Beszánthatják a maradék magán-nyugdíjpénztárat is, az NGM szerint azért kell lépni, mert a kasszák már csak a vagyonukat élik fel, ügyfeleik pedig hiába várnak majd nyugdíjra. Kiperelték a NAV-ból az egy hétvége alatt összedobott vizsgálatot Horváth Andrásról, az anyag hiába 1200 oldal, nem cáfol semmit. A magyar tulajdon növelése a bankrendszerben az utóbbi idők egyik legrosszabb ötlete lehet, sok jó adat jött a héten, de mi még mindig maradunk a bóvliban.
Hamarosan elbúcsúzhatunk a megmaradt magán-nyugdíjpénztáraktól is, a kormány ugyanis olyan szabályozást hoz létre, ami a néhány maradék kassza végét jelentheti. Az új javaslat szerint be kell zárni azt a pénztárat, ahol a vizsgálat előtti hat hónapból volt legalább két olyan, amikor a tagok kevesebb mint 70 százaléka fizetett tagdíjat.
Ez az államnak nagyjából 200 milliárd forint bevételt jelentene, a megmaradt négy pénztár nagyjából 60 ezer ügyfelének a számláján lévő összeg ugyanis nála landolna. Romhányi Balázs, a KFIB vezetője az új szabállyal a kormány gyakorlatilag ellehetetleníti a pénztárakat, úgy véli, a maradék nyugdíjpénzzel a 2015-ös költségvetésben tátongó méretes lyukat szeretnék betömni.
Mit mond erre a kormány? Azt, hogy szó nincs ellehetetlenítésről, beszántásról, a tagok érdekében van szükség a szabályra és nem a pénzek átvétele a cél, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a 2015-ös költségvetésben nem szerepel ez a 200 milliárd forint bevétel, ami a magánnyugdíj-pénztárakból kerülne az államkasszába.
A Nemzetgazdasági Minisztérium szerint egyébként a magánkasszákat már bevezetni sem volt jó ötlet, Európa legtöbb országában nem is létezett soha a magyarországihoz hasonló kötelező-magánnyugdíjpénztári rendszer, csupán önkéntes.
A térségünkben kísérletezett néhány ország a kötelező-magánnyugdíjpénztári rendszerrel, mára viszont mindenki felülvizsgálta ezt a nem túl sikeres kezdeményezést. Varga Mihály miniszter álnyugdíjpénztáraknak nevezte a néhány megmaradt kasszákat, amelyeknek a tagdíjat tisztességesen fizető tagjai hiába számítanak járadékra, nem fizető társaik miatt végül hoppon maradnak.
Pillanatnyilag úgy tűnik, egy lehetősége maradt a pénztáraknak a megmenekülésére, ha a tagok aktivizálják magukat, és elkezdik rendesen fizetni a tagdíjat. A törvény nem lesz visszamenőleges hatályú, így a hat hónapos vizsgált periódus is majd csak a hatályba lépése után kezdődik. Tömeges befizetéssel menthető a helyzet.
Ebben az esetben azonban a kormány kerülhet nehéz helyzetbe, ha ugyanis a költségvetésben nem is számolt a 200 milliárddal, nem jönne rosszul az a pénz. Most ugyanis van jónéhány olyan tétel a költségvetésben, amelyik nem tűnik igazán megalapozottnak, egyik ezek közül az a titokzatos 169 milliárd, amit az állami vagyonnal kapcsolatos bevételből vár a kormány.
Az NGM azonban állítja, nem a hasukra ütve mondták be ezt az elképesztő összeget, komoly terveik vannak, amit viszont egyelőre nem mondhatnak el. A lényeg, hogy eladnak majd valamit, vagy valamiket. Persze mindezt csak azért, hogy aztán újabb valamiket meg majd megvehessenek. A pénz mindenesetre nem a néhány MVM-es, vagy főgázos kisrészvényes kivásárlására kell, kisöprésük az állami cégek közgyűléséből inkább szimbolikus, sokba nem kerül.
Ahogyan szimbolikus Kónya Istvánnak, az MNB nemzetközi hírű kutatójának a kiebrudalása is: azért kellett távoznia a jegybankból, mert beengedte egy konferenciára a hallgatóságba a Matolcsy György előtti vezetőség egyik tagját, Király Júliát. Hiába, ahogy azt Demján Sándor a héten megfogalmazta, “hungaro síitákból és hungaro szunnitákból áll az ország, és ha nem az EU-ban lennénk, le is gyilkolnánk egymást.”
