30 éve várunk - szólt az 1996-os, angliai futball-Eb hivatalos dala, amiben arról énekeltek, hogy az angol válogatott 1966 - a vb-győzelem - óta nem nyert semmilyen tornát. Eltelt 20 év, a szám nagyon kis módosítással újra énekelhető, Anglia 50 éve vár az újabb sikerre.
Volt már párszor, hogy majd most, de most úgy tűnik, hogy most akkor tényleg. Legalábbis ha most nem lesz valami Roy Hodgson csapatától, akkor soha. Az öregek kivonultak, nincs már Lampard és Terry sem, az előző érából egy ember maradt, Wayne Rooney. És ő sincs a húzóemberek között, legalábbis tepernie kellett az elmúlt hetekben, hogy a kezdőbe verekedje magát. Valószínűleg sikerült, de majd csak az első meccsükön derül ki.
Hodgson eddig tökéletesen oldotta meg a vérfrissítést, tízből tíz Eb-selejtezőt nyert a csapattal. Átalakított minden csapatrészt, tegyük hozzá, különösebben nehéz dolga nem volt, az új generáció egész tehetséges gyerekeket nevelt ki. Egy köszönőlevelet már így is küldhet a Tottenhamhez, az Evertonhoz, a Liverpoolhoz, de még a ManUnitedtől elzavart Louis Van Gaal is kaphat egyet. Na és Claudio Ranieri a Leicesternél.
Ezek a klubok adtak ugyanis lehetőséget azoknak a fiataloknak, akiket Hodgson szinte kénytelen volt behívni a válogatottba, mert olyan jól húzták a csapataikat. A kapus maradt Joe Hart, előtte viszont válogatni lehet a védőnégyes kombinálásához. A legerősebb talán a Smalling, Cahill, Stones, Rose négyes lenne, de az edző egyelőre a Walker-Smalling-Cahill-Rose négyesben hisz a nagyobb rutin miatt.
A középpályára Hodgson kapott egy igaz 10-est, egy olyan pengét, aki Paul Gascoigne óta nem volt az angoloknál: a tottenhames Dele Allit. Mellé kerülhet Eric Dier, a klubtársa, vagy az evertonos Ross Barkley, vagy akár Jordan Henderson. Odaférhet a sokadik hosszú sérüléséből épp felgyógyult Jack Wilshere is, bár ő inkább Alli helyett.
Baljukra mehet Sterling, ez nem is nagyon lehet kérdés, mint ahogy az sem, hogy a jobbon a futógép Milner játszik majd. A két csatárt kiválasztani, na az lesz a nehéz feladat, elképzelhető, hogy annyira nehéz lesz, hogy inkább a klasszikus 4-4-2-t bontja meg Hodgson. És kreál egy Angliában nem igazán preferált 4-3-3-at: a hátsó négyet megbeszéltük, Milner-Dele Alli-Dier előttük, aztán meg egy csatártrió.
Előre ugyanis ott van Rooney, a Premier League-gólkirály Kane, a góllövőlistán második Vardy - ők hárman adhatják az alapot. A padról viszont nagyon erős konkurenciát kapnak, a poolos Sturridge-t és az első válogatottságakor, május 27-én két perc után gólt szerző Marcus Rashfordot. Úgy volt, hogy a 18 éves unitedest el sem hozza Hodgson, de szerencsére időben kapcsolt, így bármi lesz is, emiatt nem szedheti szét a sajtó. Ne lepődjünk meg, ha a tinédzser hamarabb pályán lesz, mint gondolnánk.
Lehetőségei tehát vannak a kapitánynak, vígan variálhat a középpályával, a csatárokkal, az alapfelállással is. Abban is mázlija van Hodgsonnak, hogy ezek a fiatalok még klubszinten sem nyertek semmit. A keretben csak hat ember nyert már bajnokságot, Hart, Smalling, Rooney, Cahill, Milner és a leicesteres Vardy. Vagyis a többség elég éhes is, ráadásul a két unitedes már három éve nem emelgethetett bajnoki serleget.
Anglia keretének átlagéletkora a legalacsonyabb az Eb-n, a rutinhiányt tehetséggel pótolnák.
68 évesen az Eb egyik legtapasztaltabb edzője, aki dolgozott Svédországban, Dániában, Finnországban, de leginkább Olaszországból, az Internél és az Udinesénél, illetve hazájában, a Blackburnnél, a Fulhamnél és a Liverpoolnál eltöltött időszakáról ismerhetjük. Címeket csak Skandináviában nyert, veszített UEFA-kupa döntőt az Interrel és a Fulhammel - Gerával a csapatban -, legnagyobb topligás sikere a 2009-es PL-bentmaradása a kis londoni klubbal. Négy éve őt választották kapitánynak, hogy véget vessenek a külföldi edzők sikertelenségének, az eredmény totális bukás lett, a brazíliai vb-n a csoportból sem jutottak tovább, győzelem nélkül estek ki. Csak azért is megtartották, és szerencséjére a kiöregedő sztárok miatt a nulláról kellett kezdenie az építkezést. Ennek az eredménye ez a jó kis csapat, de kérdés, hogy képes-e nyerni végre a kapitány.
Angliában minden véglet benne van, de az a művészet, hogy már a csoportmeccsek után hazamennek, most nem sikerülhet nekik. Még a harmadik is továbbjut négy csoportból, ha nem is jön ki nekik a lépés, azt valahogy hozzák. Csak megérzés, de azt sejtjük, ezúttal várható tőlük valami. 1996-ban az elődöntőig mentek az Eb-n (harmadikok lettek hivatalosan), ha ezt megismételnék, a haza elégedett lenne. A győzelemhez talán még kellene egy kis rutin, de ki tudja, ha végre szerencséjük lenne, akármi is összejöhet.
(mind barátságos, idei mérkőzés)