Index Vakbarát Hírportál

Közel 70 éve már, hogy a tévéproducerek rendszeresítették a konzervnevetést a vicces vagy annak szánt műsorokban. A finnyásabb közönség és a kritikusok megvetése ellenére a poénok után bejátszott műkacaj kiirthatatlannak tűnik a szitkomok egy válfajából, bár ma már egyre többen merik bevállalni, hogy nélküle dolgoznak. 

Megvan Douglas Adams híres jelenete a kamikaze pilótáról, akit 19 sikertelen öngyilkos bevetés után kérdőre von a felettese, hogy miért él még? Magyar nyelven a legendás Holló Színház tette ismertté a kilencvenes években, de Galla Miklósék verziója nincs fenn a YouTube-on, szóval hallgassuk meg az eredetit, ahogy a BBC-ben elhangzott annak idején:

A vicc a vicc mögött az, hogy mindez majdnem teljesen így megtörtént a valóságban is (a végső poéntól eltekintve természetesen, amiből kiderül, hogy hősünk a szárazföld felett keresi az ellenséges hajókat, és a háborúnak már 32 éve vége).

„Míg a halál el nem választ” – mondja az anyakönyvvezető minden esküvőn. Kivéve azokon, ahol az egyik házastárs már csak lélekben lehet jelen a szertartáson. Van, ahol ez nem számít különlegességnek; Franciaországban a törvény biztosítja a jogot, hogy valakinek egy halott legyen a férje vagy a felesége.

A gyakorlat nagyjából az első világháború idején terjedt el. Néhány nő úgy döntött, hogy örök hűséget fogad a harcmezőn néhány héttel korábban elhullott kedvesének. A francia kormány néhány évtizedet várt, mire törvényszövegbe foglalta a gyakorlatot; ekkor született meg a posztumusz házasság fogalma.

Azt a minap megtanultuk, hogy Csendes-óceánban van egy sziget, amiben van egy tó, amiben van egy sziget, amiben van egy tó, amiben van egy sziget (a Fülöp-szigetek Luzon nevű szigetén található Taal-tóról, illetve az abban létrejött kis vulkáni szigetről és annak még kisebb tavacskájáról, no meg az abban megbúvó pöttöm szigetről itt írtunk részletesebben). A természet csodálatos földrajzi játékát nem könnyű emberi szinten leutánozni, de a politikai földrajz azért ismer legalább egy hasonlóan összetett társadalmi képződményt: az Egyesült Arab Emírségekben található Madha körzet és azon belül Nahwa falu megérdemli a figyelmet.

Az űrverseny lázában égve, egy fiatal francia geológus 1962-ben radikális önkísérletbe fogott. Michel Siffre leereszkedett egy nem sokkal korábban felfedezett alpesi jégbarlangba, vitt némi olvasnivalót, és ha már ott volt, ki sem jött a 114 méteres mélységből 63 napig. Mivel az izolációs teszt elsőre egész jól sikerült, tíz év múlva megismételte a földalatti önkéntes magányt, ekkor már fél évre emelve a tétet. Kis híján beleőrült.

Christopher Nolan, az egymásba ágyazott történetszálakról ismert Inception (magyar mozikban: Eredet) rendezője jó kis természetfilmet forgathatna a Fülöp-szigeteken Islandception címmel. Az országban ugyanis létezik egy Vulcan Point nevű sziget, amely egy tóban található, az pedig egy nagyobb szigeten, ami viszont szintén egy tóban terül el, aminek pedig egy még nagyobb sziget az otthona. És mindezt még körülveszi az óceán. Lássuk mindezt kicsit konkrétabban.

A legtöbb nagy felfedező emlékét máig őrzi az emberiség, és – függetlenül a gyakran a nyomukban érkező hódítók tevékenységétől – az ismeretlen veszélyeket önként és bátran vállaló úttörők valóban megérdemlik a tiszteletet. De mit gondoljunk egy olyan emberről, akiből a körülmények összejátszása csinált nagy felfedezőt?

