A Merkúr, a Vénusz és a Föld feltérképezése után ideje ismét beszállni képzeletbeli űrhajónkba, hogy a Naprendszer utolsó Föld típusú, vagy ha úgy tetszik, kőzetbolygóját is górcső alá vegyük. Az élettel teli, kék és zöld színekben pompázó Föld után ismét egy kopár, ám annál izgalmasabb vörös bolygó felé indulunk, amit úgy hívnak, hogy Mars. A Mars az emberek által egyik legtöbbet kutatott égitest, ez az egyetlen bolygó továbbá, amelyre Rovereket küldtünk, hogy bejárják az idegen tájat.

Mindez persze nem véletlen: a NASA küldetései az elmúlt években számos bizonyítékot találtak arra, hogy a Mars évmilliárdokkal ezelőtt sokkal nedvesebb és melegebb volt, emellett pedig vastagabb légkörrel is rendelkezett, ami egyes feltételezések szerint akár azt is lehetővé tette, hogy élet alakuljon ki a planétán. Roverek ide, rovarok oda, minderre bizonyítékot azonban még nem találtunk – ennek ellenére a NASA azonban nem adja fel a kutatást – ahogy a mondás is szól, a remény hal meg utoljára.

A bolygót a rómaiak nevezték el Marsnak, az égitest a nevét a háború istenéről kapta, hiszen színe a vérre emlékeztette az embereket. Érdekesség, hogy az egyiptomiak is hasonlóképpen gondolkodtak a bolygó elnevezésekor, ők „Her Desher”-nek, azaz „a vörösnek” hívták a planétát. A vörös jelző egyébként a mai napig megmaradt a köznyelvben, sokszor olvasni és hallani, hogy tudósok, csillagászok vagy átlagemberek is „vörös bolygóként” hivatkoznak a Marsra. Színét a marsi szennyeződésben lévő vasásványok oxidálásától, vagyis rozsdásodásától kapja, emiatt tűnik a felszín vörösnek.

A Mars 3390 kilométeres sugarával körülbelül feleakkora, mint a Föld. A bolygó átlagosan 228 millió kilométerre, avagy 1,5 csillagászati egységre van a Naptól, ami azt jelenti, hogy a csillagtól érkező fénynek 13 percébe kerül, hogy az a bolygóra érjen – így ha egyszer csak egy csettintésre eltűnne a Nap, a Marson még 13 percig semmit se lehetne ebből észrevenni; a Földön ez az érték körülbelül nyolc perc lenne. Egy csillagászati egység (CsE vagy AU) alatt egyébként a Nap és Föld távolságát értjük, ami egészen pontosan 149 597 870,700 kilométert jelent.

Az évek azonban már nem a földihez hasonló hosszúságúak, hiszen a Mars – ahogy említettük is – jóval távolabb kering a Naptól. Egy év a Marson 669,6 sol, ami 687 földi napnak felel meg. Érdekesség, hogy a bolygón a Földhöz hasonlóan az évszakok is váltakoznak, hiszen forgástengelye 25 fokkal van eldőlve a Nap körüli pálya síkjához képest – az évszakok azonban itt sokkal tovább tartanak, mint a Földön.

A bolygón ráadásul holdakból sincs hiány, a Marsnak egyenesen kettő is van, a Phobosz és a Deimosz. A két égitest leginkább egy-egy repülő burgonyára hasonlít, mivel túl kicsi a tömegük ahhoz, hogy a gravitáció gömbbé alakítsa őket. A belső, a nagyobbik hold, a Phobosz erősen kráteres, felszínén mély barázdák húzódnak, élete azonban nem örök: a hold lassan halad a Mars felé, és körülbelül 50 millió év múlva bele fog csapódni a bolygóba. A Deimosz ezzel ellentétben körülbelül feleakkora, mint a Phobosz, és két és félszer távolabb kering a Marstól, felszíne pedig sokkal simább.

