Meglepetésekkel és botrányokkal fordulnak rá Franciaországban az elnökválasztás április 23-i első fordulójáig hátralévő utolsó két és fél hónapra a jelöltek. A korábban nagyon biztos esélyesnek gondolt konzervatív François Fillon képtelen kimászni a felesége alkalmazása körül kirobbant botrányból, ez azonban a szélsőjobboldali és nacionalista Marine Le Pennél is jobban kedvezhet egy független meglepetésjelöltnek, miközben a baloldalon a francia Bernie Sanders adott pofont a leköszönő François Hollande körének.
Franciaországban már jó ideje mindenki úgy számolt, hogy a tavaly év végén tartott jobbközép előválasztás megnyerése lényegében egy elnökválasztási győzelemmel ér fel. A kormányzó szocialisták ugyanis mélypontra jutottak Hollande elnöksége alatt – a leköszönő francia elnök inkább meg sem próbálkozott második ciklussal –, a Nemzeti Frontot vezető Marine Le Pen támogatottsága pedig hiába tűnt régóta elég biztosnak ahhoz, hogy bekerüljön a második fordulóba, de ott már az ellenfélnek lennének jobb esélyei.
A legnagyobb jobboldali párt, a korábbi UMP-ből alakult Köztársaságiak (Les Républicains) és kisebb pártok először rendeztek előválasztást, hogy minél nagyobb legitimációt szerezzen a későbbi jelöltjük, nem mellesleg pedig sikeresen mozgósítottak is. A volt miniszterelnök François Fillon az utolsó hetekben, a tévévitákkal megerősödve meglepetésre kiütötte egykori főnökét, Nicolas Sarkozy volt elnököt, és a sokáig favoritnak gondolt Alain Juppé volt miniszterelnököt is, és úgy tűnt, hogy semmi sem állhat az útjába.
Jelöltsége után rögtön élre is ugrott a felmérésekben, és egyértelműen ő tűnt az április-májusban tartott francia elnökválasztás nagy esélyesének. Ehhez képest az elmúlt hetekben felesége és gyerekei fiktív parlamenti állásaival megvádolt konzervatív jelölt körül kirobbant botrány miatt megingott a kampánya, és
Le Pen és a függetlenként induló Emmanuel Macron mögé – ez azt is jelenti, hogy így szégyenszemre nem jutna be a mindent eldöntő második fordulóba sem az elnökválasztáson.
A botrány lényege, hogy Fillon felesége, és két gyerekük több mint 900 ezer eurót kereshettek a nekik szerzett parlamenti állásokkal, és az ügyet kirobbantó Le Canard Enchainé szatirikus lap szerint könnyen lehet, hogy az akkor még képviselő férje parlamenti asszisztensének bejelentett Penelope valójában semmilyen munkát nem végzett. Nem találtak olyan tanút, aki látta volna bejárni a nemzetgyűlésbe, sem parlamenti belépője, sem pedig ottani emailcíme nem volt. A leginkább viszont azon kapta fel mindenki a fejét, hogy Penelope maga állította egy korábbi interjúban, hogy nem folyt bele férje politikai karrierjébe, hanem otthon nevelte a gyerekeket.
A párizsi ügyészség sikkasztás, hivatali bizalommal való visszaélés és csalás gyanújával indított vizsgálatot, külön-külön kihallgatta a Fillon házaspár tagjait, akik nem tudták bemutatni Penelope Fillon munkaszerződéseit, ezért az állítólagos fiktív állásokat vizsgáló nyomozók a francia nemzetgyűlésben is házkutatást tartottak, az ügy pedig azóta is újabb kihallgatásokkal folytatódik.
Ez az egész ügy azért különösen kínos Fillon-nak, mert pont a becsületes és tisztességes politikusi múltjára felépített kampánnyal győzött Sarkozyval és Juppével, nem mellesleg pedig komoly kiadáscsökkentéseket ígért. Az ügy jogi következményeitől függetlenül érezhető volt, hogy számos szavazó szemében elvágta magát, de tiltakozott a parlamenti dolgozók egyik szakszervezete is, mert nem akarják, hogy Penelope-pal azonosítsák őket.
