A húsvéti ünnepek miatt már pénteken megkezdődik az olasz élvonalbeli labdarúgó-bajnokság (Serie A) 33. fordulója, amely elindítja az őrülten szorosan alakuló évad hajráját. Hogy melyik csapat lesz a befutó? Talán az, amelyik legkevésbé akarja megnehezíteni a saját dolgát a továbbiakban.
Alig egy hónap van hátra a Serie A 2021–2022-es idényéből és az első Milan, valamint a harmadik Napoli között alig két pont, na meg az Inter áll. A vesztett pontokat tekintve a címvédő fekete-kékek ráadásul jobban is állnak városi riválisuknál, hiszen ha az elmaradt meccsüket megnyerik, akkor egy ponttal megelőzhetik a piros-feketéket (és akkor a sorsolásról nem is beszéltünk).
Aztán ott van még a Juventus, amely már csak hat pontra van az első helytől, így azért még a rekordbajnokkal is számolni kell – a fővárosiak 11, illetve 13 pontos lemaradása már túl masszívnak látszik az aranyéremért folytatott harcban.
De akar egyáltalán tényleg nyerni valaki?
A 18-szoros bajnok piros-feketék Olaszország legsikeresebb csapatának számítanak a nemzetközi porondon, nagyban köszönhetően az eddigi hét BEK/BL-győzelemnek, aminél többet csak a Real Madrid gyűjtött a történelem során.
Igen ám, de a 2000-es évek elején mutatott remeklés lassan halványulni látszott, és bár 2011-ben egy arany még összejött, egy évre rá már csak ezüstérmes lett a gárda, 2013-ban meg kellett elégednie a bronzzal, hogy azóta BL-indulást érő helyen is csak egyszer végezzenek – épp tavaly.
A 2020–2021-es idényben már látszott némi felemelkedés, bár az is egyértelmű volt, hogy ez a keret a többfrontos harcra még alkalmatlan, és végül a második helynek is örülni kellett a csapatnál.
Ehhez képest ingyen távozott Gianluigi Donnarumma (PSG) és Hakan Calhanoglu (Inter) is, bár előbbi helyén a Lille-től érkező Mike Maignan remekül bevált, valamint jött a rutinos világbajnok csatár, Olivier Giroud, de hát ezektől a lépésektől még aligha lehettek elégedettek a szurkolók.
Az idényt viszont kifejezetten jól indította a csapat, az első 11 fordulóból csak a Juventus elleni idegenbeli meccset (1–1) nem tudta megnyerni – más kérdés, hogy ezzel együtt sem volt ekkor még első! Novemberre megakadt kissé a szekér, az Inter elleni iksz még magyarázható, a Fiorentina és a Sassuolo ellen elszenvedett vereség viszont már kevésbé, ezekkel pedig hármas nyeretlenségi széria lépett fel, más kérdés, hogy a riválisok botladozásai miatt két győzelemmel december elejére így is éllovas lett az együttes.
Ezt alaposan sikerült megünnepelni a jelek szerint, ugyanis az Udinese elleni ikszet a Napoli elleni hazai zakó követte, és bár ezeket három győzelemmel feledtették, január végére a Spezia elleni zakó, valamint a Juve elleni újabb iksz már csak a 3. helyet jelentette.
Itt jött egy meglepő fordulat, ugyanis „idegenben” legyőzték az Intert, a Sampdoria legyűrése pedig már ismét első helyet eredményezett – hogy aztán két iksz jöjjön. Amikor már megint kicsúszni látszottak a dolgok a piros-fekete karok közül, akkor jött a Napoli idegenbeli legyőzése, ami egy hármas 1–0-s szériát hozott, de még mielőtt nagyon meglóghattak volna Zlatan Ibrahimovicék a tabellán, jött a gólaszály, a Bologna és a Torino ellen is 0–0 lett, így csak két pont az előny az eggyel kevesebbet játszó városi rivális előtt.
Az mindenképpen biztató, hogy a BL-t már a csoportkörben eldobó gárda öt meccs óta gólt sem kapott, az kevésbé, hogy összesen hármat szerzett ezen időszak alatt.
