Ezeket a példákat nem mi találtuk ki, de elég látványosan jelzik, milyen összecsapott, toldott-foldott jelenleg a budapesti kórházi rendszerünk. Két kormányzati ciklus telt el úgy, hogy a torz budapesti egészségügyi rendszerrel nem kezdtek semmit. Ez pedig nemcsak a gyenge örökség és a szerencsétlen központi szervezés kérdése, hanem a finanszírozásé is.
Budapesten és az agglomerációban nagyjából 4 millió ember él, és használja a fővárosi kórházakat. Mivel viszont egyedül Budapest nem számított fejletlenebb konvergenciarégiónak, így alig kapott uniós forrást az egészségügy fejlesztésére. Miközben vidéken közel 500 milliárd forintból fejlesztették a kórházakat.
A szakma abban régóta egyetértett, hogy Buda (és egész Budapest) egészségügyi ellátása fejlesztésre szorul. A bonyolult ellátási és közlekedési viszonyok miatt kialakult gordiuszi csomó átvágására soha nem volt valóságtól elrugaszkodott ötlet egy vadonatúj kórház felépítése.
Budán ugyanis egyelőre nincs olyan modern, mindennel felszerelt sürgősségi központ, ahol a súlyos (politraumatizált) sérülteket gyorsan és szakszerűen el tudják látni. A „sokszakmásság” (idegsebészet, mellkassebészet, ortopédia, szájsebészet, szemészet, fül-orr-gégészet stb.) azért fontos, hogy a bonyolult sérülteket ne kelljen ide-oda szállítgatni a kórházak között.
Azt is hozzá kell tenni, hogy egy nagy kórházat nem lehet csak úgy lerakni, és várni, hogy innentől minden jobb legyen. Párhuzamosan hozzá kell igazítani az összes környező kórház és szakrendelő feladatait, kapacitását, de még a helyüket is, különben elképzelhetetlenül drágán oldjuk meg, és még kevésbé hatékonyan az egészségügyi ellátást. (Ha mélyebben érdekli, hogyan működnek nálunk a kórházak, itt még utánaolvashat.)
Ezen felül egy ilyen modern központba érdemes lehet tenni még néhány specializáltabb ellátástípust, amiket hatékony lehet koncentrálni nagyobb régiókban: például ha kevesebb, de jobban felszerelt, több tudást felhalmozó központokban végzik mondjuk a szívműtéteket vagy kezelik a daganatos betegeket. Ezeken a helyeken gyakorlottabb orvosok jobb gépekkel, jobb kihasználtsággal és leginkább sokkal jobb gyógyítási eredményekkel kezelhetik a betegeket.
A Fidesz-KDNP képviselőcsoportja még 2015 februárjában kihelyezett ülést tartott Mezőkövesden. Ekkor még nem indult el a kampány a menekültválság miatt. A főbb témák akkoriban azok voltak, hogy az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást akar indítani a magyar kormány ellen a reklámadó miatt, indul a nemzeti közműszolgáltató, és egyelőre nem döntöttek a kilencosztályos iskola bevezetéséről. Ebben a környezetben teljesen váratlan, inkább
hogy "budapesti képviselők javaslatára" a frakció egy új budapesti kórház építését javasolja Budán. Az akkor még "akár több tízmilliárd forintos" beruházásként emlegetett szuperkórház ügye, és a hozzá kapcsolódó átszervezés viszont elég lassan haladt, még akkor is, ha elég nyilvánvalóan szükség volt rá.
Új kórház elég régóta kellett volna a fővárosba, legfőképp Budára. Ehhez először is megfelelő helyszínre volt szükség. A kerületi polgármesterek a bejelentés után azonnal elkezdtek lobbizni. Szinte mindenki magának akart egy politikailag jól eladható, ráadásul költségvetési pénzből épülő nagy kórházat.