Fillon azzal védekezett, hogy bizonyítani tudja, hogy felesége az asszisztenseként dolgozott, szerkesztette a beszédeit, és találkozott az emberekkel a választókörzetében. A felesége interjúját úgy próbálta magyarázni, hogy Penelope soha nem volt neki alárendelve, és egyébként is a háttérben dolgozott. Fillon hétfő este tartott sajtótájékoztatóján ugyan elnézést kért a felesége alkalmazásáért, ugyanakkor „legálisnak és átláthatónak" nevezte az állásokat, a megszokottnál magasabb fizetéseket teljesen igazolhatónak.
Bejelentem, hogy ma estétől egy új kampány kezdődik. Nincs B-terv
– mondta. „Jelölt leszek az elnökválasztáson" – jelentette ki dacosan. Fillon többször is hangsúlyozta, hogy csakis akkor lép vissza, ha megvádolják közpénzek jogosulatlan felhasználásával, azonban nem látni, hogy hol állhat meg a népszerűségének zuhanása a Penelope Gate hatására. Egyelőre minden második nap jönnek ki új fejlemények az ügyben, kedden például kiderült, hogy a nő jókora végkielégítést kapott, mielőtt a Fillon képviselői helyére beülő, és a feleségét egy ideig még tovább foglalkoztató Marc Joulard asszisztenseként folytatta volna. Fillon-ék pedig csütörtökön azzal az érveléssel álltak elő, hogy valójában törvénytelen az ellene folyó vizsgálat, ezért annak megszüntetését kérték az ügyészségtől.
A francia lapokban megszólaló, sokszor névtelen jobboldali források szerint Fillon jelöltsége már tarthatatlanná vált, azonban a lehetőségeik nem túl fényesek, ha valahogy megpróbálnák lecserélni. Az előválasztáson második Juppé többször is nagyon határozottan kijelentette, hogy nem fog indulni, bár ez megváltozhat, ha Fillon esetleg visszalép. Vele szemben Nicolas Sarkozy valószínűleg ugrásra készen figyelt, viszont mielőtt egyáltalán szóba kerülhetett volna, kedden kiderült, hogy bíróság elé kell állnia illegális kampányfinanszírozás vádjával.
A Köztársaságiakon belül nem pusztán Fillon elnöki esélyei miatt lehetnek idegesek.
és a jobboldalnak elég jó pozíciói lettek volna, hogy masszív többséget szerezzen, azonban most ez is megkérdőjeleződhet. A pártvezetők kezét az előválasztás mellett az is megkötheti, hogy egy új felmérés szerint a franciák kétharmada azt akarja, hogy Fillon lépjen vissza – azonban a jobboldali választók többsége még mindig támogatja. Ha pedig Fillon-nak valahogy sikerül túlélnie ezt az időszakot, és beverekednie magát a második fordulóba az elnökválasztáson, ott a felmérések szerint még a botrány fényében is jó esélye lenne Le Pen ellen.
Fillon gyengülésével megint Marine Le Pen ugrott az élre a felmérésekben: több poll alapján is az április 23-i első fordulóban 26-27 százalékot kapna. Emmanuel Macron támogatottsága változatlan maradt 22-23 ponttal, míg Fillon 5-6 pontos esés után 19-20 ponton áll csak. Fillon leginkább azok között az eltökélt jobboldaliak között bukhat most szavazatokat Le Pennel szemben, akik az előválasztások alatt alapvetően Sarkozyt támogatták, míg jobbközép szavazói közül többen Macron irányába szivároghatnak el.
Le Pen lehet az első szélsőjobboldali jelölt, aki meg tudja nyerni a francia elnökválasztás első fordulóját, azonban apja, Jean-Marie Le Pen is bejutott már egyszer a második körbe 2002-ben, ott viszont a franciák nagy többsége összezárt vele szemben Jacques Chirac mögött. Marine Le Pen pont ebből tanulva próbált minél szélesebb rétegek felé nyitni, mióta 2011-ben átvette a párt vezetését, és ennek az is része volt, hogy néhány éve konkrétan a saját apját is kizárta a megújult, a muszlim- és bevándorlóellenesség mellett euroszkeptikus, és globalizációkritikus irányba forduló Nemzeti Frontból.
