Ha minden olvasói levelet és panaszt nem is tudtunk közreadni, az előző néhány órában igyekeztünk több olyan olvasói történetet bemutatni, ami érzékelteti, hogy a válság miatt mennyi ember munkahelye került veszélybe szerte az országban.

Bár a kormány is rendkívüli intézkedéseket hozott az állások, cégek megmentéséért, sokan járulékkedvezményeket kapnak, a csomag gerincének számító kurzarbeit-program most indul, az állami támogatások csak a gazdaság egy kis részét érintik.

Mint azonban írtuk is, a kormány várhatóan hamarosan még további bejelentésekkel áll elő, így talán azoknak is maradt még remény állami segítségre, akik egyelőre nem kaptak mentőövet.

Másik olvasónk 10 fő alatti gépészeti cégének éppenséggel túl sok munkája volt eddig, most lett kényelmesebb az életük. Nincsenek rászorulva, nem is terveznek számolni a mostani állami támogatásokkal.

Azt hiányolja, hogy ha sokaknak jól megy most is, mint például neki, akkor egy bizonyos jövedelemszint felett miért nem adóztatja meg őket az állam egységesen? Ezt pedig átlátható szabályok szerint kéne kiosztani. 

Akiket a társadalom érdekében a társadalom felhatalmazásával a kormányzat letiltott a munkáról, azoknak igenis jár bér, fizetés, lóvé. Ez nem segély, hisz a mi érdekünkben nem tudnak dolgozni!

Olvasónk az ország középső és nyugati részében érdekelt, több száz főt foglalkoztató turisztikai cégnél dolgozott, de már a mentőcsomag előtt "kirúgtak mindenkit". Olvasónk se tudja, hogy vele miért vártak, de amikor megjött a mentőcsomag, akor egy második körben már őt is lapátra tették.

Szerinte hamis reményt kínál a kormány azzal a kommunikációval, 

miszerint bízzunk benne, hogy hamarosan beindulnak a dolgok, még nem írták le az évet, csak 2-3 hónappal elmarad a szezonkezdet. 

Igazságtalannak és országos és egyéni szinten is hülyeségnek érzi, hogy minden felmerülő terhet "az egyénekre, főleg a munkavállalókra hárítja" az állam. A volt cégének van olyan része is, amit viszont csak egészen elhanyagolható szinten érint a mostani válság. Ott viszont extra hasznot hoznak a cégnek a mostani kedvezmények, "noha ez vélhetően a munkavállalóknak" szintén "nem sok pluszt jelent."   

Nyomdaiparban dolgozó olvasónk jelenleg félállásba került át, mivel jelentősen visszaestek a cég megrendelései. A negyvenfős vállalkozás nagy formátumú plakátnyomtatással foglalkozik, szerinte az a baj, ha lesz is állami támogatás a bérekre, akkor azt a papíron létező bér alapján fogják adni.

Ebben a szektorban jelentős a szürke foglalkoztatás, tehát bármilyen kormányzati segítség csak a minimálbérhez képest lesz értelmezhető sok helyen.

Jelenleg átszervezéssel, új utak keresésével próbálkoznak, tervezik a kieső időben a munkafolyamat fejlesztését. 

Ha pár hónapon belül újraindul az élet, akkor jó pozícióból tudunk indulni majd. Ha nem így lesz, akkor válik igazán fontossá, hogy a kormányzati intézkedések között legyen olyan elem is, ami a nyomdaiparban dolgozók számára érzékelhető segítséget jelent.

Különböző formákban nagyjából száz főt foglalkoztató, kulturális területen érdekelt vállakozásban dolgozó olvasónknál mindenkit fizetés nélküli szabadságra küldtek, mert elmaradnak az előadások. 

Az eddigi kormányzati akciótervek nem nekünk szólnak. Jelenleg nincs olyan kormányzati támogatási forma, ami segítene fenntartani illetve a dolgozók fizetésének legalább egy részét pótolni. Mivel nincs bevételünk, így működésünk szünetel, tehát a részmunkaidős támogatás ilyenformán számunkra érdektelen. Persze, nem is ez a szektor számít a nemzetgazdaság motorjának.

Azt írja még, a szakma többségével ellentétben nyáron is működnének, de egyelőre csak várják, hogy mikortól dolgozhatnak.     

Olvasónk egy budapesti, hatfős szolgáltató cégnél dolgozik, a bevételeik 99 százalékkal visszaestek, éppen ezért bérkiegészítésben nem részesülhetnek. Rendezvénytechnikai cégek részére végeznek szolgáltatásokat (szállítmányozás, eszköz bérbeadás, tervezés, műszaki kiszolgálás), és bár a rendezvényes cégekre vonatkoznak a járulékkedvezmények, az őket kiszolgáló cégekre nem. 

Könyvelőnkkel több alkalmommal folytatott beszélgetés során kiderült, hogy jelenleg még nincs olyan, a kormány által kiadott bér vagy járuléktámogatási opció mely alapján bármiféle támogatásban részesülhetnénk.

Április 1-től négyórás munkaidőben dolgoznak, illetve csak dolgoznának, mert érdemi tevékenységet nem végez már a cég. Az egyik telephelyükön sikerült mérsékelni a bérleti díjat, a másiknál viszont ebbe nem ment bele a bérbeadó. Attól tartanak, hogy ha fel is oldják a kijárási korlátozásokat, tömegrendezvényeket, tehát a fő bevételi forrásukat még jódarabig nem lehet majd tartani.

Németországban ahol előttünk járnak a vírus „leküzdésében“, augusztus végéig nem engedélyeznek tömegrendezvényeket, ezért valószínűsíthető, hogy nálunk ez az „újraindulás“ október-novemberre tehető, ezáltal a bevételi „főidőszakunk“ teljes mértékben kiesik.

Semmilyen változás nem érezhető. A munkahelyemre jelenleg 0 intézkedés történt!

– írja olvasónk, aki nem lát rá esélyt, hogy a vendéglátóipari egység, ahol dolgozik, állami támogatásért folyamodna. Szerinte az a baj, hogy amíg a kurzarbeit munkához van kötve, addig sok vendéglátós helyen a jellegük miatt életszerűtlen akár fél műszakban is dolgozni. 

Konkrétan egy Budán található cukrászdában dolgozom és nem lehetünk nyitva, mert vendéget nem lehet fogadni. Az állam 3 hónapra ezeknek a cégeknek igenis biztosítson bértámogatást! Azt kell a kormánynak is megértenie, hogy nem örökre kell béreket kifizetni, hanem a legsúlyosabb első 3 hónapban! Ez egy olyan intézkedés, ami létfontosságú. Senki sem szeretne otthon maradni, de a körülmények most ezt követelik. Ehhez kell igazodnia az államnak is!

– írja olvasónk, aki szerint egyszerűbb lenne mindenkit megtartani a munkahelyén, ha lehet, mint átképezni. Az ő munkahelye most kivárásra játszik, ha véget érne a járvány, rögtön újra ki is tudnának nyitni. Jelenleg nem kap fizetést. 

A mosodám kilenc főt foglalkoztatott a járvány kitöréséig. Csak szállodai és éttermi textíliát dolgoztunk fel a nyugat-magyarországi régióban és Ausztriában. A járvány kitörésével megszűnt a feldolgozásra váró textília! Magyarul lenulláztuk magunkat. Érthető hiszen minden szálloda és étterem bezárt! Ezért nulla forgalma van a cégnek!

- írja egy vállalkozó, majd hozzáteszi: április 9-ig várt, hogy érdemi segítség érkezzen a kormány részéről, de állítása szerint semmi olyan intézkedés nem történt, ami pozitívan érinthette volna a céget. 

Kénytelen voltam az összes embert elküldeni munkanélküli segélyre, így is majd egy hónapig fizettem az állományt konkrét munkavégzés nélkül!

Szerinte sokan azt hiszik, hogy a mosodáknak túlélést jelenthetnek a kórházi textíliák, de ez nincs így, mert sok cég nem foglalkozik ilyesmivel, ehhez különleges engedélyekre van szükség, nagyon szigorú feltételeknek kell megfelelni hozzá.

Egyetértek a már sok fórumon megjelent szakmai bírálatokkal, a gyakorlat is azt igazolja, hogy a csomag lassú, kis méretű és a legelesettebbeken nem segít, arról nem is beszélve, hogy az egymás hegyére-hátára pakolt rendeletmódosítások adminisztrációs káoszt okoznak az érintetteknél.

Az a terve, hogy mindenkit visszavesz, ha normalizálódik a helyzet.