Így felmerült, hogy:
A nagy keresésben egyébként Ónódi-Szűcs Zoltán államtitkár el is bizonytalanodhatott tavaly, kissé homályosan bemondta, hogy igazából talán nem is kell új nagy kórház. De azt még ő is elismerte, hogy bármi is épül, a legfontosabb szempont a jó megközelíthetőség kell, hogy legyen.
A kórház helyszínének megtalálásával megbízott csapat végül 14 helyszínt vizsgált. A feladat az volt, hogy a tervezett 100 ezer négyzetméteres beépítéshez szükséges 5-6 hektáros, jól közművesített, könnyen megközelíthető területet megtalálják. A helyszínek egyre inkább Kelenföld környékére szűkültek le, mint messze a legalkalmasabb helyszínre: itt van a 4-es metró végállomása, autóval és tömegközlekedéssel is viszonylag jól megközelíthető a város és az M1-M7-es autópálya felől.
A munkacsoport végül a Szent Imre kórház bővítését és felújítását javasolta, a már említett kelenföldi metrómegálló körüli helyszínen, mint szakmailag, közlekedésileg és költséghatékonyság szempontjából is a legmegfelelőbb megoldást. Ehhez képest mégsem a kelenföldi metrómegálló közelében épül majd meg a szuperkórház, hanem sokkal messzebb.
Hogy ennek mi volt a pontos oka, az nem derült ki még sem Lázár János, sem az átalakításért felelős miniszteri biztos, Cserháti Péter szavaiból. A kérdés viszont még mindig nincs lezárva: környezetvédelmi, hidrológiai vizsgálatokon fog múlni, hogy a terület egyáltalán alkalmas-e az építésre. A végső szakmai anyagnak november végéig kell elkészülnie elvileg, de most a bejelenetett Dobogó tűnik befutónak.
Az biztos, hogy tisztán racionális szempontokat mérlegelve nagyon nehezen megmagyarázható a Dobogó melletti döntés:
Nem csak azért fontos a jó megközelíthetőség, hogy a mentőknek ne a mindig a dugóban kelljen ügyeskedniük. Hanem azért is, mert a modern kórházaknál nem fektetik be feleslegesen az embereket, hanem a beavatkozások után lehetőleg minél hamarabb hazaengedik őket gyógyulni. Ettől függetlenül azért a legtöbbeknek vissza kell járniuk további vizsgálatokra, és mindenkinek rossz egy tömött buszon izzadva, egymáshoz préselődve sokáig zötykölődni a kórházig, pláne egy sérült vagy legyengültebb páciensnek.
Persze valójában hiábavaló a racionális érveket sorolni, mivel Lázár is bevallotta és Cserháti beszámolójából is kiderül, hogy itt nyíltan
Az új szuperkórház kapcsán először 30-40 milliárd forint körüli összeget emlegettek, de ez főleg a már kialakult infrastruktúrával rendelkező Szent Imre kórház fejlesztésére vonatkozott volna. Lázár János a dobogói helyszínről azt mondta: 5 milliárd forintos beruházást igényel az ingatlan megszerzése és közművel való ellátása. Ebben azonban nincs benne a kórház építése miatti közlekedési fejlesztés: például autópályalehajtó és új utak biztosan kellenek.
Az, hogy a háttérben komoly érdekek működhetnek, abból is látszik, hogy a Dobogón nyolc földterület közül négy bizonyos Tamás Lászlóhoz köthető. A dél-budai szuperkórház helyszínéhez a kormány összesen 14,45 hektáros területet jelölt meg. Ebből csaknem 8,8 hektáros területet Tamás László birtokol. 1998 és 2002 között Kőbányán fideszes önkormányzati képviselő volt, 2010 után a Fővárosi Közgyűlés gazdasági bizottságának külsős tagjaként dolgozott. Most is két önkormányzattól kap fizetést: a fővárosi pénzügyi és ellenőrző bizottságból és a kőbányai a gazdasági és pénzügyi területért felelős hasonló pozícióban.
