Az idén sem volt nyugodt a világ, számos helyen törtek ki fegyveres összetűzések, vagy húzódtak át az előző évekből. Összegyűjtöttük az év legjelentősebb fegyveres konfliktusait.
Fegyveres konfliktusok általában különböző államok vagy országon belüli politikai csoportok között törhetnek ki. Ennek számos oka lehet, ilyen például a gazdasági haszonszerzés, a területi expanzió, a vallás, a nacionalizmus vagy esetleg egy kialakuló forradalmi helyzet. 2021-ben – az előző évhez hasonlóan – nagyjából három nagyobb térségre koncentrálódott katonai konfliktus. Nevezetesen a Délkelet-Ázsiától Törökországig tartó területre, illetve Afrikában a Száhel-övezettől a Földközi-tengerig húzódó térségre, valamint Latin-Amerika drogtermesztő országaira.
Az egymással összecsapó politikai pártok közötti feszültség Etiópiában 2020 novemberében polgárháborúvá fajult. Az Etiópiával északon határos Eritrea is beszállt a harcokba. Az etióp lázadás már több mint egy éve tart, de napjainkra sem csillapodott.
Az etióp hadsereg november indította el offenzíváját a térséget uraló Tigréi Népi Felszabadítási Front (TPLF) ellen, amelyet felkeléssel vádol. Ezrek haltak meg, százezrek menekültek el otthonaikból a harcok és légi csapások nyomán, legalább 75 ezren a szomszédos Szudánban kerestek menedéket.
Márciusban az Index is beszámolt róla: több mint ötszáz nemi erőszakról érkezett bejelentést az észak-etióp Tigré tartomány öt kórházából. Az ENSZ közleménye ehhez még azt tette hozzá, hogy a valódi esetek száma sokkal több, mert
az áldozatok félnek bejelentést tenni, illetve mert a térségben hiányos az egészségügyi ellátás.
Az elmúlt egy évben nem telt el úgy hét, hogy a sajtóban ne jelent volna meg, hogy Oroszország újabb csapatokat küldött Ukrajna keleti és déli határaihoz. Ám gyakran szembesülhettünk azzal, mind az oroszok, mind az ukránok részéről, hogy alapvetően inkább dezinformációról volt szó.
Az ukrán védelmi minisztérium kiadott közleményében azt írja, hogy november elejétől az ukrán határ közelében és az Oroszország által ideiglenesen megszállt területeken összesen mintegy kilencvenezer fős haderő összpontosul. Az Index egy ukrán katonai szakértőt is megkérdezett a kialakult helyzetről, aki azt mondta:
Oroszország az év eleje óta gyors katonai manővereket és átmozgatásokat gyakorol, a megnövekedett katonai jelenlét a körzetben pedig nem eseti jellegű, hanem lényegében folyamatossá vált.
Folyamatosan érkeztek a hírek arról is, hogy a kelet-ukrajnai felkelők mikor és milyen gyakorisággal szegik meg a tűzszüneti megállapodást.
A nemzetközi diplomáciában is napirenden van a pattanásig feszült ukrajnai helyzet, amelyről Antony Blinken amerikai és Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter Washingtonban is egyeztetett. Az Egyesült Államok támogatásáról biztosította Ukrajnát, és jelezte Moszkvának, hogy példátlan gazdasági büntetőintézkedéseket vezetnek be ellene, ha lerohanja az országot.
Hegyi-Karabahot Örményország és Azerbajdzsán is történelmi területének tekinti, amelyhez mindkét ország ragaszkodik. A történelmi sérelmek, az egymás ellen elkövetett erőszakos cselekmények elevenen élnek mindkét nép emlékezetében, az egymással szembeni ellenségeskedés szinte identitásuk részévé vált. A Hegyi-Karabahhal kapcsolatos több évtizedes konfliktus 2020 szeptemberében ismét kiújult: Azerbajdzsán nagyszabású hadműveletet indított a területébe ékelődött, örmények ellenőrizte enklávé és az örmények által megszállva tartott környező területek visszafoglalására; a hadműveletek sikerrel jártak.
Az örmény és az azeri fél az elfoglalt állásokban maradt, számos körzet Baku ellenőrzése alá került, és a frontvonal, valamint a Lacsinszkij-folyosó mentén orosz békefenntartók vonultak fel.
Azonban a térség továbbra is forrong.
Novemberben Örményország és Azerbajdzsán egymást vádolta meg, hogy tüzet nyitott a két állam határánál, Hegyi-Karabahban.
Áldozatokról nem érkezett hír, viszont végül a provokációnak közösen véget vetettek.
2021. augusztus 31-én fontos változás következett be az Egyesült Államok külpolitikájában, mert lezárult a katonai szerepvállalása Afganisztában. Ezt Joe Biden amerikai elnök jelentette be a Fehér Házban július elején. Ezzel véget ért az Egyesült Államok legrégebben tartó háborúja. Az elnök úgy gondolta, hogy az afgán népnek joga és kötelessége dönteni a saját sorsáról, hogy a jövőben miként irányítsák az országukat.
Már a bejelentést megelőző időszakban azonban megkezdődött a radikális iszlamista tálibok visszaszivárgása szinte valamennyi afgán tartományba. Ennek nyomán állandósultak a terrorakciók a tartományi központokban, szinte naponta követtek el robbantásos merényletet az amerikaiak segítségével kiképzett afgán köztisztviselők ellen. Ezek az akciók pedig előrevetítették, hogy mi vár az országra, ha az utolsó amerikai katona is elhagyja Afganisztánt.
Nem sokkal Joe Biden bejelentése után Boris Johnson brit kormányfő is jelezte, hogy szintén kivonják a brit csapatokat az országból.
Aztán augusztusban a tálibok szinte heteken belül ellenőrzésük alá vonták Afganisztánt. A hatalomátvételt követően az Egyesült Államok és vezető nyugati országok befagyasztotta az afgán központi bank számláit, a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap pedig felfüggesztette a segélyek folyósítását. Közben az ENSZ arra figyelmeztet, hogy - részben emiatt - a közel 40 milliós afgán népességből 23 milliót fenyeget éhínség télen.
A lengyel–belorusz határon több ezer menekült próbált meg áttörni és bejutni Lengyelországba november közepén. A határőrséget mintegy tizenötezer katonával erősítették meg, hogy megakadályozzák a szögesdrót kerítés szétbontását.
Mateusz Morawiecki lengyel kormányfő kulcsfontosságúnak nevezte a lengyel-belorusz határon már elkészült szögesdrótkerítést, amely megakadályozta a határra érkezett, szerinte Minszk által „élőpajzsként” használt migránstömeg áttörését.
Ezeknek az embereknek nincs fegyverük. Ezek menekültek! Békés emberek. Vízágyút, állig felfegyverzett katonákat, szögesdrótot vetnek be ellenük
– írták a Telegramon közzétett képes bejegyzésükben emberjogi aktivisták.
Szíriában 2011 óta tart a polgárháború, amely az ott élő mintegy húszmillió ember életét alapjaiban változtatta meg. Ami Asszad elnök rezsimje elleni utcai tiltakozásként indult, gyorsan általános polgárháborúvá fajult a szíriai kormány – Oroszország és Irán támogatásával – és a kormányellenes lázadó csoportok között, amelyeket az Egyesült Államok, Szaúd-Arábia, Törökország és mások is támogattak. A halálos áldozatok számát nehéz megbecsülni, a megfigyelő szervezetek szerint ez a szám 362 ezer és ötszázezer között lehet. Jemenben 2014 augusztusa óta polgárháború dúl az Irán támogatását élvező húszi lázadók és a rijádi száműzetésben élő Abed Rabbó Manszúr Hádi jemeni elnökhöz hű erők között, amelyeket a szaúdi vezetésű arab koalíció támogat. Az ACLED (Armed Conflict Location and Event Data Project) több mint 140 000 halálos áldozatot összesített a háború kezdete óta.
A mexikói kábítószer-háborúban a mexikói kormány és számos erőszakos kábítószer-kereskedő kartell között zajlik már 2006 óta. A becslések szerint a kábítószer-ellenes háború 2006 januárja és 2021 májusa között legalább 350 ezer halálos áldozatot követelt, továbbá több mint 72 ezer ember eltűnt. A hol csituló, hol fellángoló erőszakhullámot egyetlen mexikói kormányzat sem volt képes megfékezni.
(Borítókép: Belarusz-lengyel határ 2021. november 11-én. Fotó: Irek Dorozanski / Polish Ministry of National Defence / Getty Images)