Ami a hátralévő menetrendet illeti, rögvest jön az idényben 26 meccses nyeretlenségi szériát összehozó Genoa, de mielőtt nagyon lelkesedhetnének a piros-feketék, hozzá kell tenni, hogy a 16 döntetlen kiemelkedően a liga legmagasabb mutatója, a Milan pedig előszeretettel szenved az ilyen gárdákkal szemben… A Lazio idegenben már kifejezetten nehéz feladat, bár az előző öt meccséből négyet is megnyerő fővárosiak a Roma elleni derbin, illetve a széria előtt a Napoli elleni rangadón is kikaptak, így a „sasok” számára a fontos meccseken ritkábban jönnek a pontok mostanában.
A forma nem rossz ellenük, előbbi ellen sorozatban három, utóbbi ellen egymás után kétszer nyertek a milánóiak, a Fiorentina ellen pedig revansra készülhetnek – a 4–3-as vereség során három kanadai pontot termelő Dusan Vlahovics nélkül erre azért lehet esély. A Verona ősszel kis híján megtréfálta a 0–2-ről végül fordító Milant, az Atalanta ugyanúgy 3–2-re kapott ki, csak itt a 86. percben még három volt a felek között, és valójában egy pillanatig sem volt esélye a fekete-kék gárdának. A bergamóiak ráadásul kifejezetten pocsékul szerepelnek az utóbbi időben a bajnokságban, minden bizonnyal lemondhatnak az újabb BL-indulásról. Zárásként egy mumus, a Sassuolo a legutóbbi két milánói meccsét megnyerte, és korábban is sokszor tört már borsot a rivális orra alá.
Ha csak a tabellát nézzük, toprangadót nem játszik a gárda, de a 6–10. helyen lévő összes csapat ellen igen, csak a Genoa húzza le az átlaghelyezést – ami egy kis spoiler: magasan a legkedvezőtlenebb sorsolást adja ki a bajnokesélyesek közül!
A hátralévő meccsek: Genoa (19., otthon), Lazio (6., idegenben), Fiorentina (7., o), Verona (10., i), Atalanta (8., o), Sassuolo (9., i)
A riválisok átlagos helyezése: 9,83
A fekete-kékek tavaly megszakították a Juventus kilences bajnoki szériáját, és 11 év után ismét felülhettek a trónra. Számukra sem indult túl fényesen az idény, hiszen érkezett ugyan Calhanoglu mellett Edin Dzeko vagy éppen Denzel Dumfries is, viszont Asraf Hakimi és Romelu Lukaku mellett Antonio Conte vezetőedzőt is elveszítették.
A bajnokságban a kezdeti botladozások (5 győzelem mellé három döntetlen és egy zakó is becsúszott) után október végétől kezdve belelendült az együttes, 11 meccsből tízet megnyert – közte nyolcat zsinórban –, és csak a Milan elleni iksz rontotta az összképet, ezzel pedig december közepére élre állt a csapat.
Február elején aztán itt is jött a hullámvölgy, a Milantól elszenvedett vereséggel négyes nyeretlenségi széria jött – a nápolyi 1–1 még kevésbé problémás, mint a Sassuolo elleni hazai zakó vagy a Genoa elleni döntetlen –, ráadásul közben egy meccs el is maradt, így pedig hirtelen már a harmadik volt a BL-ben a Liverpoollal szemben elvérző gárda.
Egy kiütéses sikerre két újabb döntetlen jött, de amikor már kezdtük volna leírni az Intert, érkezett a Juventus otthonában aratott (szerencsét sem nélkülöző) siker, majd a Verona elleni győzelem, a Milan botlásaival pedig saját kezében a címvédő sorsa.
A csapat mellett szól, hogy egy meccs mínusszal is a liga legtöbb gólját szerezte (65) a Laziót (64) megelőzve, és hogy emellett a legkevesebbet is engedte (24), itt a Napoli (26) áll picit rosszabbul. Aligha sokkoló ezek után, hogy az Interé a bajnokság legjobb gólkülönbsége is, a forma pedig címvédést ígér.
