Idén végül csak be kell látnunk, hogy az év végi összefoglalók műfaja nagy kamu. A jelentős eseményeket összefoglaló listák csak a pillanat hevében tűnnek izgalmasnak, de valaha megpróbált évekkel később átolvasni akár egyet is? Felesleges. Átlagos hírek sorozatát látná csak.
2015 ugyanis olyan év volt, hogy ha az alábbi események bármelyikét tavaly bedobja egy beszélgetésben, tuti hülyének nézik. Gondolja csak el!
Látja az elképedést barátja arcán? És ez még nem minden! Egy sor olyasmi történt idén, amire csak azért nem fogadott volna senki, mert nem lett volna olyan, aki egyáltalán előáll ilyen hülyeségekkel.
Ha a hihetetlen események forgatagában megkoptak volna az emlékei, fussa át a listánkat, hogy meglepődjön: igen, mindez idén történt. A végén szavazza meg, mi volt 2015 legszürreálisabb fordulata.
Emlékeznek még? Az előző rész ott ért véget 2014-ben, hogy a Fidesz népszerűsége zuhan, a netadós tüntetés azt mutatta, milyen könnyen zsebre lehet tenni a verhetetlennek tűnő pártot. És ekkor jött a hír, hogy Simicska Lajos a Fidesszel szemben elindult a veszprémi időközi választáson.
Az okokról nem sokat lehetett tudni, de mivel Simicskáról évtizedekig még fotó sem nagyon jelent meg, izgalmas volt a fordulat.
Az egészben nem az volt a poén, hogy a Fidesz februárban elvesztette az időközit, és bukta a kétharmadot, hanem hogy az Orbán-Simicska szembenállás végül olyan szintre hevült, amire senki nem számított. Simicska arra utasította médiabirodalmát, a Magyar Nemzetet, Hírtévét és Lánchíd rádiót, hogy mostantól foglalkozzanak a kormány piszkos ügyeivel is. A szerkesztőségek azonban – figyelem, médiatörténeti bohózat – lelkiismereti okokból nem vállalták a függetlenséget, és azonnali hatállyal távoztak.
Ez volt a G-nap, amikor Simicska felhagyott a rejtőzködéssel, és elmondta legendás mondatait.
- Orbán egy geci.
- Kibaszok mindenkit.
Az Orbán-Simicska barátság felfeslő köpönyege mögött egy pillanatra látni lehetett a politikai valóságot. A megfejtők szerint: eddig a nagyvállalkozó Simicska irányította a kormányt, az ő emberei ültek a csúcspozíciókban, de a második választási siker után Orbán elég erősnek érezte magát, hogy leszámoljon az ország eddigi vezetőjével.
A Fidesz népszerűségének zuhanása közbeni kapkodásnak tudtuk be, hogy Orbán Viktor a januári Charlie Hebdo-merényletek kapcsán párhuzamot vont a terrorizmus és a bevándorlás közé. Hiszen a januári merényleteket köztudottan nem bevándorlók, hanem francia állampolgárok követték el, különbség a bőrszínükben volt.
Ezek után nyáron idegenellenes plakátok tervei jutottak el szerkesztőségünkbe, és hamarosan kiderült, a szövegek nemcsak valósak, de az elkövetkező hónapok durvuló hangnemében egészen visszafogottak már. A Fidesznek ez bejött: hatalmas lelkesedéssel sorakoztak vissza mögé a hívek.
Orbánt a menekültellenes kampány európai szinten is ismertté tette. Bár a politikai nagyágyúk – Merkel, Hollande – ellenében állt ki, de egyre többet idézték őt, és hatása az európai polgárok egy részén is érezhető volt. Végül Orbánt a Politico Europe magazin az év emberének választotta.
A menekültek már az év elején megjelentek Magyarországon, de mindez inkább menekültügyi, határvédelmi ügynek tűnt, azaz olyan témának, amivel az átlagpolgárnak nem kell foglalkozni.