A Dobogón a XI. kerületi önkormányzaté még egy 2000 négyzetméteres rész, a Pilisi Parkerdő Zrt. tulajdonában pedig egy közel 5,5 hektáros erdő van. Semmi sem teljesen kizárt, de azért az átlagos kormányzati lopási szintünk mellett is kiugróan kemény lenne, ha egy maximum pár milliárdot elcsaló telekbizniszért tettünk volna direkt rossz helyre egy évtizedekre meghatározó, százmilliárdosnál is jóval nagyobb kórházfejlesztést.
A szuperkórház árát később már 60 milliárd forintra becsülték, amiben szintén nem volt benne a közlekedési fejlesztés költsége. Pillanatnyilag ott tartunk, hogy a Semmelweis Egyetem klinikáinak átstrukturálásával és a közlekedési fejlesztésekkel együtt ez
Egy forrásunk azon bosszankodott, hogy az egészségügyben dolgozva hosszú évek óta ahhoz szoktak hozzá, hogy semmire sincs pénz, mindig mindennel takarékoskodni kell. Az előkészítési munka során azonban számukra is meglepő módon most azt tapasztalták, hogy amikor a rossz helyszínválasztás miatti komoly pluszköltségekre figyelmeztettek, azt a választ kapták, hogy
a pénz nem számít, most nem baj, ha emelkednek a költségek.
Mostanra az is tudható, hogy 1058 ágyas modern tömbkórházat építenek. Egy szakember az Indexnek azt mondta: sokéves távlatban előre tekintve érdemes lenne azon is elgondolkozni, mennyire van szükség még nagy kórházra sok ággyal. Az orvostechnológia ugyanis olyan arányban fejlődik, hogy ma már egyre több, korábban bonyolultnak tűnő műtétet lehet elvégezni egynapos ellátásban.
Itthon szinte már természetesnek vennénk, de attól még nem az, hogy a majdani kórház megtervezésénél szó sem volt nyílt pályázatról. Szinte már vicces eljárás volt, hogy még a helyszín sem volt egészen biztos, de Balog Zoltánék már egy kormányhatározatban nevesítették is, hogy az új kórházat az amúgy jó nevű Noll Tamás tervezi majd, és kész.
Lapozzon cikkünk második részére, amiből megtudhatja: miért válhat építési területté a legtöbb kórház az elkövetkező években, és vajon 600 milliárd forint sok vagy kevés 24 kórház felújítására, ha ezt a stadionépítésekhez vagy a Bécsben épülő szuperkórház költségeihez hasonlítjuk.
Ahogy a cikk elején említettük: egy szuperkórház soha nem önmagában áll, pláne nem a majdani három. Egy olyan koncepció része kell, hogy legyen mindez, amely rendszerbe akarja szervezni az összes budapesti kórházat. Kívülről nézve ez is történhet. A részleteiben máig nem nyilvános Egészséges Budapestért Program legalábbis arra vállalkozott, hogy a főváros és az agglomeráció teljesen eltorzult kórházi szerkezetét racionalizálja.
Korábban volt szó a legkritikusabb új, budai szuperkórházról, de most nézzük meg az egész nagy átszervezést egyben. Bár lényegében ismert, a köztudatba még a nagy titokzatoskodás miatt jó eséllyel nem ment át a százmilliárdokat megmozgató budapesti egészségügyi átszervezés lényege, hogy
A nagy centrumok a vidéki megyei kórházakhoz vagy egyetemi klinikákhoz hasonlóan az ellátás legmagasabb szintjét képviselik: az év 365 napján 0-24 órában adnak sürgősségi ügyeletet. Ezek a központok egyenként 1-1,5 millió ember ellátásáért lennének felelősek.