További rendkívül jó hír a csapat drukkerei számára, hogy van egy Roma elleni hazai rangadó, és ennyi. Ezt leszámítva csak a 12–17. hely közötti csapatokkal vívnak meg, és bár ebből négyet is idegenben, azért mindegyik mérkőzés a kötelező győzelem kategóriája. Persze, eddig sem volt hiány meglepő botlásokból…
A hátralévő meccsek: Spezia (15., i), Roma (5., o), Bologna (12., i), Udinese (13., i), Empoli (14., o), Cagliari (17., i), Sampdoria (16., o)
A riválisok átlagos helyezése: 13,1
Volt egy elég hosszú időszak, amikor leginkább az volt a kérdés, hogy a dobogó melyik fokán végez a Napoli, hiszen kilenc évből hétszer is az első háromban zárt, de először a Milant, aztán a Juventust egyszer sem tudta átlépni, négy ezüst és három bronz jött össze. Ezt az időszakot egy visszaesés követte, 2020-ban csak a hetedik lett a gárda, tavaly már az ötödik, most pedig minden bizonnyal visszatér a BL-indulók közé, mivel kilenc pont az előnye az ötödik Romával szemben, persze, egyelőre nem biztos, hogy ez a végső cél…
Ahogy indult a szezon, az mindenesetre parádés volt, hiszen az első nyolc meccset (közte a Juventus ellenit) egyaránt megnyerte, és 11 kör után ugyanúgy csak egy (Roma elleni) iksz rontotta el A HIBÁTLAN MUTATÓT, mint a Milannál, a jobb gólkülönbség miatt viszont így is élen álltak a nápolyiak.
A folytatás is hasonló volt, egy döntetlen, majd egy Inter elleni zakó, de ennél sokkal nagyobb baj volt, hogy a Lazio 4–0-s kiütése után a következő hat meccsből egyet nyert csak meg a csapat.
Naná, hogy a Milan otthonában, miközben előtte az Atalanta és az Empoli, utána a Spezia is három ponttal távozott a Diego Armando Maradona Stadionból. A Juventus vendégeként jegyzett 1–1 egy jobb szériát indított be, négy sikerrel, az Inter elleni iksszel, majd a Lazio legyőzésével, hogy a nyolcas veretlenségi széria otthon érjen véget – kell-e mondani, hogy a Milan ellen.
Ezzel oda is lett a hirtelen jött elsőség, de három újabb sikerrel versenyben maradt a gárda, majd jött az újabb hazai vereség (ez már az ötödik volt!), ami miatt lépéshátrányba kerültek az El-ből a feltámadó Barcelonával szemben kieső Lorenzo Insignéék.
A hátralévő menetrend kicsit az Interéhez hasonlít, hiszen itt is van egy Roma elleni hazai rangadó, ezt leszámítva viszont inkább közép- vagy gyenge csapatok ellen lép pályára az együttes. Nagy hátrány viszont, hogy míg a címvédőnek hét, a Napolinak csak hat meccse van azonos pontszám mellett.
A hátralévő meccsek: Roma (5., o), Empoli (14., i), Sassuolo (9., o), Torino (11., i), Genoa (19., o), Spezia (15., i)
A riválisok átlagos helyezése: 12,2
Az olasz rekordbajnokot tavaly lökték le a trónról, sőt, egy pont híján a BL-indulást is elbukta, itt végül a Napoli bánkódhatott. Az új idény még rosszabbul indult, hiszen négy forduló után nyeretlenül, csupán két ponttal állt az együttes (ebből az egyiket mondjuk legalább a Milan ellen szerezte), ráadásul közben Cristiano Ronaldo is távozott a Manchester Unitedhez.
Szeptember vége felé közeledve kezdtek kicsit rendeződni a dolgok, a 18. helyről négy győzelemmel egészen a hetedikig kapaszkodtak, de az Inter, Sassuolo, Verona trióval szemben begyűjtött egy pont miatt már csak a kilencedik volt a rekordbajnok. „Természetesen” a döntetlent az Inter otthonában érte el amúgy a csapat, hogy aztán jöjjenek a meglepő zakók.
No, november elejére azért már tényleg javulni látszott a helyzet, volt egy Atalantától elszenvedett vereség, de ezt leszámítva április elejéig egyszer sem kapott ki, a közte lévő 16 meccses veretlenségi széria pedig a liga idénybeli legjobb mutatója.
Akkor azonban hiába játszotta le a pályáról ellenfelét, az egyetlen kaput eltaláló lövéséből, egy Calhanoglu-büntetővel az Inter nyert Torinában, ezzel a „zebrák” elszalasztották nagy esélyüket a visszakapaszkodásra.
A legnagyobb gond éppen ezzel van a Juventusnál, a BL-ből is azért pottyant ki a gárda, mert a kismillió helyzetét rendre elpuskázta, miközben az ellenfél (főleg büntetőből) az összes lehetőségéből betalált.
