Felpörgettük a haderőfejlesztést, az új harci eszközök folyamatosan érkeznek Magyarországra, épül az elrettentő erő – mondta az Indexnek adott exkluzív interjúban Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter.
A tárcavezető beszélt lapunknak többek között
Az orosz–ukrán háború február 24-i kitörése óta nem okozott semmi akkora riadalmat itthon, mint a lengyelországi rakétabecsapódás. Hogyan értékelhető utólag ez az eset, illetve a hadban álló felek, továbbá akár az EU, akár az Egyesült Államok reakciója? A magyar álláspontot mennyire ingatta meg?
A magyar álláspontot nem megingatta, hanem megerősítette ez az esemény: békére van szükség. Magyarország a háború kitörése óta következetesen a béke pártján áll. Amíg azonban a nyílt fegyveres konfliktus fennáll, ilyen incidens a legfejlettebb légvédelmi rendszerek korában is előfordulhat, mint ahogy Przewodówban ténylegesen meg is történt. Az esetet követő néhány órában kulcsfontosságúak voltak – a higgadtság megőrzésén túl – az azonnali nemzetközi egyeztetések. Politikai és katonai szinten folyamatosan kapcsolatban állunk a régióbeli és a vezető NATO-tagországokkal, így a lehető leghamarabb közvetlen információink voltak az esetről. Jens Stoltenberg NATO-főtitkárral és a katonai egyesülés több nagy tagállamának védelmi miniszterével azonnal kapcsolatba léptünk.
Mire Orbán Viktor miniszterelnök összehívta a Védelmi Tanácsot, félinformációk helyett több tényt megismerve foglalhattam állást.
Látni kellett, ki hogyan értékeli az eseményeket a nagyvilágban. Ezzel együtt, míg béke nem lesz, bármilyen nem szándékos, véletlen esemény is magában hordozhatja a háború eszkalálódásának a lehetőségét, amit mi mindenképpen szeretnénk elkerülni, ezért volt szükség higgadtságra és stratégiai nyugalomra. Sajnálatos volt látni, hogy mind a nemzetközi, mind a hazai térben több politikus az első indulat nyomán nyilatkozott. Ugyanakkor azt is megemlíteném, hogy – a Magyar Honvédség és a légierő éberségén és figyelmén túl – fontos az a stratégiai döntés, hogy Magyarország nem szállít fegyvert, és nem is enged fegyverszállítmányt a határain keresztül Ukrajnába, így elkerülve Kárpátalja célponttá válását.
Visszatérően hangot adnak a kormánytagok annak a véleménynek, miszerint háború és szankciók helyett békére van szükség. De a várakozásai szerint reálisan mikor és hogyan érhet véget az orosz–ukrán konfliktus?
Nem szeretnék elemzői véleményt mondani, ezt meghagyom az erre hivatottaknak. Nekem honvédelmi miniszterként elsősorban az a feladatom, hogy mindent megtegyek a magyar emberek biztonságának megőrzése érdekében. Katonai értelemben is minden eshetőségre fel kell készülnünk, míg el nem kezdődnek a béketárgyalások. Azt is látni kell, hogy a szankciók bevezetésével a háborúnak nem lett vége, ellenben ezek óriási károkat okoztak és okoznak egész Európának. Ezért is mondjuk, hogy a rosszul megtervezett szankciók felülvizsgálatot igényelnek, ehhez jelenthet óriási támpontot a szankciókról szóló konzultáció is.
A világhírű geopolitikai stratéga, George Friedman azt mondta nemrégiben az Indexnek: a mai Európa fantáziavilágban él, amelyben a háborúk már megtörténtek, és többé nem jönnek el. Ennek a fantáziavilágnak az is a része, hogy ha lezárul az ukrajnai konfliktus, Oroszország később nem indul meg újra keleten, ha az érdeke azt kívánja. Mi a véleménye minderről?