Olvasónk éttermet üzemeltet, és nem várt segítséget, de azt se, hogy az állam kiszúrjon vele pont most. Levelét eggyel hosszabban közüljük, mert különösen érzékletesen veszi végig a legégetőbb gazdasági problémáit.

Vártuk a mentőcsomagot, amit beharangoztak, mert nem sok minden mást tehettünk. Jelen állás szerint hiába. Elengedték a járulékfizetés egy részét, nem mindet, csak egy részét. Ez szép és jó, de ha elküldöm az alkalmazottakat, mert nincs forgalmam (miért is legyek nyitva?), akkor nem fizetek semmit. Nyitva tartás mellett döntöttem, csak és kizárólag a személyzet megtartása miatt.

A forgalmam a korábbi 20 százalékára esett vissza, lévén csak kiszállítással tudom a vendégeket kiszolgálni. A költségeim nőttek, autó, benzin, csomagolóanyag, stb. Az ételért nincs pofám többet kérni. Mindenki kevesebbet dolgozik, senkit nem küldtem el, nem is tervezem. A fizetések 30-40 százalékát tudom kitermelni, járulékok, rezsi, amortizáció, fejlesztések, egyéb kiadások nélkül. A többit zsebből fizetem. Nem kértem segítséget, nem vártam el semmit, az én döntésem volt. Csak ne kommunikálja azt a kormány, hogy segít, meg hogy közös teherviselés, blabla.

Elmagyarázom miért is. Ha elbocsátom a fele személyzetet, én nem fizetek kevesebb járulékot mint most, plusz az állam fizet munkanélküli járadékot. Minimum 300 ezer a különbség/fő, 1-0 oda. Miért vállaljam az állítólagos mentőcsomagot? Fele munkaidőt dolgozik, és én fizessem a le nem dolgozott bér 30 százalékát, plusz a többlet járulékot ami a 4-8 óra között jelentkezik? Minimum 60-70 ezer forint/fő, 2-0 oda. És még vállaljam a feltételeit, amit épeszű ember nem fog elfogadni most? Hogy két évig ezt-azt vállalok ebben a gazdasági környezetben? 3-0 oda. Mivel nincs helyben fogyasztás az étteremben, csak kiszállítás, igy nincs az 5 százalékos áfakulcs, lett belőle 27 százalék. Ez ugye mínusz 22 százalékpont.

Ötmilliós havi forgalomnál, ami egyébként a korábban említett tervezett kiadásokra sem elegendő (bérek 30-40 százaléka), nagyjából mínusz 1,1 millió forint, 4-0 oda. Válsághelyzetben az én kiadásaim a kormány döntései miatt havi 2-3 millió forinttal nőttek. Bevételeim 80 százalékkal csökkentek. Mit segítettek? Csak én vagyok hülye? Nem vártam segítséget, nem is kaptam. De arra sem számítottam hogy megnehezítik a túlélésem.

Olvasónk egy szoftverfejlesztő cégnél dolgozik a fővárosban, azt gyanítja hogy a cégénél nagyarányú csoportos leépítés jöhet. Eddig náluk fel sem merült, hogy csökkentett munkaidőben, állami bérkiegészítéssel dolgozzanak tovább. 

Szerinte az a baj, hogy mivel a programozók nem tartoznak a veszélyeztetett iparágak közé, ezért semmilyen állami rendelkezés nem segíti őket. Szerinte nem olyan könnyű állást találni a szoftverfejlesztésben sem jelenleg. 

A kormány egyik terve azoknak a megsegítésére, akik a járvány miatt elveszítik az állásukat, hogy állami támogatással átképezhetik magukat programozónak. 

M. egy állami cégnél dolgozik, az egyik védett iparágban. Jelenleg nincs veszélyben az állása, sőt 20 százalék béremelést is kapott. A nagyjából 80 ezer forintot jótékony célra ajánlotta fel.

Megfelelő a tájékoztatás és rengeteg a biztonsági intézkedés.

– írja a munkakörülményekről. 

Egy budapesti ötcsillagos szállodában dolgozott az az olvasó, aki szerint a turizmusban, vendéglátásban dolgozókon nemigazán segít a bérkiegészítés, hiszen rengeteg embert már elbocsátottak. Őt is.

Most már teljesen hiába minden munkahelymegtartó intézkedés, mivel a legtöbbünket már hetekkel ezelőtt kirúgták.

- írja. A volt munkahelyének bevételei 95 százalékban a külföldi turistáktól jött, ezért reméli, hogy a határok megnyitásával visszaveszik majd őt is. A szálláspiac túlélési stratégiáiról itt írtunk bővebben.

