Bordeaux-ban hasonló időben játsszák majd a meccset, mint amilyen az osztrák edzőtáborban volt, húsz fok, helyenként eső, vagyis a klímát nem kell majd szokni.

ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni, tehát nagy győzelmet, magyar labdabirtoklási csúcsokat senki ne várjon.

Ausztria az oroszok és a svédek előtt nyerte meg csoportját, egy döntetlen mellett kilenc győzelmet ért el. Magyarország ezzel szemben egy sokkal könnyebb csoportban harmadik lett, hogy aztán a harmadikoknak kiírt pótselejtezőt – egyedül a négy továbbjutó közül – dupla győzelemmel hozza a norvégok ellen.

A magyarok statisztikái már a norvégok elleni meccs előtt sem voltak túl biztatóak, de ezt a magyar válogatott a maga javára tudta fordítani, persze ennél fontosabb volt, hogy az első 20 percben egy jól megszervezett védelem állja a rohamokat, Király Gábor pedig élete nagy védését mutassa be rögtön a harmadik percben.

Ezt az első húsz percet említette  a válogatottat öt meccsen át irányító Dárdai Pál is. Fontos, hogy a tét ne hasson nyomasztóan senkire, és ha a játékosok úgy mennek ki Bordeaux-ban a pályára, mint vele, hogy mindenki nyerje meg az első párharcot, nem lehet baj, mert így könnyebb felvenni a meccs ritmusát.

Az osztrákok tempójára előzőleg nem lehet felkészülni, a június 4-i felkészülési meccsen a németek ellen ez lett volna a cél, és a németek ugyan megnyomták az első negyedórát – 80 százalékos labdabirtoklással –, és bajba is hozták a védelmet, de a tétmeccsen mégis minden más lesz.

A fej, a szív és a láb együtt már nem bírta a németek iramát, most mégis bírnia kell. Az osztrákok játékosoknak ugyanis nem szokatlan, ha 100 százalékon kell elkezdeni egy meccset.

Miben bízhatunk?

A góljainkra eddig leginkább az esetlegesség volt jellemző, ezért most abban bízhatunk, hogy végigviszünk egy kimunkált, kipasszolt támadást. Arra, hogy Dzsudzsák Balázs elindul a bal oldalról befelé, megjátssza Szalait, aki kaput talál. Ez egy biztató forgatókönyv lehetne.

Igen, szerintünk Szalai fog kezdeni, mert ő a védekezésnél viszonyítási pontja a többieknek, hozzá lehet rendeződni, visszaállni. Ezen a meccsen brusztolásra kell készülni, nem pedig folyamatos labdabirtoklásra, amire inkább Izland ellen lesz alkalom, hogy majd abból építsünk szellemes és gyors támadásokat.

Bízhatunk abban is, hogy Dzsudzsák a bal lába felé cselez, és 20-25 méterről kapura tud lőni. Vagy egy szabadrúgásban, amiből kettőt is láthattunk tőle az elmúlt másfél évben.

Az is opció, hogy a minden helyzetből lövésre vállalkozó Kleinheisler László labdája eljut a kapuig, és nem akad el mondjuk Szalaiban, mint legutóbb a németek ellen.

Ezek mellett ott vannak még a pontrúgások, amik a legjobban működnek: Guzmics, Lang, Szalai és messze nem utolsósorban Gera is jól fejel, veszélyes lehet a tizenhatoson belül, és még egy kipattanó is okozhat bonyodalmat.

Amiről már kevésbé álmodhatunk, hogy mondjuk egy cselsorozat után Fiola elszalad, és Szalai esernyővel beteszi a labdát Almer bal kezére. Na jó, azért ha lesz váratlan húzásunk, mint például Nagy Ádám előretörése, Gera csele, ami után ad egy kulcspasszt, az osztrákoknak is ugyanúgy meglepő lehet, mint nekünk, mert nem így modelleztek le bennünket.

Ezt csak azért említem, mert ha nem lesz váratlan húzás, valószínűleg a győzelemtől távol is leszünk.

Hogy miben erős az ellenfél?

Olyan játékosai vannak az osztrákoknak, akik nagy sebességnél is követhetetlen gondolatokat képesek jól és pontosan végrehajtani a pályán. Harnik könnyen a vonalig tud jutni, Arnautovic is bajba tudja hozni Fiolát, ha futóversenyre kerül sor, és szabad területre kap indítást.