Az apját partvonalra küldő Marine Le Pen vezetésével a szélsőjobboldali, nacionalista párt többek között a menekültválság mentén is nagyot tudott erősödni, és abban reménykednek, hogy a brexitről szóló népszavazást és Donald Trump megválasztását meglovagolva sikerül további szavazókat meggyőzniük. Le Pen 144 elnöki ígéretet tett szombaton, egy lyoni nagygyűlésen beindítva kampányát, köztük, hogy kivezetné Franciaországot az eurózónából, megvédi a választóit a felgyorsult globalizációtól, megadóztatja a külföldiek munkaszerződéseit, és egy brexithez hasonló népszavazást ír ki az EU-tagságról, amennyiben az unió nem alakul át nemzetek nagyon laza szövetségévé.
Fillon ügye azért is kedvezően jött Le Pennek, mert alátámasztja azokat a populista szólamait, amivel az elitellenes hullámot próbálja meglovagolni. Megkérdezték tőle, hogy ő visszafizetné-e a pénzt.
Ahhoz, hogy visszafizessem a pénzt, először egyáltalán el kellett volna fogadnom, de én nem vagyok François Fillon
– mondta még egyet rúgva konzervatív ellenfelébe. Azonban Le Pennek is szembe kell néznie korrupciós vádakkal, miután az Európai Parlament 300 ezer eurót követel tőle. Ebből fizette EP-képviselőként egy testőrét, valamint egy közeli barátját és kabinetigazgatóját, aki azonban egyáltalán nem Brüsszelben és Strasbourgban, sokkal inkább a Nemzeti Front párizsi központjában dolgozott. Le Pen bírósághoz fordult, azt állítva, hogy csak politikailag motivált bosszúhadjárat folyik ellene.
A Nemzeti Front egyébként is próbál minden pénzt megfogni, mivel nem kaptak hitelt francia bankoktól. 2014-ben egyszer már az oroszoktól kaptak 9 millió eurót az Első Cseh-Orosz Bankon keresztül, most pedig apja egyik cégétől kért kölcsön 6 millió eurót (ezzel is jelezve, hogy azért nincs örök harag közöttük).
Azonban hiába népszerűbbek a nagy pártoknál a fiatalok között, a Nemzeti Frontnak továbbra is kifejezetten nagy az elutasítottsága is, és a mostani állás szerint nem látszik, hogyan tudná Marine Le Pen akár csak megközelíteni az elnökválasztás második fordulójában az 50 százalékot. Márpedig egy első fordulós győzelemnek, majd második körös vereségnek volt már előképe: a 2015-ös regionális választásokon először ők álltak az élen a legtöbb régióban, végül azonban a második fordulóban egyik vezetését sem szerezték meg.
Ez pedig azt is jelentheti, hogy Fillon botrányának legnagyobb nyertese végül akár nem Le Pen, hanem Emmanuel Macron lehet, aki az első független jelölt, akinek reális esélye van a második fordulóba jutásra. Sőt, akár arra is, hogy a választás meglepetésembereként elnök legyen belőle, hiszen a felmérések szerint egy az egy ellen 65 százalékot kapna Le Pennel szemben.
A befektetési bankárként sikereket elérő Macron viszonylag újonc a francia politikában. Felesége 24 évvel idősebb nála, a gimnáziumban a tanára volt. Macron 2014 és 2016 között gazdasági miniszter volt Hollande alatt, azonban jól látta, hogy mennyit rontott a szocialisták népszerűségén az elmúlt ciklus, ezért külön úton indult el, és létrehozta saját centrista, En Marche! nevű mozgalmát. Macron is Lyonban tartotta kampánynyitóját a hétvégén, több mint tízezren hallgatták, ahogy a haladás képviselőjének állította be magát, és a bal- és a jobboldal támogatói közötti megosztottság felszámolását ígérte.
Macron függetlenként lényegében az egész francia politikai elit ellen is indul, ami a hagyományos francia viszonyok között nem túl jó kilátásokkal kecsegtetne, de azt sem szabad elfelejteni, hogy
Színes egyéniségnek tartják, de többek szerint nehéz úgy energikus politikai kivülállónak mutatnia magát, hogy több népszerűtlen intézkedés is kötődik a nevéhez miniszterként.
