Miután hónapokig katonákat vezényeltek Kelet-Ukrajnába, Oroszország előrehaladása lényegében ennyi: három kis település és Bahmut városának egy része. Mindeközben hatalmas veszteségeket szenvedtek a csatatéren ezekért a minimális stratégiai értékkel rendelkező területekért.
Emlékezetes, hogy Moszkva – az orosz sajtónyilatkozatok alapján – a téli offenzívától azt remélte, hogy a teljes Donbászt elfoglalják. A régió többtucatnyi települést tartalmaz, és némelyik jóval nagyobb, mint Bahmut. Ahhoz tehát, hogy e célt teljesítsék, Oroszországnak újra és újra bahmuti méretű csatákat kellene megnyernie – írja elemzésében a The New York Times, hozzátéve,
Oroszország számára azonban egyre valószínűtlenebbnek tűnik az áttörés.
Miután több százezer katonát mozgósítottak, Oroszország már nincs olyan súlyos létszámhiányban, mint az előző ősszel, amikor az északkeleti területek nagy részét elvesztette a meglepetésszerű ukrán ellentámadásban. Azonban hiába vetettek be újabb csapatokat és rengeteg tüzérségi eszközt, az előrenyomulásnak nem sikerült áttörnie a jól előkészített ukrán védelmen.
A The New York Times azt is felidézte, hogy az ukránok a tavaly februári teljes körű invázió előtt évekig harcoltak az oroszok által támogatott szakadárok ellen a Donbász régióban. Egy orosz támadás a szénbányáiról ismert Vuledar városa közelében idén kudarccal végződött, miután az ukrán katonák megállították a rosszul szervezett tankoszlopokat. Az elmúlt hetekben pedig az Avdijivka városának elfoglalására tett kísérlet sem sikerült, még úgy sem, hogy az orosz tüzérség folyamatosan tűz alatt tartotta az ukrán állásokat.
Bahmutban Oroszország elkeseredetten küzdött, hogy előnyhöz jusson, de nagyon hamar indították meg az offenzívát az őszi sorozások után – mondta Michael Kofman, a CNA virginiai kutatóintézet Oroszország-tanulmányok igazgatója a War on the Rocks podcastnak a múlt hónapban.
Az orosz haderő minősége nem megfelelő. Úgy tűnik, hogy a lőszer sem feltétlenül elegendő. És nem tudják ennyi idő alatt pótolni a tiszteket sem
− fogalmazott Kofman.
Oroszország előrenyomulását Bahmutban a Wagner zsoldosvállalat vezette, amely több tízezer elítéltet toborzott orosz börtönökből a szabadság ígéretéért cserébe. A Bahmutért folytatott elhúzódó és véres harc ukrán tisztviselők szerint kimerítette a Wagner rabokból álló utánpótlását, és arra kényszerítette, hogy több hivatásos újoncot alkalmazzon.
Ahhoz, hogy Oroszország téli offenzívájával március végére sikeresen elfoglalja a Donbászt, a hadseregének újra azzal a lendülettel kellett volna haladnia, amelyet a háború kezdetén mutatott, amikor a támadás váratlanul érte Ukrajnát, és hetek alatt nagy területeket foglalt el az országban, köztük több keleti települést. Azonban az inváziót követő hónapokban Oroszország gyors előrenyomulása kifulladt, még akkor is, amikor szűkítette ambícióit, és Kelet-Ukrajnára összpontosított. Ezen pedig nem változtatott a több százezer besorozott újonc sem.
A katonai elemzők szkeptikusak azzal kapcsolatban, hogy Oroszország képes lenne megismételni a Bahmutban alkalmazott, öngyilkossághoz közeli, frontális támadások stratégiáját bármelyik ukrán városban a jövőben.
Mindemellett a harcok jelentős veszteségeket okoztak Ukrajnának is.
Az ukrán hadsereg tavasszal nagyszabású ellentámadásra készül, és azzal, hogy továbbra is próbálja tartani Bahmutot, számos harcedzett katonát veszített, akiket az offenzívában felhasználhatott volna. Délen Kijevnek az oroszok által jól előkészített lövészárkok, tankcsapdák és aknamezők hálózatával kell szembenéznie.
Az ukrán erőknek tartós lőszerhiánnyal is meg kell küzdeniük. Nyugati tisztviselők aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy Ukrajna milyen ütemben meríti ki a tüzérségi készleteket, és naponta több ezer lövedéket lő ki, miközben mindenáron védi Bahmutot. A nyugati gyártók fokozzák a termelést, de hónapokba telik, amíg az új szállítmányok megérkeznek.