A valamikor az 1500 körüli években, spanyol földön született Francisco de Orellana valószínűleg nem a felfedezés izgalma, hanem a gyors meggazdagodás reményében ment 1526 körül az Újvilágba, ahol 1533-ban az Inka Birodalom meghódításán dolgozó Pizarro fivérek szolgálatába szegődött. Így lett tagja annak a quitói kormányzó, Gonzalo Pizarro vezette expedíciónak, amelynek fő célja az „Aranyváros” és a mesék szerint Dél-Amerika belsejében található „Fahéjföld” megtalálása lett volna, ahol égig érő fahéjfák várták volna a felfedezőket.

Az 1541 februárjában útnak induló, nagyjából kétszáz spanyolból és 3000 indián teherhordóból álló kompánia azonban megtizedelődött az Andokon való átkelés során, majd a hegyek túloldalán is szorult helyzetbe került: az élelem fogytán volt, az indiánok elszökdöstek, betegségek is szedték áldozataikat.

Pizarro ekkor azt az utasítást adta Orellanának, hogy 57 emberrel a később Coca nevet kapó folyón egy helyben ácsolt bárkával induljon lefelé, élelmet keresni. Amikor azonban a kis csapat elérte a mai Ecuador területén levő Napo-folyót, emberei közölték vele, hogy vele vagy nélküle, de ők folytatják inkább az utat lefelé a folyón. Orellana beadta a derekát és egy újabb, nagyobb hajót ácsoltatott, majd újra útnak indult, s a mellékfolyók után végül 1542 februárjában elérték az Amazonast.

A világ hosszabb és legbővizűbb folyamán haladva a spanyoloknak mindenféle veszélyekkel kellett megküzdeniük (hozzátéve persze, hogy maguk is veszélyt jelentettek az őslakosokra: a kisebb falvakat megtámadták és kirabolták, csak a nagyobbakban próbáltak békés eszközökkel élelmet szerezni). A szintén a hajón utazó, az expedíció történetét megíró domonkos szerzetes, Gaspar de Carvajal feljegyezte például azt is, hogy amazonok támadtak rájuk.

Űrhajósok általában az emberiség testileg és szellemileg legegészségesebb és legerősebb, csúcsformában levő tagjaiból lesznek. De hiába a gondos válogatás, és a felkészülés, az űr elég stresszes környezet, ahol bárki belefuthat kellemetlen meglepetésekbe. Mint például James Irwin, az Apollo–15 holdkomp-pilótája, a nyolcadik ember, aki a Holdra lépett.

Amikor arról van szó, hogy meg lehet-e enni a házi kedvencek ételeit, akkor fontos, hogy jól tegyük fel a kérdést. Például egy tengerimalac répából, uborkából és almából álló étrendjével sokan ki lennének békülve, illetve a kutya sem húzza a száját, ha bélszín a menü. Ellenben aligha rágcsálna bárki is filmnézés közben egy kis kutyakekszet vagy olyan családi kiszerelésű kutyakajakonzervet amit még a kutyának sem adunk oda szívesen. Viszont, ha nagyon nincs más, akkor többnyire simán meg lehet enni a háziállatok ételeit, még ha nem is feltétlenül finomak.

21 gyilkosság, több mint ezer megerőszakolt fiú és fiatal férfi – mindezt Carl Panzram követte el élete alig negyven éve alatt. Legalábbis ezt állította magáról a börtönben írt önéletrajzában. A minnesotai születésű férfit gyermekként többször megerőszakolták és folyamatosan bántalmazták, kilencszer volt letartóztatva vagy börtönben, 39 évesen végezték ki egy mosodafőnök meggyilkolása miatt .

Ugyan a Shrek-filmeket készítő Dreamworks stúdió sosem ismerte el – de nem is tagadta –, hogy a figurát az 1930-40-es években aktív francia pankrátorról, Maurice Tillet-ről mintázták volna, a hasonlóság annyira szembetűnő, hogy kizárt dolog, hogy véletlenről lenne szó.

