A Szövetségi Statisztikai Hivatal (Statistisches Bundesamt) közleménye szerint 2024 első hat hónapjában az értékesített sörmennyiség 0,6 százalékkal (azaz megközelítőleg 25,8 millió literrel) esett vissza Németországban az előző év megegyező időszakához viszonyítva; ekképpen az idei év első felében nagyjából 4,2 milliárd liter sört adtak el az országban összesen. Idén áprilisban még 15,8 százalékos bővülést láthattunk a tavalyi év azonos hónapjához képest, májusban viszont már 1 százalékos csökkenést. Júniusban pedig – amikor is kezdetét vette a labdarúgó-Európa-bajnokság – mindösszesen 777 millió liter sört vásároltak Németországban, ami 1993 óta a legalacsonyabb júniusi mennyiség, és amely 11,2 százalékkal (vagyis csaknem 98,4 millió literrel) múlja alul a 2023 hatodik hónapjában mért adatokat. Látnunk kell, hogy a sörfogyasztás 2024-es visszaesése Németországban nem csupán pillanatnyi anomália, sokkal inkább egy hosszabb ideje fennálló tendencia része.
Amint a fenti ábra is szemlélteti, az egy főre eső sörfogyasztás a 2010-es években néhány kivételtől eltekintve (2017/18, 2021/22) állandóan mérséklődött Németországban; sőt voltaképpen már az ország 1990-es újraegyesítésétől datálva hasonló trendek rajzolódnak ki. A jelek szerint tehát sem a 2006-os labdarúgó-világbajnokság, sem pedig a 2024-es Európa-bajnokság lebonyolításából nem származott akkora többletfogyasztás, ami képes lett volna tartósan ellensúlyozni azokat a negatív folyamatokat, amelyek egyébként Európa-szerte megfigyelhetőek. A tendenciák mind a fogyasztás, mind pedig az előállított sörmennyiség tekintetében jelentkeznek.
Az Európai Unióban 32,5 milliárd liter alkoholos sört készítettek 2023-ban, ami 5 százalékos mérséklődés a 2022-es évhez viszonyítva.
Magyarországon az öt legjelentősebb sörgyártó tavaly 540 millió liternyi sört értékesített, forgalmuk nagyjából 10 százalékkal zuhant vissza; ezzel elmaradva még a koronavírus-járvány sújtotta 2020-as esztendő eredményeitől (nagyjából 566 millió liter) is. Eközben a Csehországban üzemelő gyárak 2,7 százalékkal kevesebb sört (hozzávetőlegesen 2 milliárd litert) főztek, az egy főre jutó 128 literes fogyasztás 8 literrel volt alacsonyabb, mint 2022-ben. Visszatérve a kontinens vezető sörgyártójának számító Németországra, nagyjából 7,2 milliárd liternyi ital (vagyis az EU-ban lefőzött teljes sörmennyiség 22,3 százaléka) készült itt 2023-ban, viszont az értékesítés már ekkor nagyjából 395 millió literrel alacsonyabb volt, mint 2022-ben.
Mint látni fogjuk, az Európai Unió esete egyáltalán nem tekinthető kivételesnek: a sörök – illetve általánosságban az alkoholtartalmú italok – népszerűsége már jó ideje csökken számos, Európán kívüli országban is. Mindez különösen annak tudatában meglepő fejlemény, hogy a szeszes italok felbukkanásuktól számítva az emberi történelem során gyakorlatilag mindvégig szerves részét képezték az egyes társadalmak hétköznapjainak, kulturális és vallási életének.
Ha a nemzetközi porondot nézzük, akkor valójában csak két szuperhatalom rendelkezik elsöprő dominanciával, és ez még nagyon sokáig így lesz. Az igazi változások a top 20-ban következnek be, és már a javában zajlik a regionális hatalmak felemelkedése. Történelmi elégtételként fogja fel India, hogy országuk háromnegyed évszázadnyi függetlenség után 2022-ben megelőzte egykori gyarmattartója, az Egyesült Királyság gazdasági erejét. A jelenlegi tendenciák alapján 2025-ben Japánt fogja beérni, illetve az egymás után kijövő borzalmas mutatók alapján Németország is hamarosan felkészülhet egy ilyen forgatókönyvre. A japán demográfiai helyzet fenntarthatatlansága elkezdett megjelenni a reálgazdaságban, ami a nemzeti fizetőeszköz dollárhoz viszonyított gyengülését is magával hozta, ezzel pedig az a furcsa helyzet állt elő, hogy a szintén nem túl jó állapotban lévő német gazdaság megelőzheti a felkelő nap országát, technikailag. Emiatt jelenleg különösen fontos, hogy mit veszünk tekintetbe egy rangsor felállításakor.
Ugyan India nominálértéken számolt GDP-je 3,94 trilliárd dollárral (2024 nyári adat) már a világon az ötödik legnagyobb gazdasággal rendelkezik, a valóságban még ennél is nagyobb lehet az árnyékgazdaság hozzászámításával, melynek pontos méretét megbecsülni is nehéz, tekintve, hogy a munkaerő 92 százaléka informálisan dolgozik az országban. Azonban ha ezt az imponáló adatot lebontjuk egy főre, akkor már egészen más képet kapunk.
1995-ben, amikor India a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) tagja lett, ez az adat még csak 374 dollárt tett ki, a 2007-es pénzügyi válság előestéjén 1023 dollárt, 2019-ben, a Covid kitörése előtt pedig 2050 dollárt. 2023-ban 2601 dollárra nőtt, ez jelenleg Angola szintje. Látható, hogy az országot egyébként súlyosan megrázó Covid ellenére is jelentősen tudott nőni a mutató. A következő évekre is hasonlóak a kilátások: 2028-ra várhatóan 3720-ra fog emelkedni az egy főre jutó nemzeti össztermék. Ez a növekedési ütem olyan gyors, hogy a már alsó-közepes fejlettségi szinten lévő Bolívia vagy Tunézia jelenlegi színvonalát érheti majd el India mindössze öt éven belül. Ez természetesen nem lesz elég arra, hogy a két szuperhatalom szintjét megközelítse, habár Kína még sok tekintetben fejlődő országnak számít. Jelenleg a kínai nemzeti össztermék egy főre lebontva is az indiai ötszöröse: 18,5 trilliárd dolláros volumene egyelőre a lassulás ellenére is elérhetetlen India számára, ahogy a 13,2 ezer dollárt kitevő egy főre jutó adat is álom marad. Az Amerikai Egyesült Államok mutatói pedig még annál is feljebb lévő kategóriába tartoznak: az USA GDP-je 2024 júniusában 28,8 trilliárd dollár volt, ami az indiai hétszerese, az egy főre eső össztermék esetében pedig harminckétszeres a különbség.