Hiába tette közzé a héten a NAV az egy hétvége alatt Horváth András ügyében lefolytatott tavalyi vizsgálat anyagát, és csapott hozzá több mint ezer oldal mellékletet, nem sokkal hozott közelebb a történtek megismeréséhez. Nem csak azért, mert a dokumentumokból az összes személyes adatot kihúzták, vagy mert túl gyorsan folytatták le a vizsgálatot. Hanem elsősorban azért, mert eleve kevés esély volt arra, hogy Horváth állításai hasonló jellegű belső vizsgálattal érdemben cáfolhatók.
Horváth komolytalannak nevezte a vizsgálatot. Ő ugyanis csupa olyan dolgot állít - el sem indult vizsgálatok, korrupció, védett csalók stb. - amelyet nem lehet feltárni azzal, hogy lefuttatnak egy ellenőrzést a NAV belső rendszerén. Nem is sikerült. Azt viszont kimutatták, hogy Horváth a hivatalon belül nem mindig tartotta be a hivatalos utat és a belső szabályokat, és a hatékonyság javítására tett ötleteit sem látták megvalósíthatónak.
Egyelőre azonban nincs gyanúsítottja annak a büntetőeljárásnak, amelyet Horváth András, a NAV volt ellenőrzési koordinátora ellen kezdeményezett az adóhatóság, adattal való visszaélés bűntette miatt. Nem úgy a Horváth feljelentése nyomán indult nyomozásnak, a rendőrség hivatali visszaélés miatt vizsgálódik, és már gyanúsított is van.
Ez az elindult nyomozás egyébként az egyik legerősebb érv amellett is, hogy a NAV egykori dolgozója nem minden alap nélkül vádaskodott. A NAV-hoz kapcsolódó hír volt a héten, hogy távozik a hivatal egyik elnökhelyettese, Kovácsics István. A kitiltási botrányba keveredett Vida Ildikó viszont marad, túlszárnyalva az olvasói elképzeléseket.
Rossz vége lesz a magyar bankrendszer magyarításának, vélte a héten a Financial Timesban megjelent cikkében Timothy Ash, a Standard Bank elemzője, és korábban az EBRD is jelezte, nagyon nem tetszik nekik az ötlet. A kormány hatalomra kerülése óta azt tervezi, hogy "megfelelő arányokat" alakít ki a magyarországi bankrendszerben. Az ország méretéhez illő számú és nagyságú pénzintézetek létrejötte, valamint a hazai tulajdon arányának 50-70 százalékra emelése azt ígéri, hogy javul a költséghatékonyság és lendületet vesz a hitelezés.
A tulajdonosi szerkezet átalakítását célzó törekvés aligha vezethet el a növekedés fellendítéséhez. A hatás ellentétes lesz: romlik Magyarország megítélése a külföldi befektetők szemében.
Egyébként nem kell messze menni, elég csak megnézni, hogy viselkedik az állam Horvátországban a Mollal, mint külföldi multival, és milyen reakciókat ad rá a budapesti vezetőség. Ugyanígy állnak hozzánk a mi külföldi multijaink, és a külföldi befektetők, bárhányszor a lábukra lép a kormány.
A héten hiába számított rá mindenki, elmaradt Magyarország felminősítése a Fitchnél, továbbra is maradtunk a befektetésre nem ajánlott bóvli kategóriában. A Moody’s viszont legalább megdicsérte az országot, és ennek nagyon örült a hitelminősítők ítéleteire korábban nem sokat adó NGM is.
Több jó adat is érkezett amúgy a héten: egyre többet vásárolunk, olcsóbb lett a benzin, hét éves mélyponton a munkanélküliség, csökkent a lakosság adóssága, több lett a beruházás. A szegények helyzete azonban nem túl szívderítő, újabb szomorú adatok jelentek meg a leszakadó rétegről. Miközben a gazdagok el sem tudják képzelni, hogy lehet megélni olyan kevés pénzből.
A nemzetközi környezet egyértelműen kedvező mostanában, de a hazai tőzsde a héten nem ment nagyot, a BUX az előző heti 17445 pont után 17350 ponton zárt, és a Richtert leszámítva mindegyik nagyobb tőzsdei papír vesztett az értékéből. A Btelt pedig megbüntették, és akár törölhetik is a tőzsdéről, ha nem pótolja az elmaradásait.
| 47. heti záró | 48.heti záró | |
| BUX | 17 445 | 17 350 |
| OTP | 3987 | 3966 |
| Mol | 12 195 | 11 900 |
| Richter | 3780 | 3835 |
| Magyar Telekom | 340 | 339 |