A csütörtök estig lejátszott 18 meccsen 34 gólt lőttek a csapatok eddig a franciaországi Európa-bajnokságon, ez 1,89-es meccsenkénti gólátlag, ami történelmi mélypont lehet az Eb-t nézve, ha marad. 1968-ban volt ennél kevesebb gól, de akkor négy csapat játszott csak, egyből egyenes kieséses rendszerben. A gólhiány mögött részben most is a lebonyolítási rendszer állhat, még ha hatszor annyi csapat is indult idén.
Az idei Eb-re 16-ról 24-re növelték az induló csapatok számát, ezzel a lebonyolítási rendszer is változott: már nemcsak a csoportok két legjobbja jut az egyenes kieséses szakaszba, hanem a hat csoportharmadik közül a négy legtöbb pontot szerző is, ez pedig a jelek szerint kényelmessé tette a csapatokat.
Ráérnek ugyanis a második, de inkább a harmadik fordulóban kockáztatni, egy (vagy két) addig elért döntetlennel ugyanis sokkal kisebb hátrányba kerülnek, mint korábban. A régi, 2012-ig használt lebonyolításban ugyanis két győzelem, vagyis hat pont volt a kitűzött cél a csoportban a továbbjutáshoz. Azzal, hogy a legjobb csoportharmadikok közül négy is továbbmegy, ez 3-4-re esett le, tehát egy döntetlen és egy győzelem elég már a nyolcaddöntőhöz.
A holland edző legutóbbi szezonjában a Manchester Unitednél mindenféle elvárást alulmúlt a szerzett gólok számában. Olyannyira nem kockáztatott semmit, hogy a csapat 38 meccsén mindössze 49 gólt tudott elérni, ami még a meccsenkénti 1-es átlagot is csak épphogy meghaladja. Sok Eb-csapat jelenleg ugyanígy viselkedik.
Ez lehet az oka annak, hogy az első félidőben elég kevés csapat kockáztat, valójában senki. Csütörtök estig 10 gól esett csak az első félidőkben, ezekből négy született akcióból: Nani szerzett így vezetést a portugálokan Izland ellen, Emanuele Giaccherini is így juttatta előnyhöz az olaszokat a belgákkal szemben, a szlovák Vladimir Weiss egy kontra végén lőtt gólt az oroszoknak, Luka Modrić pedig egy bombagóllal verte a törököket. A többi gól szabadrúgásból, tizenegyesből vagy szögletből, illetve az után közvetlenül jött az első félidőkben.
Sőt, az eddig lejátszott 18 meccsnek csak a felén esett gól az első félidőben, a 80. perc után pedig több - 11 - gól született, mint amennyi az első félidőkben összesen, azaz 10.
1,5 kör ment le a csoportmérkőzésekből, három csoportban tehát már túl van mindenki két mérkőzésen, de még csak egy kieső csapat lett biztos: Ukrajna a C csoportban. Ők persze két vereséggel, nulla ponttal nem is nagyon csodálkozhatnak ezen, a többség viszont egyetlen győzelemmel, vagy akár egy győzelemmel és egy döntetlennel is jól érzi magát, mert még bármi lehet velük az utolsó körben. És valószínűleg lesz olyan is, aki két iksszel megy neki majd az utolsó meccsének azzal a tudattal, ha a harmadikat nyeri, biztosan továbbjut.
Éppen ezért nem is hajtották magukat az őrületbe sem a lengyelek, sem a németek a torna első 0-0-s meccsén, ami gól nélkül is az Eb egyik legjobb mérkőzése volt.
A másik ok, ami miatt kevesebb lehet a gól, szintén a bővített mezőnyben keresendő. A plusz nyolc hellyel nyolc relatíve kiscsapat is lehetőséget kapott az Eb-szereplésre: olyanok, mint az északírek, az albánok, az izlandiak, vagy akár mi. És hogy mi a közös a bővítésből profitáló csapatokat? Hogy mind hátul erős. Egy jó védelmet megszervezni sokkal könnyebb, mint egy világklasszis támadójátékot összerakni, erre Dárdai Pál, illetve Bernd Storck válogatottja a legjobb példa.
Sok gól nem várható ezektől a csapoktól, de már óriási kiütésbe sem szaladnak bele, sőt. A 2012-es Eb-n már az első csoportkörben volt például egy 4-1-es orosz-cseh, a másodikban pedig egy 3-2-es portugál-dán és angol-svéd, vagy épp a 4-0-s spanyol-ír.
Sokáig ilyen stabilan védekezni persze nem könnyű, elég csak visszaemlékezni a 2010-es vb-n Észak-Korea teljesítményére. Az első meccsükön még remekül tartották magukat, és csak 2-1-re kaptak ki Brazíliától, a másik két meccsre viszont teljesen széthullott a védelmük, a portugálok egy 7-0-val, Elefántcsontpart pedig 3-0-val gázolt át rajtuk. (Igaz, rajtuk azért nagyobb volt a nyomás, mint egy átlagos futballcsapaton.)
Persze ez nem jelenti azt, hogy mondjuk a csehek, az írek, Izland vagy épp mi 4-5 gólt kapunk a második körben, vagy hogy Albánia engedne ennyit a csoport utolsó meccsén. Inkább maradhat az eddigi képlet: a legtöbb mérkőzésen az egyik csapat nem akarta a labdát, beállt védekezni és kontrázni, a másik pedig 60-70 percet szenvedett a védelem feltörésével.
Változás az egyenes kieséses szakaszra jöhet, amikor – ha – elfogynak a kiscsapatok. Sőt, inkább a legjobb nyolcra, ugyanis sok kisebb válogatott a legjobb harmadik helyeken még bízhat a nyolcaddöntőbe jutásban.
Ott persze meg, a negyeddöntőkben már nagyobb a tét, alapból nem szeretnek túl nagy kockázatot vállalni a csapatok a kiesés miatt, de ha két támadófocit játszó válogatott kerül össze, olyan meccsek jöhetnek, mint a német-lengyel. Annak pedig nem sok az esélye, hogy olyan ütemben maradjanak ki a helyzetek, mint azon a csütörtök esti mérkőzésen. Ráadásul ha 90 alatt esetleg mégsem, 120 perc alatt jóval nagyobb eséllyel eshet gól.