A semleges országok bemutatását először az európai államok közül hárommal szemléltetjük. Finnország, Ausztria és Svájc semlegességi politikája hosszú évtizedekre nyúlik vissza. Az utóbbi évek geopolitikai krízisei miatt Finnország 2022-ben úgy döntött, hogy feladja korábbi elvét és tagja lesz a NATO-nak. Esetében a semlegességet a döntés meghozataláig vizsgáljuk, a másik két ország tekintetében pedig szintén kitérünk arra, hogy az orosz–ukrán konfliktus során mennyire módosultak a korábbi elvek.
A közgazdaságtan a gazdasági semlegességre nem határoz meg egyértelmű, elfogadott definíciót, inkább körülírja annak magyarázatát. Nem véletlen, hogy a semleges gazdaság jellemzőt elsősorban olyan időszakokban alkalmazzák, amikor globálisan magas a geopolitikai feszültség. Ebből adódóan olyan helyzetben alakulhat ki, amikor két vagy több ellentétes fél áll egymással szemben, ebből pedig az adott állam semlegességgel szeretne távol maradni. Vonatkozhat mindez a politikai állásfoglalásra, továbbá arra is, hogy gazdasági, külgazdasági prioritásait ennek mentén szervezi. Tekinthetünk úgy is a gazdasági semlegességre, amelyet nem az egész nemzetgazdaságra, hanem részterületekre értünk, így például az energiaellátottságra, a külföldi befektetésekre vagy a finanszírozási forrásokra.
2024 májusában a Nemzetközi Valutaalap (IMF) egy részletes elemzést adott közre a gazdasági rugalmasság témájában, ami számos hasonlóságot mutat a semlegesség kérdéskörével (IMF, 2024). A tanulmány fókuszába a Covid–19, valamint az orosz–ukrán háború miatti gazdasági krízisek kerültek. Az ezekből kialakuló gazdasági és nemzetbiztonsági akadályok, aggályok elkezdték átformálni a kereskedelmi kapcsolatokat, a partnerekkel való szövetségeket, az FDI (külföldi közvetlentőke-befektetések) áramlását, a nemzetközi pénzügyeket is. Az IMF összefoglalója szerint a politikai döntéshozók mindezek miatt egyre nagyobb gondot fordítanak a gazdasági rugalmasság kiépítésére. Mindez számos előnnyel járhat, ugyanakkor figyelembe kell venni azt is, hogy ha nagyobb mértékben vonulnak vissza az egyes államok a korábbi elkötelezettségeiktől, akkor azzal a gazdasági integrációkból származó előnyök is jelentősen megváltoznak.
A valutaalap rávilágít arra, hogy a gazdasági széttöredezettség az elmúlt években mennyire felerősödött: a kereskedelmi korlátozások mértéke dinamikusan növekszik, 2019–2024 között több mint háromszorosára nőtt ennek aránya. Bővültek a pénzügyi szankciók is, valamint, miután 2022-ben Oroszország megtámadta Ukrajnát, a geopolitikai kockázati index értéke is számottevően megugrott (IMF, 2024). Ennek ellenére még nem jelenthetjük ki, hogy ez már a deglobalizáció lenne, viszont az már bizonyítható, hogy a kereskedelem és a beruházások áramlását főként a geopolitikai irányvonalak határozzák meg.
Az IMF kutatása felvázolta azokat a lehetséges megoldásokat is, amelyek mind a széttöredezettség, mind a túlzott semlegesség ellen, úgymond visszaállítaná az elvárt rendet a világgazdaságban. E szerint a kereskedelmi rendszer megerősítéséhez szükséges lenne a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) újraszervezése, működőképes vitarendezési mechanizmusának helyreállítása. A nemzetközi monetáris rendszer megerősítése érdekében összehangolt globális erőfeszítésekre van szükség, amely kiterjed a fizetési rendszerek, a kapcsolódó szabványok és szabályozások széttöredezettségének megakadályozásához (IMF, 2024). Fontos a kommunikációs vonalak fenntartása is, hiszen a konstruktív párbeszéd segíthet a még mélyebb gazdasági töredezettségeket megelőzni. Azok az országok, amelyek semlegességet képviselnek, egyre nagyobb szerepet játszhatnak a gazdasági és diplomáciai erőfeszítéseiket felhasználva a globális integráció megőrzésében.
Az amerikai választási rendszerben a szavazó állampolgárok csak közvetve szavazzák meg az Egyesült Államok elnökét. Bár a szavazóíveken leadják a jelöltekre voksukat, végső soron nem a szavazók, hanem az elektori kollégium tagjai teszik hivatalossá az elnöki poszt nyertesét. Az elektori kollégiumba államonként lakosságarányosan kerülnek be a reprezentánsok, összesen 538 fő. A legtöbb szavazattal a legnépesebb tagállam, Kalifornia rendelkezik, szám szerint 54 fővel.
Az elnöki poszt elnyeréséhez 270 szavazatra van szükség. Az elektori kollégium miatt könnyen megeshet, hogy végül nem az az aspiráns nyeri el az elnöki posztot, akire országosan a legtöbb szavazat érkezett. Az Egyesült Államok történelme során eddig lebonyolított 59 elnökválasztás közül ez eddig öt esetben fordult elő, legutóbb 2016-ban, Donald Trump győzelmekor, azonban a leghíresebb példa a 2000-es választás, amikor Florida államban alig több mint 500 szavazat döntött.
A Republikánus Pártnak és a Demokrata Pártnak megvannak a saját biztos szavazóbázissal rendelkező államai, így ezek esetében már a választás előtt szinte biztosra lehet tudni, hogy ki fogja az elektori szavazatokat elnyerni. Kaliforniát Kamala Harris, míg Floridát Donald Trump tekintheti biztos nyereségnek. Ezek a támogatottsági viszonyok évtizedek alatt stabilnak bizonyultak. A 2000 és 2016 között tartott öt választás mindegyikén 38 államban konzisztensen mindig ugyanannak a pártnak a jelöltje nyerte el a szavazatok többségét. A maradék 12 tagállamban azonban változott, hogy demokrata vagy republikánus jelölt szerezte meg az első helyet.
Azon államokat, amelyekben szorosabb eredmény várható – így eldönthetik az USA elnökének személyét – csatatérállamoknak nevezzük. A 2024-es elnökválasztáson az elemzések konszenzusa szerint hét, összesen 93 elektori szavazattal rendelkező csatatérállam létezik; Pennsylvania, Georgia, Michigan, Wisconsin, Arizona és Nevada. Az alábbiakban a csatatérállamok legfőbb kampánytémáit és az elnyerésükre tett ígéreteket részletezzük.
