A "pesti fonódó villamosra" már számtalan elképzelés született, a járatvonalakat pedig már olyan jókedvűen húzogatjuk a kocsmákban sörözés közben, ahogy a világverő válogatottunkat szoktuk összeállítani ugyanott. Egy-egy izgalmasabb tervre azért persze ma is felkapjuk a fejünket.
Vígh András, aki egy közlekedési cég fejlesztőmérnöke, s már többször írt az Urbanistának, egyszer már kiverte a biztosítékot olvasóink körében egy nagy közlekedésfejlesztési tervével. Akkor az újpalotai villamost vezette volna le a metróba.
Mostani terve talán még meredekebb és még alaposabban kidolgozott: miért nem kötjük be a Határ útra érkező villamosokat a város vérkeringésébe, mégpedig a metróalagúton keresztül?
Át is adom neki a szót, személyes véleményemet meg az összeállítás végére írtam oda.
Nem az embercsempészek a menekültek nyomorúságos helyzetének egyetlen vámszedői. A gusztustalansági versenybe az úgynevezett nigériai levelekkel csalók a Szíriára átírt forgatókönyvet is bedobták.
A Mount Everestre időnként azért indítanak expedíciót, hogy a létező legpontosabban lemérjék a világ legmagasabb hegycsúcsának a tengerszint feletti magasságát. A kiváló Dunai Szigetek blog bloggere,
Budapest olyan, mint egy bazi nagy építészeti múzeum, ahol az elmúlt két ezer év szinte minden környéken fellelhető stílusára van valami jó kis példa. Vannak aztán egészen klassz gócpontjai is a városnak, ahol egyetlen pontba sűrűsödik egy csomó jóság – na a Szervita tér pont ilyen. Van egy gyönyörű barokk temploma, három méltán híres szecessziós épülete (ráadásul mindhárom más stílusú, a Lajta-féle Rózsavölgyi háza egészen premodernbe hajlik), egy eredetileg klasszicista, meg egy kora eklektikus lakóháza. Befigyel még a barokk városháza sarka, egy modern iroda- és parkolóház, meg az egykori Belvárosi Telefonközpont acélfüggönye. Ja és középre be van szúrva egy neobarokk Mária-oszlop, a szélére meg pár szellemes kortárs lámpavas – csak hogy teljes legyen a kép.
Azonban ebből a tarka, de valahogy mégis harmonikus sokaságból eddig nem sokat élvezhettünk, mert a felületének nagy részét úttestek, parkolósávok, meg az ezek által határolt hasznavehetetlen szigetek tették ki. Ha az ember felfele bámult, jobb esetben hasra esett, rosszabb esetben elütötték.
Mostantól végre egy kicsit többet élvezhetünk a tér szépségeiből.
Ma délután ugyanis átadják a tér első ütemét vagy mit. Ne számítsatok valami hú de nagy durranásra, de kis lépésnek egész jó kis lépés. Nekem bejön!
Az a helyzet, hogy amikor megkaptam a linket Zoltántól, hogy a XVI. kerületben több mint 3 milliárd forintért árulnak egy villát, szinte biztos voltam benne, hogy elütésről van szó és valójában 300 millió az ára.
Aztán megláttam a képeket, és bevillant, hogy ez a helyiek által jól ismert ház: a Szamóca-cukrászda második szomszédja, ahogy errefelé, Mátyásföldön belőni szokás. Erről pedig már én is hallottam pletykákat a Kertvárosi Időutazásokon, hogy tényleg több milliárdért próbálnak túladni rajta.
Felhívta az édesanyámat a mobilján egy ingatlanos a Homexpress nevű cég Bercsényi utcai részlegéből, hogy szeretne neki egy nagyszerű ingatlanos ajánlatot tenni, mert hallotta, hogy eladta a lakását.
Mondta neki anyukám, hogy fogalma sincs, miről van szó, és abban az utcában, amit megnevezett, nincsen lakása, sőt, egyáltalán semmilyen lakást nem árul. Az ingatlanos erre folytatta, hogy jaj, összekeverte a dolgokat, és a lánya adott el a minap lakást. Na erre már édesanyám ideges lett, mert tudta, hogy egyáltalán nem adtam el a lakásom. Nem értette viszont,
(az ingatlanos a pontos nevemet és címemet idézte), és azt sem, hogy akkor mi van a lakással. Ez amúgy pont azon a napon történt, amikor az emeletünkről kiköltözött egy másik család, nagy költöztető autó állt a házunk előtt.
