Megúszta a Vidi. A Mol Fehérvár labdarúgócsapata elkerülte a totális szégyent, tehát az élvonalbeli kiesést, miután a honi első osztály utolsó fordulójában bebiztosította bennmaradását. A fehérváriaknak nagyon sokáig rezgett a léc, több fordulón keresztül kieső pozícióban álltak, így adja magát a kérdés, hogyan jutott el a csapat az európai kupaporond kapujából a kiesés széléig mindössze pár hónap alatt. Hogyan küzdhet a kiesés ellen az egyik legértékesebb kerettel és legtöbb pénzből gazdálkodó együttes? És akkor mégis miért keresnek a fehérvári labdarúgók átlagban havi ötmillió forintot? A Mol Fehérvár történelmi mélyrepülésének miértjének próbáltunk utánajárni, amely majdnem kiesésbe torkollott.
Erősen nyögvenyelős bajnoki szezont zártak le szombaton a fehérvári labdarúgók az angyalföldi gól nélküli döntetlennel. Ami számukra csupán azzal együtt ért bennmaradást, hogy vetélytársuk, a Bp. Honvéd kikapott Felcsúton. Az OTP Bank Liga utolsó fordulójához érve hiába volt egypontos a Fehérvár előnye, sorsát ezúttal sem tudta kézbe venni, az az utolsó pillanatig másokon múlt. Az erőviszonyok persze ezt ígérték, de azért futballban kiváltképp rizikós arra apellálni. Az utolsó pillanatokig nyitva hagyott történet azonban jól jellemzi a székesfehérvári együttes vesszőfutását.
Székesfehérvár kormánypárti polgármestere, Cser-Palkovics András már hetekkel ezelőtt megkongatta a vészharangot. A politikus mindig brutális őszinteséggel nyilatkozott a klubról, amelyről elmondta: nem politikusként, hanem szurkolóként nyilvánít véleményt, mivel a város nem tulajdonosa a klubnak, és pénzügyi támogatást sem nyújt számára, de le kell szögeznie, hogy a helyzet katasztrofális és szégyenletes. Cser-Palkovics már márciusban – mikor a csapat Pakson szenvedett vereséget, és zuhant kieső pozícióba – figyelmeztetett, hogy azonnali változtatásokra van szükség a klubnál.
Kiemelte, a kialakult helyzetért nem az akkori vezetőedző, Huszti Szabolcs a felelős, hanem Garancsi István tulajdonos, akinek el kell beszélgetnie csapatával, és érzékeltetni a játékosokkal a felelősségüket, és hogy ez már becsületbeli ügy.
A városvezető szavai nem találtak megértő fülekre, a csapat folytatta totális mélyrepülését. Egyre kilátástalanabb volt a játék képe, motiválatlanok voltak a futballisták, így egészen a szezon végéig a szakadék szélén táncolt a csapat, sorsa pedig egyáltalán nem a saját kezében volt.
Annak ellenére, hogy Cser-Palkovics véleménye szerint nem az edző személye volt a problémák fő forrása, úgy gondolta, a korábbi fehérvári tréner, Marko Nikolicshoz fogható vezető kéne a helyére. Végül március közepén menesztették a Huszti Szabolcs és Toldi Gábor által alkotott edzőpárost, majd a helyükre a magyar futballban abszolút ismeretlen, svéd vezetőedzőt neveztek ki Bartosz Grzelak személyében.
A fehérvári vezetőség tehát a 44 éves szakembertől várta a megváltást, aki mindentől függetlenül elég nagy fába vágta a fejszéjét, mivel ezelőtt csak a svéd AIK csapatát irányította menedzserként, 2020 és 2022 nyara között. Kinevezésekor az északi vezetőedző leszögezte, ilyen krízishelyzetben az egész klubnak, minden játékosnak és stábtagnak egy irányba kell húznia, és közösen mindent megtennie annak érdekében, hogy elérjék céljukat. És mint tudtuk, a cél jelen esetben a Mol Fehérvár élvonalbeli tagságának meghosszabbítása volt, amely az előző években olyan természetes volt, mint ahogyan minden reggel felkel a nap.