A globális légi közlekedés a modern világ elengedhetetlen része, azonban a légi járatok számának növekedése mellett a környezetvédelmi szempontok is megjelentek. 2022-ben a légi közlekedés a globális szén-dioxid-kibocsátás 2 százalékát tette ki, miután az elmúlt évtizedekben gyorsabban nőtt, mint a vasúti, közúti vagy hajózási kibocsátás. A nemzetközi utazási igény világjárványt követő helyreállásával a légi közlekedés kibocsátása 2022-ben közel 800 millió tonna szén-dioxidot tett ki, és a járvány előtti szint mintegy 80 százalékát érte el.
Habár az iparág évek óta próbál lépéseket tenni a környezetvédelmi lábnyomának csökkentése érdekében, a valóság az, hogy a környezettudatos repülés még mindig messze van a megvalósítástól.
Ez nem is csoda, hiszen közel 200 tonna levegőben tartása nem könnyű feladat. Ennek értelmében joggal merül fel a kérdés milyen lépésekről lehet beszélni?
A fenntartható repülési üzemanyag, röviden SAF (Sustainable Aviation Fuel) egy olyan alternatív üzemanyag, amelyet hagyományos fosszilis források helyett megújuló nyersanyagokból állítanak elő. Az ilyen üzemanyagok alapjait mezőgazdasági hulladék, fűrészárutermékek, algák, sőt használt sütőolaj is képezhetik. Az első SAF repüléseket körülbelül 15 évvel ezelőtt hajtották végre, de az iparág azóta is a szélesebb elterjedésért küzd. A SAF lényege, hogy az üzemanyag előállítása során felhasznált szén-dioxid nagy része már eleve a légkörben volt jelen, így az égetéskor nem növeli meg az atmoszférában lévő szén-dioxid mennyiségét.
Évszázadok óta vásárolnak aranyat az emberek és intézmények tartalékolás, befektetés céljából, és ez alól nem kivételek a jegybankok sem. A központi bankokra ugyanakkor nagyobb felelősség hárul, mivel ők az országuk számára képeznek és tartanak fenn tartalékot. A jegybanki aranytartalék fizikai formában történő aranyvásárlást jelent, amit az adott ország központi bankja raktároz el belföldön és/vagy külföldön.
Az 1800-as évek végén és az 1900-as évek elején – egészen az első világháborúig – az úgynevezett aranystandard rendszere működött a világgazdaságban, ahol a fizetőeszközök fedezetét a jegybanki aranymennyiség (tartalék) adta. Ebben a korszakban tehát fontos szerepet játszott a jegybanki aranytartalék, mivel csak akkora mennyiségű pénzt bocsáthattak ki az országok, amennyire volt aranyfedezet. A mai korban ugyanakkor már nem az arany adja a fedezetet a kibocsátott bankjegyeknek és érméknek, a világ fizetőeszközei nem válthatók át aranyra.
A mai tartalékrendszerben azonban továbbra is fontos szerepet játszik az arany, de más okok miatt, mint korábban:
2024. június elsején Magyarországon 5,1 millió hektár volt a mezőgazdasági terület nagysága, ami az ország teljes területének 55 százalékát teszi ki. Ennek jelentős része, 81 százaléka szántóként, 16 százaléka gyepként, 2,8 százaléka pedig szőlők és gyümölcsösökként kerültek hasznosításra. A nyár elején, júniusban az őszi vetésű gabonafélék számára még kedvező volt az időjárás, ennek köszönhetően a növények előrébb is jártak a fejlődési ütemben. A nyár eleji hőhullámokat ellensúlyozta a kedvező csapadékmennyiség június hónap során, ami azonban júliusra jelentősen lecsökkent.
Az eddig elérhető adatok alapján 1 254 000 hektáron takarítottak be idén búzát, rozst, zabot, tavaszi, valamint őszi árpát.
A legnagyobb területeken továbbra is búza termesztése folyik, 2024-ben 922 ezer hektár került bevetésre ebből a gabonaféléből. A felsorolt négy gabonaféle közül csaknem mindegyik esetében csökkent a betakarított terület mérete az előző évihez képest. Ennek elsődleges oka az ipari növények, az időszaki gyep, valamint a pihentetett területek növekedése. 2024-ben 140 ezer hektárt ugaroltattak a gazdák. A döntés mögött minden bizonnyal hatással volt az Európai Bizottság a helyes mezőgazdasági és környezeti állapotban tartás követelményeiben idei évre tett könnyítése, mivel parlagterületekkel is teljesíthető a 4 százalékos előírás. Az ugaroltatott területek 52 százaléka a két nagy alföldi megyére koncentrálódik, amelyek kiemelkedőek a búza termelésében is. A zab esetében növekedett a betakarított terület nagysága: 2023-ban 22 ezer hektáron, míg idén már 25 ezer hektáron folyt a termény begyűjtése.
A U.S. News és a World Report friss elemzésében arra kereste a választ, mely országban lehet a legkényelmesebben élvezni a nyugdíjas éveket. 89 országot rangsoroltak közel 17 ezer beérkezett válasz alapján, melyet hét fő szempont alapján állítottak fel:
Az első helyen Svájc végzett 2024-ben is, annak ellenére, hogy a svájci életet drágának értékelték a válaszadók (a megfizethetőséget vizsgálva a 88. helyen állt). Ugyanakkor a felmérés 45 év feletti válaszadói körében (5900 fős minta) az 5. helyen állt a tulajdonjogok tiszteletben tartása tekintetében, és a 3. legvonzóbb hely volt, ahol a megkérdezettek szívesen élnének. Mégis Svájc legnagyobb vonzereje a nyugdíjasok számára a fejlett egészségügyi rendszere és a kedvező adókörnyezet.
Svájcot Új-Zéland követte a listán, két helyet javítva 2023-hoz képest, mivel a 45 év feletti válaszadók körében a leginkább vonzó lakóhelynek számított, ahol szívesen élnének, továbbá családbarát helynek is tartották. Új-Zéland továbbá az első öt ország között szerepelt a barátságos, boldog és festői környezet, valamint a számos földrajzi látnivaló tekintetében is. Az ország kétéves ideiglenes nyugdíjas látogatói vízumot biztosít a 66 éves és idősebbek számára, cserébe azért, hogy bizonyos mennyiségű pénzt fektetnek be helyben (460 299 amerikai dollárt). Továbbá az új-zélandi lakosok támogatott vagy ingyenes egészségügyi ellátásban részesülnek.
A következő ábra bemutatja azt a 25 sportcsapatot, amelyek az elmúlt három évben nemzetközi összehasonlításban a legtöbb működési bevételt (adózás előtti eredmények alapján) érték el. A Forbes összeállítása alapján e kategóriába kizárólag három sportág képviselői kerültek be: amerikai foci, kosárlabda és labdarúgás. A top 25-ből 19 csapat az Egyesült Államokban található, ami mellett 5 angol és egy német élvonalbeli labdarúgó klub sorolható ide.
