Hat nap alatt három bajnoki találkozó szerepelt a korábban halasztó és ezúttal most elmaradásait pótló Ferencváros versenynaptárában. Hat nappal a Hungária körúti rangadó előtt még mindenki lelkesen számolgatott, híztak az oddsok a Debrecen, a Diósgyőr, esetlegesen az MTK bajnoki esélyeit illetően. A múlt szombati összecsapás azonban gyorsan kedvét szegte a reménykedőknek, amely nem csak az eredmény vonatkozásában mutatott óriási különbséget. A játékosok minőségén, dinamikáján, gyorsaságán túl, a gondolati gyorsaság, a (játék)helyezetek felismerésének sebessége és az arra való reakció volt igazán feltűnő, de nem a legnagyobb probléma.

„Akik még nem tudtátok, / Most megtanulhatjátok, / Hogyan mulat a nép”

Az első gól előtt a szezonban eddig tíz gólpasszt jegyző Mohammad Abu Fani hatalmas területe, mozgásának le nem követése, Varga Barnabás kilépése az állva maradt, gyökeret eresztett Bobál Dávid és Nemanja Antonov között még csak az első feltűnő jelek voltak. Még a két védő következő találat előtti puhány, sikertelen szerelési kísérleténél – Mohamed Ben Romdán labdavezetésénél – sem húzta össze az ember a szemöldökét. Azonban a válogatott játékos Kádár Tamás aláfutása egy felívelésnél, majd becsúszó szerelési kísérletének elmaradása a harmadik Fradi gól előtt, majd Kata Mihály lelassítása Henry Wingo bombájánál, és az egész MTK-védelem szurkolása Abu Fani és Demjén Patrik külön meccsén már azt mutatták, hogy az újonc pár játékosa nem igazán tudta, milyen rendezvényre érkezett.

„Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál, / Mely elhagyott, üres szobában áll”

Nem csak összeesett a második félidőre az MTK, hanem felőrölte a házigazdát a Ferencváros. Az előző években játékosvásárlásokra elköltött tízmilliók (euróban mérve), a Fradi többnemzetiségű, jóval mélyebb, a vetélytársaknál értékében is nagyságrendekkel erősebb kerete így készül rendszeresen az európai kupaporondra, ahol évek óta egyedüli fecskeként képviseli hazánkat. Edzőmeccsekkel...

A firenzei kirándulás, az elmúlt évek, évtizedek egyik legjobb idegenbeli magyar hatvan perce pedig nélkülözte azt a plusz harminc egységet, amelyet a magyar bajnokság többi szereplője, színvonala tudna hozzátenni. Fejben, erőnlétileg és minden szempontból. Hiába a jó taktika, a tökéletesen felkészített játékosok, a mindent beleadó stábtagok, az erejükön felül teljesítő labdarúgók, ha a többi hazai delikvens az első kereszteződésnél beragadt. Hiába váltott már évek óta zöldre a lámpa.

Válogatottunk és a Ferencváros fejlődéstörténete most már a legélesebb nagyítóval szemlélődőket is elismerő szavak megfogalmazására serkentik, azonban

Kommunikációs oldalról kiváló lehetőségeket rejt magában egy jó igazolás, egy tavaszi nemzetközi kupaszereplés, egy önbizalomnövelő pont a napsütötte Toszkánából, esetlegesen egy wolverhamptoni csoda, de nem lehet nagyvonalú legyintéssel továbbmenni a szép lombkorona alatti kiszáradt fatörzs mellett.

„Mit nekem te zordon Kárpátoknak / Fenyvesekkel vadregényes tája!”

Korábban már fogalmazódott meg pár gondolat arról, hogy több európai kupacsapatra és a hasonló erőpróbákra jobban felkészítő ellenfelekre lenne szükség kis hazánkban.

Ráadásul a nemzetközi porondon való részvétel fontos szempont a játékoseladások, az alkalmazott labdabűvölők kirakatba való kikerülés okán is. Azonban Közép-Európa országainak ötéves játékoseladásait és vásárlásait vizsgálva azt láthatjuk, hogy Magyarország az egyetlen, ahol negatív előjelű a mérleg, tehát jóval többért vásároltunk, mint amennyiért értékesítettünk.

Ha azt is megnézzük, hogy Szerbiánál, Szlovákiánál és Romániánál is többet költünk labdarúgókra, valamint észrevesszük, hogy Horvátországgal, Csehországgal és Lengyelországgal közel hasonló mértékben, akkor valóban levonható következtetésként, hogy futballunk hátterét már biztosítottuk. A többi a szakma része, az irodák és a pálya szélén munkát vállalók felelőssége, mert a számok erős visszajelzései utánpótlás-nevelésünknek, a játékosaink utáni érdeklődésnek és a bajnokságunk színvonalának.

„Ő magyarnak születék, / S hazájában ősi jelszó: / Ej, ráérünk arra még!”