Felejtsük el a házi mozitermet és a hatalmas, reprezentatív ebédlőket, mert az Egyesült Királyság tehetős ingatlanvásárlói olyan fintort vágnak, ha a kínált kecó kínálatában nem szerepel legalább egy nyamvadt horkolószoba, mint ha a gangra kellene kijárni a közös, pottyantós budira.
Nagyon régóta készülök erre a posztra, és most nem igazán tudom, hogy örüljek, vagy szomorkodjam, hogy megírhatom. Évek óta várom ugyanis, hogy befejezzék az aprólékos felújítási munkákat Dozzi-villán, és én bemutathassam a világnak, milyen gyönyörűség rejtőzik itt a pesti kertvárosban.
Ám most felbukkant egy hirdetés, amely szerint eladó lett. Nem tudom, mi vitte rá a tulajdonost, hogy a szinte teljesen elkészült épülettől megváljon.
Hogy nem befektetési céllal vágott bele egykor, az szinte biztos: ilyen pepecs, éveken át tartó munkát csak szerelemből lehet csinálni. (Ha mégis, akkor szívből kívánom, hogy találja meg a számítását, és azon melegében kezdjen bele egy hasonló felújításba.)
Kedd reggel autózás közben ezt a furcsa felhőt(?) fotóztam kilométereken keresztül a Hungária körúttól egészen az Árpád híd pesti hídfőjéig.
Miután kiposztoltam a lenyűgözően szép egykori kőbányai sörfözdét, ahol ma irodákat is hirdetnek, kaptam egy újabb tippet egy izgalmas funkcióváltó ipari épületre. Ekkor már vérszemet kaptam és kicsit körbenéztem a piacon, mi minden ipari különlegességet kínálnak mostanában. Egész szép a felhozatal, és persze ezek közt nincsenek benne azok, amelyek tele vannak és nem hirdetnek kiadó irodát. Íme hét találat:
Jó látni, hogy miközben a működő vasútállomások közül több is siralmas állapotban van, akad olyan épület, amely távol a városoktól, egy közel negyven éve felszámolt vonal mentén gyönyörűen helyre van állítva. Sőt, a hantházi vasútállomást most meg is vehetjük magunknak!
Nevével ellentétben az Urbanistán nem csak a városi házak jelennek meg: elő-elő fordultak már tanyák is a blogon. Igaz, inkább csak a különlegességek: egy budapesti tóban árult pici sziget, egy tanyasi iskolából kialakított menő lakás (5.), vagy egy tanyának álcázott trópusi oázis (3.). Régóta terveztem, hogy egyszer összeszedek pár igazán szép eladó tanyát, amelyekbe folyton belebotlom a hirdetések böngészése közben, de azért hagyományos ingatlansalátákba nem annyira passzolnának.
Az alábbi válogatásnál egyetlen szempont volt, hogy ne falusi porták, hanem nagy, saját földterülettel rendelkező tanyák legyenek a házak. Ja és persze, hogy jól nézzenek ki. Ez utóbbi persze meglehetősen szubjektív, "városi" szempont. (Bár így visszanézve a válogatást, becsúszott pár inkább "különleges", mint gyönyörű darab, na de ez legyen a legnagyobb baj.)
Ahogy nem járunk száz évvel ezelőtti ruhákban, magától értetődő, hogy aki megélhetésre, gazdálkodásra használja a tanyáját, azé nem úgy néz ki, mint egy festmény egy vendéglő falán.
Keresésnél a szokásos nagy ingatlanportálokat használtam, de érdekességképp megjegyzem, hogy van egy kifejezetten tanyákra specializálódott oldal, de annyira nehezen kezelhető flash az egész, hogy még csak linkelni sem lehet benne a hirdetések.
Több, mint negyedszázada kezdték lebontani a világ leghírhedtebb műszaki határzárát, a berlini falat. Ki gondolta volna, hogy az idő múlásával a szabadság meggyalázásának a szimbóluma a poszt-NDK-nak a dopping know-how-tól is népszerűbb exportcikkévé válik?
Azt még a legádázabb frankofóbok is kénytelenek elismerni, hogy ami a természeti adottságait illeti, Franciaország a világ egyik legszebb – ha nem éppenséggel a legszebb – országa.