Másrészt az egyéb feladatokat a hozzájuk csatlakozó társkórházak látják el, amelyek tehermentesítik is a nagy központokat. Ezekben a kórházakban is komoly fejlesztések indulnak: a rendelet szerint a legtöbbnél orvostechnikai és informatikai fejlesztések, energetikai felújítások kezdődnek, sok helyen pedig új épületek vagy épületszárnyak épülnek.
Harmadikként pedig az egész járóbeteg-ellátást is újra kell szervezni szakrendelőstül, mindenestül, hogy ha valaki elvágta a kezét, akkor ne a szuperkórházba kelljen rohannia, mert az se hatékony.
Az Egészséges Budapestért Program megvalósítását részben megkönnyíti, hogy a kórházak a kerületi és települési önkormányzatoktól az állam fenntartásába kerültek. Ettől még persze nem lesz különösebben egyszerű a szervezés. A kórházak értelmes rendszerbe illesztése szinte az összes tárcát érinti: az Emmi mellett leginkább a gazdasági tárcát, a fejlesztési minisztériumot, a Honvédkórház miatt a Honvédelmi Minisztériumot, sőt miután a Dobogó területe részben a Pilis Parkerdőhöz tartozik, még a földművelésügyi tárcát is.
A sok bába közt elvész a gyerek elve alapján pedig már most úgy néz ki, hogy ez a kiemelten fontos gigaprojekt elég súlyos összevisszaságban halad előre. "A közelmúltban lezárult a centrumok és a társkórházak fejlesztési terveinek egyeztetése. Az ez alapján készült átfogó megvalósíthatósági tanulmány hamarosan a kormány elé kerülhet" - válaszolta legutóbb az EMMI a kérdéseinkre. Mindebből csak annyi derül ki, hogy
Tehát a koncepciót még el sem fogadta a kormány, de már megjelent az a kormányhatározat, amely kiemelt beruházássá minősíti 24 kórház fejlesztését.
A kormányrendeletben foglaltakat térképen ábrázoltuk. Vigye a kurzort az egyes kórházakra, majd kattintson, és elolvashatja, milyen fejlesztéseket terveznek ott.
Ebből a kormányhatározatból bizonyos részletek rajzolódnak csak ki, de itt elolvashatja, hogy nagyjából mi tudható a társkórházak átszervezéseiből.
A tervek szerint egyebek mellett helikopterleszállót építenek a Bajcsy-Zsilinszky Kórházban is, amely szintén új tömbépületekkel bővül. Új épületet terveznek a (Tétényi úti) Szent Imre-kórházban, az Uzsoki utcai Kórházban, a Péterfy-kórházban, az Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézetben és az Amerikai úti Országos Klinikai Idegtudományi Intézetben is.
Belgyógyászati szárnyat emelnek a ceglédi Toldy Ferenc Kórházban, új tömbbel bővül a kistarcsai Flór Ferenc Kórház, a váci Jávorszky Ödön Kórházban pedig új járóbeteg szakrendelő lesz. A Szent János-kórház leromlott épületeit is felújítanák. Innen az orvosok és a műszerek egy része az új dél-budai szuperkórházba, másik részük a szomszédos Kútvölgyi Klinikai Tömbbe települne át. Itt épülne meg a XII. kerület új szakrendelője is. Felújítanák az Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet (ORFI) műemléki épületeit is, ahol egy egészségturizmusra szakosodott új tömböt emelnek.
Egész kórházak költöznek majd el. Például a Podmaniczky utcai, egykori MÁV kórházat kiürítik és a Honvédbe helyezik át, a Semmelweis Egyetem gyermekklinikái Pestről az új budai kórházba kerülnek, a Szent János egyik része szintén oda, másik része pedig a Kútvölgyibe. Ezek azonban egymást feltételező lépések lesznek, ugyanis nem eshetnek ki egész kórházak az ellátásból hosszú időre. Így például a Szent János kórház osztályai csak akkor kerülhetnek át a Kútvölgyibe, ha onnan el tud költözni a Semmelweis Egyetem az új szuperkórházba. Előbb fel kell építeni a dél-pesti centrum új tömbjét, hogy ide átköltözhessen a Fiumei úti Baleseti Intézet, ennek megürülő helyére pedig a Péterfy-kórház osztályai. Több helyen emellett úgy kell majd megoldani az ellátást, hogy közben bontás és építkezés is zajlik, így bizonyos osztályokat átmenetileg házon belül kell áthelyezni.
