Régóta vágyunk a Marsra, az emberiség már 49 küldetésen van túl, jó részük azonban sikertelen volt. Az egészet a Szovjetunió kezdte, mégis a NASA vitte véghez az első sikeres küldetést.Minden arra mutat, hogy még nagyon messze vagyunk attól, hogy embereket küldjünk a bolygóra, a magáncégek, a kormányok és a hivatalos űrügynökségek mégis egyhangú szólamban állítják: legkésőbb egy-két évtizeden belül elindulhatnak az első telepesek. Ma már stabilabb űreszközöket építünk, mint az előző évszázadban, az emberi mélyűri utazás problémái viszont megoldatlanok, a határidők viszont közelednek.
Mintha az emberiség kollektív kisgyerek lenne: sok fiúnak az az álma, hogy űrhajós legyen, az emberiségé meg az, hogy végre bevegyük a Marsot. Évről évre szondákat küldünk, de ennél távolabb az előző évtizedben még gondolatban sem merészkedett senki, ha leszámítjuk a scifi-írókat.
Aztán jött Elon Musk, aki a napból is pénzt csinált, és lökött egy nagyot az egészen: megcsinált egy űrcéget, ami mára a NASA hivatalos, szerződött partnere (másokkal együtt, de elsőként a történelemben). Nagyon hosszú út vezetett idáig.
Az eddigi mérleg:
Az első marsi akciónak nemrég volt az évfordulója, ha nem is kerek: 1960. október tizedikén próbálkozott az akkori Szovjetunió az 1M–1 nevű űreszközzel. A rakéta második fokozatának leválásakor a harmadik harmadik fokozat vibrálni kezdett, amitől meghibásodott a magasság-szabályozó rendszer. Emiatt a harmadik fokozatban félrement a rakéta, öt perccel és kilenc másodperccel a fellövés után megsemmisült. Az űreszköz nem érte el a megfelelő pályát, a szemét visszahullott Szerbiára.
Hasonlóan jártak a második próbálkozással, felrobbant a harmadik is, a Mars–1 már tovább jutott, de célját ez sem érte el, végül Nap körüli pályára állt, a következő a Föld körüli pályát sem hagyta el. Nem volt sikeresebb a NASA első kísérlete sem 1964-ben: Mariner–3-nak nem működtek a napelemei, hamar meghalt. Végül 1964. november 28-án jött el az első sikeres küldetés napja: a Mariner–4 odaért a Marshoz ás 1965-ben el is repült mellette, ahogy tervezték. Csak, hogy kicsit közelebb kerüljünk az akkor elérhető technológiához: az űreszköz által gyűjtött adatokat akkor még kazettára rögzítették.
A szovjetek 1964-ben még próbálkoztak, de a korai manővereknél elvesztették a kapcsolatot a Zond–2-vel. A NASA-nak közben több küldetése sikerült, míg az első szovjet sikerre egészen 1971-ig kellet várni, amikor a Mars–2 legalább részben végrehajtotta küldetését. Landolóegysége az első mesterséges szerkezet volt, ami elérte a Mars felszínét. Üröm az örömben, hogy tényleg a legpontosabb az "elérte" szó használata, mivel nem nyílt ki az ejtőernyő, így az egység becsapódott a talajba, többet nem tudták felvenni vele a kapcsolatot.
Pár nappal később követte a Mars–3, amelynek már sikerült a leszállás. Ettől függetlenül a landolóegységgel nem volt minden rendben. Bár ennek sikerült először képet küldenie a bolygóról, az eredmény nem igazán értékelhető, kilencven fokkal elforgatva kell nézni elvileg, bár úgy sem látszik rajta semmi:
1973-ig a Szovjetunió még hat sikertelen és egy részben sikeres küldetést indított útnak, aztán kétéves szünet következett a NASA Viking-programjáig, amiből mindkét űreszköz elérte a bolygót és landolt is a felszínen. A
Viking–1 szonda által készített panorámakép látható a cikk elején. 2307 napot (vagy 2245 solt, azaz marsi napot) bírt ki a bolygón, ez volt az előző rekord, amíg az Opportunity meg nem előzte. A Viking–2 1281 napig húzta, ekkor lemerültek az akkumulátorai.
Újabb szünet következett, 1988-ban még a Szovjetunió próbálkozott újra a Fobosz-programmal, két űrszondával. A Fobosz–1 még útban a Mars felé meghibásodott, a 2 bolygó körüli pályára állt, viszont a landolóegységgel megszakadt a kapcsolat, a felszínt már nem sikerült elérni. Pedig ezek az űreszközök már teljesen új technológiával épültek, besegített Svédország, Svájc, Ausztria, Franciaország, Nyugat-Németország, sőt még az USA is a kommunikációshoz szükséges Deep Space Network biztosításával.
A következő program már a SZU összeomlása után jött, a NASA 1992-ben indította útjára a Mars Observert, de három nappal a pályára állás előtt megszakadt vele a kapcsolat. Sikeres volt viszont az 1996-os Mars Global Surveyor, amely a roverek landolását készítette elő a legalkalmasabb leszállóhelyek azonosításával. Ugyanebben az évben már Oroszország próbálkozott, de a Mars–96 fellövés után visszatért a Föld légkörébe és darabokra hullott. Az MGS egészen 2006-ig működött, onnantól nem reagált többet a parancsokra.
1996-ban elindult az első hosszú távon és jól működő rover is a bolygóra, a Pathfinder. A Vikingek hetvenes évek beli teljesítménye óta ez volt az első sikeres landolás. Az utazással együtt 297 napos küldetése alatt több mint 2,3 milliárd bit információt küldött vissza, köztük 16 500 képet. Az atmoszféra nyomásáról, a hőmérsékletről és a szélsebességről 8,5 millió mérést készített.
1998-ban Japán is beszállt a bolygó meghódításába. Illetve csak szeretett volna: a Nozomi elektronikai problémák miatt sosem érte el a Marsot. Főleg az atmoszférát vizsgálta volna. A sikertelenség továbbgyűrűzött a NASA-ra is: nem érte el célját ugyanebben az évben a Mars Climate Orbiter, egy évvel később pedig a Mars Polar Landerés a Deep Space 2 sem.
Sikerrel járt viszont 2001-ben a ma is működő Mars Odyssey, ami segítséget nyújt a bolygón lévő rovereknek is a kommunikációban. 2003-ban aztán egy szondával végre bejelentkezett az Európai Unió is: a Mars Express szintén a mai napig működik. A landolóegysége, a brit fejlesztésű Beagle–2 viszont elérhetetlenné vált, amikor landolni kellett volna.
Szintén ebben az évben indult útnak a NASA két, talán legismertebb rovere, a Spirit és az Opportunity. Ténykedésük már átnyúlik ebbe az évtizedbe, történetükkel már korábban is rengeteget foglalkoztunk. A kétezres években még célba ért az amerikai MRO-szonda, ami a mai napig segíti a rovereket, leszállt a Phoenix.
2011-ben újra sikertelenül próbálkozott Oroszország, a Fobosz-Grunt a Csendes-óceánba zuhant. Együtt indították vele a kínai Jinghuo–1-t is, a kommunista ország első próbálkozását ami szintén nem állt pályára, elvesztették vele a kapcsolatot.
Célba ért viszont azóta az amerikai Curiosity, a közösségi média kedvenc űreszköze, bírálják is a tudósok a küldetést vezetőket, mivel szerintük nem elég tudományos, amit művelnek. A rover szeptember végén, jó hosszú vándorlás után elérte a központi küldetés célterületét, a Sharp-hegyet, ahol belefúrt a talajba. A legfrissebb fejlemény a Mars-kutatásban, hogy India olcsónak számító szondája is elérte a bolygót, lőtt is pár képet, ezzel újabb ország lépett az elit klubba.
Körülbelül itt tartunk most, néhány szondával és két működő Mars-járóval a bolygón, nagyon messze attól, hogy embereket küldjünk oda, kolonizáljunk. Pedig a tervek nagyra törőek, a dátumok pedig egyre közelebb vannak.
A SpaceX és a Tesla alapítója, Elon Musk régóta hangoztatja, hogy álma a Mars kolonizálása. Júniusban azt nyilatkozta, hogy a következő évtizedben már embereket szeretne látni a bolygón, 2013 januárjában pedig arról beszélt, hogy 80 ezer telepest küldene oda, és ez mára technikailag is megoldható, amennyiben mind vegetáriánusok.
Legutóbbi bejelentésén azzal viccelt, hogy
Bassza meg a Föld! Ki foglalkozik a Földdel?
Kijelentését persze nem kell komolyan venni, ha a mai üzletemberek, befektetők közül valaki sokat törődik vele, akkor pont ő az, aki napelemgyárakat és elektromos autót épít, sőt arról álmodik, hogy a kettő jól kiegészíti egymást, és lenyomhatják végre a benzines autókat.
Musk most azt tervezi, hogy milliónyi embert vinne a bolygóra, szerinte ebből lehetne fenntartható, genetikailag eléggé sokszínű populáció létrehozni.
És még így is hatalmas produktivitásra van szükség, mivel az egész életet meg kell alapozni a Marson. Az elérhető erőforrásokból kell gazdálkodni, ráadásul sokkal nehezebb környezetben, mint A földön. „Nem nőnek fák, ettől nincs oxigén és nitrogén. Nincs olaj” – érzékeltette a helyzetet Musk.
A SpaceX igazgatója szerint az emberiség jövője múlik azon, hogy képesek vagyunk-e továbblépni a földön. Szerinte hiába oldjuk meg a járványokat vagy a szegénységet, ha történik valami katasztrófa a bolygóval és nem marad több ember.
A Mars kolonizálásával viszont vannak problémák. Nem tudunk csak úgy telepet létrehozni, egyelőre a személyzet nélküli űreszközök odaküldése is borzasztóan drága. Pont nemrég hozta össze az eddigi legolcsóbb Mars-missziót India 74 millió dollárból. Az eredmény tíz hónapnyi utazás és a bolygó pályájának elérése egy viszonylag primitív űreszközzel.
A SpaceX viszont negyvenszer többet költ ennél saját küldetésére. „A legutóbbi autó, amit odaküldtünk 3 milliárd dollárba került. Ennyiből már embereket is küldhetünk oda” – vélekedik. Musk szerint van közös halmaza azoknak az embereknek, akiknek van pénzük menni és akarnak is utazni a bolygóra. Tippje szerint ezt körülbelül fél millió dollárból tehetik majd meg, és úgy kell cselekedniük, mint a régen az amerikai telepeseknek: eladják a dolgaikat és pénzt spórolnak.
A körülmények pedig semmiképpen nem lesznek ideálisak, ráadásul az utánpótlás is hónapokba telik. Musk úgy számol, tíz teherszállítmány szükséges minden ember után, ami 100 ezer utazást jelent. Elképesztő számok, mégis dolgozik a terven, dolgozik újrahasznosítható rakétán, ami az indítás után visszatérne a Földre és egy óra múlva már újra lehetne használni.
Nemcsak a privát űr cégek gondolkodnak már egy ideje emberek Marsra juttatásán, a NASA legújabb terve például az, hogy hibernálnák az űrhajósokat a minimum 180 napos útra. Ez viszont még mindig nem oldja meg a rákkeltő sugárzás problémáját, amit az űrhajósoknak el kellene viselniük a mély űrben töltött idő alatt. Valószínűleg nagyon sok kutatócsoport dolgozik a problémán, és talán közel is járhatnak a megoldáshoz, mert a vészmadár hangok ellenére egyre többet hallani arról, hogy hamarosan tényleg embereket küldünk egy másik, távoli bolygóra.
Az űrügynökség már évekkel ezelőtt célozgatott 2030 közeli dátumokra, a szólam pedig nem csendesedik. A következő évtizedet célozta meg a SpaceX is, de 2022-ben (összehasonlításul, a NASA ekkor még csak újabb rovert küldene) már a világ legnagyobb valóságshow-jával egybekötött bolygóközi kirándulás, a Mars One is. A megoldatlan problémákkal ők sem igen foglalkoznak.