Százezreket képes fizetni az állam azért, hogy embereket lökjön a mélyszegénységbe
Hétfőn a kőbányai önkormányzat utcára tett egy háromgyerekes anyukát, a megdöbbentő lépésről készített videónk apropóján Kopiás Attila civil aktivista tumblr-posztjában szedi ízekre, mi is a baj az önkormányzatok és az állam szegényellenes politikájában. Nagyon-nagyon melegen ajánlom a teljes írást, melyből azért gyorsan kiemelem azokat az összefüggéseket, melyeket érdemes lenne végre mindenkinek felfogni:
- Egy kilakoltatással mindig együtt jár a család szétverése: az anya megy a hajléktalanszállóra, a gyerekek a nevelőintézetbe - onnan meg szinte biztos, hogy a börtönbe/pszichiátriára/utcára.
- Az önkormányzatok elképesztő rugalmatlanok a tartozások átütemezésénél, a részletfizetés engedélyezésnél, még akkor is, ha ezzel akár már középtávon is rosszabbul járnak.
- Magyarországon az a józan ésszel felfoghatatlan gyakorlat uralkodik, hogy a növekvő szegénység és a szociális kiadások csökkenése közben is egyre több és több adóforintunk megy el arra, hogy "iszonyatos méretű mélyszegénységbe lökjünk egyre több embert":
Havi pártízezres lakhatási és ápolási támogatás elég lenne, hogy ezek a családok legalább együtt és lakásban tudjanak maradni. Ezzel szemben innentől az államnak százezres nagyságrendű kiadása lesz azzal, hogy a hajléktalanellátó és nevelőintézeti rendszerben biztosítson helyet négy ember számára