Hogy lehet az, hogy a hadsereg egyszer csak elkezdi megszállni a fővárost és a legnépesebb metropoliszt egy nyári péntek estén egy EU-tagjelölt, NATO-tag államban, amely nem mellesleg a katonai szövetség második legerősebb fegyveres erejével rendelkezik?
A törökországi bukott puccskísérlet elég sokakban kérdéseket ébresztett azzal kapcsolatban, hogy mégis mi, miért és hogyan történt, és természetesen rengeteg elmélet kezdett keringeni arról, hogy ez kinek és miért állhatott érdekében. Összegyűjtöttük a főbb narratívákat és elméleteket, amelyek nyomokban igazságot is tartalmazhatnak, bár azért mindegyiket illik egy nagyon jelentős adag szkepticizmussal kezelni.
Az elméletek értékeléséhez pedig hasznos lehet rövid kisokosunk arról, hogy ki hányadán áll kivel a törökországi belpolitikai-társadalmi palettán.
Az első, és Törökországban legnépszerűbb teória szerint maga az elnök, Recep Tayyip Erdogan rendezte meg a puccsot, hogy így erősítse pozícióit, illetve hogy az államcsíny-kísérletre hivatkozva leszámolhasson a hadsereggel.
A legerősebb érv ezzel kapcsolatban az, hogy valóban Erdogan profitált a legtöbbet a puccskísérletből. Hogy pontosan mit, arról itt írtunk hosszabban .
Néhány furcsaság is szól amellett, hogy megrendelt puccs történhetett, bár ezek eléggé gyenge lábakon álló érvek:
Egyesek már arról beszéltek a közösségi oldalakon, hogy olyan ez, mint amikor a nácik 1933-ban felgyújtották a német parlamentet, a Reichstagot, hogy aztán a Reichstag felgyújtására hivatkozva lebontsák a demokráciát. A várakozások szerint most új választások jöhetnek, amelyek után az egyre autokratikusabb hatalomgyakorlása miatt bírált Erdogan még keményebben neki fog menni az ellenállóknak.
Ez a hivatalos török kormányelmélet, mégis van egy kis összeesküvés-elmélet szaga. Erdogan és körei azt állítják, hogy Fethullah Gülen hitszónok áll a háttérben, aki egy párhuzamos hatalmi struktúrát akar kialakítani Törökországban, államot épít az államban.
Ennek annyiban van alapja, hogy Gülen mozgalma valóban elég erős és jól be van csatornázva az államigazgatásban, olyannyira, hogy 2002-es hatalomra jutása után Erdogan is erősen támaszkodott erre. Később azonban csúnyán összerúgták a port, és Gülen az Egyesült Államokba távozott száműzetésbe.
A dolog pikantériája, hogy Erdogan pártja, az Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) annak idején pont Gülennel szövetkezve folytatott jogi harcot a hadsereg ellen, amelynek akkortájt még jóval nagyobb volt a hatalma és befolyása. Most Erdogan Gülent vádolja azzal, hogy a hadsereggel szövetkezett ellene.
Gülen és érdekeltségei ellen már eddig is kvázi háborút folytatott Erdogan kormánya, folyamatosan razziáztak a köreihez köthető cégeknél, lefejezték médiáját, a rendőrségen és az ügyészségen ezrével távolították el azokat, akiket Gülen híveinek tartottak. A leszámolás szombaton újabb fokozatra kapcsolt, megint ráálltak az igazságszolgáltatásra, közel háromezer bírót rúgtak ki a puccs kapcsán.
A Gülen-elmélettel csupán egy baj van: elég nehezen hihető, hogy egy 75 éves imám az Egyesült Államokból (ami a törökök NATO-szövetségese!) működtessen egy párhuzamos államot a törököknél, és levezényeljen egy puccsot is a távolból. Ráadásul ha a párhuzamos állam ennyire átfonja a török közigazgatás minden szintjét, akkor külön meglepő lenne, hogy ennyire béna puccskísérletet tud csak végrehajtani.
Raádásul Gülen maga is elítélte a puccskísérletet (bár egy bukott államcsínyt nyilván senki sem vállalna fel).
A harmadik elmélet az első kettő kombinációja: Erdogan rendezte meg a puccsot, azért, hogy Gülenre kenhesse, és ezáltal nyomást tudjon gyakorolni az Egyesült Államokra, hogy adják ki neki az imámot.
Ez abból feltételezhető, hogy a török kormány már el is kezdte bírálni Washingtont az ügyben, a Hürriyet cikke szerint a miniszterelnök arról beszélt, hogy az államcsíny-kísérlet fényében ellenséges lépésnek tartják, hogy az amerikaiak menedéket nyújtanak Gülennek.
Mire John Kerry amerikai külügyminiszter közölte, hogy amúgy a törökök még nem is kérték Gülen kiadatását, szóval nem érti, miről beszélnek. A hitszónok ellen egyébként távollétében folyik bírósági eljárás hazájában.
Az Egyesült Államoknak mindenesetre nem igazán áll érdekében a török instabilitás, hiszen bár Erdogannal nem nagyon elégedettek az Iszlám Állam elleni együttműködés terén, mégiscsak egyik legfontosabb katonai partnerükről van szó, akivel elengedhetetlen jóban lenniük a közel-keleti jelenlétük biztosítása végett.