Nehéz vele vitatkozni. Nagyot fordult a világ az orosz–ukrán konfliktus kirobbanásával, paradigmák dőltek meg. A világ progresszív elitje azt a nézetet sulykolta, hogy eljött a világbéke, fegyveres konfliktus a civilizált világban immár elképzelhetetlen. Ennek köszönhetően mindenki inkább leépítette erőit, Európa-szerte alulfinanszírozott hadseregek voltak, ebbe a trendbe pedig sajnos Magyarország is beilleszkedett, és a 2000-es évek elején, a baloldali kormányok alatt a magyar honvédelem állapota visszaesett.
Amerikának kellett néhány évvel ezelőtt felkiáltania a NATO-ban, hogy nem akarják egyedül finanszírozni a komplett védelmi szervezetet, hanem mindenki arányosan járuljon hozzá a közös kiadásokhoz.
Emlékezhetünk, itthon a baloldali kormányok elherdálták a hadieszközeinket, az akkori honvédelmi vezetés a hivatásos rendszert kiegészítő tartalékosokról sem gondoskodott. Innen jutottunk el oda, hogy ma már minden ország toboroz, fegyverkezik, a GDP legalább 2 százalékát védelmi költségekre fordítja. Szerencsére Magyarország már jóval az előtt – 2016-2017 körül – lépett, hogy a háború hatására ekkora tülekedés alakult volna ki a védelmi ipari kapacitásokért. Már ekkor megindultak a beszerzések, tudatosan európai, elsősorban német eszközökre és szállítókra építve, a vásárolt technika mellett pedig a magyar hadiipar korszerűsítését és a hazai gyártást is elkezdtük szorgalmazni. Magyarország bátor, körültekintő és tudatos politikája most láthatóan is megtérül.
Egy szomszédos országban zajló háború évében átvenni a honvédelmi tárcát komoly kihívás. Összességében hogyan értékeli a miniszteri meghallgatása óta eltelt időszakot?
Megtiszteltetés számomra, hogy felkértek erre a feladatra. Ilyen, kihívásokkal teli időszakban fontos, hogy az emberek honvédelembe vetett bizalma megerősödjön. Eseménydús fél évet zártunk, több fontos döntés született. Fel kellett gyorsítani a haderőfejlesztést, miközben az elhibázott brüsszeli szankciók következtében nemhogy nem ért véget a háború – mint ahogy azt eleinte hitték az uniós vezetők –, hanem begyűrűztek a globális gazdasági nehézségek is. A honvédelmi alap azért jött létre, hogy garanciát adjon a folyamat folytatására. Először is rendezni kellett az illetmények között lévő egyenlőtlenségeket. Elindultak a katonák teljes egyéni, modern és egységes felszerelését biztosító beszerzések. A racionalizálást szem előtt tartva a haderő átszervezése is elkezdődött. A harcoló alakulatok bővítésének céljával a szemlélőségek helyett visszahoztuk a parancsnokságokat, továbbá megjelent a vezérkar mint szervezeti egység.
Elrendeltem a készenlétfokozást is: a haderő nagy lendülettel és elszántsággal lépett hátra béketevékenységéből a gyakorlatozás és a készenlét növelése irányába.
A déli határon egyre inkább a rendőrség és a határvadászok veszik át a migrációs nyomás miatti határvédelmi feladatokat, mind több katonát tudunk bevonni a gyakorlatokba, készenléti feladatokba. A honvédség jól vizsgázott az olyan nemzetközi gyakorlatokon is, mint amilyen például a Brave Warrior volt, amelynek végeztével a magyarországi NATO-harccsoport elérte a készenléti szintet, azaz innentől bevethető. De említhetném a különleges műveleti erőket is, akik meggyőző teljesítményt nyújtottak a legutóbbi – hosszú idő után újra megtartott – éjszakai lövészeten. Békeidőben is fontos, hogy jól szervezettek, erősek legyünk, ismerjük és a legjobban használjuk ki a lehetőségeinket.
A védelmi ipari stratégia hangsúlyos eleme a Rheinmetall-együttműködés és a Zala Zone. Eszközoldalon melyek lehetnek az első kézzelfogható eredményei a modern hadsereg építésének?
Párhuzamosan zajlanak a beruházások az országban, de az első igazán látványos részeredmény a Lynx páncélozott gyalogsági harcjárművek legördülése lesz júniusban. Az épület a Zala Zone területén már áll, a gyártóeszközök, szerszámgépek beszerelése zajlik, januárban elindul az összeszerelés. Több hónapos folyamat, de az említett Rheinmetall-lal együttműködve mostantól folyamatosan készülnek a jelenlegi legmodernebb járművek, amelyeket elsőként a magyar hadseregben rendszeresítünk.
Már most szerte a világon nagy az érdeklődés a Zalaegerszegen gyártott harckocsik iránt.
Valódi újdonság a harckocsitesztpálya is. Nagyon fontos a Várpalotára kerülő robbanóanyag- és lőszergyár is, nem túlzás, hogy stratégiai jelentőségű egész Európa védelmi ipara szempontjából. A Lynx KF41-esek mellett a kiemelt beszerzések közé tartoznak a NASAMS légvédelmi rendszerek, a svéd Carl-Gustaf M4 páncéltörő eszközök, a német Leopard 2A7HU harckocsik és a Kiskunfélegyházán gyártott CZ Bren kézifegyverek. Hazánk elsődleges célja egy elhivatott, ütőképes, elrettentő erőt felmutató hadsereg felállítása. Ehhez elengedhetetlen, hogy katonáink a legmodernebb fegyverekkel és felszereléssel legyenek ellátva. Nemrégiben írtunk alá vegyesvállalati szerződést a Dynamit Nobel Defence-szel, ami lehetővé teszi, hogy az elkövetkező években magyarországi gyártósorain is előállíthassuk a cég vállról indítható rakétafegyvereit és azok főbb komponenseit.
Napokig tematizálta a sajtót a Vaskupola légvédelmi rendszer. Mennyibe kerül ez a beszerzés, és mi lehet a gyakorlati haszna?
Magyarország fölé „vaskupolát” húzunk az izraeli rendszer elemeiből. Ezek a rendszerek százmilliós nagyságrendű tételt jelentenek, nem forintban, hanem euróban. Beérkeznek az izraeli gyártású, rövid-közepes és hosszú hatóságú radarrendszerek, amelyek kiegészülnek a norvég–amerikai gyártmányú légvédelmi rakétákkal. Ezek együttműködve az izraeli Vaskupolához hasonló módon biztosítják majd Magyarország légterét. Ezzel Magyarországon megjelenik a haditechnika csúcsa a légtérvédelemben.
Kiemelt témája a tartalékosrendszer. Akiben dübörög a hazaszeretet és a tenni akarás, az hogyan csatlakozhat?
Aki a hazájáért való elköteleződésből csatlakozni szeretne, annak egyutassá tettük a rendszert, hogy hatékonyabb és könnyebben átlátható legyen. Nagy szükségünk van hivatásos katonákra, hiszen ők adják a stabil gerincet és az alapos szaktudást, amely különösen fontos az újonnan érkező haditechnika használatakor. Ezzel párhuzamosan a területvédelmi tartalékosok sokkal nagyobb figyelmet fognak kapni a jövőben, mint korábban bármikor. A feladatuk nem más, mint hogy a lakóhelyük védelmében – a civil foglalkozásuk és a családjuk mellett – a szabadidejük terhére a helyben megalakuló katonai szervezeti egységben teljesítsenek honvédségi szolgálatot.
Megkönnyítjük a tartalékosok bejövetelét, hogy minél több fiatal megtapasztalhassa ezt az életre szóló élményt, megkapva azt a kiképzést és a vele járó magabiztosságot, ami örökre az övék marad.