Utánpótlás-nevelésünknek, amely az utóbbi években ugyancsak nem kényeztette el a legkisebb sikereket is már világbajnoki aranyért járó ünnepségsorozattal díjazó közönségünket. A magyar U21-es válogatott legutóbbi hat esztendejének eredményei röviden összefoglalhatók: a lejátszott három Eb-kvalifikációs sorozatban csak San Marinót, Ciprust, Máltát, Liechtensteint és Lettországot sikerült megelőznünk, csoportunkban egyszer sem értünk el a negyediknél jobb pozíciót. A 2021-es Európa-bajnokságon társrendezőként nem kellett selejtezőt játszanunk, a legkisebb koefficienssel szerepeltünk a tornán, ahol 2–11-es gólkülönbséggel a négyesünk utolsó helyét kaparintottuk meg.

Az U19-es és az U17-es csapataink sem csaltak sokkal több mosolyt a szakvezetők és a szurkolók arcára, bár fiatalabbjaink hatalmas segítséget kaptak a honi szövetségtől azáltal, hogy sokszor rendezőként, hazai közönség előtt nézhettek farkasszemet Európa krémjével. A csoportmeccseket követően az elitkör már legtöbbször végállomást jelentett csapatainknak, két kivétellel, amikor 2019-ben és 2017-ben 17 éveseink a nyolcaddöntőig jutottak. Hat évvel ezelőtt a Liverpool színeiben, tegnap a 79. percben pályára lépő Szoboszlai Dominik vezetésével.

2019-ben részt vehetett utánpótlás-válogatottunk a Peru helyett Brazíliában megrendezett korosztályos világbajnokságon is, ahol Nigéria, Ecuador és Ausztrália mögött, egy ponttal a negyedik helyet szerezte meg csoportjában.

„Mosolyogva néz a földre / A szelíd nap sugara”

Amennyiben nincs utánpótlás, miként reménykedhetnek a szurkolók abban, hogy a körülmények és a háttér varázslatossá tétele után a pályán újra magyar fiatalokat fognak látni európai kupaindulóink kereteiben? Hogyan lehet sikeres egy utánpótlás, ha hiányoznak a szakmai alapok, ha a közép-európai régióban még mindig a legnagyobb százalékban (41,1) játszanak külföldiek a magyar bajnokságban?  Ráadásul az NB I átlagéletkora a legmagasabb (26 év), vagyis

Mikor főzőcskézhet kellő mennyiségű, minőségi alapanyagból Marco Rossi konyhája? Mikor billen át a magyar képzési rendszeren átfutó termékek és a külföldön a szakmát elsajátítók (vagy éppen honosítottak) aránya a válogatott keretében?

Abban a keretben, amely továbbra is erőn felül teljesít. A lehetőségeihez és hátországához mérten mindenképp. Marco Rossi 2018-as munkába állása óta két és félszeresére nőtt a keret értéke, teljesítménye folyamatos, százalékosan is javult, egyre több top 5 bajnokságban szereplő játékosunk lett, és nem utolsó sorban ismét elérhető közelségbe került a 2016-os FIFA-ranglista helyezésünk (26.).

MAGYAR	LABDARÚGÓ-VÁLOGATOTT
ÉV	KERETÉRTÉK	TOP5 liga	EREDMÉNYEK	SZÁZALÉK	FIFA-RANGSOR
2023	122,88 millió euró	7–8	6 mérk. (4gy, 2d)	77,77	32
2022	107,45	5	10 mérk. (5gy, 2d, 3v)	56,66	36
2021	111,35	5	15 mérk. (6gy, 5d, 4v)	51,11	39
2020	69,9	4	8 mérk. (5gy, 2d, 1v)	70,83	40
2019	85,88	4	10 mérk. (4gy, 6v)	40	52
2018	49,3	4	10 mérk. (3gy, 2d, 5v)	36,66	51

„Boldog órák szép emlékeképen / Rózsafelhők usztak át az égen”

A Ferencváros és a labdarúgó-válogatott sikertörténete csütörtökön tovább íródott. Az Európa-konferencialiga csoportkörének második játéknapján a kvartett legerősebb ellenfele, a Fiorentina volt Deján Sztankovicsék ellenfele. Egy lila-fehér alakulat, amellyel a szerb edző a tavalyi szezonban háromszor is találkozhatott aktuális csapatával, szerzett pont és gól nélkül. A Medici család által évszázadokon át uralt toszkán fővárosban elért siker, a 2–2-es döntetlennel szerzett pont, a mutatott játék lassan teljesen feledteti a Máté Csaba távozása után kirajzolódott kérdőjeleket, és újabb tanúbizonysága lehet annak, hogy érdemes a sikerbe, tudásba fektetni.

A szerző 24-szeres válogatott labdarúgó, játékosként a Ferencvárossal háromszor, míg a német Kaiserslauternnel egyszer nyert bajnokságot.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép:  MTI/Koszticsák Szilárd)