Aztán a kormány tett néhány határozott lépést, és az amúgy is növekvő számú menekült látványosabban jelent meg előttünk, mint az új Star Wars.
Menekültek ezrei szálltak le a Keletiben, majd magyar nyelvű útmutatóikat szorongatva ott is ragadtak. Az aluljáró napok alatt alakult multikulti menekülttáborrá. Ehhez még csak hasonló sem fordult elő soha a magyar történelemben. Ezrek táboroztak a környéken a világ minden tájáról, egész családok éltek hetekig az árkádok alatt.
Eközben a kormány nem gondoskodott sem az emberek informálásáról, sem ellátásukról. A hetek óta tartó várakozás végül nem agresszióba, hanem Spielberg-filmbe illő vonulásba csapott át. A menekültek a városon keresztül, gyalog indultak el Ausztria felé. Az autópályán vonuló menet felvételei az egész világot bejárták.
A határokat végül Merkel szavára megnyitották, és végül olyan gyorsan tűnt el az egzotikus tömeg a pályaudvarokról, ahogy megjelent. A menekülthullám még egy sor lehetetlen fordulatot hozott, volt röszkei csata, Mad Max-vagon, és kerítésépítés.
Ha időgéppel visszautazva azt mondjuk korábbi önmagunknak, 2015-ben Puskás Öcsihez hasonló ismertségre tesz szert egy Magyarországon is élő honfitársunk, nyilván pozitív hősre gondolunk: fiatal tudósra, vagy sportolóra.
László Petra rugdosása a nyáron azonban néhány nap alatt vált a menekültválság embertelenségének jelképévé. A józan ésszel megmagyarázhatatlan képsorok a világ összes jelentős tudósításában megjelentek Kínától a Trónok harcáig. Ha egy távoli ország lakója eddig egyetlen dolgot tudott hazánkról, akkor az Puskás Öcsi neve volt. Nyártól azonban emberek százezreinek már az agresszív operatőrnő ugrott be, ha magyarként mutatkoztunk be.
A helyzeten az sem segített, hogy jobboldali lapok aprólékos vizsgálatba kezdtek, hogy bebizonyítsák, László csupán két gyerekbe rúgott bele, a fiával a kezében rohanó fociedző felé csak lendítette a lábát, és a férfi teljesen véletlenül esett el.
Érthető, hogy miközben a kerítés-, és stadionépítési projektek kicsit háttérbe szorítják az egészségügyi fejlesztéseket, amellyel párhuzamosan folyik az oktatás leépítése, egyre többen találják szimpatikusnak az ezoterikus gyógyítást. Nem igényel sok ismeretet, és az orvosnál sem kell sorban állni. A homeopátia, és egyéb gyógyító mágiák a rendszerváltás óta szabadon tenyésznek Magyarországon, anélkül, hogy jelentős szervezetek szót emeltek volna ellenük.
Idén a Magyar Tudományos Akadémia azonban minden előzetes jel nélkül felhagyott a csendes szöszmötöléssel, és senki által nem várt módon kiállt a homeopátia ellen. A szakemberek azt követelték, hogy ezeket a szereket is olyan teszteknek vessék alá, mint amelyek a gyógyszereknél is elvártak. Az MTA konferenciát is szervezett az áltudományokról, ahol megállapították, a legtöbb kuruzslót nem a gyógyítás, hanem a pénzkereset motiválja.
Ha egy csaló nagyvállalatot kellett volna tavaly decemberben megtippelnie, valószínűleg valamelyik kínai telefongyártót, vagy egy pénzügyi céget említ. Ki fogadott volna arra, hogy 2015 hamisítási botránya német céghez, ráadásul a megbízhatóság példaképeként kezelt autómárkához kötődik: a Volkswagenhez?
Kiderült, hogy a gyártó olyan rendszerrel látta el dízelautóit, amely érzékeli, ha mérik a károsanyag-kibocsátást, és ilyenkor dús hegyi levegőhöz hasonlatos keveréket ereget a kipufogóból. A kocsik amúgy viszont úgy szennyeznek, mint egy Zil.