Erdogan emellett az európai menekültválság kezelésében is kulcsfontosságú figura, az Európai Unió ugyanis nemrég rátestálta, hogy egy kis pénzért akadályozza meg, hogy a menekültek átjuthassanak a törököktől az EU-ba. Ezért bár teljesen szalonképtelen, amit hazájában művel, mindent elnéztek neki az utóbbi időben, sőt talán még kicsit örültek is neki, hogy van egy stabil török vezető, aki el tudja intézni a dolgokat nekik, és nem törődik holmi emberi jogokkal.
Az oroszok persze úgy vélik, hogy ez az egész csak róluk szólhat. Talán a legvadabb elméletet a Szputynik orosz propagandamédia hozta, amely arról írt, hogy a tavaly novemberben aszír határnál lelőtt orosz gép ügye áll a háttérben.
Akkor nagyon megromlott a viszony a két ország között, Erdogan és Vlagyimir Putyin orosz elnök keményen nekimentek egymásnak az ügy kapcsán. Most viszont békülőben vannak, és az orosz propagandamédia azon spekulál, hogy emiatt a békülés miatt törhetett ki a puccs.
Az egyik orosz "elemző" például arról beszélt, hogy az orosz gépet lelövő török pilóta is érintett lehetett a puccsban, mert attól tartott, hogy ha kibékülnek az oroszokkal, őt majd jól megbüntetik.
Azért kemalisták, mert a modern török államot létrehozó Mustafa Kemal Atatürk követői. Atatürk volt az, aki a szétesett birodalom romjain letette a szekuláris török nemzetállam alapjait az első világháború után.
A kemalisták ennek a szekuláris-demokrata hagyomány védelmezőinek tartják magukat. A hadsereg pedig hagyományosan kemalistának számít Törökországban, bár az kérdéses, hogy ez manapság mennyire igaz már.
(Persze szakértők szerint a szekuláris azért túl erős szó a kemalistákra, inkább arról van szó, hogy a vallás addig jó, amíg nem túl fontos, és ők iranyíthatják, hogy milyen igét hirdet. A lényeg, hogy hozzájuk képest Erdogan és a népesség őt támogató része jóval mélyebben vallásos rendszert képzel el.)
Talán ez a legvalószínűbb verzió minden elmélet közül: a török hadsereg egy szekuláris része most látta elérkezettnek az időt arra, hogy megpróbálják megállítani Erdogan ámokfutását.
A katonaság az alkotmány szerint a szekuláris rend védelmezője Törökországban, és ennek kapcsán az ország jelenkori történelme során már elég sokszor beavatkozott a politika folyásába.
Erdogan és az AKP iszlamista-konzervatív irányba próbálja elmozdítani az országot, a hatalmat pedig minél jobban az elnök kezében akarja összpontosítani. Ami eléggé ellentmond azoknak az elveknek, amelyekre a modern török állam épül, és amelyekre hivatkozva a hadsereg be szokott avatkozni.
De nemcsak ezért volt feszült a viszony köztük. A hadseregnek 2003-ig hatalmas beleszólása volt a politikai életbe, amit Erdogan kezdett el letörni, akkor még Gülennel szövetkezve perbe fogtak egy sor magas rangú tisztet, azzal vádolva őket, hogy puccsra készültek. Ez az ügy tavaly ugyan összeomlott, de a katonság feletti civil kontroll így is sokat erősödött, ma már nem a tábornokok diktálnak.
Ami nem csak Erdogannak, hanem az EU-nak is köszönhető, amely a török belépés feltételeként szabta meg a hadsereg teljhatalmának letörését. Ez is mutatja a helyzet kuszaságát, hiszen papíron a hadsereg közelebb áll ideológiáját tekintve az EU-hoz, mint Erdogan.
Tehát a hadsereg és az AKP között egy ideológiai ellentét és egy klasszikus hatalmi harc is van. És az ideológiai-hatalmi megközelítésből egyébként egyáltalán nem a semmiből jött a puccs, évek óta forrósodott a helyzet Törökországban Erdogan különböző lépései kapcsán. Ennek a hátteréről itt írtunk részletesen.
Amellett viszont, hogy ez a leglogikusabb elmélet, felmerül a kérdés, hogy ha valóban ilyen mély az Erdogan-ellenesség a hadseregben, akkor miért nem sikerült egy fokkal összeszedettebb puccsot produkálniuk?
Ez a fenti elmélet kicsit kiszínezett változata. Eszerint Erdogan már előre tudott a puccskísérletről, de semmit sem tett ellene, sőt, hagyta, hogy szépen lefusson a dolog, és diadalittasan térhessen vissza, majd jól leszámoljon a hadsereg vele szemben kritikus elemeivel.
Ez az elmélet abból fakad, hogy bár a puccs után hatalmas leszámolás indult a katonaságnál, az igazságszolgáltatásban és a biztonsági szerveknél, valahogy a titkosszolgálatok kimaradtak ebből. Csupán annyit közölt a kormány, hogy majd megvizsgálják, vétett-e hibákat a titkosszolgálat, de ennek még nem jött el az ideje. Felmerül azonban a kérdés: mégis kinek másnak lenne a feladata egy puccs előrejelzése? Egy ilyen szarvashiba után azonnal fejeknek kellene hullaniuk. Mivel nem hullanak, egyesek úgy vélik, a titkosszolgálat összejátszott a kormánnyal az ügyben.