Túl az illetményen, az életpályamodellen, az egészségügyi ellátáson vagy a felvételi pluszpontokon, arra helyezzük a hangsúlyt, hogy a katonák egy modern hadsereg tagjaként önbizalmat, képességeket és tudást szerezzenek, ami később a civil életben is termőre fordul. Legyen a hadsereg az egyik legjobb út egy tehetséges fiatal társadalmi érvényesüléséhez. Az egyenruha megbecsültsége más országokban magától értetődő. A hadsereghez való tartozásnak újra a nemzeti büszkeség részévé kell válnia.
Egy 21. századi modern hadsereg elképzelhetetlen kiberképességek nélkül. Hol tart most a magyar hadsereg ezen a fronton?
A modern hadviselés az online térre is kiterjed, így a honvédelemnek is fokozott figyelmet kell fordítania erre a területre. A kiberhadviselésben, ha egy ország élen tud járni, az olyan technológiai fejlettséget jelent, ami komoly versenyelőny a nemzetközi térben is. Ez versenyképességi kérdés is, ezért prioritást élvez a terület Magyarország számára. A legjobb szakembereket keressük; akiket vonz az informatikai terület, a honvédség kötelékében is meg fogják találni az őket érdeklő kihívásokat.
Több személyi változásra is volt példa a közelmúltban. Miért volt ezekre szükség, és hogyan illeszkedik ebbe a rendszerbe Palkovics László új pozíciója?
A védelmi innováció kulcskérdés most, és az is lesz a következő években. A haderő fejlesztése túl fontos kérdés ahhoz, hogy egy széttartó struktúrában komoly eredményeket lehessen elérni – az átszervezéssel és az azzal járó személyi változásokkal az volt a célom, hogy egyszerűbb, átláthatóbb és hatékonyabb legyen a haderő fejlesztésének irányítása.
Palkovics miniszter úr az állami N7 Holding Nemzeti Védelmi ipari Innovációs Holding vezérigazgatója lett. Bízom benne, hogy működő, nyereséges iparágat teremtünk majd, ami a magyar gazdaság motorjának újabb hengere lesz.
Az erős hazai védelmi ipar – a munkahelyteremtésen és az adóbevételeken túl – azért fontos, mert csökkenti a függőségünket a külföldi beszállítóktól, és ezáltal növeli a biztonságunkat. Középtávon meg fognak jelenni a nemzetközi piacokon a magyar védelmi ipar termékei, amelyek tovább növelik majd országunk nemzetközi súlyát. A magyar védelmi iparban rejlő hatalmas potenciál a lehető legjobbkor törhet utat magának, hiszen az európai uniós védelmi miniszteri egyeztetések egyik visszatérő eleme, hogy egyre-másra ürülnek ki a raktárak, az utángyártásra pedig nincs elegendő kapacitás.
Az mennyiben írta felül az erőviszonyokat, hogy maga Orbán Viktor is katonai irodát hozott létre?
A november 1-jével hatályba lépett honvédelmi törvény bizonyos jogokat közvetlenül a miniszterelnökhöz telepített, a katonai iroda létrejötte a gyors, hatékony, átgondolt döntéshozatalt szolgálja, ami ezekben a háborús időkben kulcsfontosságú. A haderőfejlesztés kérdései az ország jövőjének szempontjából a legfontosabbak közé tartoznak, ami mellett a kormányfő személyesen is elkötelezett. Ez a mi munkánknak is nagy súlyt ad.
Új távlatokat nyit a jövő évi költségvetésben szereplő, 842 milliárd forintos honvédelmi alap, amellyel kiegészülve valóban teljesül az a NATO-vállalás, hogy a GDP 2 százalékát katonai célokra fordítsuk. Egy kis fejszámolás: a bruttó hazai össztermék éves szinten mintegy 64 ezer milliárd forint, ezek szerint csaknem 1300 milliárdot költünk honvédelemre?
A kormány nemzetstratégiai célja a haderő megerősítése, ezért a NATO-vállalások teljesítésében elkötelezettek vagyunk. A magyar haderő súlyát emelnünk kell a költségvetésen belül, ha el akarjuk érni az elrettentő erőt. Bármely NATO-tagország védelmi miniszterével beszélek, már most 2,5-3 százalékos célokat említenek, megalapozottnak tartjuk mi is, hogy hasonlóan ambiciózus terveket szőjünk.