Ezen igazából még az óriási pénzért megkaparintott Dusan Vlahovics sem tudott segíteni, bár a Juve színeiben 13 tétmeccsen jegyzett hat gól és két gólpassz azért kezdésnek nem rossz.
A 49 szerzett gól csupán a 10. helyre lenne elég a Serie A-ban, az engedett 28 azért rendben van, ezzel dobogós lenne az együttes, ha ez rangsorolna.
A hátralévő menetrendben a zárás a legnehezebb, hiszen a Lazio és a Fiorentina lesz az utolsó két ellenfél, ráadásul utóbbi idegenben, Vlahovics visszatérhet korábbi sikerei színhelyére. A többi találkozóból csak egy csapat van az első 11-ben, a Sassuolo idegenben azért nem a legegyszerűbb ellenfél.
A hátralévő meccsek: Bologna (12., o), Sassuolo (9., i), Venezia (18., o), Genoa (19., i), Lazio (6., o), Fiorentina (7., i)
A riválisok átlagos helyezése: 11,8
Ami a többieket illeti, a legközelebb még a Roma áll, de itt legalább 11 pontot kéne ledolgozni, amivel már nem érdemes számolni – ráadásul itt a végjáték sem semmi, hiszen a következő két körben a Napoli és az Inter otthonába utaznak a „farkasok”, de lesz még egy firenzei összecsapás is.
A bajnokság végjátékával kapcsolatban megkérdeztük Koman Vladimirt, aki 2005 és 2012 között a Sampdoria futballistája volt, ezen időszak alatt pedig kölcsönben az Avellinót és a Barit is erősítette.
A jelenleg az indiai Chennaiyin FC-ben szereplő irányító úgy véli, hogy az első két helyen álló gárdák egyike lesz a befutó.
Szerintem milánói bajnok lesz ebben az évben is. Mindkét csapat hosszú újjáépítés után végre a scudettóért harcol, személy szerint azt szeretném, ha a Milan érne a csúcsra
– mondta Koman Vladimir az Indexnek.
Az olasz élvonalban 46 alkalommal pályára lépő játékos továbbra is szívesen követi a Serie A küzdelmeit, és reméli, hogy az európai kupákban is újra tényezővé válnak ezek a klubok.
Nagy generációváltáson van túl a liga. Költségvetésben nem tudja felvenni a versenyt egy Premier League-gel, de én még mindig szívesebben nézek meg egy Serie A-meccset a televízióban, ha választani kell. Szívesen látnám újra a nemzetközi porond végjátékában az olasz csapatokat
– tette hozzá a 33 éves középpályás.
A 2009-ben U20-as világbajnoki bronzérmet nyerő magyar együttes akkori sztárja kitért az Európa-bajnokként a világbajnokságról ismét lemaradó olasz válogatottra is, ahol ő személy szerint nem változtatna a stábon a kudarc ellenére sem.
Óriási meglepetés és csalódás ez az olaszok számára, hiszen az előző világbajnokságra sem sikerült kijutniuk. A rengeteg munka és kidolgozott helyzet ellenére nagyon kevés gólt sikerült csak szerezniük, ez pedig megbosszulta magát. Vélemény szerint az edzői stáb nagyon rutinos és profi a válogatottnál, nekik kellene folytatniuk a munkát, ugyanakkor a csalódás miatt elképzelhető, hogy újra reform lesz a nemzeti együttesnél
– zárta gondolatait a magyar válogatottban 36 meccsen hétszer eredményes futballista.
SERIE A
33. FORDULÓ
19.00: Spezia–Inter
21.00: Milan–Genoa
SZOMBAT
12.30: Cagliari–Sassuolo
14.30: Sampdoria–Salernitana
14.30: Udinese–Empoli
16.30: Fiorentina–Venezia
18.30: Juventus–Bologna
20.45: Lazio–Torino
HÉTFŐ
19.00: Napoli–Roma
21.00: Atalanta–Verona
Az élmezőny állása: 1. Milan 68 pont (56–29), 2. Inter 66 (65–24, 31 meccs), 3. Napoli 66 (58–26), 4. Juventus 62 (49–28), 5. Roma 57 (53–36), 6. Lazio 55 (64–47), 7. Fiorentina 53 (52–40), 8. Atalanta 51 (53–36)
(Borítókép: Egyelőre a Milan vezeti a tabellát, de a piros-feketék hátralévő sorsolása a legnehezebb – Carlo Hermann/KONTROLAB/LightRocket via Getty Images)