Éppen Fillon botrányának hetében ráadásul azzal is megvádolták, hogy miniszteri ciklusa végén még közpénzből, a reprezentációs költségeket felhasználva készítette elő elnökjelölti kampányát. Julian Assange, a Wikileaks alapítója pedig azt állította, hogy vannak „érdekes információik" Macron-ról, aki szerepel Hillary Clinton volt demokrata elnökjelölt kiszivárgott levelezésében is. Eddig mondjuk annyi derült ki, hogy az egyik emailben szerepelt Macron portréja, egy másikban pedig még gazdasági miniszterként meghívták vacsorára az amerikaiak.
Viszont ez azért is érdekes lehet, mert az amerikai után több európai választással kapcsolatban is felmerültek aggodalmak az oroszok szándékai miatt. Úgy tűnik, hogy a három erős jelölt közül Macron-t tartják a leginkább a Kreml-től távolinak. Fillon még miniszterelnöki idejéből barátnak tartja Putyint, Oroszországgal a párbeszéd híve a szíriai megoldás érdekében, és feloldaná a Moszkva elleni szankciókat is. Az orosz kölcsön mellett Le Pen pedig teljes ostobaságnak minősítette a nyugati szankciókat, habár annak is volt jele, hogy a Kreml jobban örülne Fillon-nak. Az biztos, hogy az orosz állami média nyíltan is megcélozta az amerikai bankok ügynökének nevezett Macron-t.
Macron egy hónap alatt tíz százalékkal tudta növelni szavazótáborát, és még a szocialisták előválasztási eredménye is neki kedvezett, miután a volt oktatási miniszter Benoît Hamon simán megverte az esélyesebbnek gondolt Manuel Valls volt kormányfőt, aki direkt ezért köszönt le miniszterelnöki tisztségéből. Hollande a legnépszerűtlenebb francia elnökként tisztán látva az esélyeit inkább ringbe sem szállt, azonban végül kifejezetten egy vele szembenálló szárny tudott nyerni a Francia Jeremy Corbynnak (a brit Labour erősen balos pártelnöke), illetve Francia Bernie Sandersnek (az amerikai demokraták balszárnyát képviselő volt elnökjelölt) is nevezett Hamon személyében.
Hamon több elképzelése miatt országosan megosztó jelöltnek számít: 750 eurós alapjövedelemmel kampányolt, és az elmúlt öt év szociáldemokrata politikájával szakító protekcionista kormányzást ígért. A baloldal esélyeit már az is jól mutatta, hogy az előválasztásuk második fordulójában több mint kétmillióan vettek részt, ez azonban alaposan elmaradt a jobboldali előválasztáson mutatott érdeklődéstől, azonban
Hamon egyébként nem is áll annyira rosszul a felmérésekben, a BFMTV követéses pollja alapján 16,5 százalékkal csak néhány százalékkal van lemaradva a botrányba keveredett Fillon-tól. Viszont a szocialisták mérsékeltebb szárnyának Hamon egyszerűen túlságosan is balos lehet, Valls szavazóit inkább Macron felé terelheti, kivéve, ha a pártvezetés nagyon látványosan összezár mögötte. Ellenben akár szerezhet is szavazatokat a radikális baloldal közös jelöltjeként 10 százalékon tanyázó Jean-Luc Mélenchon-tól.
Az látható, hogy százalékokban nincsenek akkora különbségek a jelöltek között, de ezek a jósolt eredmények azért komoly törésvonalakat takarnak. Az elég biztosnak tűnik, hogy Le Pennek foglalt helye van a második fordulóban, az lesz az igazi kérdés, ki tud továbbjutni ellene. Viszont a felmérések alapján akár Macron erősíti meg pozícióját, akár Fillon mászik ki a botrányából, esetleg a jobboldal képes igazán nagy veszteségek nélkül lecserélni jelöltjét, ott már sokkal jobb esélyei lesznek, mint a Nemzeti Front elnökének. Ráadásul az eddigi kampány már bőven hozott meglepetéseket, és botrányokat is, szóval a következő két és fél hónapban még rengeteg minden történhet.