Amikor 1974. november 20-án John Stonehouse ruháit egy kupacban találták meg Miami Beachen, sokan azt hitték, hogy a brit parlamenti képviselő vízbe fulladt. Csakhogy egy hónappal később Ausztráliában bukkant fel épen és egészségesen, és nem biztos, hogy úszva tette meg az utat odáig.

John Stonehouse azért szánhatta magát e kétségbeesett lépésre, mert politikai karrierje épp összeomlóban volt. Anyagi csőd fenyegette, megvádolták, hogy a kommunistáknak kémkedik, és a magánélete is nyomasztotta, ugyanis nem tudott véget vetni viszonyának a titkárnőjével. Aztán elolvasta Frederick Forsyth regényét, A Sakál napját és döntött: új személyazonosságot hoz létre és üzleti útra utazik Miamiba, ahol 1974 novemberében felszívódik. Nem annyira, hogy ne tudjon felugrani egy Ausztráliába tartó repülőgépre.

Stonehouse 1975 januárjában nyilatkozott a BBC-nek, és magyarázkodott, hogy nem volt kamu a halála, munkaügyben utazott a kengurukhoz. De miért is szánhatta magát e kétségbeesett lépésre?

Idillből kamuhalál

A hatvanas években még minden rendben volt körülötte, szép feleség, 3 gyerek, potenciális jövőbeli munkáspárti miniszterelnök. 1969-ben viszont egy csehszlovák disszidens azt állította, hogy nekik kémkedett, ő pedig – bár a miniszterelnök, Harold Wilson hitt neki – hiába tiltakozott, politikai hírneve mégis megroggyant. Amikor a Munkáspárt elvesztette az 1970-es választásokat, Stonehouse kiesett a pikszisből, és nem kapott helyet az ellenzékben. Kiábrándult, és inkább az üzleti ügyeibe menekült, áruexporttal foglalkozott. 

1971-ben Banglades Pakisztánnal való függetlenségi háborúja iránt kezdett lelkesedni, a bangladesieknek pedig annyira tetszett ez az outsider empátia és támogatás, hogy megkapta a bangladesi állampolgárságot – sőt, segíthetett létrehozni a British Bangladesh Trust Bankot Nagy-Britanniában. De ez sem volt teljesen tiszta üzlet, úgyhogy a londoni rendőrség csalási osztálya és a Kereskedelmi és Ipari Minisztérium nyomozói is szorgosan szimatoltak körülötte. Így azonban a bőkezű támogatók elmaradtak, Stonehouse pedig mély depresszióba esett, és úgy érezte, képviselőtársai is megvetően méregetik, mint egy közönséges csalót.

Kiagyalt hát egy mestertervet, hogy elmeneküljön a borzalmas valóságtól: útlevelet hamisított Joseph Arthur Markham, egy öntödei munkás nevére – aki nem sokkal korábban hunyt el Walsallban. Nyitott bankszámlákat erre az új névre Londonban, Svájcban és Melbourne-ben. Ezután – biztos, ami biztos – egy másik személyazonosságot is alkotott Donald Clive Mildoon nevére, aki akkor már szintén elhunyt, ugyancsak Walsallban. (Valószínűleg ennek a választókerületnek a személyi adataihoz volt hozzáférése.) Újabb bankszámlák nyíltak, és nagy mennyiségű készpénz átutalása történt ezekre, aztán Stonehouse eltűnt.

A köddé vált képviselő

1974. november 20-án találták meg a 49 éves férfi ruháit a Miami tengerparton, és minden jel arra utalt, hogy úszni indult, de elnyelte a tenger. 

Felesége, Barbara biztos volt benne, hogy tragikus baleset történt, de a londoni rendőrség jó szimatú kopói gyanakodni kezdtek. Talán mert ott volt Sheila Buckley is, Stonehouse 28 éves titkárnője, akivel titkos viszonyt ápolt. Ő ugyan hangoztatta barátainak, hogy főnöke meghalt, de mint később kiderült, tudta az igazságot. Persze hogy tudta, hiszen Stonehouse fel is hívta Ausztráliából, és félig kódolt leveleket küldött neki az egyik ausztrál bankján keresztül.

A melbourne-i rendőrség figyelmét az keltette fel, hogy Markham és Mildoon néven is volt két gyanús, új bankszámla, így kezdetben arra gyanakodtak, hogy Stonehouse azonos az éppen akkor szintén eltűnt gyilkos arisztokratával, Lord Lucannal. Azonban egy hónap sem telt el, és kiderült a turpisság: a rendőrség elkapta: lebukott egy, a feleségének szóló telefonhívás közben. Stonehouse akkor bevallotta, hogy ki is ő. 

Rabosították, és a kérdésre, hogy miért is dolgozott ennyit egy új élet létrehozásán, azt válaszolta: újonnan kitalált személyisége felszabadította régi stresszes élete alól.

Aztán megint trükközni próbált: hiába nem volt a brit parlamentnek a közelében sem, a képviselői fizetéséről nem akart lemondani. Úgy érvelt, sok parlamenti képviselő jár tengerentúli látogatásokra és tényfeltáró körutakra.

Én is tényfeltáró körutat tettem, nemcsak földrajzi szempontból, hanem politikusként is. 

Hét hónapig dolgozott azon, hogy Ausztráliában maradjon, de végül a Scotland Yard nyomozói hazakísérték. 1976 augusztusában, egy 68 napos tárgyalást követően hét év börtönbüntetésre ítélték lopás, csalás és megtévesztés miatt. Három évvel később kiszabadult, mert komoly egészségügyi problémái voltak.

Felesége 1978-ban elvált tőle, Stonehouse pedig három évvel később feleségül vette Buckleyt. 1988-ban újból meghalt, de ezúttal valóban.

És hogy csehszlovák kém volt-e? A BBC-nek adott interjújában teljes mellszélességgel tagadta ezeket a vádakat, ahogy később lánya, Julia is, aki 2021-ben egy könyvet írt apja védelmére. De a cambridge-i történész, Christopher Andrew professzor más nézeten van. Mivel láthatta az MI5 Stonehouse-ról vezetett aktáját, így állítja, hogy Stonehouse valóban kémkedett a csehszlovákoknak. Mint mondta:

Az igazán döntő bizonyíték a kilencvenes évek közepén érkezett, amikor a csehszlovák hírszerző szolgálat nyilvánosságra hozta Stonehouse aktájának egy részét.

Ebből kiderült, hogy nem voltak megelégedve a munkájával, gyenge minőségű információkat csepegtetett. Vagyis hű maradt magához, és őket is becsapta.