A magyar labdarúgó válogatott nyolc éve nem játszott júniusban, aminek nagyon egyszerű oka volt. A 90-es évek sikertelensége, és Petry Zsolt szállóigévé vált mondata: fejben már nem voltunk ott.

A volt válogatott kapus mindezt egy Izland elleni vereség indokaként említette.

A júniusi tétmeccsek mérlege : 14 mérkőzés, 4 győzelem, 1 döntetlen, 9 vereség; 18-24 gólkülönbség.

Az előző három selejtezősorozatnál a szövetségnek sikerült úgy lekötnie a meccseket, hogy a június szabaddá váljon. Ez önmagában nem kis bravúr, hiszen az ellenfelek is tudhatták, hogy miért menekülünk és térünk ki mindenáron a nyári, bajnoksági utáni válogatott meccsek elől.

Az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) azonban a mostani kiírásban nem hagyta, hogy a nemzetek egyezkedjenek a dátumokról, hanem egy sablonra húzta fel a párosításokat. Nemcsak azt tudtuk, hogy feltétlen játszanunk kell, azt is előre sejteni lehetett, hogy idegenben.

Az ő mentalitásuk egyébként is más. Mindig örömet lelnek a válogatott találkozókban, és mindent kiadnak magukból: lelkesek, darálnak, még ha nem is mindig van ötlet a játékukban.

Dárdai Pál beugróként eddig tökéletesre vizsgázott a nemzeti csapatnál éppúgy, mint a berlini Herthánál. Most ellenben egy igen nehéz feladattal szembesülhet, valahogy gatyába kellene ráznia azokat is, akik már túl vannak a megerőltető szezonon, akik már legszívesebben nyaralnának, de még nem mehetnek, majd csak vasárnaptól lehet a szabadságra gondolni.

A helsinki meccs ugyanis eléggé fontos. Ha nyerünk, a 4. finnek előtt hét pontos előnyre teszünk szert, és ha a görögök hozzák a saját meccsüket Feröeren, akkor is megmarad a hat pont távolság velük szemben.

Magyar vereség és görög győzelemnél összesűrűsödik az egész csoport.

Egy győzelemmel megingathatatlan a harmadik, pótselejtezőt érő pozíciónk.

Aztán az utolsó négy meccset szeptemberben és októberben is párban játsszuk.

Sokszor írtuk, legalább egy bravúr kell, különben illúzió a sikeres szereplés. Ha Finnország mögöttük is van a világranglistán, ha a negyedik kalapból is sorsolták őket, mindenképpen bravúr idegenben megverni őket.

Az volt öt éve is, amikor Dzsudzsák az utolsó pillanatban vágta be 16-ról. Mert 10 másodperccel a találat előtt Litmanen lábáról a társa vette le a labdát, ez került át hozzánk, Elek Ákos élete felfutásával teremtett helyzetet, a többit tudjuk. Elek most sárga lapjai eltiltott, nem játszhat.

Dárdai csapatától ezúttal is szervezettséget remélhetünk. És most talán még azt is, hogy támadásban is lesz bizonyos szakaszokban arculata, kisugárzása a válogatottnak. Arra, hogy félórán át uralja és irányítsa a meccset Magyarország, alighanem felelőtlen elvárás, nincsenek meg a játékosok hozzá.

Az összeállításban várhatóan nem lesznek meglepetések, bár az még kérdéses, ki lesz a kapuban. Egy ekkora téttel bíró meccsen Király Gábor – a rutinja miatt - jobb megoldás lehet, bár formája alapján Dibusznak is kijárna a bizalom.

És akkor még ott van a Liverpoolhoz szegődő Bogdán Ádám.

A védelemben, ha Juhász vállalja, nem lehet kérdéses a helye, és Kádár lehet a párja, ahogy a görögök ellen. Kádár sikerélménnyel, nyilván tele ambícióval tért haza, hiszen bajnok lett a Lech Poznańnal. A védelem két széle Fioláé illetve Leandróé lehet, pontosan úgy, ahogy a görögökkel szemben március végén.

A friss svájci kupagyőztes, Vanczák Vilmos egészséges, Dárdainál azonban eddig még nem játszott, nem biztos, hogy most bekerül, bár csereként használható. Kivált, mert a pontrúgásoknál veszélyes, és minden apró lehetőséget meg kell majd becsülnünk.

Tőzsér mellé a már említett Elek eltiltása miatt Simon Ádám kerülhet a védekező középpályás posztjára. Stieber és Dzsudzsák a két szélső, közöttük Gera, míg elöl Szalai vagy Németh Krisztián a center. A fizikailag igen erős finn bekkek között nyilván Szalai erejére lenne szükség az elején, de lehet, hogy váratlant húz Dárdai.

A padról beszállva Varga Roland és Nikolics segítheti a gördülékeny támadásokat a hajrában, amikor fárad az ellenfél.

Gera amúgy Bukarestben játszott már visszafogottabb felfogásban, akár most is megpróbálható.

A finnek az észtek ellen beleszaladtak egy 2-0-s vereségbe az utolsó felkészülési meccsen, kedden, de abból nem lehet következtetéseket levonni. Magyarország 4 gólos pénteki sikere ugyanakkor előre jelezte, hogy egy litván szintű csapatot meg tudunk úgy verni, ahogy elvárható.

Akkor viszonylag korán sikerült megszerezni a vezetést, ha most is így lenne, egész más karaktere lehet a csapatnak.

Annyit biztosra vehetünk, a harcosságon, a párharcok felvállalásán nem fog múlni, Dárdainál ez alaptétel.

Ahogy az is, hogy maximálisan felkészült a riválisból, Eremenko passzaiból, hogyan futnak fel a szélen játszó középpályások (Hetemaj a Chievóból, Pukki a Bröndbyből), hogyan szeretnék felépíteni a finnek a meccset, és mit fogunk mi ez ellen tenni.

Nagy taktikai csata lesz, amelyiken ha tudunk focizni, ha merünk focizni, akár nyerhetünk is. Bár nekünk a döntetlen is elfogadható, és a bravúr majd jöhet a románok ellen szeptemberben.