Nyíregyházi vendéglátós cégvezető olvasónk március közepe óta van lejtmenetben, több mint tíz bejelenetett dolgozóval. Azt írja, hogy ha nem jön valami új támogatás a kormánytól, akkor ki kell rúgnia mindenkit, pedig ritka jó és összetartó csapatot sikerült felépítenie, akiket a barátainak tekint.    

A járulékkédvezményt nem értékelte valós segítségként, mert ha ez se lenne, 

akkor kijelenteném az embereket és feketén kapták volna a fizetést, tehát ez nekem nem sokat ér. Persze azt nem reklámozta a kormány, hogy a március 16-ig arányosan meg kell fizetni a járulékokat. Igaz csak fél hónap, de nem erről volt szó. Az a fél hónap is többszázezer forint.

A helyei egyébként késő délután nyitottak, tehát egyből be kellett zárniuk mindent. De az se tetszett neki, hogy "délután 3-ig az alkoholista neveldék, zugkocsmák boldogan élhettek".

Emellett versenytorzítónak érzi a kormány mentőötleteit:

Az eddigi híreket úgy értelmeztem, hogy azok a vállalkozások amelyeknek semmi bevétele nem maradt, azok nem is kapnak bértámogatást. Semmi baj, csak azokat támogassuk akinek még van bevétele. Az, akinek semmi, az pedig nyugodtan haljon éhen.

Hiszen lényegében minden fix költsége megmaradt, hiába próbált egyezkedni bármilyen érintettel, csak az alkalmazottai mentek bele átmeneti fizetéscsökkentésbe. 

Összefoglalva eddig a segítség a vendéglátásban egy nagy nulla.

- Járulékkedvezmény, de erre lett volna más mód is.

- Az Artisjus felajánlotta, hogy a zárva tartás idejére nem kell jogdíjat fizetni.

- A villanyszámla alacsonyabb lesz, mert nem mennek a hűtők és egyéb fogyasztók. Sajnos ezeken kívül minden más költség maradt.

Két hónapra elég tartaléka van.

A páromnak budapesti székhelyű vállalkozása van, ital-nagykereskedés a profil, így a tevékenységhez kötött könnyítéseket nem veheti igénybe. Az ügyfelek azonban túlnyomórészt éttermek, így a forgalom min. 95%-kal visszaesett, a fix költségek (raktározás, könyvelő) maradtak. Mivel egyetlen alkalmazott, ki sem rúghatja magát. Rajtunk nem segített a kormány. Szerencse, hogy én gyedet kapok jelenleg!

– írja olvasónk. A kormány egyik intézkedése, hogy a veszélyhelyzet alatt a lejáró gyes-, gyed-jogosultságokat fenntartják és a családi pótlékra való jogosultság nem a 2019/20-as tanév utolsó napjáig, hanem a veszélyhelyzet végéig tart.

Vidéki kisvárosban él a 40-es éveiben járó pár, akik írtak nekünk. Egyikük informatikus, a másikuk külsős fordító, mindketten katások, épp nulla megrendeléssel. 

"Pár hónapig kitartunk. Lakáshitel-moratórium, kata-engedmény segít, aztán passz...

Ékszerkészítő egyéni vállalkozó olvasónk kénytelen volt szüneteltetni a katás vállalkozását, jelenleg a tartalékaiból él. Semmilyen könnyítést nem kapott, pedig a bevétele, amely főleg a rendezvényeken történő árusításból volt, a nullára csökkent.

Minket kézműveseket mindenhonnét kihagynak, noha nélkülünk nincs fesztivál, rendezvény többnyire, lásd pl Visegrádi Palotajátékok, Savaria Karnevál, MOGY, Kurultáj, Tatai Patara, Tatai Sokadalom, Florália Aquincumban, Kapolcs, stb, hogy csak néhányat említsek. Mi vagyunk a láthatóak, megfoghatóak, ha NAV ellenőrzésre kerül a sor egy fesztiválon. Mi vagyunk azok, akik nem állunk sorba segélyért, hanem saját erőből, saját magunk igyekszünk megélhetést biztosítani a családunknak, amellett, hogy szeretjük is a mesterséget, amit csinálunk. Sokan közülünk kihalóban levő kismesterségekkel foglalkoznak, ennek ellenére a fesztiválokon nem szoktunk kedvezményeket kapni, teljes helypénzt fizetünk.