Számos európai vezető illette kritikával Olaf Scholz német kancellár azon döntését, miszerint Németország valamennyi szomszédjával közös határán visszaállítja az ellenőrzést. Donald Tusk lengyel miniszterelnök szerint a német lépés a schengeni övezet szétesésével fenyeget. A legnagyobb uniós ország mellett a 29 schengeni tagállam közül még hét vezetett be ideiglenes belső határellenőrzést.
Minden egyes nap 1,7 millió uniós munkavállaló ingázik lakóhelye és egy másik országban található munkahelye között, így a forgalomkontroll ismételt bevezetése súlyos negatív gazdasági hatással jár. A fokozott ellenőrzés az áruforgalmat is visszaveti, ezzel
egy évtized alatt akár 230 milliárd eurónyi kárt okozva az európai gazdaságnak.
Németország, Franciaország, Olaszország és Kína mellett az elmúlt egy évben a forráshiány miatt sorra függesztik fel az elektromos meghajtású autók vásárlását megkönnyítő támogatási formákat, ezzel mérsékelve a keresletet. Emellett az európai autóipar stagnálása mögött a versenytársak, főleg az Egyesült Államok által bevezetett belföldi gyártású gépjárművek vásárlását ösztönző programok is állnak, rontva kontinensünk exportteljesítményét. A magyar GDP idei lassabb bővülésének oka Németországban keresendő, mivel hazánk külkereskedelmének a negyede, autóexportunk pedig ötöde a legnagyobb gazdasággal rendelkező uniós tagállammal folyik. Nagy Márton miniszter tett közzé júliusban egy 100 milliárd euró keretösszegű uniós javaslatot, amely a szektor átmeneti problémáját hivatott orvosolni az elektromos autók keresletének élénkítésével. A korábban megjelent cikkünkben bemutattuk, miért veszélyezteti az erőltetett európai protekcionista vámpolitika az EU (de kiemelten a német és egyéb közép-európai országok) autóiparának a versenyképességét. Jelen cikkünkben bemutatjuk, mi okozta a német e-autó-kereslet csökkenését, ez hogyan szivárgott át a magyar gazdaságba, illetve részletezzük a nemzetgazdasági miniszter megoldásjavaslatát is.
Németország szövetségi kormánya tavaly januárban szűkítette, majd decemberben fel is függesztette az elektromos autók vásárlását támogató programot. A 2016 óta tartó kedvezményben 65 ezer eurós vételárig a tisztán elektromos és a hibrid meghajtással rendelkező gépjárművek vásárlására akár 4500 eurós támogatást is igénybe lehetett venni.
Hét év alatt 10 milliárd euró értékben 1,23 millió darab tisztán elektromos meghajtású és 770 ezer hibrid gépjármű vásárlását támogatták, azaz az időszakban vásárolt elektromos meghajtással rendelkező autók 90 százalékára igénybe vették az állami segítséget.
A német kormány előzetes célkitűzésként 2020-ra egymillió darabra akarta növelni a német utakon járó elektromos autók (electric vehicle, EV) számát. Végül nem sikerült ezt teljesíteni, az évtized elején alig több mint 300 ezer EV volt Németországban. Az egyéni közúti közlekedés felelős a német üvegházhatású gázok kibocsátásának 12 százalékáért, így az elektromobilizáció kiemelten fontos a klímaváltozás elleni küzdelemben. Angela Merkel korábbi kancellár célkitűzése szerint 2030-ra 7–10 millióra kell növelni a német EV-k számát. Utódja, Olaf Scholz rálicitált erre és az évtized végéig 15 millióra akarja emelni az e-autók mennyiségét. Ez azonban a jelentős állami vásárlásösztönző támogatás hiányában nem fog teljesülni. A környezetvédelemért felelős német minisztérium becslése szerint
állami támogatás hiányában az évtized végére csupán 8,2 millió tisztán elektromos autó és 3,7 millió darab hibrid meghajtású gépjármű fogja Németország utcáit járni.
A német kormányzat az elektromos buszok vásárlását is támogatta a dízel meghajtású buszok közötti árkülönbség 80 százalékának kifizetésével, amely támogatást szintén tavaly vezették ki.
Az importált termékek és szolgáltatások elfogyasztásának vagy semleges, vagy egyértelműen negatív hatása van a bruttó hazai termékre (GDP), hiszen rövid távon nem változtatja vagy éppen csökkenti azt. (A fogyasztás ugyan növekszik, az import azonban csökkenti a GDP-t.) Ez voltaképpen azt jelenti, hogy
a Magyarországon előállított jövedelmeket külföldön fogyasztják el, és a jövedelem kiáramlik az országból.
A volumen elérhet egy olyan szintet, ahol már függőségről beszélhetünk. Az importfüggőség akkor áll fenn, ha egy ország vagy szervezet nagymértékben támaszkodik a más országokból származó áruk, szolgáltatások vagy erőforrások behozatalára, ahelyett hogy azokat belföldön állítaná elő.
Az élsport általában terepe az államok és hatalmi pólusok közötti nemzetközi versengésnek, aminek egyik leglátványosabb küzdelme éppen a labdarúgásban zajlik. Számos tanulmány foglalkozik a nyugat- és kelet-közép-európai labdarúgás közötti különbséggel. Az egyes országok által megnyert Európa- és világbajnoki címek, a különböző nemzeti bajnokságok közötti különbség, valamint a legrangosabb tornák helyszínei esetében Nyugat-Európa felé billen a mérleg nyelve. Több kutató arra is felhívja a figyelmet, hogy a korábbi keleti blokk országai a nemzetközi labdarúgótornák történetének hajnalán jó pozícióban voltak, és számos sikert értek el. Számontartják azt is, hogy a világháborúk után a magyar edzők szétszóródtak a világban, és rendkívüli sikereket értek el külföldön. Emellett a szakértők arra is felhívják a figyelmet, hogy a közép- és kelet-európai focisták között szép számmal akadnak ma is olyanok, akik a legjobb csapatokban játszanak, függetlenül attól, hogy a nemzeti válogatottak kevésbé eredményesek a nemzetközi tornákon.
Az Economist 2018-as elemzése három meghatározó tényezőt emel ki, amelyek megalapozhatják az egyes országok labdarúgásban nyújtott teljesítményét: a gazdagsági erő, a lakosság száma és a labdarúgás iránti érdeklődés. E faktorok az országok nemzetközi teljesítményének közel felét magyarázzák. A PriceWaterhouseCoopers (PWC) elemzése alapján meghatározó tényező lehet az ország labdarúgóinak és az első osztályú mérkőzésekre kilátogatóknak a száma. Az utóbbi faktor arra utal, hogy a nézőközönség száma a minőség mércéje lehet.