Nos, érdemi változás pozitív irányba Grzelak kinevezése után sem történt: a csapat által mutatott, motiválatlan és hitehagyott játék stagnált, egymás után jöttek a vereségek és velük együtt a pontvesztések. Néhány héttel a bajnokság vége előtt, egy újabb kiábrándító zakó után megint felszólalt a város első embere, és még súlyosabb szavakat használt. Cser-Palkovics András kijelentette, meg kell állapítani:
valószínűleg a legtöbb pénzből minden idők egyik leggyengébb csapata a mostani Fehérvár.
Nem voltak alaptalanok a politikus szavai, mivel nem csak arról van szó, hogy a Vidié az egyik legértékesebb keret az élvonalban – egészen pontosan a második legértékesebb a bajnok Ferencváros után –, hanem arról is, hogy a fehérvári klub működik az egyik legnagyobb költségvetéssel. Már eljutottunk oda, hogy szinte akkora a különbség a második helyezett Kecskemét, és az éppen bennmaradó Fehérvár költségvetése között, hogy felesleges lenne összehasonlítani. És nem a kecskeméti csapat javára.
Maradva még néhány gondolat erejéig az anyagi résznél. Érdekesség, hogy a fehérvári labdarúgók átlagban havi ötmillió forintot tehetnek zsebre teljesítményükért, míg az előbb említett bajnoki ezüstérmes Kecskemétnél a magasan legnagyobb fizetés még a havi kétmillió forintot sem éri el.
És ugye itt nem is átlagról beszéltünk, hanem a legjobb bérről.
A napokban a Világgazdaság ásta bele jobban magát a Fehérvár körüli pénzmozgásokba, cikkükből pedig kiderül, hogy a rém gyenge szereplés miatt szépen lassan a szponzorok is kihátrálnak a csapat mögül, amely egyelőre 926 millió forint kiesést jelent számukra. Ezen a ponton illik megemlíteni, egyáltalán nem mellékesen, hogy a Mol Fehérvár az elmúlt évben 1,286 milliárd forintot fizetett ki határozott idejű munkaszerződések megszüntetésére, tehát házon belüli kirúgásokra, amely a rossz és szakmaiatlan döntések eredménye.
A lap hozzáteszi, hogy a klub bevételeinek több mint fele televíziós jogdíjakból és az európai szövetségtől származott, így európai kupaszereplés nélkül, őrületes játékosbérekkel igen ínséges idők várhatnak a fehérváriakra. És akkor még nem is beszéltünk arról, mi történt volna, ha kiesnek az élvonalból.
Hatalmas fizetések, felelőtlen, rossz vezetői döntések és egy hajszálon múló tragédia elkerülése – így lehet röviden jellemezni a Vidi mostani idényét. Mit ne mondjunk, nem éppen álomszerű forgatókönyv egy olyan csapat számára, amely pár éve még magyar kirakatcsapatként szerepelt a nemzetközi porondon.
Nagyon érdekes kérdés, hogy hol indult el a lejtőn a fehérvári futballklub, amelynek vége majdnem az élvonalból való kiesés lett.
Pedig a – régebbi nevén – Videoton sokáig Magyarország labdarúgásának élcsapata volt, több éven keresztül az első számú klubként tekinthettünk a fehérváriakra. Nem csoda, mivel a 2010-es évektől kezdve a magyar futball legsikeresebb csapatai közé tartoztak. Az ezredforduló környékén egy gyors átmenettel még alábukott ugyan a második vonalba, de hamar visszatért a legjobbak közé, 2011-ben pedig megnyerte a futballklub történetének első élvonalbeli bajnoki címét. Ezután további két alkalommal ünnepelhetett NB I-es elsőséget, 2015-ben és 2018-ban, míg a Magyar Kupát 2006-ban és 2019-ben hódította el a csapat. A hazai sikerek mellett – magyar mércével nézve – az európai kupaporondon is sikerült tényezővé válnia a Vidinek,
a Bajnokok Ligája csoportkörétől karnyújtásnyira volt, míg az Európa-liga főtáblájára két alkalommal is odajutott.
A mostani kudarcsorozat kiindulási pontjához egészen 2019-ig kell visszautaznunk az időben, amikor megköszönték a munkát Marko Nikolicsnak, akivel a csapat az utóbbi évek legnagyobb sikereit érte el.
A szerb szakember a fehérvári kispadon az Európa-liga csoportköréig vezette a Vidit – ahol a Chelsea ellen egy döntetlent is elért –, továbbá rögtön első évében bajnoki címet nyert a csapattal, míg 2019-ben a Magyar Kupát is a magasba emelhette. Ezekben az években első számú csapataként funkcionált a Fehérvár, a vezetőség számára pedig még máshol volt az ingerküszöb. Már az tettekre sarkallta őket, amikor 2019 novemberében a harmadik helyig csúsztak vissza, elköszöntek Nikolicstól. Elgondolkodtató, hogy ennek még négy éve sincs, és azóta mennyi minden változott a klub körül. Mindenekelőtt az ingerküszöb…
Miután menesztették posztjáról Nikolicsot, a vezetőség a csapat élére nem talált olyan szakembert, akire hosszútávon, biztos megoldásként tekinthetett volna. Ennek eredményeképpen egymásnak adták a kilincset a vezetőedzők a fehérvári öltözőben.
Irányította a csapatot az elmúlt években Márton Gábor, a reaktivált Joan Carrillo is felelt a szakmai munkáért, míg a tavalyi szezonnak Szabics Imrével a kispadon vágott neki a Vidi. Utóbbi regnálás sem tartott ki sokáig, tavaly februárban szerződést bontottak Szabiccsal, helyét pedig Michael Boris vette át. De a német szakember sem húzta sokáig: a 11. fordulóban, a Vasastól elszenvedett 2–0-s vereséget követően megköszönték munkáját, míg Preisinger Sándor másodedző és Sallói István sportigazgató is távozott.
Akkor 11 pontjával a tabella kilencedik helyén állt a Vidi, és a távozó Boris helyére érkező Huszti, Toldi edzőpárossal sem szerepelt jobban a csapat: 12 kör alatt 13 pontot szereztek, és egészen a kiesést jelentő, 11. helyig zuhantak vissza. Nem is kellett több, Husztiékat is kivágták, és érkezett az előbb már említett svéd szakember, Bartosz Grzelak, akitől a sokkal eredményesebb szereplését várták, és az élvonalbeli tagság kiharcolását a következő szezonra.
Ki gondolta volna pár évvel ezelőtt, hogy ilyen célokkal neveznek ki szakembert a Fehérvár élére.
A csapat teljesítménye viszont a sokadszor véghez vitt edzőváltást követően sem javult, sőt kellemetlenebbnél kellemetlenebb vereségekbe szaladtak be. Három fordulóval a bajnokság vége előtt, mikor hazai pályán a Mezőkövesd ellen csak egy döntetlenre futotta a csapattól, Cser-Palkovics András újra felemelte hangját. A politikus szűnni nem akaró, rendkívüli csalódottságáról adott tanúbizonyságot, és kiemelte, véleménye szerint három tényező miatt küzd kiesési problémákkal az ország egyik legnívósabb klubja.
Az okok pedig: gazdátlanság, hozzá nem értés, és az elkötelezettség teljes hiánya. Hozzátette, tankönyvet lehet majd írni arról, hogyan lehet négy-öt év alatt, egy Chelsea ellen jól játszó csapatot a kiesés közvetlen széléig zülleszteni.
Európai viszonylatban is rendkívül kevés példa mutatkozik, amely a Vidiéhez hasonlítana, így tényleg mondhatjuk, hogy példa nélküli a csapat hanyatlása. A kilátástalan és eredménytelen játékot nemcsak a városvezetés és a szurkolók viselték rosszul, hanem a svéd vezetőedző is rendkívül frusztrált volt. Grzelak a Puskás Akadémia elleni, emberelőnyből elveszített mérkőzés után fakadt ki káromkodva.
A meccsen 99 százalékban jobbak voltunk az ellenfelünknél. De a játék a tizenhatoson belül dől el, nem számít, milyen statisztikáid vannak. Csak a kib***tt gólok számítanak. És ha nincs meg benned a kib***ott vágy, hogy megnyerd azt a rohadt párharcot, akkor ba***atod. Elnézést a stílusért
– nyilatkozott.
A bajnokság utolsó fordulójáig rezgett a léc a Fehérvárnak, de mondhatjuk, hogy szerencséjükre még náluk is volt egy gyengébb csapat: a Budapest Honvéd. Így a Mol Fehérvár elkerülte a kiesést, de szezonbeli teljesítményük a tragikussal arányos. Vetődik fel a kérdés, mi történt volna, ha búcsúznak az élvonaltól.
A kiesés rendkívül érdekes forgatókönyvet vonzott volna maga után, mivel köztudott, hogy a honi másodosztályban nem léphetnek pályára külföldi labdarúgók. Márpedig a Mol Fehérvár keretének több mint felét alkotják nem magyar nemzetiségűek, így az esetleges kieséssel alapjaiban bomlott volna meg a csapat. Sőt az NB II-ben jóval alacsonyabb, majdhogynem minimális bevételi forrásként tekinthettek volna a közvetítési jogokból származó bevételekre, de az európai szerepléstől így sem várhatnak egy forintot sem, amely eléggé megnehezíti a költségvetést. Mert az ugyebár ismert, hogy az összeg, amelyet több éven keresztül a nemzetközi kupaporondon való részvételükért, teljesítményükért kaptak, az bizony számottevő részét jelentette a klub költségvetésének.
Nagyok sok minden történt Fehérváron tavaly augusztus óta, amikor még a német élvonalbeli Köln ellen játszott a csapat az Európai-konferencialiga csoportköréért. Sőt a németországi odavágón még győzelmet is aratott a csapat, többek között Dárdai Palkó hatalmas bombagóljának köszönhetően.
Azonban az idei szezonban az eredménytelen szereplés mellett botrányok is tarkították a fehérváriak mindennapjait. Mind közül talán a legnagyobb port kavaró eset a csapat korábbi támadójának, Budu Zivzivadzénak az eltiltása volt. Mint ismert, tavaly októberben a Fehérvár simán kikapott az Újpesttől, a Vidi-szurkolók pedig levetették a mezt játékosaikkal a szégyenletes játék miatt. Erre Zivzivadze a fehérvári mez helyett egy újpestit vett magára, mivel korábban a lila-fehérek kölcsönjátékosa volt. Ezek után tiltották el a grúz gólvágót, és száműzték a klub második számú, harmadosztályban szereplő csapatához, mivel a fehérvári vezetőség szerint Zivzivadze kirívóan tiszteletlen magatartást tanúsított a klub és a szurkolók felé.
A döntés persze utólag megkérdőjelezhető, hogy jó ötlet volt-e száműzni a csapattól az addigi egyik leggólerősebb játékosát, főleg annak ismeretében, hogy azóta is látványosan szenved a fehérváriak támadógépezete. De persze utólag okos az ember, meg egyébként is, Zivzivadze télen távozott a klubtól, és immár a német másodosztályú Karlsruher csapatának játékosa. A magyar szinten egyértelműen meghatározó center nyáron a nemzetközi kupasorozat selejtezőjében még jó formát mutatott – hat meccsen hat gólt szerzett –, őszi eltűnését követően tavasszal epizódszerephez jutott német csapatában: kilenc meccsen 224 játékperc és egy gól a mérlege.
Egy biztos, amennyiben újra élcsapatot szeretnének látni Fehérváron, akkor több fronton azonnali változásokra van szükség.
A kérdés persze mindenekelőtt az: a jelenlegi vezetőség, szakmai stáb és játékoskeret alkalmas-e egyáltalán a feladat kivitelezésére vagy sem? Amennyiben pedig igen a válasz, akkor képes-e változtatni az eddigi hozzáállásán, teljesítményén? Amennyiben viszont nem a válasz, akkor sürgősen meg kell találni az új embereket. Mert a mostani langyos vízzel akár már rövidtávon is leforrázhatják magukat. Erről Kispesten most biztosan sokan és sokat tudnának mesélni…
(Borítókép: Getty Images)