Háromszor egymás után nem lehet véletlenül kijutni a labdarúgó-Európa-bajnokságra. Az Indexnek nyilatkozó sportgazdasági szakértők szerint ugyanakkor eljutottunk arra a pontra, hogy ha a fenntartható fejlődés útján akar maradni a magyar futball, akkor a leleményes édesapák és a honosított játékosok válogatottja után a következő generációt már mindenképp a hazai utánpótlásképzés rendszerének kell(ene) kitermelnie.
Egy 97. perces bolgár öngól kellett ahhoz (2–2), hogy Magyarország csütörtök este Szófiában harcolja ki az Európa-bajnoki részvételt, egy fordulóval a selejtezősorozat vége előtt. Ezzel sorozatban a harmadik kontinenstornára készülhet a nemzeti csapat, a korábbi pótselejtezős kijutások után most egyenes ágon. Szabados Gábor sportközgazdász szerint érdemes visszamenni oda, hogy ezt a viszonylag könnyű csoportot, a mostani selejtezős ellenfeleket (Szerbia, Montenegró, Bulgária, Litvánia) nem a szerencsének köszönhette a válogatott, hanem annak, hogy eredményesen szerepelt a Nemzetek Ligája elitjében a legutóbbi Eb-döntős Angliával (1–0, 4–0) és a 2014-es világbajnok Németországgal (1–1, 1–0) szemben, csoportriválisai közül csak az Európa-bajnoki címvédő Olaszországgal nem bírt (1–2, 0–2).
A szakember szerint újra bebizonyosodott, hogy a nála nagyobb játékerőt képviselő riválisok jobban fekszenek Marco Rossi csapatának, mert könnyebben tud masszív, zárt védekezésből hatékonyan kontrázni, mint egy, a teret átengedő ellenfélnél dominálni a játékot. Nem véletlen, hogy a mostani sorozatban ebből kifolyólag a bolgár túra előtt már voltak gondjaink Montenegróban (0–0), illetve Litvániában (2–2) is, miközben oda-vissza vertük a csoportból papíron kiemelkedő, egy éve ilyenkor a katari világbajnoki részvételre hangoló Szerbiát (2–1, 2–1). De emlékezhetünk a megelőző vb-selejtezős sorozatból az Albánia elleni találkozókra is (0–1, 0–1), amikor egyáltalán nem talált fogást a válogatott az elvileg gyengébb balkániakon.
Szabados Gábor szerint ez az érem másik oldala, ugyanakkor egymás után háromszor véletlenül nem lehet kijutni az Európa-bajnokságra. Arra kár hivatkozni, hogy a létszámemelés miatt férünk csak oda, és ha nem lenne 24 résztvevő, a legjobb 16 közé úgysem osztanának lapot. A sportközgazdász szerint nem véletlenül bővítettek, ez volt a realitás, a lépést kikényszerítette az európai futball átalakulása, az, hogy lényegesen sűrűbbé vált a mezőny. Az eredményes szerepléssel pedig hamar megteltek újra a lelátók, mára a Puskás Aréna sem elég nagy, miközben emlékezhetünk, az 1990-es évek végén, 2000-es évek elején az is nagy szó volt, ha 10 ezren kimentek egy válogatottmeccsre, az ennél nagyobb érdeklődés általában inkább az ellenfél sztárjátékosainak szólt.
Ha túlterhelt a jegyértékesítési rendszer, az nem róható fel a Magyar Labdarúgó-szövetségnek (MLSZ), ekkora rohamra az európai szervezet, az UEFA platformja sem áll mindig készen – jelezte az Indexnek Kelemen Árpád, a PwC Magyarország sporttanácsadási üzletágának vezetője. Kifejtette: hatalmas üzleti értéke van annak, hogy ma már gyakorlatilag akárhány belépőt el lehet adni a válogatott népszerűsége miatt, így akár egy barátságos meccsre is megtelik a több mint 60 ezer férőhelyes Puskás Aréna.
Bár nyilván vannak rendezési költségek is, ez alkalmanként több száz millió forintos árbevételt hoz az MLSZ konyhájára, márpedig ez korábban egyáltalán nem volt megszokott és a büdzsében tervezhető fix tétel.
Ráadásul ez nem csak az 5–10, 15–20 ezer forintos nézőtéri helyek iránti kiemelkedő igényen látszik, hanem az akár 80–100 ezer forintos VIP-jegyek is pillanatok alatt gazdára találnak, ahogy a több tízmilliós bérleti díjért elérhető skyboxok is nagy kihasználtsággal működnek. A szakember ezt azzal indokolta, hogy az egyéb labdarúgó-mérkőzésekkel, illetve nagykoncertekkel együtt évente mintegy 15-16 telt házas rendezvény vonzza a cégeket, így komoly piaci kereslet tapasztalható a páholyok iránt.
Ami viszont a sportszakmai részt illeti, Kelemen Árpád szerint az utóbbi időszak eredményes szereplése olyan strukturális hibákat is elfed, amelyek egy évtized múlva a válogatott sikertelenségét okozhatják.
Példaként felhozta, hogy a magyar válogatott keretének nagy részét olyan elkötelezett focista édesapák gyermekei adják, akiket időben kivittek külföldre a sportág csúcsának számító utánpótlás-nevelő intézmények egyikébe, vagy olyan játékosok, akik átlag feletti teljesítményre képesek, és belementek a honosításba.