E tekintetben, a magyarországi sportfogyasztási szokások alakulásának vonatkozásában érdemes látni, hogy a nemzeti válogatott az elmúlt években rendre telt ház előtt játszotta hazai mérkőzéseit, ami mellett a magyar első osztályú labdarúgó-bajnokság (NB I.) összecsapásai a 2000/2001-es idény óta a legmagasabb nézőszámokat hozták a 2023/2024-es szezonban. A 2024/2025-ös idényben ezt a számot több mint 15 százalékkal haladták meg az első 6 forduló alapján.
A közgazdasági kifejezések között a gazdasági semlegesség (angolul economic neutrality) fogalma ugyan kevésbé fordul elő, ennek ellentéte, a gazdasági függőség (a dependencia és az interdependencia) azonban már egészen „bejáratott” terminus. Először is érdemes rámutatni arra a tényre, hogy a nemzetközi gazdaságtanban a „függőség” olyan helyzetre utal, amelyben a kevésbé fejlett vagy periférikus nemzetek gazdasági növekedés, technológia, beruházás és kereskedelem tekintetében nagymértékben függenek a fejlettebb centrumországoktól. Immanuel Wallerstein volt az, aki a világrendszer-elméletében rámutatott a centrum–periféria viszonyrendszerre. Érvelése az volt, hogy térbeli egyenlőtlenségi viszonyok alakulnak ki, amelyek megjelennek helyzeti (földrajzi), fejlettségi (gazdasági), hatalmi (társadalmi) vonatkozásokban. A centrum minden esetben dominálja a perifériát, illetve a centrum és a periféria között lebegő félperifériát is.
A gazdasági függőség fogalma kiemelt szerepet játszik a függőségi elméletben, amely a 20. század közepén alakult ki a modernizációs elméletek kritikájaként, amelyek azt sugallták, hogy minden nemzet ugyanazt a fejlődési utat követheti, mint a nyugati iparosodott országok. Azóta kiderült, hogy ez nem teljesen van így. Ráadásul számos olyan esetet láthatunk, hogy éppen a liberalizált kereskedelem által nyújtott lehetőségek ágyaztak meg egyoldalú függőségeknek.
Ilyen eset volt például a kelet-közép-európai országok orosz energiahordozóktól való függősége, Brazília egyoldalú szójaexportja Kína irányába, néhány közép-ázsiai ország hazautalásoktól való függése Oroszország kapcsán, Banglades kitettsége a textilexportban, vagy éppen az afrikai országok nyersanyagfüggősége a felvevőpiacok és a volt gyarmattartók tekintetében. Nem mehetünk el továbbá amellett sem, hogy a világ chipgyártása 75–90 százalékban Ázsiában koncentrálódik, és a fejlett világ döntő része egyoldalúan függ a félvezetők exportőreitől.
A gazdasági függőségek legtipikusabb területei a következők: egyenlőtlen gazdasági kapcsolatok, strukturális egyenlőtlenségek, külső sokkok, fejlettségbeli megkésettség. A függőségi elmélet gyakran megkérdőjelezi a szabadpiaci elveket, és a fejlett gazdaságoktól való függőség csökkentése érdekében a semlegességet, az önállóságot, az importhelyettesítő iparosítást (ISI) és a gazdasági diverzifikációt ösztönző politikákat támogatja. Annál is inkább, mert függőségi elméletek feltevései szerint
a nemzetközi gazdasági függőség negatív hatással van a gazdasági növekedésre.
Mindezt már évtizedekkel ezelőtt végzett elemzések is kimutatták, amikor azonosították a negatív hatásokat a beruházási függőség esetében (Globalet – Diamond, 1979).
Az Európai Unió szén-dioxid-kibocsátásának közel negyede származik a közlekedésből, amely arányon belül a közúti közlekedési eszközök részesedése 72 százalékos. Összességében a legfrissebb kimutatások szerint
a közúti személygépjárművek az EU szén-dioxid-kibocsátásának közel 11 százalékáért felelősek, éppen ezért a klímaváltozás elleni küzdelemben kiemelten fontosak az elektromobilitási törekvések.
Az Európai Unió célkitűzése szerint az évszázad közepére az 1990-es szinthez képest 90 százalékkal kell csökkenteni a közlekedésből származó üvegházhatású gáz kibocsátását. Ahhoz, hogy teljesüljön az EU azon célkitűzése, miszerint az évtized végére 3,5 millió darabra növelik az e-autó-töltőpontok számát, 2024-et is beleszámítva a következő hét évben évi több mint 401 ezer töltőállomást kellene telepíteni, a jelenlegi telepítési ütem mellett azonban ez nem fog teljesülni.
A legmagasabb bevételt generáló 14 sportbajnokság 3 kontinensen található, és ezen belül 8 országhoz, 2 nemzetközi szövetséghez és egy vállalathoz tartoznak a Sports Values, a brazíliai székhelyű sportkutató 2024-es kutatása alapján. Ezek az országok és további intézmények sorrendben a következők: az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Németország, Spanyolország, Olaszország, Franciaország, Brazília, valamint az UEFA (Európai Labdarúgó-szövetség) és a FIA (Nemzetközi Automobil Szövetség), illetve az UFC (egy amerikai MMA-promóciós cég). Az Egyesült Államok az egyetlen olyan ország, amelynek több bajnoksága is szerepel a listán. Egészen pontosan 7 sportágat foglal magában: amerikai foci, baseball, kosárlabda, labdarúgás, jégkorong, autóverseny és kevert műfajú küzdősport.
A legértékesebb ligák sorrendben a következők:
A regionális terjeszkedés során az OTP Bank elsősorban az olyan országokban kívánt megjelenni, amelyek a magyarhoz hasonló gazdasági fejlődési lehetőségeket tartogattak. Ehhez megfelelőnek bizonyultak a szomszédos országok, valamint a szélesebb kelet-európai régió államai is.
Elsőként 2001-ben Szlovákiában terjeszkedett a magyar vállalat. A külföldi akvizíció során a szlovák IRB intézetet vásárolta fel, 4,2 milliárd forintot kifizetve az ügyletért, valamint 92,6 százalékos tulajdonrészt szerezve. Az IRB Bank Szlovákiában egy közepes méretű pénzintézetnek volt tekinthető, vállalati reputációja sokat romlott az OTP bekebelezéséig. Az OTP tanult abból a hibából, amelybe Magyarországon több nyugat-európai nagyvállalat az 1990-es években beleesett. Gyakori volt ugyanis, hogy ugyanazt az imázst próbálták itt is alkalmazni, mint az anyaországban, viszont az ügyfeleket ezzel nem tudták megnyerni, így a leányvállalat működése is jóval több akadályba ütközött. Az OTP emiatt nem követi ezt az elvet azóta sem az idegen piacokon lévő érdekeltségeinél, ehelyett a helyi viszonyoknak megfelelően alakítja ki új arculatát, amely ettől még magában hordozza a klasszikus OTP-s jegyeket.