Az ügyben konkrétum sosem hangzott el, a legközelebbi információ, miszerint a Dreamworks valóban Tillet-t mintázhatta meg az ogre formájában, egy meg nem erősített állításokat tartalmazó blogbejegyzésben található: egy rajzoló, aki a Shrek készítése idején a Dreamworksnél dolgozott, több pankrátor képét is kitette az irodája falára, köztük a Svéd Angyal, az Ír Angyal és a Francia Angyal fotóját is – utóbbi nem más, mint Maurice Tillet, de hogy miért is nevezték így, arról kicsit később.

Emlékeznek még a Sólyom Airways egészen szürreális történetére pár évvel ezelőttről? Légitársaságot indítani nem a világ legegyszerűbb dolga, vonhatta le belőle annak idején a tanulságot mindenki, pláne, ha az ember nem is ért igazán hozzá, csak megpróbál halászni a zavarosban. A Sólyom kálváriája bő egy éven át tartott, egy ország szörnyülködött és röhögött rajta felváltva, és végül sosem sikerült elindítaniuk egyetlen járatot sem.

Minden családban akad egy fekete bárány, őket olykor ki is tagadják az örökségből. De ha a XX. század egyik legfontosabb politikusdinasztiájába születik az illető, nem ússza meg ennyivel. Rosemary Kennedy szomorú élete egyben szörnyű esettanulmánya egy vitatott neurológiai beavatkozásnak.

Az ötforintos pereme sima, a tizesé szakaszosan hol recés, hol sima, a huszas recés. Az ötvenes megint sima, a százas recés, a kézszázas meg olyan, mint a tizes. Ez ma már csak hagyománytiszteletből, és a dizájn miatt van így, de évszázadokkal ezelőtt, amikor kitalálták a recés szélű pénzérmét, még egészen gyakorlatias célokat szolgált.

A fémből készült pénzérmék annak idején értékes nemesfémeket, aranyat vagy még gyakrabban ezüstöt tartalmaztak - ez kellett ahhoz, hogy a pénzt használók bizalma rendületlen legyen annak az értékében. A papírpénzek bevezetése óta ezt a bizalmat a pénzt kiadó jegybank, és az amögött álló állam adja. Ennek persze vannak kockázatai, például ha instabillá válik az állam, beüthet a hiperinfláció. Amíg a pénzben arany és ezüst volt, egészen más jellegű problémákkal kellett szembenézni a pénzverdéknek, például azzal, hogy az ügyeskedők megpróbálták kiszedni a pénzérmékből a nemesfémet.

1862 novemberében minden idők egyik legfurább népszavazását tartották Görögországban: a görögök ugyanis királyt választottak, márpedig egy rendes monarchiában ezt a címet alapjáraton örökléssel vagy opcionálisan fegyveres hódítással szokás megszerezni. Görögország azonban egyáltalán nem volt akkoriban rendes monarchia, úgy általában az ország alig harminc éve létezett csak, miután évtizedes háborúskodás árán sikerült kivívniuk a függetlenségüket és ledobni a törökök rabigáját. Sokat nem tudtak kezdeni a szabadsággal, a kormányzót megölette a saját testvére, és belecsúsztak egy csúnya polgárháborúba; végül három nagyhatalom, Oroszország, Franciaország és Anglia beavatkozása (akik már a törökök elleni függetlenségi háborút is segítették) csinált rendet.

A midwayi csatáról mind tanultunk történelemórán: 1942 nyarán, fél évvel Pearl Harbor után ez az összecsapás fordította meg a csendes-óceáni hadszíntéren a második világháború menetét. A tönkrevert japán flotta elveszítette a kezdeményezést, az amerikaiak ellentámadásba lendülhettek, és többé nem volt reális esélye annak, hogy a japánok partra szálljanak amerikai földön. Így aztán nagyobb erőket tudtak Európába átdobni, ami határozottan jót tett a szövetségesek esélyeinek például az észak-afrikai hadműveletekben Rommel ellen, nem is beszélve a normandiai partraszállásról.

Ha van valami, amit megtanultunk az űrlényes filmekből, hogy a világegyetem összes létformájának az Amerikai Egyesült Államok az álma. Az USA-ban akarnak élni, nyaralni, kolóniákat létrehozni, vagy ha esetleg épp hódítani jönnek, akkor természetesen az amerikaiakat akarják először kiiktatni. Ez alapján nem meglepő, hogy az Egyesült Államokban már az 1600-as években láttak ufókat. 