Van egy-két olyan kiemelkedő válogatott futballista is a PwC üzletágvezetője szerint, aki a magyar utánpótlásképzés terméke, de mindenképpen ők vannak kisebbségben.
Mindezt azzal támasztotta alá, hogy a hazai akadémiáknak eddig lényegében csak Sallai Rolandot és Kleinheisler Lászlót sikerült kinevelniük az öt európai topliga valamelyikének, akik huzamosabban játéklehetőséghez jutnak, jutottak a legmagasabb szinten. Ezzel szemben Horvátország, Szerbia vagy Ausztria az európai klubfutball megkerülhetetlen éléskamrájának számít.
A PwC szakembere rávilágított: míg a magyar képzőhelyek szinte terméketlenek voltak az elmúlt egy évtizedben, a Dinamo Zagreb több tucat topligás játékost adott, de a Crvena zvezda sem állt meg 20-nál, a Sturm Graz is többszörösét termelte a teljes magyar rendszernek.
Ennek fényében nagy kérdés, mi lesz 8-10 év múlva, amikor kezdenek kiöregedni a mai szupertehetségek? Ha nem jön egy trendforduló, akkor bizony vészjóslóak a jelek.
Az például hiú ábránd Kelemen Árpád szerint, hogy Szoboszlai Dominik nagyszerű liverpooli beilleszkedésének hatására a Premier League-klubok hirtelen rácsodálkoznának, hogy Magyarországon is vannak jó futballisták.
Meggyőződése szerint az angol kluboknál olyan alaposan kidolgozott, minden mérhető adat elemzésére épülő scoutingrendszer alapján zajlik a kiválasztás, hogy akire érdemes volt figyelni, azt eddig is látták. Kényesen ügyelnek a színvonalra, a Premier League-be nem igazolhatnak bármely bajnokságból. Ezzel szemben a szakember úgy véli, Szoboszlainak nagy szerepe lehet a toborzásban, sok óvodás vagy kisiskolás gyerek ugyanis miatta akar focista lenni. Szoboszlai népszerűségét azzal is alátámaszthatjuk, hogy míg korábban egy angol bajnoki mérkőzés hazai közvetítését csak 25-30 ezren követték, addig ma már akár 180-200 ezren.
Ehhez kapcsolódóan Szabados Gábor azt mondja: nincs igaza annak, aki szerint további öt-hat Szoboszlai Dominikre lenne szükségünk, ilyen kaliberű játékos ilyen mennyiségben reálisan Brazíliában van, nem Magyarországon.
Szoboszlai mellé viszont tíz Sallai Rolandra van szükség
– utalt ezzel a képzés Kelemen Árpád által is kritizált oldalára.
A sportközgazdász szerint sincs meg a keret mélysége, különösen feltűnő volt a belgrádi győzelem után három nappal, hogy milyen rövid a kispad, amikor a Csehország elleni barátságos meccsre csak egy helyen változtatott Marco Rossi a kezdőcsapaton: Nagy Ádám helyére Kalmár Zsolt került, de később csereként Nagy így is pályára lépett. Pedig az ilyen alkalmak szolgálják leginkább a felkészülést, ilyenkor lehet kipróbálni olyan játékosokat, akikre elvileg építeni lehet a következő években. Ezt a szövetségi kapitány pontosan tudja, csak épp nem nagyon volt kit a mély vízbe dobnia.
A szakember megerősítette: azok a játékosok, akik húzóemberei a mai válogatottnak, döntő többségében nem a magyar utánpótlás rendszeréből kerültek ki. Erre a legjobb példa Szoboszlai Dominik, akinek az édesapja, Szoboszlai Zsolt a képzés hibáit látva inkább létrehozta a maga műhelyét, a Főnix Goldot.
Ha nincs a Főnix, jó eséllyel nemhogy a Liverpoolig, jóllehet Lipcséig vagy Salzburgig sem jut el a fia.
Szabados Gábor említette, hogy az elmúlt egy évtizedben a csatárposzton az állandóságot képviselő Szalai Ádámban sem láttak itthon sokat, mint ahogy a 28 évesen a harmadik Eb-jére készülő, a nemzeti csapatból 2016 óta kirobbanthatatlan Nagy Ádámot is sokan eltanácsolták volna anno a futballtól. A honosítás pedig valóban jól működő fegyver: Willi Orbánnal, Kerkez Milossal, Loic Negóval és Callum Stylesszal valóban beljebb vagyunk, minőséget képviselnek.
A sportközgazdász szerint jönniük kell az újabb Sallai Rolandoknak, mert hosszú távon nem fenntartható modell, hogy az A-válogatott szintjén is szerencsével találjuk meg, fedezzük fel a megfelelő megoldást nyújtó játékosokat egy-egy hiányposztra.
Kíváncsi a magyar válogatott szövetségi kapitányának eddigi karrierjére és életére? Megjelent az IndaPress kiadásában Folytassa, Mister! címmel Marco Rossi életrajzi könyve, exkluzív fotókkal és soha nem hallott történetekkel. Kattintson ide a könyv megvásárlásához!
(Borítókép: Szoboszlai Dominik és Sallai Roland 2023. március 27-én. Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI)