A befektetett energia, pénz és általános figyelem ellenére nagyon kevés néző jár magyar bajnoki futballmeccsekre. Ezen próbálnak újabb eszközökkel változtatni.

Néhány év alatt jutottunk el idáig. A parlament 2014-ben módosította a sporttörvényt, miután többször is pokoli és gyomorforgató események történtek a magyar futballpályákon. A törvénymódosítás lehetővé tette a legszigorúbb biztonsági előírások bevezetését, ami viszont számos nem várt és sajnálatos esethez vezetett.

Többek között bevezették a szurkolói kártyákat, minden klub saját klubkártyát bocsátott ki, amelyet a mérkőzésre igyekvő nézők egy viszonylag időigényes procedúra után kaphattak kézhez, ha egyáltalán. 

Ennek a szigornak volt szélsőséges oldalhajtása a Ferencvárosnál bevezetett vénaszkenneres azonosítás. Az általános szigor egyrészt visszarettentette az addig a nézőtéren és a stadionban balhézókat, eltűntek a pályára rohanó, verekedő huligánok, másrészt nézőszámcsökkenést eredményezett, volt, ahol bojkottba kezdtek egyes szurkolói csoportok.

Alig másfél év után az MLSZ elnöke, Csányi Sándor elismerte, hiba volt általános szigorítás, ezután a klubokra bízták, milyen rendszer szerint engedik be a nézőket a meccseikre, azonban minden hiába, maradt a rendkívül alacsony nézőszám.

Az elmúlt hónapokban az MLSZ netes közvélemény-kutatást végzett, hogy mivel tudná visszacsábítani a nézőket, számtalan ötlet merült fel, pénteken pedig Csányi Sándor a Digi Sporton ismerte el, hogy „nézőszámok terén viszonylag sikertelenek voltunk, ezért törvényjavaslatot kezdeményeztünk arra vonatkozóan, hogy a személyre szóló azonosítás ne legyen a kötelező a kluboknak. Próbálunk megfelelő marketingeszközöket is alkalmazni a nézők visszacsalogatása érdekében.”

Ennek részleteiről kérdeztük az MLSZ-t, ha válaszolnak, megírjuk.