A nemzetközi helyzet fokozódik, legalábbis erre engednek következtetni Vang Ji kínai külügyminiszter szavai.

A világ második legfőbb hatalmának csúcsdiplomatája ugyanis a Reuters szerint arról beszélt egy szombati tudományos fórumon, hogy Kína és Rodrigo Duterte új Fülöp-szigeteki elnök

megtörték egyes országok (értsd: az Egyesült Államok) összeesküvését, amely arra irányult, hogy a Dél-kínai-tenger ügyén keresztül viszályt szítsanak a térségben.

Arról van szó, hogy Kína szeretné elfoglalni az egész Dél-kínai-tengert, de ezt az Egyesült Államok, Vietnam és más térségbeli országok nagyon nem akarják. Nemrég még a Fülöp-szigetek sem akarta, olyannyira, hogy korábban nemzetközi jogi pert indított Peking ellen, amit meg is nyert. 

Azonban mióta Rodrigo Duterte hatalomra jutott az országban, elég nagy fordulatot vett a korábbi amerikai gyarmatból lett amerikai szövetséges külpolitikája. Duterte ugyanis Kína és Oroszország karjaiba tart, miközben Barack Obama amerikai elnököt kurvaanyázza, az EU-nak meg azt üzeni, hogy bassza meg magát. (Magát egyébként szereti Hitlerhez hasonlítani, miután a hatalomra lépése óta eltelt szűk néhány hónapban több tízezer embert gyilkoltak meg a Fülöp-szigeteken a teljesen ész nélkül folyó drogellenes háborúja keretein belül, és ezért sokan tömeggyilkosnak bélyegezték.)

Szóval mióta Duterte hatalomra került, sőt még Kínába is ellátogatott, azóta Vang Ji szerint minden rendben, és minden visszatérhet a rendes kerékvágásba, amikor "párbeszéddel és konzultációval" oldják meg a nézeteltéréseket. Ami a gyakorlatban egyébként azt jelenti, hogy Kína mesterséges szigeteket és katonai létesítményeket épít a nyílt tengeren, és csak egyesével hajlandó tárgyalni a nálánál jóval kisebb és gyengébb térségbeli országokkal.

Utóbbiakat egyébként az Egyesült Államok valóban erőteljesen támogatja, és ez eléggé szúrja Peking szemét, emiatt aztán folyton azzal vádolják Washingtont, hogy beleavatkozik olyasvalamibe, amihez semmi köze. Az amerikai külpolitika szerint viszont pont Kína az, amely jogtalanul próbál elbitorolni egy fontos és nagy területet.

Az viszont kérdés, hogy Donald Trump hatalomra jutásával mennyiben változik majd az Egyesült Államok kelet-ázsiai politikája. Mindenesetre önmagában az a tény, hogy a Vang Jitól idézett mondat nem 1952-ben, hanem 2016-ban hangzott el, jogosan ébreszthet félelmet az emberben a világ sorsa kapcsán.