1977. augusztus 15-én üres szobával szembesültek a római Celio hadikórház őrei, amikor reggel tízkor kinyitották az ajtót. Pedig nem akárkinek kellett volna bent lennie: ez volt a német Herbert Kappler, egykori római Gestapo-főnök szobája. Azé az emberé, aki a náci megszállás idején elrendelte az ardeatine-i mészárlásként elhíresült kegyetlenséget: 335, római börtönből elhurcolt férfit gyilkoltak meg hidegvérrel, hogy így álljanak tízszeres bosszút a római partizánok egy nappal azelőtti merényletén, amelyben 33 náci halt meg.

A háború után életfogytiglanra ítélt 70 éves Kappler 1977 nyarán már csak árnyéka volt önmagának: a Nápoly melletti börtönből előző évben átszállították a hadikórházba, egykor mindig frissen borotvált arca szakállas volt, ő pedig 47 kilósra fogyott. De ez most kivételesen jól jött: az őt gyakran látogató felesége, Anneliese Kappler kötelek segítségével leengedte őt a harmadik emeleti ablakból, aztán betette egy bőröndbe, és simán ki tudta csempészni őt éjjel egykor a kórházból, majd az országból is a kocsi csomagtartójában. Meg sem álltak Nyugat-Németországig.

1937 tavaszán az amerikai hadsereg ellátmányozásért felelős első számú vezetője, Paul Logan ezredes nem mindennapi feladattal találta meg a Hershey'st, Amerika legnagyobb csokigyártóját (a cég Európában szinte teljesen ismeretlen, a Nestlé mellett sosem tudott labdába rúgni a piacon). A hadsereg kérése az volt, hogy készítsék el a világ legrosszabb csokoládéját, ami tökéletes vészhelyzet-élelmiszer lesz majd a katonáknak. Logan ezredes konkrétan a következőket várta el a csokitól:

• Legyen aránylag olcsó és nagy mennyiségben is könnyen gyártható.
• Legyen tápláló: egy 4 unciás (112 gramm) szelet tartalmazzon minimum 600 kalóriát.
• 50 fokos hőség alatt ne olvadjon meg.
• Az íze éppen csak egy kicsivel legyen jobb a főtt krumplinál, hogy a katonák ne édességként kezeljék, és tényleg csak akkor és annyit egyenek belőle, amennyi a létfenntartáshoz szükséges.

A Hershey's vezető kémikusa, Sam Hinkle elfogadta a kihívást, és két hónapnyi kísérletezés árán kikotyvasztotta a hivatalosan D-porció, nem hivatalosan Logan-szelet (még kevésbé hivatalosan Hitler titkos fegyvere) nevű csokoládét. Az összetevői cukor, némi kakaó, zabliszt, zsír, tejpor és mesterséges ízesítőanyagok voltak. Minden követelménynek megfelelt, a pocsék íznek különösen (ezért a hitleres gúnynév).

Amerika nukleáris csapásmérő arzenálját a mindenkori elnöknél levő, "futball" becenevű szerkezettel lehet beindítani, ez a klisé nagyjából minden második, Tom Clancy-, vagy 24-stílusban utazó akciófilmben vagy sorozatban előkerül. Az már kevésbé közismert, hogy az atomcsapás indításához kell még valami: a biscuit, vagyis süti néven futó kis plasztikkártya, amin az aktuális indítókódok vannak. Ez tényleg mindig az elnöknél van, ellentétben a futballal, amit valójában a titkosszolgálat egyik, állandóan az elnök közelében levő embere tart magánál, a csuklójához bilincselve. Maga a futball egyébként egy fekete aktatáskának néz ki, állítólag húsz kilót nyom, és néha ki is lehet szúrni egy testőr kinézetű fickó kezében az elnökről készült fotókon.

A lényeg, hogy a sütivel beindítjuk a focit, és ennek egyenes következménye a gombafelhő. És eddig három amerikai elnökről derült ki, hogy rövidebb-hosszabb időre elveszítette vagy a sütit, vagy a focit.