A szlovák felvásárlást követően két évvel később, 2003 májusában a bolgár, majd alig egy évvel később 2004 áprilisában a román bankpiacra is belépett a magyar bank. Bulgáriában a DSK bankot vásárolta fel, 100 százalékos tulajdoni részesedést szerezve, 76,1 milliárd forintért. Romániában a RoBank intézményét szintén teljes részesedéssel vette át, viszont jóval kedvezőbb áron, 9,9 milliárd forintot kifizetve érte. A bolgár DSK bank, hasonlóan az OTP Bank jogelődjéhez, egy 1951-ben alapított takarékpénztári intézmény volt, amelyet az 1990-es évek végén részvénytársasággá alakítottak. A DSK Bulgária legrégibb és legnagyobb ügyfélkörrel rendelkező bankja volt, az OTP piaci részesedése a három országból itt lett a legmagasabb. A DSK felvásárlását követően 2018–2019 során újabb bolgár bankot, a Societe Generale Expressbank (SGEB), valamint annak leányvállalatait is szárnyai alá vonta az OTP. Az SGEB így a DSK EAD tulajdonába került, 6,4 százalékkal növelve annak piaci részesedését.
Mind a román, mind a szlovák piacon mérsékelt eredményeket tudott a bank leányintézete elérni. Szlovákiából 2020-ban távozott, a belga székhelyű KBC csoport vásárolta fel részvényeinek 99,44 százalékát.
A román eset hasonló volt, itt sem sikerült akkora részesedést elérni, ami hosszú távon megérte volna a leányintézetek fenntartását. Még 2014-ben történt terjeszkedési előrelépés, amikor az OTP Bank felvásárolta a Millenium Bankot, de az ezáltal megszerzett 0,8 százalékos piaci részesedés nem bizonyult elégségesnek a későbbiekben. Az eladás hírét 2024 februárjában tette közzé a bank, amely tájékoztatóban közölték, hogy a Banca Transilvaniaval kötöttek adásvételi szerződést 347,5 millió euró értékben. Az OTP Bank részesedése a román piacon 2,64 százalék volt, ami 420 ezer lakossági, 22 ezer vállalati ügyfelet foglalt magába. A további növekedést az OTP csak újabb romániai akvizíciókkal tudta volna elérni, ami azonban nem került kilátásba. A felvásárló Banca Transilvania Románia és Délkelet-Európa egyik legnagyobb bankja, 20 százalékos piaci részesedéssel rendelkezik az országban, 4 millió ügyfelét 10 ezer munkavállalója szolgálja ki nap mint nap.
Mihajlo Szokolov ukrán mezőgazdasági miniszter-helyettes 2024 augusztusában jelentette be a gabonaexport minimumárára vonatkozó új állami szabályozást. E szerint egy árküszöböt vezetnek majd be, és ennek alkalmazása kötelező lesz mindazoknak, akik gabonafélét exportálnak Ukrajnából. A jogszabály elsősorban az öt legfontosabb gabonafélét, a búzát, kukoricát, repcét, napraforgómagot és olajat, valamint a szóját tartalmazza, de várhatóan más mezőgazdasági termékekre is alkalmazzák majd. Export esetében nem túl gyakori módszer a minimumár alkalmazása, de esetenként találhatunk rá példát.
Az elmélet lényegében annyit tesz, hogy
az adott terméket vagy termékcsoportot csak egy előre meghatározott árküszöb értékén vagy afölött lehet az országból kivitel céljából értékesíteni. Az ez alatti áron való értékesítés tehát tiltott tevékenység.
Elrendelhetik abban az esetben, ha a belföldi kis- vagy nagykereskedelmi árak ezt indokolják, esetleg ha termelési zavarok akadályozzák a korábbi exportmennyiség értékesítését. Tekinthető mindez egyfajta mennyiségi korlátozásnak, kvótának is a külkereskedelemben.
Korábban, India esetében alkalmaztak hasonlót: 2014 júniusában a burgonya exportjára 450 dollár/tonna minimumárat vezettek be a belföldi kínálat növelése érdekében, mivel az indiai piacokon a burgonya kis-, mind pedig a nagykereskedelmi ára jelentősen emelkedett. A szabályozás 2015 februárjáig volt érvényben, azután kivezették. Egy 2005-ben készült OECD-tanulmány rávilágít, hogy a WTO-tagok közül többen, összesen 14-en fogadtak már el hasonló szabályozásokat korábban. Ebből is látható, hogy bizonyos esetekben – megfelelő módon kezelve – érdemes lehet ezzel a gazdaságpolitikai lépéssel élni.
Magyarország nemzetközi viszonylatban, de az európai országok között is kivételes helyzetben van az élsportban nyújtott teljesítményt tekintve, a mindenkori nyári olimpiai érmek számát figyelembe véve a negyedik legjobban teljesítő európai ország. A hazai sportpolitika európai összehasonlításban széles körű támogatási rendszert alakított ki, és élen jár a nemzetközi sportesemények rendezésében is. Utóbbi tényező jelentőségét a hazai sport fejlődésén kívül az adja, hogy a turizmuson belüli specializálódás elengedhetetlen a látogatókért zajló versengésben.
Nemzetközi szinten a sportturizmus a teljes idegenforgalmi szektor egyik legdinamikusabb fejlődő ágazata.
A sport nemzetközi kapcsolatokban betöltött szerepének kétféle értelmezése van. Az egyik irányzatot George Orwell mondása fémjelzi, miszerint a nagy sportversenyek olyanok, mint a „háború a lövöldözés nélkül” (Beck, 2013, 72. o.). Ilyen módon a szerző kihangsúlyozta a sport politikai szimbolikáját, vagyis azt a jelenséget, miszerint a sport a nemzetek vetélkedésének terepe. Eközben Peter Donnelly (2011) felhívja a figyelmet a sport kétarcúságára, arra, hogy a versengés mellett a béke, illetve a békés egymás mellett élés jelképévé is vált.
A nagy nemzetközi sportesemények vonatkozásában több aspektusban is értelmezhetjük a geopolitikai versengést, ezek kiemelt területei a versenyek helyszínei és házigazdái, ami mellett a győztesek és az olimpiai éremtáblázatok is jól mutatják a nemzetközi rivalizálást.
Az elmúlt években teljesen hozzászokhattunk ahhoz, hogy a megújulóenergia-termelés egy-egy új rekordjáról úgy értesüljünk, mint sportmérkőzések vagy Guinness-rekord-döntési kísérletek nagy sikereiről: újabb és újabb közös diadalokat aratunk. Mindig van egy példátlan eredmény vagy egy elképesztő növekedés a számokban, aminek örülhetünk. Önmagában véve persze nincs ezzel semmi gond: valóban, a napenergia például időszakosan nagy volumenben, gazdaságos áron és klímabarát módon előállított árammal tudja ellátni a gazdaságot. A probléma inkább az, hogy vannak más, csendes rekordok is, amikről viszont sokkal kevesebbet hallunk, pedig kellene. Mik ezek a csendes rekordok?