Gyakran beszél katonanemzetről, amit katonai hagyományokból vezet le. Eközben modern hadsereg építésén fáradoznak. Hogyan fér ez a kettő össze?
Egy olyan nagy múltú és gazdag kultúrájú országnak, mint Magyarország, amely az évszázadok során a nemzet védekező és függetlenségi harcaiban páratlan katonai erényeket és érdemeket szerzett, egyszerre kell tudni vérrel írt hagyományait ápolni és közben modern, 21. századi csúcshaditechnikát felvonultató haderőt építeni. A kommunizmus ideje alatt mesterségesen, politikai céllal elszakítottak bennünket hagyományainktól, és a katonai pálya elveszítette megbecsültségét. A korábbi időkben az egyes fegyvernemeknek – és azokon belül a különböző alakulatoknak egyenként is – gyakran több száz éves hagyományaik voltak, amelyek az ott szolgálók generációi számára óriási jelentőséggel bírtak. Egy nagy múltú alakulathoz tartozás majdnem a család összetartó erejével volt egyenértékű. Ennek megtartó erejét vissza kell adni a katonáknak. Jelentősége van a hadrendi számoknak, az alakulat és a laktanyák elnevezésének, hiszen katona hőseink így jelenhetnek meg a hadsereg mindennapi életében, így tudnak a mai alakulatok azonosulni velük és büszkék lenni rájuk.
A katonai oktatás és nevelés olyan embereket ad a társadalomnak, akik építeni és védeni akarják annak értékeit.
A védelmi ipar fejlesztése a nemzetgazdaság sikerágazata lehet, a haderő infrastruktúra-igénye erősíti az ország út-, vasút- és energiahálózatát, a támaszponti és helyőrségi városok kiépítettségét. Mindezeken keresztül látható, hogy a haderő fejlesztése messze túlmutat saját határain, nemzetépítő jelentősége van.
Tehát nem ellentmondásos ez a múltidézés a digitális katonák korában?
A legkevésbé sem, a katonaerények állandók, időtlenek, a katonaság, bajtársiasság jellemformáló ereje vitathatatlan. Mi ott voltunk ’56-ban, az első és a második világháborúban, de visszamehetünk 1848-ig, a Rákóczi-szabadságharcig vagy tovább. Bátor, szabadságharcos katonanemzet vagyunk. Szinte az egész történelmünk arról szól, hogy fegyverrel védtük meg a hazánkat, az elődeink elszántságának és erejének köszönhető a puszta létezésünk. A hagyományokból kell erőt, virtust, bátorságot meríteni a digitális eszközök korában is. Az igaz, hogy a kommunisták által ideológiai alapon szervezett Néphadsereg ideje alatt sokan csak megúszni akarták a katonaságot, és ez a rossz tapasztalatokból származó mentalitás sajnos napjainkig hat. Szemléletváltásra van szükség ahhoz, hogy a társadalom legszélesebb köreit, a fiatalokat és a szüleiket is meggyőzzük a haza fegyveres védelmének fontosságáról. A hagyományok és a modernitás kéz a kézben járnak a katonai világban is.
A Honvédelmi Minisztérium hamarosan felköltözik a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeumnak (HIM) jelenleg otthont adó épületbe, a Kapisztrán térre annak érdekében, hogy közel legyen a Budai Várban épülő közigazgatási központhoz.
A HIM így átköltözik a Bálnába – végre olyan, kül- és belföldi turisztikai szempontból is kiemeltebb helyre –, ahol méltó módon be tudjuk mutatni katonai örökségünket a modern igények szerint. December 1-től a Honvédelmi Minisztérium üzemelteti az egyik legmodernebb budapesti kulturális és rendezvényhelyszínnek számító Bálnát, ami a továbbiakban is megmarad kiállítási és rendezvényközpontnak.
Korábbi londoni nagykövetként jártas a diplomácia világában. Elsősorban mely országokkal erősítené a nemzetközi kapcsolatokat?