– írja. Jelenleg tanulással tölti az idejét, és próbál átállni az online értékesítésre. A felszabadult időben a házát is igyekszik kicsit rendbe rakni. 

Az erkélyen kialakítok újra egy kis paradicsom-ültetvényt, ehhez már növekednek a palántáim. Ezen kívül, mivel mindannyian itthon vagyunk, 4 főre kell főzni-mosni-takarítani, vagyis a házimunkát is elvégezni.

Kezdetben a taxisokat mentette fel a nyár végéig a kormány a katás havi fix megfizetése alól, majd később néhány szakmával bővült a kör. Nagyjából 81 480 kisvállalkozásnak adtak mentességet a kata-járulékfizetés alól, mint például a szépségápolás, festés, üvegezés, villanyszerelés, egyéb humán egészségügyi ellátás, előadóművészet, víz-, gáz- és fűtésszerelés, épületasztalosok, járóbeteg-ellátás, padló- és fal burkolása, testedzési szolgáltatás és egyéb sporttevékenység, az idősek, fogyatékosok ellátása. Kezdetben volt róla szó, hogy tovább bővítik az adófizetés alól mentesülők körét, de végül erre nem került sor. 

B. nevű olvasónk nem közvetlenül a vírus miatt esett el bevétele javától, hanem annak hála, hogy a kormány a járványhelyzet miatt elengedte a diplomák kiadásához szükséges nyelvvizsga-kötelezettséget. 

Az angol nyelv adta eddig a bejövő források legnagyobb részét, főleg a felnőttképzést tekintve, de a most nyelvvizsga nélkül kiszóródó 70 000 diploma következtében a tanulóim 80 százaléka lemondta a további órakat, hisz minek? 

– írja B., aki még egyetemista. 

A kormány bérkiegészítési programjának bejelentése előtt már elbocsátották az emberek nagy részét - írja egy tolna megyei olvasónk. A válság előtt még négyszáz fős cégnél ma már kevesebb mint száz ember dolgozik. 

Valódi kurzarbeit kéne német mintára, nem pedig orbánista módra, ami csak nagyon szűk körnek ad támogatást

- írja. 

Nyomdai, grafikai cégnél dolgozó olvasónknál is azonnal nullára került a cég a veszélyhelyzet bejelentése után. Szerinte érthető, hogy értelmes cég nem ilyenkor változtat dizájenelemeket, logót vagy kér új névjegykártyát, a turisztikai vállalatok meg pláne nem fognak új táblákat, molinókat és hasonlókat rendelni. 

A cégnek nincsenek tartalékai, mert előtte épp hitelt is felvettek az új beruházásukra. Ráadásul a vezetőjük nem akarta kifizetetlenül hagyni az alvállalkozóit, inkább kifizette őket a hitelből. Jelenleg mínuszos a cég számlája, a dolgozók fizetés nélküli szabadságon, de a vezető saját tartaléka is csak egy-másfél hónapra lesz elég a cégnek. 

Az egyik alkalmazottat most idős, nyugdíjas szülei tartják el, míg egy másiknak

senkije, albérletét bevétel nélkül nem tudta fizetni, így az ügyvezető megengedte neki, hogy az irodában lakjon. Legalább van kis konyha, zuhanyzó, kanapé, és számítógép. Jobb, mint a híd alatt, hajléktalanként.

Az érintett két dolgozó 

egy éven belül került felvételre, előtte munkanélküliek voltak. Azaz most hiába szűnne meg a munkaviszonyuk, semmi járadékra nem lennének jogosultak.

Az irodabérleti díjukat megpróbálták némileg csökkentetni. De a magántulaj elzárkózott tőle, sőt emelni akar arra hivatkozva, hogy most "állandóan lakott" az ingatlan.

Elég csalódottak és elkeseredettek, mivel

az eddigi intézkedésekkel semmilyen formában nem segítettek a cégnek, sem az alkalmazottaknak.

Több szempontból is abszolút vesztesnek érzem magam a jelenlegi helyzetben

- kezdi levelét egy székesfehérvári olvasó. 20 év multicégeknél eltöltött idő után néhány hónappal ezelőtt úgy döntött, saját lábára áll. Egy kis ruhaüzletet nyitott, de a járványhelyzet miatt már a márciusi bevétele is szinte nulla volt. Tartalékai nincsenek, a párja tartja el, akinek még van munkája. A katát továbbra is fizetnie kell, erre a tevékenységi körre ugyanis nem vonatkoznak a kedvezmények.