És hát ott van még Alaba, aki fel tud gyorsítani, és lendülettel mehet neki a magyar védelemnek, akkor pontos passzra és pontos lövésre is képes. Az a bomba, ami kifelé pattant a kapufáról az Atlético–Bayern BL-elődöntőn, megmutatta, mennyire veszélyes játékos.

Baumgartlinger a Mainzban az egyik legjobb játékos volt, nemcsak a labdaszerzésben kimagasló, hanem támadásépítésből is kiveszi a részét. Úgy lett 15. helyezett a Kickernél, hogy nem bontották külön a támadásért felelős a védekezésből élő játékosok sorrendjét.

Junuzovic pedig a fontos meccseken hozta magát a Werderben, miközben Kleinheisler László sajnos a kispadra sem fért oda. Junuzovic fontos embere volt a kiesés ellen sikerrel harcoló brémaiaknak.

Lehetne itt szakmázni, hogy várhatóan mindkét csapat a 4-2-3-1-es felállásban fog kifutni, bár nálunk annyi csavar lehet, hogy megpróbáljuk bizonyos szakaszokban a 4-1-4-1-et. Norvégiában is láttuk ezt, de nem mindig volt stabil a csapat szerkezete, ezért veszélyeket rejt.

De talán ennél is fontosabb: mit várnak a szurkolók?

A magyar drukkerek akkor is ott lesznek a lelátón a hátralévő két meccsen, ha az elsőn elbukik a csapat. Sőt, még az is megkockáztatható, hogy egy vereségnél is eléneklik a Himnuszt.

A drukkerek java része ugyan még látta élőben Détárit, de a többségnek már eszébe sincs hozzá hasonlítgatni bárki magyart, pláne nem akar senki visszamenni a múltba. A többség csak azt várja, amire Dárdai tökéletesen rávilágított,

Amióta véget ért a magyar bajnokság, az itthon játszók nem váltak virtuózzá, akik meg topligákban epizodisták voltak, nem fognak fénysebességre kapcsolni és úgy szlalomozni a védők mögött. Nem ők tehetnek arról, hogy nem lettek jobb futballisták, hogy félreértések mentén képezték őket.

De abban azért joggal reménykedhetünk, hogy ezúttal több kijön a csapatunkból, mint az északírekből a lengyelek ellen. A tévés szakértők lehúzták a csapatot, a kommentekben is osztották őket. Ne feledjük, mi ezt a csapatot nem tudtuk legyőzni. Közel voltunk hozzá Belfastban, de nem sikerült.

Ahogy a románokat sem, akik szintúgy a selejtezőcsoportunkból jöttek, és egy egészen más fokozatban futballoztak a franciák elleni nyitómeccsen. Ha a románok nívóját megközelítjük, már boldogok lehetünk.

A magyar futballnak minden pont segítség, egy győzelem pedig hatalmas adomány, amit jól kellene hosszú távon felhasználni. Nem úgy, hogy akkor hát minden rendben van a focinkban.

De ne szaladjunk ennyire előre. Ha nem kapunk ízelítőt a gondjainkból az első 20 percben, már elégedettek lehetünk. Ha minél gyorsabban fel tudjuk venni azt a sebességet, ami egy Eb-meccshez szükséges, örülhetünk.

Az osztrák balhátvéd, Fuchs egyébként azt mondta, nem kell nagy jelentőséget tulajdonítani az előkészületi meccseknek, mert a hollandok ellen jól játszottak, sok helyzetet alakítottak ki, de kikaptak. Ezeket a helyzeteket kell majd most jól kihasználniuk.

Ő egyébként bajnok volt a Leicesterrel, és azt is nyilatkozta, hogy olyan feledhetetlen ünneplésben volt része az angol városban, valamint Bangkokban is, amit Bécsben is szeretne átélni egy sikeres szereplés után.

Egyben biztosak lehetünk, Budapesten sokkal kevesebb elég egy nagy ünnepléshez, mert sokkal kiéhezettebbek vagyunk, sokkal mélyebbre van kódolva a futball, mint odaát. Pedig a Duna menti iskola, a kávéházi kultúra közös volt.

Az általunk várt kezdő:

• Magyarország: Király – Fiola, Guzmics, Lang, Kádár – Gera, Nagy – Dzsudzsák, Kleinheisler, Stieber – Szalai
• Ausztria: Almer – Klein, Prödl, Dragovic, Fuchs – Alaba, Baumgartlinger – Harnik, Junuzovic, Arnautovic – Janko

Játékvezető: Turpin (francia)