A héten egy drasztikus húzással a Szaúd-Arábiát vezető 81 éves Szalman király félreállította az eddigi kijelölt trónörököst, és helyette 31 éves fiát nevezte ki leendő utódjának.
A lépés váratlan volt ugyan, de nem teljesen meglepő: az elmúlt két és fél évben a 2015 előtt még kevéssé ismert Mohamed bin Szalman herceg a királyi család legbefolyásosabb tagja lett, ott volt a monarchia meghatározó döntései mögött, és benne volt a levegőben, hogy egyszer majd ő ülhet fel a legfontosabb szunnita ország trónjára. A szerdai rendelettel most már tényleg csak egy lépésre került attól, hogy évtizedekre meghatározza a számos gazdasági és társadalmi feszültséggel szembenéző Szaúd-Arábia, és akár az egész közel-keleti térség irányvonalát.
A 85 éve alapított, elmaradott sivatagi területekből lett dúsgazdag olajállam a Közel-Kelet megkerülhetetlen politikai és gazdasági szereplője, a világ vezető olajkitermelője és olajexportőre, és a második legnagyobb olajkészletekkel rendelkezik. Szaúd-Arábia egyértelműen a szunnita világ vezetőjeként akar megjelenni, és a királyi család befolyását a mekkai zarándokhely is erősíti. A mai Szaúd-Arábiát megalapító Abdulaziz al-Szaúd királynak sok gyereke volt, a BBC szerint mára pedig összesen már több ezren alkotják a népes uralkodócsaládot.
Szaúd-Arábia olyan abszolút monarchia, ahol nincs parlament, és nincs ellenzékiség sem, a hivatalos propagandától eltérő véleményeket nem tűrik el. Abdulaziz király 1953-as halála óta a monarchia vezetése fiai között öröklődik, az uralkodót pedig a királyi család prominensei is megerősítik hatalmában. Az országot így évtizedeken át rendre idős, akár 70-80 éves királyok vezették, de látható volt, hogy idővel kénytelenek lesznek bevonni az utódlásba a következő generációt.
Szalman elődje, Abdullah király 2015 januári halála után rögtön az addigi hagyományokat felrúgó döntést hozott. Utolsó, még élő testvére helyett unokaöccsét, az 57 éves Mohamed bin Najefet tette meg trónörökösnek, míg az akkor még csak 29 éves fiából, Mohamed bin Szalmanból védelmi minisztert csinált, és az utódlási sorban is rögtön a második helyre emelte.
A kormányzati pozíciókat az uralkodócsaládon belüli érdekviszonyok alapján szokták elosztani, de fiatal kora és a közel-keleti királyságban vadnak számító elképzelései ellenére Mohamed bin Szalman minden korábbinál látványosabban, és rettentő gyorsan ért fel a szaúdi hatalmi háló csúcsára.
Szalman király több gyerekével ellentétben ő nem külföldön tanult, hanem már korábban is apja tanácsadói közé tartozott, 2015 után pedig a védelmi miniszteri poszt mellé egyszerre lett a Királyi Bíróság főtitkára, a szaúdi gazdaság kvázi főstratégája és az olajszektor irányítója is. Bennfentesek szerint a korábban a királyi családon belül jellemző hosszas egyeztetések sokszor lerövidültek, a király, és főként fia gyors döntésekkel új tempót diktált.
Apja most trónörökösi, és egyben miniszterelnök-helyettesi kinevezésével még egy szintet lépve rendezte át a királyság belső hatalmi struktúráit, amivel a döntés támogatói szerint évtizedekre stabilitást hozhat, de a Mohamed gyors felemelkedése miatt korábban is morgó több idősebb herceg úgy érezheti, hogy a partvonalra küldték őket. „Sokan örülnek, hogy egy fiatalabb generáció kerül majd hatalomra, az idősebbek viszont dühösek" – mondta Joseph A. Kechichian elemző a New York Timesnak.
Ennek ellenére a 2006-ban az uralkodócsalád legfontosabb tagjaiból létrehozott 34 fős bizottságból 31-en jóváhagyták a fiatal trónörököst. A BBC szerint Szalman király szerdai rendeletében van egy olyan záradék is, ami biztosítja, hogy fia nem nevezheti ki hozzá hasonlóan saját gyerekét utódjának, vagyis ezzel biztosították, hogy a család más tagjai is számíthatnak pozíciókra.
Az eddig belügyminiszterként és miniszterelnök-helyettesként a terrorellenes lépéseket is felügyelő Mohamed bin Najef külföldön is jó kapcsolatokat épített ki, azonban most az összes fontos tisztségét elvesztette. A generációváltásra jellemző, hogy helyette egy másik fiatal, 33 éves herceg lett a belügyminiszter. A szaúdi állami médiumok azonban siettek egy sokszor ismételt videóval bizonyítani, hogy az 57 éves volt trónörökös hűségesküt tett Mohamed bin Szalmannak, aki pedig azt ígérte neki, hogy mindig kikéri majd tanácsait.
Sokan már eddig sem a gyengekezűnek tartott Szalman királyt, hanem a fiatal herceget gondolták az elmúlt két és fél év politikáját formáló tényleges vezetőnek. Ez egyébként önmagában nem teljesen példa nélküli helyzet Szaúd-Arábiában, Abdullah már trónörökösként a legbefolyásosabb királyi sarj volt, miután testvére, Fahd király sztrókot kapott 1995-ben. Király viszont csak egy évtizeddel később lett belőle.
Mohamed bin Szalmannak 2015 óta a monarchiát érintő számos döntésben meghatározó szerepe lehetett:
Az olaj világpiaci árának csökkenése néhány éve sokat rontott Szaúd-Arábia helyzetén, miközben az is látszott, hogy a növekvő hazai olajfelhasználás mellett évtizedeken belül egyre kevesebb jut majd exportra. A szaúdiak elérték, hogy a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OPEC) visszafogja a termelést, azonban a piaci hatások elmaradtak a várttól. A nyersolaj ára most 45 dollár hordónként, ami 20 százalékkal alacsonyabb az áprilisinál, és meg sem közelíti a 2014-es, 100 dollár feletti szintet.
A szaúdi vezetés előtt álló dilemma továbbra is az, hogy taktikázzanak az alacsony olajárral, amivel ugyan folyamatosan bevételektől esnek el, de esetleg kivéreztethetik a kisebb kitermelőket, így végül elméletben nagyobb szeletet hasíthatnak majd a piacból, vagy pedig csökkentsék tovább a kitermelést, és ezzel próbálják meg feltornázni az árat.
Mohamed bin Szalmannak az elmúlt években voltak olyan megjegyzései az olajstratégiáról, amik ellentmondtak tapasztaltabb szaúdi energetikai tisztviselőknek, akik közül sokan annak sem örülnek feltétel nélkül, hogy a herceg a totális állami ellenőrzés alatt tartott olajipar helyett más utakat is keresne. „Az a probléma, hogy kiszámíthatatlan, és nem világos, kire támaszkodik tanácsokért" – mondta a New York Timesnak Paul Stevens, a Chatham House olajipari szakértője.
A királyi család azonban nemcsak az olajbevételek, hanem a felszínre kerülő mélyebb társadalmi problémák, a népesség növekedése, a növekvő szegénység és a fiatalok munkanélkülisége miatt is aggódhat. Ahogy azt korábbi cikkünkben is megírtuk, 2030-ra a most 30 milliós népesség 36-37 milliósra nőhet, miközben a szaúdiak negyede most is szegény, és egyre többen zuhannak ki az Abdullah király uralkodása alatt létrehozott szociális rendszer résein.
Ezzel párhuzamosan az uralkodó a hatalmi pozíciója megőrzéséhez rengeteg pénzt költ a több ezer fős Szaúd uralkodócsalád kiváltságos helyzetének fenntartására. Ez azonban csak addig folytatódhatott zavartalanul, amíg az olajár emelkedett, és a költségvetésből nem hiányoztak a mostani helyzetben kieső dollármilliárdok.
A külföldi tanácsadók segítségével összeállított Vision 2030 rettentő ambiciózus, és a magánszektor szerepének erősítésével új munkahelyeket ígér a fiataloknak, a 12 százalékos – a fiatalok körében 30 százalékos – munkanélküliséget pedig 7 százalékra csökkentené.
Szaúd-Arábia lakosságának több mint fele 25 év alatti, 70 százaléka pedig 35 éven aluli, ami óriási potenciális fogyasztói réteget jelentene, de szakértők szerint ehhez javítani kell a lehetőségeken. Sokuknak nincs versenyképes tudása, és a szaúdiak többsége egyébként is a nem éppen a legeredményesebben működő, ellenben rengeteg pénzbe kerülő közszférában dolgozik. Mohamed bin Szalman a szociális rendszer és a közszféra átalakítását is célul tűzte ki, ez azonban ugyanúgy ellenállást válthat ki, mint az energia, víz- és élelmiszerárak komoly állami támogatásának visszafogása.
Az új trónörökös szerint társadalmi reformok is szükségesek, hogy a mélyen konzervatív országot átvezessék a XXI. századba, írja az AP. Ez praktikusan olyan újításokat takar, hogy a fiatalok már mehetnek koncertekre, és több szórakozási lehetőséget biztosítanak nekik. Mohamed a nők jogait is kiterjesztené, de ez mégsem jelenti azt feltétlenül, hogy hamarosan ők is autót vezethetnének, elképzeléseivel ugyanis már eddig is szerzett magának ellenzőket a szaúdi konzervatívok között, akik azt sem nézték jó szemmel, hogy a vallási rendőrség hatásköréhez is hozzányúlt. Igazán átfogó társadalmi reformokba a királyi család és a vahhabita szélsőségesek között két generációval ezelőtt megkötött törékeny alku miatt is nehéz lehet belevágni.
Ellentétben korábbi szaúdi vezetőkkel, Mohamed bin Szalman több interjút is adott nyugati médiumoknak, és kifejezetten előtérben volt az elmúlt időszakban a hagyományosan bezárkózónak tartott királyi családhoz képest. Elutazott tárgyalni Kínába, Oroszországba, és az Egyesült Államokba is, ahol márciusban megbeszélést folytatott Donald Trumppal, és előkészítette az amerikai elnök első külföldi látogatását Rijádba. A közvetítésével egy nagyszabású fegyverbizniszt is kötöttek Trumppal a szaúdiak.
Külpolitikai szinten azonban már az elmúlt években is szakított korábbi megközelítésekkel, és kockázatos lépésekbe is belevágott az ország védelmi minisztereként. „A korábbihoz képest agresszívabb fellépést láttunk a szaúdi külpolitikában Szalman király alatt, és ez most még inkább fokozódhat" – mondta Maha Yahya, a bejrúti Carnegie Middle East Center igazgatója a New York Timesnak.
Szaúd-Arábia egy összerántott koalíció élén beavatkozott a jemeni polgárháborúba az Irán által támogatott síita húszi lázadók ellen, amit sokan a fiatal herceg teljesen elhibázott döntésének tartanak. A jemeni helyzet állóháborúba torkollt, szaúdiak is meghaltak a harcokban, miközben a főváros Szanaa felszabadítása, és az elűzött Hádi elnök visszasegítése a hatalomba sem haladt a tervek szerint.
Miután koalíciós gépek többször civileket bombáztak, a jemeni háború miatt felszólaló emberi jogi szervezetek azzal vádolták a szaúdiakat, hogy tönkretették az arab világ legszegényebb országának gazdaságát, és fokozták a kialakult humanitárius válságot. A költséges szaúdi beavatkozást otthon is egyre nehezebb volt sikertörténetként eladni, noha Mohamed bin Szalman azzal próbált érvelni, hogy az idő nekik dolgozik.
Szintén nem lehet tudni, mi lesz a vége Katar karanténba zárásának, ami ugyancsak korábban nem látott lépés volt, és kockázatokkal is járhat Szaúd-Arábiára nézve. Mohamed bin Szalman egyik közeli szövetségesének tartják Mohamed bin Zajed al-Nahjant, az Egyesült Arab Emírségek utódjelöltjét, akivel együtt léphettek, amikor három hete több másik arab országgal lényegében gazdasági blokád alá vonták Katart, amivel szemben a héten álltak elő követeléseikkel.
A Jemenben is a két ellentétes oldalon álló Szaúd-Arábia és Irán eddig is a vallási és politikai befolyásért küzdött a Közel-Keleten, és Mohamed bin Szalman szakértők szerint a korábbinál is nagyobb nyomás alá próbálja majd helyezni a rivális hatalmat. Májusban Mohamed a New York Timesnak adott interjújában kizárt bármilyen párbeszédet az iráni rezsimmel, aminek szerinte országa az elsődleges célpontja. „Nem fogjuk megvárni, hogy Szaúd-Arábiában legyen a harc, hanem az lesz a célunk, hogy ott legyen, Iránban" – mondta. A másik oldalról az iráni állami tévé sem finomkodott, szerdán arról számolt be, hogy lényegében vértelen puccs zajlott le Szaúd-Arábiában, amit néhány hete azzal vádoltak, hogy segített az Iszlám Államnak egy teheráni merénylet végrehajtásában.
Egyelőre még nem Mohamed bin Szalman kezében van hivatalosan minden hatalom, de a Bloomberg azt sem tartja kizártnak, hogy Szalman király a hagyományokkal ismét szakítva esetleg rövid időn belül átadja a trónt fiának. Arról, hogy Mohamed uralkodóként mit jelentene Szaúd-Arábiának, és a térségnek, megoszlanak a vélemények.
Támogatói szerint olyan modern víziója van, ami a királyság fejlődését és szükséges megreformálását szolgálja, és évtizedekre stabilitást hozhat az eddigi bizonytalanabb öröklési rend után, bírálói szerint viszont mindent a saját kezében összpontosítana, és attól félnek, hogy a tapasztalatlansága olyan költséges és kínos problémákat hozhat, mint a jemeni háború. Az AP szerint egy német hírszerzési jelentés úgy vélte, hogy az idősebb vezetők óvatos diplomáciai mozgásait egyértelműen egy új, hevesebb, beavatkozáspárti politika váltotta fel alatta.
Mindenesetre elég valószínű, hogy az elmúlt években látott irányvonalak erősödnek majd még inkább fel, ha a fiatal hercegből egyszer Szaúd-Arábia királya lesz.
Borítókép: Handout.