Cserhátitól nemrég az is kiderült, hogy az egész tervezett átalakítás nagyjából 600 milliárd forintos nagyságrendűnek várható 2025-ig. Ez költségvetési forrásból menne szinte teljesen, mivel uniós pénzt kitartóan nem kap Budapest ilyesmire.
Ehhez képest volt egyrészt megdöbbentő, hogy a jövő évi költségvetésben csak 30 milliárd jut az egészre. Ez a teljes összeg 5 százaléka jövő év végéig, ami szinte nevetséges nagyságrend. Ez alapján még az alapvető közbeszerzéseket se fogják kiírni jövőre, csak tatarozgat majd az állam egyes intézményekben a választások előtt, esetleg még megveszik a haveri telkeket a Dobogón.
De még durvább, hogy amikor nincs pénz a legfontosabb nagy kórház–átalakításainkra, közben a kormány kegyéből váratlan húzásokkal kapnak komoly fejlesztési pénzeket mások: 10 milliárdot az Irgalmasrend 4 kórháza, és 8 milliárdot a Bethesda, ami cserébe nem vállal abortuszt és nem fogad el hálapénzt. Az ezekről szóló kormányhatározatokba külön viccként még bele is írták, hogy mindezt majd a "budapesti kórházfejlesztés előkészítésével összhangban" csinálják, amit ugye pont a kormány vonakodik elfogadni, nem is terveznek rá pénzt, és egyáltalán nem is magától értetődő, hogy egy racionális tervben különösebb szükség lenne majd ezekre a kis egyházi kórházakra. Az ilyen osztogatások azt jelzik, hogy szó sincs tényleges koncepcióról. Az elmúlt évtizedek káros gyakorlatához hasonlóan csak egyéni lobbisták akasztanak le nagy pénzeket, amíg a fontos projekteket inkább hagyják állni.
Érdemes még itt a végén feltenni azt a kérdést, hogy sok-e vagy kevés ez a 600 milliárd forint 24 budapesti kórházra. Ahhoz képest, hogy a Magyarország szinte felét ellátó intézmények többsége hosszú évek óta alig jutott forráshoz, ez az összeg nem tűnik soknak. Ahhoz képest sem tűnik soknak, hogy stadionok és sportkomplexumok fejlesztésére bőven 300 milliárd fölötti összeget költünk el, amiből csak a Puskás Ferenc stadionra 190 milliárd megy el. Bécsben 2019-ben akarják átadni az új, északi szuperkórházat. Ennek az egyetlen intézménynek a fejlesztése 1,1 milliárd euróba (mai áron 340 milliárd forintba) kerül.
Az azonban aggasztó, hogy mint láttuk, nálunk kevesebből is meg lehetett volna oldani az új budai centrum kialakítását, de ezt kormányzati és egyéb érdekek láthatóan felülírták. Talán nem véletlen a nagy titkolózás a budapesti egészségügyről, mert könnyen elképzelhető, hogy igazából a jövő év végéig tényleg hagyná a kormány érdemben tovább rohadni az egész rendszert, bejelentések és tervek ide vagy oda.
Arra viszont érdemes lesz figyelni, hogy a választásokig kikkel kötik meg a fontos szerződéseket az elkövetkező évekre. És még valami: ha lesz is ebből az egészből valami, marad-e elég jó orvos és ápoló 2020-25-re Magyarországon ahhoz, hogy a vadonatúj kórházi épületekben gyógyítsanak.