A katát továbbra is fizetnem kell a nulla bevételem ellenére. Úgy érzem, mintha nem is léteznék a kormány szemében. Olyan szinten nem vesznek rólunk tudomást, hogy az döbbenet, pedig sok hozzám hasonló mikrovállalkozás van hasonló helyzetben. Eddig fizettem az adókat, hozzátettem a város életéhez, de semmit nem kapok ebből vissza.

A jövőt illetően is borúlátó, attól fél, hogy ha újra is indul az élet, nem a ruha lesz az első, amit vásárolnak majd az emberek.

Másik olvasónk sima és fogászati turistákat szállított előzetes megrendelés alapján, nem ritkán vidékre, vagy épp Bécsből, Pozsonyból. Legalisan, tíz főnél nagyobb céggel, nagyon jól ment a szekér, épp télen kezdtek milliós nagyságrendű informatikai fejlesztésbe.

Nekik már márciusban összeomlott minden, mostanra teljesen nullán van a vállalkozás. Bár van némi tartalékuk, de nulla bevétellel nem fognak fél évet se kihúzni. 

A kormányzati intézkedésből tulajdonképpen a havi járulékfizetési kötelezettség elengedése az egyetlen, amit érzékelünk.

- írja a cég vezetője. Bár van számos más fix költségük az állam felé, amit viszont nem változtattak.

Nem tudom mivel számoljunk, hogy teljesen őszinte legyek. Mit mondjak a sofőröknek, akiknek szintén ez volt a fő foglalkozásuk? Majd lesz valami? Erre nem lehet építeni egy jövőt.

Próbáltak alkalmazkodni, megkerestek nagyobb vagy speciálisabb szervezeteket, ahol fontos lehet most, hogy a személyzet lehetőleg ne tömegközlekedéssel utazzon, de mindenhonnét elküldték őket. Most teljesen kilátástalannak érzik a jövőt.

Amíg külföldi vendég nem tud Magyarország területére belépni, addig nekünk nincs megélhetésünk. Próbál mindenki teljesen más jellegű állás után nézni, de szó szerint vicc szintű fizetéseket kínálnak.

Egy elektronikai cikkekel foglalkozó áruháznak árufeltöltőként dolgozó olvasónknak pont áprilisban járt volna le a 3 hónap próbaidő és 3 hónapos határozott idejű szerződése, várta a határozatlan idejűt.

Az áruház vezetője szerint teljesen elégedettek voltak vele, de ki kellett most rúgniuk. Infopultosokat és szaktanácsadó eladókat is is kiraktak, nem csak árufeltöltőket. 

Azóta napi szinten keresem az új leendő állásom, de mondanom sem kell, hogy semmit nem találok. A pénzem fogy, még nagyjából 2 hétig lesz ételre. De ennyi. Utána semmi kilátás. Bár úgy erzem nettó 140 000 forintból lakbér, rezsi és megélés mellett nem nagyon gondolja senki, hogy félre is lehetne rakni érdemben.

X. egy gyorsétteremben dolgozik, a szezont pedig a Balatonon szokta letolni, mint bartender. Ahogy sokan a vendéglátásban, ők is napi bejelentéssel dolgoznak. Őket is elérte a turizmus leállása:

Jön a szöveg, hogy nincs vendég, nincs pénz, nem kell jönni dolgozni, csak a "csókosoknak". Terv nincs, csak várom a véget, mert errefelé nehéz most munkat találni. 

– írja. A párja egy szállodában dolgozik, ő még kap fizetést, igaz csak négy órában dolgozhat március óta. Két éve még arról írtunk, hogy nem lehet embert találni a Balatonon, ugyanis a kivándorlás miatt nincs elég hozzáértő munkaerő. 

Szerencsére eddig nem voltak kirúgások, vagy legalábbis nem híresztelik

- írja a hatezer főt foglalkoztató hatvani nemzetközi nagyvállalatnál dolgozó olvasónk. A termelést ötven százalékkal csökkentették, sokakat szabadságra küldtek. A többség a fizetésének hetven százalékát megkapja. Azokat, akiknek krónikus betegsége van, határozatlan idejű szabadságra küldték.