Trükkös terep

A Mars vékony légköre főként szén-dioxidból, nitrogénből és argonból áll, ami az általunk a Földön megszokott kékes színek helyett inkább vöröses árnyalatokban tetszeleg a lebegő por miatt. A bolygón az átlaghőmérséklet elérheti akár a 20 Celsius-fokot is, az idő java részében azonban kemény fagyok uralkodnak a felszínen, akár -153 Celsius-fokot is lehet mérni a planétán. A rendkívül vékony légkör miatt ráadásul a Napból származó hő is könnyen elszökik a vörös bolygóról,

A Marson ennek ellenére nincsenek különösebb időjárási jelenségek, a szél azonban elég erős tud lenni ahhoz, hogy porviharokat hozzon létre, amelyek aztán akár hónapokig is beszennyezhetik a légkört. Érdekesség továbbá, hogy a bolygó ad otthont a Naprendszer legnagyobb vulkánjának, az Olympus Monsnak, ami háromszor magasabb, mint a földi Mount Everest, alapterülete pedig akkora, mint Új-Mexikó.

Ezért nem találtunk még életet

A Marson számos Rover landolt már, hogy a felszínt vagy éppen a bolygó magját tanulmányozza. A 2022-ben munkáját befejező InSight űrszondának köszönhetően többek között megtudtuk például, hogy a vörös bolygó magja közel sem annyira sűrű, mint a Földé, aminek van egy komoly következménye: a planétának nincs mágneses mezeje. Mint ismeretes, a mágneses mező védi a kozmikus sugárzástól bolygónk felszínét, ezzel megakadályozva, hogy a légkör és a víz az űrbe párologjon – ennek hiányában a Mars viszont csak egy sivár és halott bolygó tud lenni.

Az InSight 2021-ben egyébként két fontos eseményt is rögzített. Az egyik egy minden korábbinál nagyobb rengés, a másik egy meteor becsapódása volt. Mindkettő a vörös bolygó szondával átellenes oldalán következett be, az eszköz így többször is megfigyelhette, hogyan haladnak át a bolygó magján a szeizmikus hullámok, felfedve az itt található anyagok sűrűségét és összenyomhatóságát. Szemben a Földdel, amelynek belsejében folyékony anyagon belül szilárd mag, azon belül pedig egy még sűrűbb szilárd mag található, a Mars magja teljesen folyékony. A Mars magja emellett nagy arányban tartalmaz könnyű elemeket, tömegének ötödét kén, oxigén, szén és hidrogén teszi ki.

Az tehát már tiszta, hogy a bolygón jelenleg kizárt, hogy életet találjunk – de mi a helyzet az évmilliókkal ezelőtti állapotokkal? Ahogy írtuk, egyes feltételezések szerint akkoriban a földihez hasonló körülmények uralkodhattak a bolygón – mégsem találjuk ezek nyomát. A körülményeskedésre a válasz, hogy nincsenek annyira jó műszereink az élet kimutatására, mint azt eddig képzeltük. A planétán tevékenykedő marsjárónak valószínűleg az sem tűnne fel, ha mikrobákból álló szőnyegen gurulna végig, ennek ellenére

de ezek az élet közvetett bizonyítékaként nem állják meg a helyüket, mivel nem biológiai folyamatokból származhatnak.

Marsra, magyar?!

A tudomány és a tudományos-fantasztikus irodalom is rég felvetette már a Marsra utazás lehetőségét. Szinte az űrhajózás hajnalától, az 1960-as évektől kezdve mind a szovjet, mint az amerikai oldalon konkrét tervek is készültek megvalósítására, de a rendelkezésre álló technológia akkori és a jelenlegi színvonalán egy ilyen űrrepülés tetemes összegbe kerülne, emellett számos, nehezen megoldható technológiai akadály is fennáll. Az amerikai, Elon Musk által vezetett SpaceX azonban mégis azt tervezi, hogy már 2029-ben embereket küld a Marsra a bolygó – későbbi – kolonizálása céljából. Hogy magyarok lesznek-e a vörös bolygóra tartó rakéta felszínén, azt egyelőre nem tudni, azt azonban igen, hogy mi történne akkor, ha a NASA egy magyar vállalkozást kérne fel egy esetleges Mars-expedíció beszállítói munkájára.

A cikksorozat eddig megjelent részei:

Merkúr: Perzselő hőség uralkodik rajta, mégis jég fedi a Naphoz legközelebb eső bolygót

Vénusz: A szépség istennőjéről kapta a nevét, de a poklok poklát testesíti meg

Föld: Hiába keressük, nem találunk még egy ilyen bolygót a világegyetemben