ugyanis már javában tervezi azokat az expedíciókat, amelyek során robotok helyett embereket küldenének a vörös bolygóra – ennek részleteiről azonban majd legközelebb mesélünk.