Tudok olyan emberekről akik tavaly ilyen-olyan okokból már igénybe vették az álláskeresési járadékot és most sajnos megszűnt a munkahelyük, de mivel nincs meg a minimum újabb négy negyedév, így innen nem kapnak semmit, munkahelyet még nem sikerült mindenkinek találnia. Ezekkel az emberekkel mi lesz ?

– kérdezi egy olvasónk.

Az eddigi információk alapján egyelőre a kormány abban gondolkozik, hogy csak azoknak ad pénzt akik ténylegesen dolgoznak is. Schanda Tamás  az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) parlamenti és stratégiai államtitkára nemrég azt nyilatkozta, hogy "a kormány nem segéllyel, hanem a munkahelyek védelmével akarja megvédeni a gazdaságot. Lesznek olyanok, akik ennek ellenére is elvesztik a megélhetésüket, számukra ezért új lehetőségeket kell teremteni."

Egy hévízi pár mindkét tagja a a vendéglátásban dolgozott, de őket

semmilyen formában nem érinti az évszázad gazdasági mentőcsomagja. 

Most 3 gyerekükkel a 73 ezer forintnyi családi pótlék az összes bevételük. Próbáltak más munkát keresni, de esélytelennek érzik, 

kifejezetten itt a turizmusra épül minden, így más munka abszolút nincsen.

Az olvasó úgy érzi, hogy amint kiengedik őket, azonnal külföldre kell menni, "különben éhen hal a család." 

M. egyelőre még megtarthatta a munkáját, azonban irodai állása mellett fotósként is dolgozik, és szerinte a fotósok komoly bajban vannak. A fotósoknak az egyik fő bevételi forrása a rendezvények, esküvők fotózása, azonban a járvány miatt ezek jelenleg szünetelnek. 

Én, mint felelős állampolgár is azt mondom, mindenki maradjon otthon rendben, azt mondják a fotós jelenléte egy szertartáson nem indokolt, jegyesfotózásról szó sem lehet. Rendezvények ugye nincsenek, a fotóstúdiók zárva vannak,  de akkor miért nem segít a kormány, mint megtette azt számos más vállalkozási formával? Mitől kevesebb ma egy fotós aki rendezvények fotózásából él, esküvők, iskolai tablók, baba-mama fotózásokból, mint például egy előadóművész? 

– írja, szerinte a fotósoknak is nagy segítség lenne, ha nem kéne egy ideig katát fizetniük. 

Egy vidéki játszóházban dolgozott olvasónk, de a veszélyhelyzet bejelentése óta alig volt fogyasztójuk, bezárták a helyet. A tulajdonos pedig fizetés nélküli szabadságra küldte az embereit, hiszen bevétel sincs. Ez a helyzetet pedig "ki tudja, meddig" tervezik. 

A kormány intézkedései sem segítenek, mert annyira sok feltételhez kötik, hogy lényegében kihasználhatatlan.

Szerinte azért nem rúgták ki őket, mert jól összeszokott a csapat, viszont munkát se találnának a környéken máshol. Új tervük sincs még a jövőre nézve. 

Van olyan kolleganő, aki babát tervez, ezért nem szeretné megszakítani a munkaviszonyát azzal, hogy munkanélkülinek regisztrál az álláskeresési járulék miatt. Én gyedet kapok a kisfiam után, ezért nem tudok munkanélkülire menni. Két kisgyerekkel vagyok otthon és várjuk, hogy ennek az egésznek mikor lesz vége.

Hardver- és szoftverfejlesztéssel foglalkozik olvasónk budapesti cége, ami 7 éve a piacon van, 700 millió körüli az árbevételük, de a nyereséghányaduk kicsi. Kis- és középvállalatoknak szállítanak modernebb technológiai megoldásokat, és nincs túl sok tartalékuk. Egy embert már kirúgtak, de ha ennyi segítséget kapnak, akkor legfeljebb egy-két hónap múlva az egész cég lehúzza a rolót.

Náluk magyar terméket fejlesztenek magyarok, de a külföldi érdekeltségű versenytársak ebben a helyzetben most le fogják nyomni őket. 

Kormányunk fityiszt mutat, nem segit. Zéró támogatás, könnyités vagy átütemezés. Pusztuljon a hazai know how és az exportképes, hiteles magyar vállalkozó?

Szerinte egyértelmű a válasz, ide "nem kellenek", külföldön kell újrakezdeniük a céget, ha lecseng ez az egész.