A tejet nemcsak önmagában, hanem feldolgozva is lehet fogyasztani, például sajt, túró, joghurt. E termékek is megjelennek az infografikán bemutatott adatokban.
A gazdaságilag fejlettebb országokban magasabb az egy főre jutó tejfogyasztás, azonban jelentősen emelkedett az elmúlt évtizedekben a fejlődő országokban is: az 1960-as évek eleje óta a fejlődő országokban az egy főre jutó tejfogyasztás csaknem kétszeresére nőtt.
A 3,7 ezer milliárd dolláros GDP-vel rendelkező India a világ ötödik legnagyobb gazdasága az Egyesült Államok, Kína, Németország és Japán mögött, egyben pedig a leggyorsabban növekvő nagy gazdaság 2021 óta. Az egy főre jutó jövedelem körülbelül 2400 dollár, amivel India a közepes jövedelmű országok alacsonyabb kategóriájába tartozik. Az ország 1991-ig importhelyettesítő és szocialista tervgazdálkodás jellegű gazdaságpolitikát folytatott, ekkor azonban gazdasági reformokba kezdett, amelyek nyitottabbá tették a gazdaságát. Az azóta eltelt mintegy három évtized alatt India gazdasága átlagosan évi 6,4 százalékkal bővült.
A Covid–19-járvány idején a GDP drasztikusan visszaesett (2020 áprilisa és júniusa között a csökkenés csaknem 25 százalékos volt), a járványt követően azonban erőteljes fellendülés következett be, a 2022/2023-as pénzügyi évben pedig India reál-GDP-je a becslések szerint 6,9 százalékkal bővült. Az indiai gazdasági növekedés alapja a belföldi kereslet, a kormányzati infrastrukturális beruházások által ösztönzött befektetések, valamint a lakossági fogyasztás.
2023-ban Magyarországon volt a világon a harmadik, Európában a második legmagasabb a napenergia aránya az áramtermelésben. A folyamatosan megdöntött napelemes rekordokat elsősorban a telepített kapacitás dinamikus növekedése eredményezte.
A Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) adatai szerint 2010 és 2022 között a napenergia beépített teljesítménye 2 megawattról 4235 MW-ra emelkedett. A növekedés 2023-ban is folytatódott, amikor az év első felében a magyarországi napelemes kapacitás több mint 1 gigawattal bővült, így az összesített teljesítőképesség meghaladta az 5 GW-ot.
Érdemes kiemelni a különbséget az ipari és a háztartási beépítettség között: míg 2023 első felében az ipari létesítmények 587 MW-tal növelték kapacitásukat, addig a háztartási méretű naperőművek 435 MW-tal bővültek. Ebből látható, hogy a gazdaság megújuló energiaforrásokra való átterelése nem csak ipari oldalon, hanem lakossági oldalon is megmutatkozik. Az Energiaügyi Minisztérium közleménye szerint pedig az elmúlt évek lendületes növekedése nyomán Magyarország hat évvel korábban, már 2024 tavaszára elérte az előzőleg 2030-ra megcélzott 6 gigawattot.
Moldova gazdaságának fő pillérjét a mezőgazdaság alkotja. A kedvező természeti adottságok, valamint az időjárási viszonyok lehetővé teszik, hogy gyümölcs-, zöldségtermesztésben, valamint a gabonatermelésben kedvező pozíciót foglaljon el. Átlagosan a GDP 60 százalékát a feldolgozóipar és a mezőgazdaság biztosítja, ipara jóval szerényebb. Az ország nem rendelkezik kőolaj- vagy földgázlelőhelyekkel, valamint tengeri kijárattal sem, így korlátozott gazdaságának fejlesztési lehetősége is. A kilencvenes évek rendszerváltási hulláma ugyan ide is eljutott, valamint a függetlenséget is sikerült kivívnia, viszont a tényleges állapotok nem javultak gyökeresen. A gazdaságban sikerült stabilizációt, némi fejlődést elérni, de a mindennapi életben a korrupció, a szervezett bűnözés, az egészségügy és a közigazgatás helyzete továbbra is aggasztó. A Szovjetunió és a KGST felbomlása után Moldova szembetalálta magát termékeinek (főleg borászati és mezőgazdasági árujának) eladhatatlanságával, új piacokra volt szüksége a fennmaradáshoz. 1997-ig tartott a folyamatos visszaesés, amikor végre úgy tűnt, sikerül stabilizálni a gazdaságot, ekkor azonban az orosz gazdasági válság tovább mélyítette a korábbi krízist.
Az ezredfordulón 31,2 százalék volt az infláció, a GDP-arányos bruttó államadósság 89,1 százalék, a legtöbb államháztartási egyenleg pedig deficites volt. A kétezres évek így ezeknek a problémáknak a megoldásával, kiigazításával, a gazdaság újjáépítésével teltek. Egyes esetekben sikerült a reform (az inflációt és a bruttó államadósságot viszonylag gyorsan sikerült letörni), más területeken viszont úgy tűnik, hogy még sok időre van szüksége a moldovai vezetésnek. Világpolitikai orientáltsága ugyancsak kérdéses: az Európai Unió 2022 júniusában tagjelölti státuszt adott Moldovának, de a belpolitikai szereplők között ma is gyakoriak a keleti irányú (Moszkva felé történő) megnyilatkozások. A felzárkózási és fejlesztési lehetőségeket tovább nehezíti a Dnyeszteren túli régió, valamint ennek a térségnek a szeparatista törekvései.
Az utóbbi években az olcsó kínai elektromos autók ellepték az európai piacot. Az ázsiai országból származó gyártócégek rablóárazást alkalmazva fokozatosan kiszorítják az európai szereplőket az uniós piacról. Ennek keretében a vásárlók csalogatása érdekében termékeiket a piaci árnál jóval olcsóbban értékesítik. A Kereskedelmi Világszervezet (WTO) által is elítélt üzleti stratégia alkalmazásának vádjára a kínai szereplők azzal reagálták, hogy az euroatlanti versenytársaikhoz képest alacsonyabb árszínvonaluk alacsonyabb költségszinttel is párosul, ezért nem tisztességtelenül, csupán versenyképesebben működnek.
Az unió által végrehajtott vámemelésre az első kínai reakció dömpingellenes nyomozás indítása volt a borpárlat (brandy vagy konyak) áron aluli értékesítésének gyanúja miatt. A szeszes italból 2023-ban 1,57 milliárd dollár értékben importált Kína, ez ugyan nem egy igazán nagy kereskedelmi tétel, az intézkedés erős üzenetértéke miatt mégis jelentőséggel bír. A vizsgálat és az EU büntetővámja között a kínai kereskedelmi minisztérium szerint semmilyen kapcsolat nincs, azonban mivel az unió konyakexportjának 99,8 százaléka az ázsiai országgal szembeni protekcionista intézkedést leginkább szorgalmazó Franciaországból származik, a válaszintézkedés címzettje nyilvánvaló.
A vizsgálat végül a versenyellenes tevékenység jelenlétének megállapításával zárult, azonban mégsem vetettek ki tarifát a francia termékekre. A kínai vezetők emellett belengették, hogy a klímavédelem érdekében a nagy belső égésű motorral rendelkező európai személyautókra 25 százalékos importvámot vetnek ki (a hatályban levő alap 15 százalékos vámon felül), ezzel a Mercedest, a BMW-t és a Volkswagen-csoporthoz tartozó Porschét sújtva leginkább. A járműgyártók helyett az európai gazdák kerültek eddig ténylegesen a célpontba, mivel dömpingvizsgálatot indítottak az ázsiai országban az európai sertéshúsexportőrök ellen. Az unió kínai sertéshúsexportja 2020-ban érte el 7,4 milliárd euróval a csúcspontját, mivel az ázsiai országban ebben az évben betegség pusztította az állatállományt. Azóta az export 2,5 milliárd eurós szinten normalizálódott. Az intézkedés a legnagyobb részesedésű Spanyolországnak fájhat igazán. Ezek mellett az európai légiipari termékek is szankcionálásra kerülhetnek kínai részről.
A legutóbbi európai parlamenti választások után mind az Európai Parlament, mind az Európai Bizottság elnöki pozíciójára új jelöléseket majd szavazásokat tartottak. Bár a parlament összetételében jelentősen megnövekedett a jobboldali képviselők száma, az elnöki pozíciókban nem történt változás. Ez különösen érdemi mozzanat, mivel az elnöki posztok döntő befolyással bírnak az európai törvényhozásra, stratégiákra és fejlesztési irányokra. Ennek következtében a jelenleg folyamatban lévő stratégiák, mint például a Green Deal, továbbra is a megszokott irányvonal mentén folytatódhatnak. Az Európai Bizottság újabb öt évre megválasztott elnöke, Ursula von der Leyen, beszédében számos programot említett, és igyekezett a politikai spektrum különböző részeiről támogatást szerezni. Többek között ígéretet tett:
A lakáshiánnyal és lakhatással kapcsolatos programok újdonságot jelentenek az európai politikai napirenden, míg számos egyéb témakör már régóta előtérben van. Ebből kifolyólag az újabb öt évre megválasztott elnök számára továbbra is kiemelt fontosságú marad a zöldmegállapodás előmozdítása.
„Aki sokat költ, sose gazdag.” Így érvel Honoré de Balzac francia regényíró, a francia realista regény megteremtőinek egyike Az ateista miséje című művében. Ezzel nyilvánvalóan arra utal, hogy aki a jövedelmét feléli és láthatóan sokat fogyaszt, az ugyan egy ideig jó életszínvonalon él, később azonban a saját jövőbeli lehetőségeit szűkítheti be. Arról már nem is beszélve, ha hitelfelvétel eredményeként történik a jelenbeli fogyasztás. Nemzetgazdaságok esetében is hasonlóan lehet mindez.
Tudvalevő, hogy az összgazdasági kibocsátás (Y) a fogyasztás (C), a beruházás (I), a kormányzati vásárlás (G), és a külkereskedelmi mérleg eredményeként (EX-IM) áll elő, amit a következő képlet szemléltet:
Y = C + I + G + (EX - IM)
A formulából talán az adódik, hogy a kibocsátás mint egész, a korábban említett tényezők pedig mint részek jelennek meg. Előfordulhat-e azonban, hogy valamelyik rész nagyobb értéket képvisel, mint az egész? A fogyasztás esetében biztosan. Ilyen esetben a fogyasztás és a kibocsátás (C/Y) mutatója 100 százalék felett van, mindez azt jelenti, hogy a fogyasztás nagysága meghaladja a nemzeti jövedelmet.
Ez leginkább úgy lehetséges, ha a beruházás, a kormányzati vásárlás és a külkereskedelmi mérleg tényezői közül legalább az egyik, vagy éppen mindegyik negatív. Tehát az egyik eset az, amikor a nemzetgazdaságban nincs beruházás, nincs kormányzati vásárlás és a külkereskedelmi mérleg is negatív.
Ezen a ponton felmerül az a kérdés, hogy vannak-e olyan országok, ahol 100 százalék vagy annak közelében mozog a fogyasztás és a kibocsátás hányadosa. Kérdésként felmerül még az is, hogy ezek magas vagy éppen alacsony jövedelmű országok. A Világbank adatbázisa a Final consumption expenditure (% GDP), tehát a végső fogyasztási kiadások arányát mutatja a GDP százalékában. Ha leegyszerűsítően gondolkodnánk, akkor azzal érvelnénk, hogy a listát a leggazdagabb országok vezetik, ugyanis ahol nagy a jólét, ott sokat is fogyasztanak. Ezzel szemben a lista első szelete így néz ki:
Terítékre kerül az is, hogy milyen húst eszünk szívesen. Az adatok alapján Magyarországon 2021-ben átlagosan 82 kilogramm húst ettünk fejenként, amivel a világon a legtöbb húst fogyasztó nemzetek felső negyedében foglaltunk helyet. A legtöbb húst Hongkongban, az USA-ban és Mongóliában eszik, míg a legkevesebbet Nigériában, Indiában és Madagaszkáron. Mindennek megismerése azért is fontos, mivel környezetvédelmi szabályozói látókörbe kerül egyre inkább a mezőgazdaság is, első körben a tehenészetek. Ennek oka, hogy a húsipar jelentős mennyiségű üvegházhatású gázt bocsát ki, a világ növekvő húsigénye így hatással van a globális felmelegedésre. Dánia például 2030-tól kezdődően 100 eurós adót vet ki tehenenként a gazdákra.
A fiskális politikai intézkedések egyik leggyakoribb és legnépszerűbb lépése az adócsökkentés, amely a háztartások magasabb elkölthető jövedelmén keresztül megemel(het)i a nemzetgazdasági összkeresletet. Az alábbi infografikán néhány hipotetikus állítás és számítás szerepel, illetve rámutatunk, hogy az adócsökkentés esetében a látható előnyök mellett vannak olyan kockázatok is, amelyeket a gazdaságpolitikai döntéshozatal során mindenképpen érdemes szemügyre venni.
Az alábbi infografika az Európai Bizottság által 2024 februárjában készített Forging a Sustainable Future Together: Cohesion for a Competitive and Inclusive Europe című dokumentumból szemezget, és azt emeli ki, hogy az utóbbi évtizedekben rendkívül látványos volt az EU súlyának csökkenése a világgazdaságban.