Az Amerikából induló botrány végigsöpört a cégen: kiderült, hogy érintettek a Skodák, az Audik és a Seatok is.
A botrány léptékére jellemző, hogy lemondott a konszern igazgatója, a VW-t leminősítették, és Angela Merkelnek több beszédben kellett nyugtatnia a befektetőket. Ami érthető is, mert a szakértők szerint nem a menekültügy, hanem a Volkswagen-botrány az, ami valóban megrengetheti Németországot.
2015 teljes lehetetlenségét érzékeltethetjük egyetlen filmmel is. A produkció jellemzői közül már egy is elég lenne ahhoz, hogy hitetlenkedjünk.
Annak viszont, hogy ezen pontok együtt megvalósuljanak, nulla az esély. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy egyesek már az Oscar-jelölésről vizionálnak.
Az, hogy a TV2-re lecsap a Habony féle kommunikációs Megatron, inkább az unalmas szükségszerűségek kategóriája lett volna, mintsem meglepetés. De ki számított arra, hogy egyszerre ketten is megveszik a tévét? A küzdő felek: Andy Vajna (aka Orbán Viktor), és Fonyó Károly (aka Simicska Lajos). Örömmel feltárnánk a teljes sztorit, de a kavarás akkora, hogy még Andy Vajna sem érti, ki miért vett meg mit.
Az mindenesetre a szürrealitás fokát növeli, hogy a kormány parancsait teljesítő, az állam pénzéből vásárló Andy Vajna Dirk Gerkenst hívta meg TV2-vezérnek. Tudják, azt a Dirk Gerkenst, aki az RTL évén alig fél éve szabadságharcot hirdetett a magyar kormány médiabefolyásoló törekvései ellen, és olyan híradókkal bombázta a Fideszt, hogy ők végül visszakoztak az RTL különadójával.
Azt, hogy 2016-ban is folytatódik a lehetetlenségek sorozata, onnan tudhatjuk majd biztosan, hogy nem Andy Vajna kapja meg a tévét.
Donald Trump amerikai sikere nagyjából olyan, mintha Magyarországon váratlanul egy liberális, világlátott, nemi egyenjogúságot hirdető roma nő lenne a választás egyik esélyese.
Az Egyesült Államokban persze mindez ellenkező előjellel értendő. Amerikában jelenleg kormányzati program az egyenjogúság, a melegek és mindenféle kisebbség elfogadása, a társadalmi különbségek leküzdése, a szolidaritás. Már az is meglepő, hogy ebben a légkörben valaki szélsőséges nézetekre építi kampányát.
A republikánus jelölt ráadásul nem csak vállalhatatlannak gondolt nézetekkel kampányol, de olyan stílusban teszi, mintha nem is elnökjelölt lenne, hanem önmaga eltúlzott paródiája. Érthető, hogy a politikai elemzők hónapokig nem vették komolyan Trumpot. Majd jött a sokkoló meglepetés: Trump a legsikeresebb lett az összes republikánus jelölt közt.
Az elemzők most azt mondják, hogy ez mégis kevés lesz az elnöki székhez, de a kérdés inkább az, 2016 visszatér-e a normális kerékvágásba, vagy marad minden a feje tetején.
Magyar csapat a 2016-os Európa-bajnokságon?! :DDDD Aki a szíriuszi magyarok mellett ilyesmiről vizionált, már az elején arcra esett. Hiába került a magyar csapat az évtized leggyengébb csoportjába, már a legelső meccsen kikaptunk az egyik erőtlen csapattól. Aztán érthetetlen változás következett. A teljesen alkalmatlan szövetségi kapitányt lecserélték Dárdai Pálra, és hirtelen minden megváltozott. Válogatottunk nem mások hibáit kihasználva jutott előre, hanem két jobbnak mondott csapatot is megvert. 41 éves átok enyészett el, amikor kijutottunk az Eb-re. Oké, a magyarság alapjai azért stabilan állnak: a sikert Csányi Sándor focielnök a miniszterelnök úrnak köszönte meg. (Bohus)
A világpolitikában sok mindent el lehet képzelni, de annak, hogy a törökök és az oroszok ilyen keményen esnek egymásnak, akkora volt a valószínűsége, mint hogy Kanada és az USA bonyolódik véres konfliktusba.