Magyarország szempontjából kiemelt jelentőségű a NATO-tagság. Annak az erős védelmi szövetségnek a részei vagyunk, amely csak erős nemzeti haderőkön alapulva tud hatékonyan működni. Ha a maga feladatát mindenki lelkiismeretesen elvégzi, a közösbe is több kerül, így mi is számíthatunk arra, hogy ha minket ér támadás, a közösség eredményesen tud fellépni a védelmünkben. Elkötelezettek vagyunk a tagságból adódó teendőink felé, ennek egyik lényeges lenyomata, hogy nálunk is van NATO-parancsnokság, ami még a szövetségen belül is különleges helyzetet ad.
A légierőnk emellett részt vesz a balti államok és Szlovénia légtérvédelmi feladataiban, a V4-országokkal együtt pedig mi is tárgyalunk Szlovákiával egy szintén légtérrendészeti együttműködésről.
Nagy erőkkel jelen vagyunk a Nyugat-Balkánon, Koszovóban a NATO KFOR-missziója, valamint Bosznia-Hercegovinában az EUFOR ALTHEA-művelete keretében. A KFOR-ban lehetőségünk volt egy évig a parancsnoki pozíciót is betölteni, nem túlzás, hogy Kajári Ferenc vezérőrnagy a NATO berkein belül világhírű lett. A NATO munkájában tehát proaktív a részvételünk, a döntéshozatalt és a hangunk hallatását tekintve egyaránt, az ukrajnai háborúba való belesodródástól viszont óva intünk mindenkit. Meglehetősen vékony jég, hogy valaki önállóan vagy NATO-tagként szállít fegyvert Ukrajnába, mi mindkettőtől következetesen elzárkózunk. Elég csak a lengyelországi esetre gondolni. Rendkívül fontosak a bilaterális találkozók is, az első hivatalos utam például Németországba vezetett, de jártam már hasonló célból Izraelben vagy a szomszédos országok közül Ausztriában, Szlovákiában, valamint Litvániában.
Hosszúra nyúlik a finn és a svéd NATO-csatlakozás hazai ratifikációja. Mi ennek az oka, mi áll a háttérben?
A skandináv országok csatlakozásával erősödik a NATO, hiszen két jól fegyverzett, komoly haderőről van szó. Ezzel együtt a mi biztonsági garanciáink is erősödnek, ezért támogattuk a bővítést a madridi NATO-csúcson. A ratifikáció az országgyűlés előtt van, ahogy ígértük, várhatóan jövő év elején napirendre kerül.
Immár a HM alá tartozik a sport is. Hogyan fér meg egymás mellett a sport és a haderőfejlesztés?
Történelmi hagyományai vannak, és nemzetközi példák is mutatják, hogy a két terület jól megfér egymás mellett. Mens sana in corpore sano, azaz ép testben ép elme – írta Juvenalis az első században, ez az igazság pedig a mai napig érvényes.
Egy testére-lelkére figyelő, rendszeresen mozgó, fegyelmezett ember nyitottabb a haza fegyveres védelmének üzenetére is, mint az, aki elhanyagolja magát.
Magyarországnak nemcsak nagy katonai, hanem sporthagyományai is vannak, és a jelen tekintetében sincs okunk szégyenkezni. Ma már nemcsak az egy főre jutó olimpiai bajnoki címek száma miatt irigyelnek minket, hanem azért is, mert a legnagyobb presztízsű sporteseményeket is mind tető alá hoztuk, gondoljunk csak a Forma–1-es futamok után a vizes vb-re, a labdarúgó-Európa-bajnokságra, a Giro d’Italiára vagy a jövő évi atlétikai világbajnokságra. A következő lépés most már tényleg az, hogy az élsportolók nagyszerű eredményeiből ne csak a tévé előtt ülve táplálkozzunk, hanem sportoló társadalommá is váljunk.
(Borítókép: Szalay-Bobrovniczky Kristóf. Fotó: Kaszás Tamás / Index)