Mivel az angol nyelven francia híreket közlő The Local.fr portált franciaellenességgel végképp nem lehet vádolni, ezért ők fennhangon éltetik a gyűjtésük szerinti öt legelvontabb francia szálláshelyet.
Íme a válogatásuk:
Drága olvasók! A jövő héten ünnepli hetedik szülinapját az Urbanista, ami remek alkalom arra, hogy – mint a blog történetében már oly sokszor – elhatározzam: ledolgozom a lemaradásokat. Megírom az asztalomon kallódó könyvekről a recenziókat, a bejárt helyszínekről a kritikákat, a hosszú beszélgetésekből a beszámolókat.
Persze – mint a blog történetében már oly sokszor – ez most sem fog sikerülni, de azért megpróbálom. Álljon itt elsőnek egy tök jópofa térkép Budapest kortárs építészetéről!
Bár egy kis gikszer miatt nem lehetett kommentelni a körforgalomba telepített olasz buszmegállóról szóló posztot, ez szerencsére nem akadályozott meg benneteket abban, hogy mailben és Facebookon is rengeteg tippet küldjetek hülyébbnél hülyébb és furcsábbnál furcsább megállókról.
Elképesztően sokan hívtátok fel a figyelmemet arra, hogy Budapesten is van egy körforgalomba telepített buszmegálló – még ha messziről nem is tűnik körforgalomnak. Körnek pedig semmiképp sem.
Ám ennél is érdekesebb, hogy sokatoknak tetszik a megoldás, sokatoknak viszont az agyára megy.
Na lássuk hát miről is van szó!
Amikor Palotabarát kiposztolta pár hete Budapest legrövidebb és legnyomibb buszmegállóját, egészen megsajnáltam magunkat. Miért mindig csak az önostorozás ugye? Gondoltam is, hogy kiposztolok egy átlagos olasz kertvárosi buszmegállót egy átlagos járdapótló gyalogsávval, de ez annyira evidens lett volna, hogy csak na.
Ám mikor megláttam ezt, nem bírtam megállni, hogy ne osszam meg veletek. Ez a buszmegálló egy sztráda melletti le- és felhajtósávokhoz kapcsolódó körforgalomban van Montereggioninál. Itt épp üres, de mi van, ha megtelik mindkét sáv? Vagyis izé... ez most egy vagy két sávos?
Mindegy! A lényeg, hogy elég furán néz ki. Ha tudtok ennél meredekebben elhelyezett buszmegállót itthonról vagy a nagyvilágból, ne fogjátok vissza magatokat, küldjétek el, hajrá! A legjobbakból hamarosan poszt születik.
Annyi simlis ingatlanos trükkről számoltunk be mostanában, hogy a Nyájas Olvasó még azt találná gondolni: ezek az ingatlankupecek még a politikusoknál, sőt a bloggereknél és az újságíróknál is alávalóbbak.
Csorba Dániel ingatlanközvetítő insajderként szállítja a hajmeresztő sztorikat. Íme a legújabb:
Gyanús homlokzatfelújításokról már sokszor írtunk. Olyan esetekről, amikor is építési reklámhálókon hirdetnek forgalmas közterületeken.
A vonatkozó jogszabályok szerint építési reklámhálót legfeljebb három hónapra rakhatnak ki egy-egy homlokzatfelúítás során. Indokolt esetben azonban újabb három hónapig fent lehet hagyni a hálót, rajta a hirdetéssel.
Nincs mese, a legmókásabb és legütősebb hirdetéseket nem a kreatív guruk gyártják, hanem lelkes amatőrök, akik el akarják adni a lakásukat.
Emlékeztek a fingó vámpíros szabadversre, melynek költője itt mesélt nekünk a tapasztalatairól?
Vagy arra a hirdetésre, amelynek alkotója minden képen elrejtett valamit? Ő a napokban a blogján írt egy részletes és hasznos beszámolót a sikeréről.
Nos hasonlóan klassz a Macskaingatlanos is!
Emlékeztek még Magyarország leglepukkantabb vasútállomására, amely mellett egy gyönyörű pirosra festett pad, a homlokzatán pedig egy csodaszép állomásnévtábla virított?
Nem? Itt van emlékeztetőül egy kép:
Ez tehát az előtte állapot! És alig röppent el egy bő hét, a MÁV már intézkedett is, íme:
Volt egy kicsi lakásunk, amit el akartunk adni. Az alaphelyzet bizonyára nem ismeretlen mások számára sem, és talán az sem, hogy ebbe az ügyletbe nem akartunk ingatlanközvetítőt bevonni. Az interneten hirdettük meg az ingatlant, és
Jelen írás nem arról szól, hogy jó-e, szükséges-e ingatlanos közvetítését kérni, vagy sem, hanem arról, hogy ha valaki az ingatlanos szakma bevonása nélkül kíván egy ilyen ügyletet lebonyolítani, akkor azt tiszteletben kell-e tartani.
Épp a napokban jelent meg egy írás az Indexen az ingatlanosok ellenszenves viselkedéséről, a maguk iránt bizalmat ébreszteni képtelen szakma erőlködéséről. Ez az írás a számos bosszantó jelenség közül csak eggyel foglalkozik, azonban jól beleilleszthető a abba a sorba, ami a „miért ne kérjek ingatlanostól segítséget?” kérdésre adott válaszokat sorolja.
Egy csapat hippi nagy színes dolgokat fest egy tisztáson a reggeli napfényben. Valami acid fesztivál? Dehogyis, egy katolikus kórház meglepő projektje, ahol kedvenc játszótérszobrászunk és csapata végzi épp az utolsó simításokat.
Kő Boldizsárral tavaly készítettünk interjút, akkor elmesélte, hogy két izgalmas játszótéren dolgozik épp. Az egyik télen készült el Barcelonában, le is hoztunk róla egy kis összeállítást az Urbanistán. A másik nincs ilyen messze, Budapesten, egy kuruclesi szívkórház udvarára került, de szerintem sokkal izgalmasabb a témája, és sokkal izgalmasabb megvalósítása is.
Ha már voltunk - és nyilván mindenki volt már - kórházban, akkor találkozhattunk azzal a nem túl életvidám építészeti stílussal, ami jellemzi őket. A főként funkcionalista épületek inkább tovább rontották a betegek kedvét, az ablak nélküli szürke falak látványa nem segít a felépülésben.
Ezen változtatnak egyes kórházak, akik szerint a kortárs, kellemes külső feldobja a beteg hangulatát, ezáltal nagyobb esélye van a gyógyulásának is.
Korábban a dolgozók kényelmét szolgálták inkább az egészségügyi épületek, mintsem a betegét.
– mondta Scott Habjan, az AIA National Healthcare Design Awards zsűrijének elnöke. A győztes pályázatok sokkal több figyelmet szentelnek a betegek számára, a tanulmányok szerint ez sokkal jobban segíti a későbbi felépülésüket.
Két éve volt, hogy először csorgattam a nyálam a hollandok lenyűgöző térképére, melyen az ország összes (igen, az összes, közel 10 millió) házát berajzolták, korok szerint színezve azokat. Csilivili, zoomolható, kattintható, minden épületről részleteket kidobó összeállításról van szó. Nem sokkal később Airdace, a Metamorfózisok bloggere alkotott egy hasonlót Józsefvárosra, fapadosabb változatban, de lenyűgöző aprólékossággal.
Most pedig az Otthontérkép rukkolt elő egy hasonlóval. Igaz részletessége messze van a holland mintától, de mivel egy egész országra kiterjedő adatbázisról van szó, egy csomó hasznos információt tudhatunk meg belőle.
Na meg persze egy csomó haszontalanra csodálkozhatunk rá, hogy milyen érdekes.
Ön járt már úgy a Dob utcában, hogy azon nem kellett valamit éppen felújítani? A kövezett útburkolatot 2012 végén adták át nagybüszkén - egy hónap után szétesett. 2014-ben csatlakozott hozzájuk az aszfalt és a díszburkolat is. Az önkormányzat 2014 tavaszán megint nekiállt a felúsításnak, kérdésünkre "az átmenő forgalom nagyságát és sebességét" hibáztatta, mintha egy vagy két évvel azelőtt nem tudták volna, hogy ott is autók fognak járni. És nem fogják kitalálni, mi zajlik épp most a Dob utcában:
Az alábbi érdekességet Király Dávid, a BKV-figyelő bloggere küldte mint feladványt. Elsőre én sem tudtam a megoldást, utánanéztem, és érdekes történet kerekedett ki belőle – megosztom veletek.
Dávid kérdése az volt, hogy:
mi nem stimmel ezen a címeren?
A térképről, amiből kifotózta a címert, azt kell tudni, hogy 1987-ben jelent meg, de egy 1963-as térkép javított kiadásaként (ez az). Látványtérképnek vagy panorámatérképnek hívják az ilyen térképet, többé-kevésbé valósághűen, háromdimenziósan ábrázolja az épületeket, építményeket – ma is lehet ilyesmiket kapni.