Törökország és Oroszország évek óta fűzi egyre szorosabbra gazdasági és politikai kapcsolatait. Mindezt úgy, hogy a kölcsönös függőség ellenére Törökországnak van nagyobb szüksége az oroszokra. Olajának például 30, gázfelhasználásának 55 százaléka jön Putyintól. Ráadásul szó van egy atomerőmű építéséről is.
Ha valakinek nem volt érdeke kikezdeni a másikkal, akkor az a török fél volt. Ehhez képest a török légierő decemberben lelőtt egy orosz bombázót, amely a jelek szerint 5 másodpercre megsértette a török légteret Szíria bombázása közben.
Erdogan egy ideig nem hogy nem kért bocsánatot, de még oltogatta is az ilyenre különösen érzékeny Putyint. Amikor pedig békült volna, már nyakig ült a gazdasági és politikai szankciókban. Súlyosabb konfliktus persze egyik félnek sem érdeke, úgyhogy most azzal szórakoznak, hogy egymás hajóit riogatják különböző tengereken.
Már mindenki az ajándékot csomagolta, és a teljesen valószínűtlen év végét jelző decemberi Ákos-koncertre készült, amikor 2015 még jelezte, hogy az utolsó pillanatokig hajlandó feszíteni a húrt.
Ákos egy interjúban vallotta be, hogy a középkori állapotok szintjén fagyasztaná be a női egyenjogúság kérdését, ami néhány nappal azután, hogy Kövér minden magyar nőt elküldött unokát szülni, a vártnál is nagyobbat szólt. Az újságok Ákos bornírtságával voltak tele, a zenész főszponzora, a Telekom pedig úgy vélte, ciki, ha egy ilyen sztorihoz adja a nevét. Felbontották a szponzori szerződésüket.
A világban ez eddig egy tök normális történet lenne, előadók egész sora járt már így, amikor olyat tettek, amit szponzoruk nem tudott összeegyeztetni a márkájuk képével. Magyarországon az ügy már eddig is szokatlan lenne, lásd Origo-botrány, szintén a Telekom támogatásával.
Országunk azonban nem az a hely, ahol nem hevítik a tébolyulásig a hangulatot, ha csak egy kis ok is van a hevítésre.
Akinek volt is kétsége, hogy Ákos nem érdek nélkül vall időnként szerelmet a Fidesznek, annak gyorsan át kellett értékelnie a helyzetet. A magyar kormány ugyanis a földre vetette magát, és hisztirohamot kapott a sértéstől. Az Ákost ért megaláztatásra dacból bejelentette, hogy akkor ő meg felmondja minden szerződését a Telekommal.
A szürrealitás szintje olyan magas, hogy ezt az ügyet teljes aránytalanság az előző, pimf sztorik után emlegetni. Tehát: két szerződő fél felbontja a megállapodását, mert az egyiknek már nem éri meg az együttműködés. Amire válaszul a minden magyar embert képviselő kormány, akinek a szerződéshez semmi köze, bevédi azt a felet, amelyik a kampányrendezvényein szokott énekelni.
Mindezt úgy, hogy ehhez tetemes mennyiségű közpénzt égetnek el, hiszen az indokolatlan szerződésbontásnak megvan az ára. Rétvári Bence be is vallotta, annyira hisztiből született a döntés, hogy meg sem vizsgálták, mibe kerül mindez.
A szürrealitáson az sem sokat enyhít, hogy a kormány aztán kicsit becsicskult, és nem minden szerződést, csak a mobilnet-előfizetéseket mondják fel.