„Le roi est mort, vive le roi!” Vagyis „meghalt a király, éljen a király!” A Samsung augusztusi bemutatóján a specifikációs listát, az előző generációhoz képest történt frissítéseket és a gyártó ígéreteit látva ez a Franciaországból származó mondás jutott eszembe a cég legújabb táblagéppé hajtható telefonjáról. Az előző király a Note volt, gondoltam, az új pedig a Fold lesz, hisz nagyjából mindent és többet is tud, mint a Note. Aztán a gyártó elküldte a szerkesztőségbe tesztre, s minél többet használtam a Foldot, annál jobban éreztem úgy, a Note még nem levátható. Lehet, hogy maradi vagyok.
A zsebszámítógépek reneszánszának elindítója és jelenleg kétségkívül legjobb képviselője a Galaxy Fold. Technikai csoda, amit a Samsung mérnökei letettek ezzel az eszközzel az asztalra (ahol az a kameradudornak hála billeg), s bár a Huawei és a Xiaomi is kacérkodik a mini táblagéppé hajtható okostelefon koncepciójával, a dél-koreaiaknak több évnyi előnye van a kínai gyártókkal szemben. Plusz az ő mobiljuk kapható Ázsián kívül is, ami szintén nem egy utolsó szempont, még a hétszázezer forintos árcédula mellett sem.
A mobil célközönsége speciális, és amire a telefon képes, szintén az. Utóbbi nem sokat változott az előző generációhoz képest, a legfontosabbak a Z Fold 2 tesztjében itt elolvashatók. Ne felejtsük el azonban, hogy tavaly a Fold az igásló Note mellé érkezett, idén viszont a Samsung a chiphiányra hivatkozva nem frissítette a phablet kategóriát megteremtő mobilját, nem érkezett új generáció. Ha hihetünk a pletykáknak, a 2022-ben a király visszatér. (Bocsánat.)
Új Note hiányában kapott ilyen-olyan érintőceruza (S Pen) támogatást a Fold, kicsit lejjebb nyomták az árát és fejlesztettek a többablakos megjelenítésen. Plusz kapott egy valamennyire vízálló házat a telefon, ami mérnöki szempontból elismerésre méltó teljesítmény, megerősítették a belső képernyőt, illetve a házat. A gyártó pótolta az előző generáció legtöbb hiányosságát. Ami jó azoknak, akiknek tetszik a koncepció, hogy táblagéppé hajthatják mobiljukat, amit akár mini számítógépként is használhatnak egy megfelelő megjelenítőre kötve. Ám amennyiben ez valakit nem fogott meg, annak a Z Fold 3 idén sem tud még olyat mutatni, amivel meggyőzné, hogy jobb vagy több, mint egy klasszikus, olcsóbb okosmobil.
Az elődhöz képest a Z Fold 3 könnyebb, vékonyabb és strapabíróbb. A ház egy új ötvözetből készül, amit a Samsung páncél alumíniumnak (Jony Ive büszke lenne) nevez, a készülék 11 grammal könnyebb és elvileg erősebb is, bár földhöz vagy asztalhoz nem csapkodtuk a teszt során. A kereten kívül a belső kijelző is combosodott, a védőréteg pedig egy speciális polietilén-tereftalát műanyag, így hosszú távon elvileg jobban bírja majd. Az egy hétig tartó teszt során karcolásokat nem szedett össze, ujjlenyomatot és port viszont annál többet. Mivel a 7,6 hüvelykes belső kijelző összehajtott állapotban továbbra sem zár laposra, így a telefon zsebben vagy táskában töltött ideje alatt úgy engedi be a port a belső kijelzőre, mintha nem lenne holnap.
Ez hosszú távon veszélyeztetheti a készüléket, a zsanér környéke ugyanis bár a vizet képes kívül tartani a házból, a por ellen továbbra sem védett hivatalosan. A zsanérban apró műanyag sörték söprik ki az oda nem illő helyre került porszemeket, de ez még a gyártó szerint sem száz százalékos biztosíték, a telefon első bekapcsolásakor figyelmeztetnek rá, kerüljük a poros környezetet. A zsanér kapcsán meg kell jegyezni, hogy a belső kijelzőn található hajtás továbbra is ott van, az előző generációhoz képes kisebbnek tűnik. Mindennapi használatban a képernyő alapértelmezett orientációját tekintve kevésbé zavaró, mint a kagylómobil Z Flip esetén.
A nagy belső kijelzőt idén jobban kihasználják a telepített programok.
Sikerült egy olyan Android 11-es rendszert létrehozni a One UI 3.1 felhasználói felülettel, melyen élvezetesen és sok küszködés nélkül lehet használni táblagép módban az eszközt. A több ablakos elrendezés, a tálca, a lebegő nézet mind-mind olyan funkció, mely egy igazi munkagéppé teszi a telefont, emaileket, táblázatokat átnézni sokkal kényelmesebb és jobb a nagy kijelzőn, mint egy normál mobilon. A hardver kellően erős akár négy-öt program egyidejű futtatására is, a Labs nevet viselő funkcióval pedig olyan appokra is rá tudjuk kényszeríteni a lebegő vagy osztott kijelzős nézetet, amik alapból nem támogatnak ilyet. Ott van például az Instagram, melynek fejlesztői nem igazán szeretik bármilyen nem iPhone méretű és arányú kijelzőhöz igazítani programjukat, de a Labs funkciót használva simán bekényszeríthetjük féloldalra az alkalmazást, miközben a kijelző másik felén épp bármi egyebet csinálhatunk. A szoftver persze nem hibátlan és vannak furcsaságai is. Hibátlannak akkor lehetne nevezni, ha a gyártó összes saját programja kihasználná a nagyobb kijelzőt (például a csatlakoztatott okoscuccok kezelésére szolgáló Galaxy Wearable csak egy felnagyított verziója az appnak) és kényszerítés helyett natívan kezelnék külső fejlesztők appjai is. A legnépszerűbb programok, például a Google vagy a Microsoft legtöbb appja táblagép módban használja már a belső kijelzőt, remélhetőleg a többi nagy fejlesztő is felzárkózik majd. Furcsaságok között még megemlíteném az alkalmazásváltót, ami táblagép módban csak egy szétnyújtott változata a kis képernyőjének, elérhetetlen helyre rakott keresősávval.
De hát a Fold 3 kinyitva nem is egy egykezes készülék! Ha úgy akarnánk használni, ott a külső kijelző. A 6,2 hüvelykes képátló azonban ne zavarjon meg senkit, ez továbbra is nagyon apró, túl vékony és túl magas, kicsit olyan, mint egy távirányító. Amennyiben hozzá tudunk szokni a keskeny kijelzőn gépeléshez az apró billentyűzettel, üzenetekre válaszolni, valamit a neten gyorsan felütni, navigációt követni jó, de hosszabb távon inkább szenvedés használata. A Huawei megoldása a Mate X2 nevű készülék szélesebb, klasszikus okostelefonok képarányára jobban hajazó külső kijelzőjével ilyen szempontból jobb megoldás.
A Fold külső kijelzője ráadásul nem támogatja az S Pen érintőceruzát sem. Így a Note legnagyobb vívmányát, hogy gyorsan írok egy jegyzetet a kijelzőre a ceruzával, vagy felvázolok valamit az összehajtható mobil nem tudja hozni. Ahhoz, hogy az érintőceruzát használjuk, ki kell nyitnunk a készüléket, előtte-közben meg kell keresnünk magát a ceruzát, hogy dolgozhassunk vele, hisz a Note-tal ellentétben nem fért el a Fold házában.
Fura félmegoldás ez, ami jó is, meg nem is. Jó, hogy kezeli a belső kijelző az érintőceruzás precízebb adatbevitelt, a kézírást, és rajzolni is lehet vele. A műanyag panel védelme érdekében érthető, hogy speciális toll kell a mobilhoz visszahúzódó heggyel, hogy ne sértse az üvegtől jóval puhább flexibilis megjelenítőt. Késleltetés és érzékelés terén nem hozza a legutóbbi Note-ok vagy a táblagépek színvonalát ugyan, de panasz nem lehet rá.
Az viszont felháborító lépés a gyártótól, hogy az érintőceruzát 15, ha a tárolására alkalmas tokot is szeretnénk, akkor 30 ezer forintos áron külön kell megvennünk. És a tokkal az összezárt állapotban amúgy is 16 milliméter vastag eszköz csak még bumszlibb lesz. Nem magával a tollal vagy a külső tokban történő hordozásával van a bajom, hanem az üzletpolitikával. A készülékért így is rengeteget fizet a vásárló, de ha töltőt is szeretne, külön fizessen érte, ha az egyik legfontosabb új funkciót akarja használni, vegye meg külön hozzá a tollat is. Nem kellene ennyire az Apple útján járni, főleg nem egy új technológiákat használó, tömegterméknek még korántsem mondható eszköz esetében.
Legalább a kijelzőt nem teszi tönkre a toll – hacsak közé nem zárjuk –, akár 18 órányi folyamatos körözést is kibír eszerint a teszt szerint. A zsanérral párhuzamos gyűrődést is jól kezeli a toll a kijelzőn, egész precízen találja ki az algoritmus, hogy merre húzunk éppen vonalat. A gyűrődés okozta döccenő érzést a kézben viszont az algoritmus nem tudja megoldani, ráadásul rajzoláshoz kényelmesen aligha használható hosszú távon a telefon, mert csupaszon a kamerák, tokban tartva pedig maga a tok miatt dülöngél asztalra fektetve a kinyitott eszköz. Bár a nagyobb kijelzőn több tartalom elfér, jobb rá írni is, a Note kényelmét nem tudta visszaadni a Fold.
A készülék dizájnjáról a használatot nem befolyásoló szempontok szerint írni felesleges, hisz ez szubjektív. A gyártó egyik döntése, a belső kamera a kijelző alá helyezése azonban olyan dizájnelem, mely befolyásolja a használatot is.
Így nem mehetünk el szó nélkül mellette, hogy a hétszázezres Z Fold 3 kijelző alá helyezett belső kamerájának minősége egyszerűen borzalmas. Oké, ha szelfizni akarunk, van négy másik lencse, melyekkel annyit fotózzuk magunkat, amennyit nem szégyelljük, sokkal jobb minőségben.
Hogy érthetőbb legyen, egymás mellett két kép, melyek a belső és a külső szelfikamerával készültek:
De nem csak fotózáshoz, videotelefonáláshoz is használja az ember a belső kamerát, itt is érezhető a minőségbeli visszalépés az előző generációhoz képest. Látnak minket a videóhívás túlsó felén, kivehetők a formák, nem pixelhulladék a 4 megapixeles kamera képe, ám ha bizonyos szögben esik a kijelzőre a fény, a szenzor előtti képpontok úgy törik azt meg, hogy belerondít a fotóba, a vonalélesség is gyatra, a kontrasztról és a színekről pedig ne is beszéljünk. Ráadásul a szenzor helye legtöbbször ha halványan is ugyan, de látható a kijelzőben. A szemem hozzászokott, nem zavarta a teszt során, de pont ennyire kevésbé zavart volna, ha a tavalyi pötty alakú kivágásban marad a belső kamera.
A kijelzőbe integrált kamera a Z Fold 3-ban látványosan félkész, még fejlesztés alatt álló megoldás, s érthetetlen, hogy a Samsung mérnökei úgy gondolták, a cég legdrágább csúcskészülékében fogják kipróbálni. Oké, annál jobb, mint amit a Huawei csinált, hogy teljesen elhagyta a belső kamerát, és érthető, hogy a konkurencia fejlesztéseinek nyomására piacra kellett dobni egy készüléket, amiben kijelzőbe szerelt kamera van. De azt egy olyan mobilba beletenni, ami egyrészt a gyártó technológiai csúcsteljesítményét hivatott bemutatni, másrészt rendkívül drága? Elhamarkodott, rossz döntés volt.
Hogy pozitív gondolatokkal zárjam a bekezdést, megjegyzem, a többi kamera a készüléken egyáltalán nem rossz. Az általuk készült képek a Samsungra jellemző minőséget hozzák erős színekkel és kontraszttal, durva, néha túlzó élességgel. A kamera szoftvere tele van funkciókkal, a telefon gyorsan talál fókuszt és gyorsan exponál. A Z Flip 3 kamerájával szembeni legnagyobb kritikám, miszerint lassítja a fényképezés menetét az, hogy ki kell nyitni a telefont, itt nincs jelen, a külső kijelzőt keresőnek használva gyorsan és könnyedén fotózhatunk a Z Folddal. A kagylómobillal kapcsolatban felhozott kritika, hogy ezen az áron jobb kamerarendszerrel szerelt telefont is választhatunk itt is igaz, hétszázezer forintból a piac bármely csúcstelefonját megvehetjük, amik periszkópos kamerával, szenzoros stabilizálással és egyéb extrákkal kiegészített rendszerrel kecsegtetnek, szemben a Fold konzervatívnak mondható széles, ultraszéles és telefotó kamerákból álló repertoárjával.
- rendkívül drága
- ha ki akarjuk használni az érintőceruza támogatás adta lehetőségeket, még többet kell fizetni
- vastag, néha kényelmetlen formaterv
- szűkös külső kijelző
- borzalmas minőségű belső kamera
- hosszú távú strapabíróság továbbra is kérdéses
- a por ellen továbbra sem védett
Táblagéppé kihajtható telefonjának harmadik (technikailag negyedik) generációjával a Samsung elért oda, hogy az eszköz értelmes alternatívát nyújtson új telefon választásakor azoknak, akiknek tetszik a koncepció és tisztában vannak a készülék korlátaival. Lenyűgöző, hogy egy zsebben elférő telefon nehézségek nélkül képes olyan feladatok elvégzésére, amihez korábban két-három különböző eszköz kellett. Táblagéppé kihajtható telefonként, modern PDA-ként nincs valódi konkurenciája a Z Fold 3-nak. Ha azonban nem svájci bicskának, hanem átlagos mobilozós dolgokra használnánk, nincs olyan kiemelkedő tulajdonsága, amit egy nagy kijelzővel szerelt, klasszikus készülék ne tudna megadni.
A Z Fold 3 jó lépés az úton, hogy a klasszikus okostelefonokkal egyenértékű alternatíva, népszerű eszköz legyen egy táblagéppé széthajtható telefon. Teljesítményben, akkumulátoros üzemidőben már ott van az élmezőnyben, viszont ilyen árcímke mellett a kompromisszumait is figyelembe kell venni. Utóbbiak okán pedig azoknak, akik nem élnek-halnak a legújabb technológiai vívmányokért, egyelőre jobb, ha a klasszikus okostelefonok felé kacsingatnak, vagy várnak a következő generációra. Számomra például, bár látom és értékelem a fejlődést, nem kínál értelmes alternatívát a Fold a Note helyett.
A telefon sztereó hangzást kínál, a keret oldalain elhelyezett hangszórókkal. Ez minőségben, hangerőben is teljesen jó, viszont mi van akkor, ha olyan helyen vagyunk, ahol nem kellene hangoskodni? Ilyenkor jöhet szóba a gyártó a mobil mellé szerkesztőségünkbe elküldött új fülhallgatója, a Buds 2. Legnagyobb erénye, hogy vezeték nélkül csatlakozik, a beállítások között rengeteg lehetőséget és opciót kínál, ráadásul apró és könnyű. Mindössze 5 gramm per füles. Alig lehet érezni, hogy a fülünkben van, a tokként szolgáló töltő bölcső pedig egy átlagos farmer zsebében is el tud veszni. Az üzemidő nem rossz, a bölcsőt elég egy héten egyszer feltölteni, az aktív zajszűrés pedig király. A hangzás és a mikrofonos hangminőség viszont közepes. Bár hét milliméteres, kétirányú driverekkel van felszerelve az eszköz, a mélyeken kívül sokat nem tud mutatni. A középhangok és a magasak durvák, nyersek. Az aktív zajszűrés szépen kizárja a külvilágot, a hangátengedő mód azonban a fülemet bántotta, túlzott erővel adja vissza a külvilágot a füles. Tojásszerű kialakításával a fülben könnyedén ül a fülben, az érintőfelületen azonban egy egyszerű igazítással simán vihetünk be nem kívánt parancsot. Ráadásul nincs automata szünet, ha kivesszük a fülest a fülünkből, ami érthetetlen. Legnagyobb problémám mégis inkább ára. 54 990 forintba kerül, és ez sem jár az új mobil mellé. A Buds 2 a legfontosabb kritériumokat kipipálja, kiemelkedőt nem nyújt semmiben, az olcsó fülesek között legnagyobb erénye apró súlya és mérete.
(Borítókép: Egy Galaxy Z Fold 3 5G készülék, rajta több ablak megnyitva. Mellette az S Pen, illetve az érintőceruza tárolására használható védőtok. Fotó: Ruzsovics Dorina / Index)