Ennek a kiadványnak a célja Budapest műemlékeinek, emlékműveinek, kulturális intézményeinek ábrázolása volt. A grafikát '63-ban Mácsai István és Kass János készítette, '87-ben Sinkó Zsuzsanna aktualizálta. (Az eredeti, 1963-as térképből egy részt a Dunai Szigetek blog is közzétett.)
Az ugye rögtön látszik, hogy a címer elnagyolt, a térkép stílusához igazodóan újradizájnolt darab, mely mögül hiányzik a címerpajzs, nincs Duna, amiben a vörös csillag – itt fehéren ábrázolva – elhelyezkedne és persze nincs korona sem a címer tetején. De a hiba más jellegű, kíváncsi vagyok rájön-e valaki (a megoldást nem kell beírni, vagy beküldeni, mert a hajtás után leírom).
Folytatódik az Urbanista és az Otthontérkép közös játéka, a városrész-bajnokság!
Városnegyed bajnokságunk mostani körében egy nyúlfarknyi (inkább sasfiókányi) XII. kerületi átnyúlás kivételével XI. kerületi városrészek küzdenek meg egymással. Újbuda Budapest legnépesebb kerülete.
(Londont nem számítva.)
A főváros nyugati részén elterülő városrész mindent összevetve magas presztízsű, hiszen nem csak képletesen vágyódunk Nyugatra, de mivel Nyugat-Európa és a Budapest mellett másik fejlett, észak-dunántúli régiónk felől vezető úthálózat is itt torkol a fővárosba, a logisztikai előnyeit is sokan kihasználják a területnek.
Hiszen egy izmosabb budapesti dugókor sanszos, hogy gyorsabban eljutni Győrből a város nyugati széléig, mint aztán onnan továbbaraszolva a néhai Osztyapenkó-szobortól Újpestig.
Újbuda északi része versenyez most, ami Összbudapest-szinten azért a város nyugati részének minősül.
Lentebb meglátjátok, hogy az ingatlanpiac válságának úgy tűnik hál' Istennek tényleg vége (legalábbis errefelé) hisz egyre több az újépítés, sőt az off-plan ingatlanokat (vagyis amelyek még csak a tervezőasztalon állnak) kínáló beruházók is visszatértek a fővárosi lakáspiacra.
a péterhegyi lakóparkban majd felépülő 92 négyzetméteres kégliben.
A Szomszédok teleregény ikonikus helyszíne már vagy másfél évszázaddal a lakótelep felhúzása előtt is ezt a nevet viselte. Az elnevezés apropója, hogy errefelé a gyümölcsfák rendkívül gazdag termést hoztak.
Talán még Mágenheim doktor és Etus sem tudta, hogy Gazdagrétnek saját mikroklímája van. A Dunántúl felől érkező és itt lecsapódó csapadék miatt csapadékdúsabb és hűvösebb ez a városrész a budapesti átlaghoz képest.
A lakótelep építését megelőző régészeti feltárásakor kiderült, Taki bácsiék előtt már az őskorban, majd a rómaiak uralma alatt is lakott volt a terület. Nem sokkal az István király-féle magyar államalapítás után a pécsváradi apátság birtokolta a gazdag termőhelyet, majd a tatárjárást követően egy Nevegy nevű település részévé vált. Tőlük az apátság már Károly Róbert uralkodása alatt is vissza akarta perelni jussát – sikertelenül.
A Gazdagrét és Budaörs közötti városrész még bővelkedik a beépítetlen területekben. Kiváló fekvésének köszönhetően pedig komoly ingatlanfejlesztési potenciállal bír.
Azt, hogy nem is volt olyan reménytelenül elfuserált a rendszerváltás, talán az Infopark példázza. Budapest egyik legkisebb, legfiatalabb városrésze egy Csöppnyi Szilícium-völgy a Duna partján.
Persze, ha az előzményeket jobban végiggondoljuk, akkor a kezdetei illenek a felemás rendszerváltáshoz, hiszen az 1996-os világkiállítás apropóján épült. Az 1996-os budapesti Expo azonban végül koránt sem általános világkiállításként került megrendezésre, hanem sokkal zerényebb formában. Mindettől függetlenül az Infopark a high-tech cégek épületeivel azért klasszul sikerült.