Mozgalmas szezonja van a Bundesligában szereplő futballklubnak, a Herthának. Dárdai Pál korábbi csapatától nemrég távozott a novemberben kinevezett Jürgen Klinsmann, akinek a megítélése eleve felemás a német futballban. Hiába fogalmaztak meg nagy célokat és költöttek el sok pénzt a berlini klubnál, egyelőre a kiesés elkerülése a legfőbb cél.
Tíz nappal a téli átigazolási szezon zárása után Jürgen Klinsmann látszólag teljesen váratlanul lemondott a Hertha Berlin vezetőedzői posztjáról. A szezon közben, tíz héttel korábban kinevezett Klinsmann azzal indokolta döntését, hogy a Hertha vezetősége nem támogatta kellőképpen az elképzeléseit.
Vezetőedzőként szükségem van a döntéshozók bizalmára. Különösen a bennmaradásért vívott harcban a csapatszellem, a csapategység és a koncentráció a legfontosabb alapelemek. Ha ezek nem garantáltak, nem tudok felnőni a képességeim szintjére, és nem tudom teljesíteni kötelezettségeimet
– írta búcsúlevelében Klinsmann, olyan lavinát indítva el a klubnál, ami őt is maga alá temette, mivel nemcsak az edzői munkája ért véget, hanem pár nappal később még a felügyelőbizottságból is távozni kényszerült. Ez csak egy újabb fejezet volt Dárdai Pál egykori klubjának kaotikus szezonjában. De hogyan jutott idáig Klinsmann?
Stuttgart Botnang nevű külvárosi kerületében, az Eltinger Strasse 42. szám alatt a mai napig működik a Bäckerei Klinsmann, a 2005-ben elhunyt pék, Siegfried Klinsmann üzlete. Siegfried fia, Jürgen Klinsmann nem a családi vállalkozást vitte tovább, hanem korosztálya egyik legjobb német labdarúgója lett, a VfB Stuttgartban, az Interben, az As Monacóban, a Tottenhamben és a Bayern Münchenben is sorra lőtte a gólokat, és 1990-ben világbajnokságot, 1996-ban pedig Európa-bajnokságot is nyert.
A német sportújságíró, Raphael Honigstein 2015-ben megjelent, Das Reboot című könyvében az ezredfordulón válságba került német futball megújulásának folyamatát dolgozta fel. Ennek a történetnek az egyik kulcsszereplője Jürgen Klinsmann, aki annak ellenére, hogy a kilencvenes évek első számú német támadója volt,
egy kicsit mindig is kívülállónak számított a német futballban.
Távolságtartóbb volt a bulvármédiával, szókimondó, kritikus stílusát pedig sokan túlzott egoizmusként értelmezték. Amikor 1998-ban visszavonult, senkit sem lepett meg azzal, hogy Kaliforniában telepedett le, ahol valódi kultúrsokk érte. Óriási hatással volt rá az amerikai sportszemléletmód és a különféle tudományos módszerek alkalmazása a sportligákban.
A 2004-es Európa-bajnoki kudarc után és két évvel a hazai rendezésű világbajnokság előtt szinte pánikhelyzet uralkodott a Német Labdarúgó-szövetség frankfurti székházában, mert úgy látták, hogy a világ futballja elrobogott mellettük.
Klinsmann ebben a helyzetben, edzői tapasztalat nélkül vette át a válogatott irányítását, ahol aztán mindent felforgatott maga körül. A teljes szakmai stábot lecserélte, új edzésmódszereket vezetett be, és még sportpszichológus segítségét is igénybe vette.
„Újdonság volt, így senki nem tudta, mi is ez. Tudtuk, hogy nem árthat. Csak az árthat, ha nem csináljuk”
– mondta Klinsmann a pszichológus alkalmazásáról, ami egyben az edzői filozófiáját is jól tükrözte. Az állandó kritikák ellenére a német válogatott a vb meglepetéscsapata lett, látványos játékkal bronzérmet nyertek, amivel az egész országot maguk mögé állították. Népszerű teória, hogy a német egység a berlini fal leomlása óta sosem volt olyan erős, mint a 2006-os világbajnokság ideje alatt. Ennek ellenére Klinsmann nem vállalta tovább a válogatott vezetését, és a stafétát segítőjének, Joachim Löwnek adta át.
Amikor a Bayern München vezetői a 2008 nyarán a távozó sikeredző, Ottmar Hitzfeld utódját keresték, merész döntésre szánták el magukat. A rendkívül népszerű, viszont semmilyen klubedzői tapasztalattal nem rendelkező Jürgen Klinsmannt nevezték ki a csapat új edzőjének, aki Münchenbe is magával vitte a válogatottnál már sikerrel bevezetett újdonságait, sőt, talán még többet is.
A keleti kultúrák iránt is nyitott Klinsmann az edzőközpontját kisebb-nagyobb Buddha-szobrokkal halmozta el, de az ezektől várt harmónia és nyugalom egyáltalán nem jellemezte a Bayernnél töltött időszakát.
Löw nélkül hamar nyilvánvalóvá váltak Klinsmann edzői korlátai, hogy ő inkább egy jó motivátor, mintsem egy taktikai géniusz.
A címvédő Bayern egyszer sem vezette a Bundesligát, sorra szenvedték el a kínosabbnál kínosabb vereségeket (egy héten belül 1-5 a Wolfsburg, és 0-4 a Barcelona ellen). Az utolsó csepp a pohárban egy Schalke elleni vereség volt április végén, ami után meg is köszönték neki a tíz hónapon át végzett munkáját.
A mindig szókimondó klubelnök, Uli Hoeness akkor sem fogta magát vissza, amikor a kirúgott Klinsmann először szólalt meg a nyilvánosság előtt. A Stern TV műsorvezetője, Günther Jauchs meglehetősen baráti hangvételű interjút készített vele, amiben Klinsmann az úttörő szerepét még az Egyesült Államok pár hónappal korábban beiktatott új elnökéhez is hasonlította.
„Ha Klinsmann a német futball Barack Obamája, akkor én Teréz anya vagyok”
– csapta le Hoeness a magas labdát. Philipp Lahm az önéletrajzi könyvében később azt írta erről az időszakról, hogy szinte csak erőnléti edzéseik voltak, a taktikai elemek gyakorlására teljesen mellékes volt. Emiatt Lahm a csapat többi tagjával együtt találta ki, hogy miként fognak majd játszani az előttük álló meccsen, mert a kispadról sok segítségre nem számíthattak ebben.
Tíz évvel később (és az amerikai válogatottnál töltött öt év után) Klinsmann újra visszatért egy Bundesliga-csapat padjára, amikor november végén elvállalta a Hertha Berlin vezetését, miután a múlt nyáron már tagja lett klub felügyelőbizottságának is.
Klinsmann kinevezése és a lemondása között most mindössze tíz hét telt el.
Ez idő alatt tíz meccsen ült a kispadon, három győzelem, három döntetlen és négy vereség volt a mérlege, valamint elköltöttek 76 millió eurót a téli átigazolási időszakban.
A német főváros, Berlin sokszor töltött be marginális szerepet a német labdarúgás történetében. A város számtalan (nyugati) csapata közül csak a Hertha Berlin tudott bajnoki címeket nyerni, még 1930-ban és 1931-ben. A Tennis Borussia Berlin 1977-es kiesése óta a Hertha maradt (időnként) az egyedüli berlini csapat a Bundesligában.
Egészen mostanáig, ugyanis a volt kelet-berlini kicsapat, az Union Berlin a tavalyi osztályozón kiharcolta a feljutást az élvonalba, ahol a 2019/20-as szezon egyik legkellemesebb meglepetését okozzák. A szezon előtt mindössze 7,4 millió euróból megerősített Union 22 forduló után a 12. helyen áll, ugyanannyi pontot gyűjtött, mint a Hertha – mégis mekkora a különbség a két csapat között. Az Union az ősszel két bajnokaspiráns csapatot, a Borussia Dortmundot és a Mönchengladbachot is legyőzte hazai pályáján, és ami az Union-szurkolók számára talán a legfontosabb, hogy a berlini rangadón a Herthát is megverték egy utolsó perces tizenegyesgóllal.
Jelenleg nem is lehetne nagyobb a kontraszt Berlin keleti és nyugati fele között.
Amíg az Unionnál úgy tűnik, a lehetőségeikhez képest minden a legnagyobb rendben, addig a Herthánál mindennek az ellenkezője igaz. Dárdai Pál tavaly nyári távozása után alaposan a feje tetejére álltak a dolgok, az új, dúsgazdag befektető, Lars Windhorst eurómillióinak köszönhetően már nincs anyagi akadálya a Hertha jelentős megerősítésének, azonban a pénz még nem minden.
Windhorst nem tagadja, hogy nem különösebben ért a futballhoz, ezért a szakmai kérdésekben főként a Klinsmann tanácsaira hallgatott, akit a klub felügyelőbizottságába is beültetett, miután a Hertha 49,9 százalékos tulajdonosa lett. A biztos anyagi háttér tudatában a klubigazgató, Michael Preetz sokkal bátrabban is kezdett költekezni.
Mikor a gyenge eredmények és látványos támadójáték hiánya miatt menesztették Ante Covic vezetőedzőt, kézenfekvő megoldás volt Klinsmann edzői kinevezése, akinek a neve azért még mindig elég jól csengett Németországban. A vezetése alatt eleinte stabilizálódott a csapat védekezése, ami ugyanakkor azzal járt együtt, hogy még kevesebb veszélyt jelentettek az ellenfelek kapujára. A bajnokság 18 csapata közül pillanatnyilag a Hertha az, amelyiknek a legkevesebb (átlagosan 3,6) kapura lövése volt a szezonban meccsenként.
Egyelőre hiába Windhorst nagyszabású víziója arról, hogy Berlint előbb a német, majd az európai futballtérképre is felhelyezi, Michael Preetz látványos focit ígérő nyilatkozatai és Julian Draxler vagy Mario Götze leigazolásának belengetése, a jelenben újra a szürke hétköznapok időszakát élik a Hertha-szurkolók. Ez a nézőszámokon is jól látszik, Klinsmann utolsó meccsén, a Mainz elleni 3-1-es vereség alkalmával már csak 35 ezren voltak kíváncsiak a csapatra az Olimpiai Stadionban.
Ami ezután következett, az maga volt a PR-katasztrófa: az egyik hétfőn Klinsmann még arról beszélt, hogy a vereség dacára is is jó úton haladnak, másnap már bejelentette a lemondását. „Sajnos a lemondásának a körülményei annyira elfogadhatatlanok, hogy nem látjuk esélyét a közös munkának. Klinsmann sokat veszített a szavahihetőségéből” – mondta a rögtönzött sajtótájékoztatón a befektető, majd ezután Klinsmann felügyelőbizottsági helyét is elvette.
A Spiegel információi szerint a januári, floridai edzőtáborban Klinsmann azt kérte Michael Preetztől, hogy a szezon végéig szóló szerződését még legalább két-három évvel hosszabbítsák meg. Ezt a vezetőség, Werner Gegenbauer elnök és Michael Preetz igazgató elutasították, mert március előtt nem akartak dönteni a jövőjéről.
Eleve fura helyzet állt elő azzal, hogy Klinsmann a vezetőedzői kinevezése után is megtartotta felügyelőbizottsági tagságát, egyszerre lett Preetz egyik felettese, és edzőként a beosztottja is. A kialakult helyzet magában hordozta a konfliktust, amit csak tovább feszített, hogy Klinsmann még több döntési jogkört szeretett volna magának, például nagyobb beleszólást az igazolásokba. A Kicker információi szerint a télen elkötött 76 millió euró ellenére még Mesut Özilt és Lukas Podolskit is szerette volna leigazolni, akiket végül nem kapott meg.
A novemberi bemutatkozásakor Klinsmann még Európa legizgalmasabb futballprojektjének nevezte a Herthát, egyelőre viszont úgy tűnik, inkább Európa legizgalmasabb kiesőjelölt csapata lettek.
A Hertha harmadik edzője a szezonban az az Alexander Nouri lett, akit még Klinsmann hívott Berlinbe másodedzőnek. Visszatért az első csapathoz Petry Zsolt kapusedző is, akinek Klinsmann miatt kellett távoznia az utánpótláshoz. Bár Dárdai Pál visszahívása kézenfekvő megoldásnak tűnhetne, erre kevés esély van, ugyanis a német lapok szerint neki sem felhőtlen a viszonya Michael Preetzcel.
Nouri első meccsén, ha nem is könnyen, de egy öngólnak köszönhetően 2-1-re nyertek az utolsó Paderborn ellen, amivel egy apró, de fontos lépést tettek a bennmaradás felé. Kilenc pontra távolodtak el az osztályozót érő 16. helytől. Kérdés, hogyan sikerül majd befejezni az amúgy is kaotikus idényt.
(Borítókép: Oliver Lang/AFP)