Remekül szerepeltek a magyar sportolók múlt héten, világversenyeiken szinte már olimpiai üzemmódban termelték a sikereket, és bizony aranyérmek is szép számban kerültek zsebbe, mindezt egy évvel az olimpia előtt. A sportot kedvelő magyar szurkolók számára egyrészt bizakodásra adnak okot az ötkarikás (érem)reményeket illetően, másrészt ami ugyanilyen lényeges és fontos: a sikerek, a győzelmek hatására a közbeszédben tartják a magyar sportot, saját sportágukat és azon belül persze a mindennapokra vonatkozóan magukat is.
Az ünneplés pillanataira gondolt pezsgőt ilyen veretes menetelés kapcsán illik kibontani, azért öt nap alatt három klasszikusnak mondható sportágban összesen öt világbajnoki aranyérmet szerezni nem mindennapi teljesítmény, még az amúgy nem eredménytelen magyar sportban sem.
Távol álljon tőlünk, hogy előre iszunk a medve bőrére, inkább a már elvégzett munkát és a most elért eredményt értékeljük vele. Sok idő van Párizsig, nem lesz nehéz pótolni a most elfogyasztott pezsgőt, és szerényen csak annyit jeleznénk: jövőre se egy üveggel készüljön a magyar sportbarát a jeles alkalomra, a bő kéthetes sporteseményre…
A rend kedvéért rögtön az elején emeljük is ki: a fukuokai vizes világbajnokságon aranyérmes lett a férfivízilabda-válogatott, valamint Kós Hubert 200 méteres hátúszásban.
A rangos eseménnyel párhuzamosan rendezték Milánóban a szintén tradicionális sportágak közé tartozó, az évtizedek, a modern kor kihívásaival mit sem törődve töretlen népszerűségnek örvendő vívás legrangosabb idei eseményét. A milánói vívó-vb-n a magyar csapat három arannyal és egy bronzzal – a házigazda és a sportágban meghatározó olaszok mögött – az éremtáblázat második helyén végzett.
A párbajtőröző Koch Máté egyéniben bizonyult a legjobbnak, az ő példáját követve a férfi (Szilágyi Áron, Szatmári András, Gémesi Csanád, Decsi Tamás), majd zárásként a női kardcsapat (Márton Anna, Pusztai Liza, Battai Sugár, Szűcs Luca) végzett elsőként. A háromszoros egyéni olimpiai bajnokság Szilágyi pedig egyéniben begyűjtötte a bronzérmet.
A párizsi olimpiáig, tudjuk, nagyon hosszú még az út. Egyrészt ki is kell oda jutni, kvótát szerezni – azért van, akiknek ez már sikerült, pl. a férfipólósoknak –, és
egy 2023. júliusi eredményből még a jóskirály sem tudna a jövő évre vonatkozóan biztosat mondani. De nem is kell!
Arra viszont a közvetett (versenyzők, edzők, sportvezetők) és a közvetlen (sportrajongó fanatikusok és a sportot csak távolról szemlélő) érintetteknek is szükségük van, hogy a mögöttünk hagyott napok tartalmi üzenetét magukkal vigyék.
A közvetetten érintettek, a sportban élők most kaptak egy visszajelzést, hogy amit tudnak, amit eddig csináltak, az helyén van, amennyiben a mostani sikert követően is kellően önkritikusan és következetesen állnak a munkához, akkor azzal megadják maguknak az esélyt arra, hogy a párizsi olimpián is számolni kelljen velük. Nem többet, de nem is kevesebbet!
A szürke hétköznapokon a munka során a sikernek és a sikertelenségnek is két oldala lehet. Előbbi motiválhat, de el is kényelmesíthet, míg utóbbi mozgósíthat plusz erőtartalékokat, hogy márpedig én akkor „csakazatértis!”, viszont önbizalomcsökkentő hatását sem hagyhatjuk figyelmen kívül.
Kell a személyiség és/vagy a rutin, hogy egyéves periódusban gondolkodva – amennyit még az olimpia rajtjáig érdemi munkával kell eltölteni – ezt helyén kezelje egy sportoló.
Illetve kell mellé, mögé olyan sportszakmai és családi háttér, amelynek tagjai ebben a segítségre lesznek. Ha szükséges, visszahúznak a földre, mert ez már sok. Amennyiben úgy adódik, akkor meg fenékbe billentenek, mert ez már kevés.
És bizony nagyon kellenek ezek az olimpiák közötti visszajelzések a népes közvéleménynek is, amely talán hajlamosabb arra, hogy négyévente az ötkarikás játékok történéseivel keljen és feküdjön, ám a köztes időben ennyire azért nem követi a fejleményeket, így talán nincs is képben. Már majdnem leírtuk, hogy semennyire, de ilyen ember nyilván nincs is hazánkban…
A mostani sikerek arra is jók, hogy ők ugyancsak a mindennapi beszédtémáik közé felvegyék azokat a felütéseket, témákat, miszerint
„láttad Hubi döntőjét?”, „szerinted is elképesztő ez a Soma?”, „az mennyire jó már, hogy Áronon nem fog az idő, és az ellenfelek pengéje”,
és ezekre kollégáiktól, barátaiktól válaszokat kapjanak, majd érdemi társalgás alakuljon ki.
Mert az időjárás az olyan, amilyen, az inflációról jobb nem is beszélni, lépjünk is túl ezeken gyorsan, na de a férfipólósok, ők aztán verhetetlenek! Amikor az elődöntőben a spanyolok…
Jó, talán ezzel a kijelentéssel túlzásba estünk, Madaras Norbert szövetségi elnök – játékosként kétszeres olimpiai és kétszeres világbajnok – is figyelmeztetett: nincs a férfimezőnyben egyetlen válogatott sem, amelynek akár csak az elődöntőben bérelt helye lenne az olimpián. A hátralévő egy évben sok és alázatos munka kell a csapattól, fejlődési íve töretlen kell maradjon, de még a szerencsefaktorra is szükség van a még nagyobb sikerhez… Amire viszont azért szakmailag is megalapozott esélyt kaptunk.
Fukuokában maradva a fiatal Kós Hubert korát meghazudtolva tartotta kordában a mezőnyt és aratott magabiztos győzelmet. Esetében amerikai edzője Bob Bowman – a vizes vb-n az amerikai úszóválogatott szövetségi kapitánya – nyilatkozta, hogy 200 méter hátúszásban a magyart tartja a favoritnak.
És ugye, hogy jövünk mi ahhoz, hogy az úszópápával, a legendás, 23-szoros olimpiai bajnok Michael Phelps edzőjével vitába szálljunk? Inkább csendben feltesszük a kezünket, és máris mutatjuk, hogy akkor ez egy…
Ami rögtön kettő is lehet… Már amennyiben a Kóshoz hasonlóan remek fizikai és sportági adottságokkal bíró Milák Kristóf mostani lelkiállapotából visszatalál a korábban már bevált útra. Olimpiai bajnok úszónk motivációs gondokkal küzd, amennyiben sikerül ezen a nehézségen túljutnia, pillangóúszásban maradhatna azon a trónon, amelyre Tokióba tempózta fel magát. Talán a honfitárs sikere egy újabb lökés lehet számára arra, hogy megtalálja picit elveszni látszó önmagát.
Vívásban a magyar tradícióknak megfelelően szerepeltek a jelenkor kiválóságai, érdekes kontraszt, hogy amíg férfikardban a csapatot egy kimondottan rutinos, összeszokott közösség alkotja, addig a fegyvernem női szakágában döntően fiataloké a szerep. A napokban 24. születésnapját ünneplő Koch Máté pedig eredményessége mellett személyiségével is tovább színezheti a magyar sport amúgy sem szürke palettáját.
A sportbarátok hosszú szabadságra ne menjenek, röviden kapcsolódjanak ki és vegyenek mély lélegzetet, tudniillik augusztus második felében is remény van hasonlóan sikeres magyar szereplésre.
Mindenekelőtt a legbiztosabb magyar éremszállítónak tekinthető kajak-kenusoktól várható kiugró eredmény (Duisburg, augusztus 23–27.), de az öttusa és a sportlövészet is bír idehaza olyan potenciállal, hogy érdemes figyelni sportáguk legrangosabb idei eseményét. Előbbiben Bath (aug. 19–28.) lesz a vb-házigazda, utóbbiban Baku (aug. 14. – szept. 3.), mindezt a budapesti atlétikai világbajnoksággal megspékelve (aug. 19–27.), ahol elsősorban Halász Bencétől várható kiugró szereplés.
A küzdősportok közül a népesebb magyar tábort felvonultató birkózók vb-je még ugyancsak hátravan (Belgrád, szept. 16–24.), miközben a cselgáncsozók már végeztek: május elején Dohában Özbas Szofi révén egy bronzérmet azért elcsíptek, de a csapatban azért nagyobb a potenciál ennél.
Múlt szerdán tartották azt a sajtótájékoztatót, amelyen a párizsi olimpia egy év múlva esedékes rajtjáról emlékeztek meg, úgy a helyszínen, mint Budapesten. Utóbbin Gyulay Zsolt, a Magyar Olimpiai Bizottság elnökeként kiemelte: a múlt azt bizonyítja, hogy kisebb/nagyobb győzelmi eséllyel útnak engedett magyarok körülbelül egyharmada aranyéremmel térhet haza.
Tegyük hozzá, már csak ezért is jó lenne minél inkább szélesre tárni a kapukat, hogy azon így nem nagyobb arányban, de mégis nagyobb számban lépjenek be újabb vagy éppen a már ismétlő, régi héroszok.
A sportvezető – nem mellékesen 1988-ból kétszeres olimpiai bajnok kajakos – azt is hozzátette, hogy tíz magyar aranyérmet szeretne, abban bízik.
Nos, a MOB-elnök nem végszavazott vagy adta ki a parancsot, de a sportnaptár mégis úgy rendelte, hogy aznap be is indult a magyar aranygyár, és vasárnapig le sem állt.
Csak így tovább, várjuk a folytatást!
A szerző az Index sportrovatának vezetője.
(Borítókép: A magyar csapat ünnepli győzelmét a férfi vízilabdatorna döntőjében játszott Magyarország–Görögország-mérkőzés végén a fukuokai vizes világbajnokságon 2023. július 29-én. Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI)