Miközben a Biden-adminisztráció teljes melllszélességgel kiáll Volodimir Zelenszkij és az ukrán hadsereg ellentámadása mellett, a tengerentúli országban nem mindenki osztja az amerikai elnök külpolitikáját. Ráadásul emellett más költések kapcsán is konfliktus alakult ki a Fehér Ház és a Republikánus Párt szélsőjobboldali része között – sőt utóbbiak azzal fenyegetőznek, hogy akár a jövő évi költségvetés elfogadását is obstrukcióval akadályozzák meg, aminek következtében leállna az egész szövetségi állam. De hogyan hat ez a belpolitikai konfliktus az ukrán ellentámadásra?
Mint azzal az Indexen kiemelten foglalkozunk, az ukrán ellentámadás az elképzeltekhez képest jóval későbben kezdődött meg és viszonylag lassan halad.
A frontvonalakon jelenleg egyik fél sem tudott olyan csapást mérni a másikra, ami megfordította volna a háború menetét, azt pedig az idő dönti el, hogy a Dnyeperen való ukrán átkelés ehhez hozzájárulhat-e. (Egyébként a támadást gondosan előkészítették, hiszen az ott állomásozó orosz csapatok utánpótlásvonalainak egy jelentős részét a Krím félszigetet Ukrajnával, illetve Oroszországgal összekötő hidakra mért csapásokkal ideiglenesen ellehetetlenítették, és azóta is folyamatosan támadják ezeket.)
Ennek ellenére eddig katonailag sikeres ellentámadásról beszélhetünk: az ukránok a lőszereiket hatékonyan felhasználva nehezítik az orosz utánpótlásokat. Az amerikaiaktól kapott kazettás bombákkal az oroszok által telepített csapdákat, aknamezőket tudják valamennyire semlegesíteni az előrehaladás érdekében, és
az utóbbi időben már orosz területeken lévő célpontokat – elsősorban kikötőket és más fontos infrastruktúrát – is elérik,
ami az orosz kereskedelem megnehezítése mellett az orosz katonák és lakosság moráljára is hatással van. Igaz, a várva várt előretörés még várat magára.
Azonban az ukrán ellentámadás ablaka viszonylag kicsi: az esős, havas, hideg ukrán téllel a csapatmozgások is nehezebbé válnak, emellett a nyugati támogatásoktól függő honvédők sikerességét a megfelelő stratégia kivitelezése és az orosz ellenállás mellett egy másik dolog is rendkívül befolyásolhatja: ez pedig a kiszámíthatatlan amerikai belpolitika.
Az amerikai Politicóból kiváló újságírók által létrehozott, szinte kizárólag washingtoni belsős információkkal dolgozó Punchbowl News hírlevele szerint Joe Biden amerikai elnök az elkövetkezendő napokban újabb tízmilliárd dolláros támogatást fog kérni az épp nyári szüneten lévő kongresszustól, amivel az ukrán ellentámadást segítenék.
Annak ellenére, hogy Ukrajna támogatása kapcsán kétpárti egyetértés van a Demokrata Párt és a Republikánus Párt moderáltjai között – például a szenátusi republikánus frakció vezetője, Mitch McConnell azt szeretné Bidenéktől, hogy minél robosztusabb csomagokat kérjenek a Kongresszustól Ukrajna számára –, a párt szélsőjobboldali része, a képviselőházban közel 50 képviselővel rendelkező Freedom Caucus már egyáltalán nem így látja a helyzetet.
A leginkább Donald Trump politikai stílusát követő szélsőjobboldaliak már korábban elvágták volna Ukrajnát minden amerikai támogatástól.
A Freedom Caucus pár ismertebb politikusa, például Matt Gaetz, vagy az onnan belső viták miatt nemrég kidobott Marjorie Taylor-Greene eleve javaslatokkal próbálnák ellehetetleníteni Ukrajna támogatását. A neve miatt csak MTG-nek becézett georgiai képviselőnő például korábban kijelentette, hogy Ukrajna nem az Egyesült Államok 51. állama, míg Matt Gaetz 11 társával már februárban benyújtott egy határozatot, amiben a fegyver- és pénzügyi támogatások azonnali leállítását követelték. Ráadásul Gaetz az összesen öt napon keresztül tartó házelnökválasztás első napja után azt írta ki közösségi oldalára, hogy az akkori obstrukció legnagyobb győztesei az amerikai adófizetők, a vesztes pedig Zelenszkij.
A képviselőházban mindössze nagyon vékony többséggel rendelkező (a 435 képviselőből 222 republikánus, azaz a pártnak mindössze 4 mandátummal van többje, mint a többséghez szükséges 218 darab) republikánus házelnöknek így rendkívül vékony jégen kell táncolnia:
Kevin McCarthynak úgy kell egyszerre Amerika geopolitikai érdekeit képviselnie, hogy eközben pártján belül a moderáltak és a szélsőjobboldaliak között egyensúlyoz, mivel Gaetzék könnyen megnehezíthetik McCarthy életét.
Utóbbiból már a házelnökválasztásnál is ízelítőt adtak McCarthynak, amikor 14 körön keresztül akadályozták házelnökké való megválasztását. De már júniusban is két esetben obstrukcióval próbálták akadályozni McCarthy és a moderáltak javaslatainak az elfogadását, hogy így tiltakozzanak az adósságplafon kapcsán kötött Biden–McCarthy-alku ellen.
Márpedig az amerikai törvényhozás élete nem kizárólag az Ukrajnának szánt támogatásokból és az akörüli politikai vitákból áll, hanem az adósságplafon megemelésén kívül idén egy másik fontos törvényjavaslatot kell még megszavaznia a képviselőknek: ez pedig a jövő évi szövetségi költségvetés.
Ha pedig azt a kongresszus két háza nem szavazza meg, mielőtt a mostani költségvetési ciklus véget nem ér, akkor a szövetségi állam működése lényegében leáll (government shutdown), ami mindkét pártot jobban zavarná, mint az Ukrajnának szánt támogatások.
Márpedig egy ún. government shutdownra minden évben esély van: a már előbb említett Freedom Caucus több tagja is jelezte, hogy ők készek a falig elmenni, ha McCarthy nem a számukra tetsző módosításokkal látja el a Biden-adminisztrációtól kért költségvetést.
Az adósságplafon megemelése kapcsán az elnök és a házelnök tárgyalói ugyanis lényegében már nagy vonalakban megállapodtak, hogy McCarthyék mire hajlandóak és mire nem hajlandóak pénzt adni az államkasszából, ami például Matt Gaetznek nem elfogadható.
Mivel McCarthy mindössze négy republikánus szavazatot veszíthet, hogy pártja törvényjavaslatait elfogadják, ezért ha csak öt szélsőjobboldali nem elégedett a frakció vezetőinek munkáival, lényegében leáll a Képviselőház működése.
A demokratáknak pedig politikai érdekük, hogy a republikánusok saját magukat gyengítsék, így nem mindig teszik meg azt a szívességet, hogy szavazatukkal kimentsék a házelnököt – pláne, ha az olyan törvényjavaslat, ami nem egyezik a demokraták értékeivel.
Emiatt sokan aggódnak, hogy tényleg leállhat az amerikai állam – a Fitch is részben e veszély miatt minősítette le az országot. McCarthynak ugyanis nem elég a költségvetésről Bidennel és a szenátussal megállapodnia, utána azt a képviselőháznak és a demokrata többségű szenátusnak is meg kell szavazni. A szélsőjobboldali frakció néhány tagjai pedig már jelezte, hogy ők készek akár leállítani a szövetségi állam működését, ha a költségvetés nem az ő szájízük szerint alakul.
Ez pedig nehéz helyzetbe hozza McCarthyt, hiszen nem szeretné megtörni pártja egységét, miközben már így is a Biden–McCarthy-alkunál szigorúbb költségvetési javaslatról szavaz majd a Képviselőház, amit még a Szenátusnak is el kéne fogadnia.
A szélsőjobboldaliak azonban ennél többet szeretnének, mert szerintük azok valójában csak játékok a számokkal, nem pedig valódi kiadáscsökkentések. Ezenkívül néhány moderált úgy gondolja, hogy a Freedom Caucus eleve egy leállásra hajt, mert a legtöbb kiadáscsökkentést szinte az utolsó pillanatban hozzák fel, nem pedig a hosszú tárgyalási folyamat alatt – erről beszélt a Politicónak a moderáltak közé sorolható Dave Joyce.
Amikor a képviselők visszatérnek a nyári szünetükről, akkor szeptember 30-ig 12 nap alatt kéne 11 különböző, a költségvetéssel foglalkozó törvényjavaslatot megszavazniuk, hogy elkerüljék a teljes leállást. Ha ez nem sikerül, akkor ideiglenes költségvetést is elfogadhatnak, hogy adjanak maguknak időt a tárgyalásra – részben ez történt az adósságplafon kapcsán is.
Így bonyolult és hosszú, éjszakába nyúló tárgyalások előtt állnak McCarthyék, ha el akarják kerülni a szövetségi állam leállását.
McCarthy helyzetét pedig nemcsak a Matt Gaetzcel fémjelzett Freedom Caucus nehezíti meg, hanem Donald Trump és az ő gondolatait szinte fanatikusan valló Trump-szavazók is.
A jelenleg több büntetőeljárással szembenéző korábbi elnök ugyanis már többször – valószínűleg alaptalanul – kijelentette, hogy ő 24 óra alatt lezárná az ukrajnai háborút, és szerinte a háború kapcsán Biden gyenge politikát folytat, ráadásul
Trump már korábban is kritizálta a kongresszust, mert szerinte túl sok pénzt adnak ukrajnának.
Trump ezen kijelentéseivel nemcsak szavazóira, hanem a republikánus politikusokra is hatással van. Mivel a bázisszavazóik egy része Trump vezényszavára az Ukrajnának szánt támogatások csökkentését vagy egyenesen leállítását szeretnék. Ezért részben nekik is ehhez közelítő álláspontot kell felvenniük, ha azt szeretnék, hogy az előválasztások vagy rendes választások során e szavazói réteg rájuk szavazzon. Részben ezért szavazhatotta múlt hónapban a 222 republikánus képviselőből 70 az Ukrajnának szánt támogatások leállítása mellett.
Az orosz agresszióval szemben honvédő háborút folytató Ukrajnának szánt támogatások pedig a jövőben csak még inkább átpolitizálódnak, amint elkezdődik a 2024-es kampányszezon,
és a republikánus politikusok Biden Ukrajna-politikájával is próbálják majd kritizálni adminisztrációjának vélt vagy valós hibáit odahaza.
Ha pedig ez nem csak a republikánus, hanem a semleges és a demokrata szavazók véleményében is változást hozna, akkor az újrázásra készülő Joe Bidennek is változtatnia kellene valamennyire az Ukrajna-politikáján, amennyiben 2024 novemberében nem szeretné elveszteni az állását.
Azonban, mint azt egy korábbi cikkünkben megjegyeztük, az amerikai külpolitikában nem várható gyors és azonnali változás. A Biden-adminisztráció többször is hivatalosan kiállt Ukrajna-politikája mellett, például a július közepén tartott NATO-csúcson. Ugyanakkor választást külpolitikával nem lehet nyerni, és egy idő után Biden figyelme szinte kizárólag az otthoni problémákra fog terelődni, pláne, ha elindul a kampányidőszak a 2024-es novemberi választásokra. Addig továbbra is várhatóak támogatások Washingtontól, ha pedig a Freedom Caucusnak sikerülne is leállítani a szövetségi államot, akkor az nem megszüntetné, maximum késleltetné a Kijev számára létfontosságú szállítmányok érkezését.
Így Ukrajnának most az a feladata, hogy az ellenoffenzíva alatt minél több katonai sikert tudjon felmutatni, hogy aztán azt jó ajánlólevélként használva a vélhetően még jövőre is folytatódó háború alatt is megmaradjanak a támogatások – a leghamarabb ősszel hadrendbe álló, amerikai fejlesztésű F–16-os többdimenziós vadászbombázók pedig ezt is segíthetik.
(Borítókép: Dimitar Dilkoff / AFP)