Az emberi gyomor elég hatékony szerv, hiszen különösebb probléma nélkül képes megemészteni a zöldségeket, a különböző állatok húsát és tejéből készült termékeket, illetve az ember által készített mesterséges, természetes hozzávalókat sosem látott készítményekkel is megbirkózik. Csontot azonban nem nagyon fogyasztunk – csak csontvelőt és esetleg porcokat –, de mindig akad olyan tudós, akit szokatlan területekre hajt a kíváncsiság. Két amerikai kutató, hogy kiderítse, mi történik egy kisebb emlőssel az emberi gyomorban, rágás nélkül lenyelt egy 90 milliméteres cickányt. 

Számtalanszor láttuk már a filmekben vagy sorozatokban, hogy ellőnek egy terhességi tesztes poént. Végül is nem bonyolult, hisz a vizeletvizsgáló tesztcsíkok úgy néznek ki, mint egy hőmérő: örök kedvenc, amikor Daniel a Taxi 3-ban magyarázza a tábornoknak, hogy a lánya terhességi tesztje egy új típusú hőmérő, amivel a stressz-szintet lehet mérni. Ezt azonban elég nehéz lett volna eljátszani az 1960-as évek előtt között: akkoriban ugyanis a dél-afrikai karmosbéka volt a menő.

Amikor a Pepsi sikerrel piacra dobta az Aquafina márkájú palackozott vizét, a Coca-Cola is úgy gondolta, hogy ideje belépni a piacra. 2002-ben megszületett a Dasani, a palackozott és mérgező csapvíz, a Coca-Cola történetének egyik legnagyobb buktája.

A mikronéziai Palau egy több mint 300 szigetből álló ország a Csendes-óceánon.  A szigetek többsége lakatlan, hisz az egész országban összesen alig 18 ezer ember él, viszont páratlan természeti csodákkal rendelkezik. A leghíresebb a Koror-szigetén található, mindössze 5,7 hektáros Medúza-tó, amiben csúcsidőben 8 millió medúza között lehetett úszkálni. 

A börtön szó mindenkinek a kenyéren és vízen élő, Isten szabad egét sosem látó, vaskos kőfalak között sínylődő rabokat juttatja az eszébe. A szabadságvesztés elrettentő ereje sokakat visszatart a bűncselekmények elkövetésétől – valahol pont ez lenne a célja –, de a norvégiai Bastoy igazi mintafegyintézet: nem a büntetésre, hanem a rehabilitációra helyezik a hangsúlyt.

Azt hihetnénk, hogy a rágógumi valami modern találmány, elvégre az ötvenes évek szocialista kultúrpolitikája a beatzenével és a Coca-Colával egyenrangú Sátánként kezelte. (Lev Trockij egy 1934-es munkájában azt jósolta: ha a szovjetek átveszik a hatalmat az Egyesült Államokban, három éven belül nem lesz rágógumi.)

A Központi Bizottságnak abban igaza volt, hogy a rágógumi, legalábbis a modern iterációja amerikai találmány, de nem a szocialisták megdöntésére született. Igaz, az első, kereskedelmi forgalomba hozott rágógumi pont ugyanabban az évben, 1848-ban jelent meg, mint a Kommunista kiáltvány. 

A hatvanas évek végén történt, hogy a Grateful Dead eredeti felállásának három tagja – Bob Weir, Jerry Garcia és Phil Lesh – összegyűltek a banda gyakorlótermében. A kaliforniai Novatóban található, gusztustalan rózsaszínre mázolt raktárban ott volt még néhány audio- és technofil arc, illetve pár LSD-ző pszichonauta. Az erősítőket és hangszereket tervező Rick Turner szerint rendszeresen összegyűltek, és kötetlenül beszélgettek technológiáról, zenéről és más érdekességekről.

Az egyik ilyen szeánszon született meg minden idők legjobb szabadtéri hangrendszerének az ötlete. Évekbe telt, mire a koncepció végleg szárba szökkent. Végül azonban elkészült az a több mint hetventonnányi, több száz hangsugárzót és erősítőt tartalmazó hangrendszer, ami három emelet magasan és harminc méter szélesen tornyosult a koncertező Grateful Dead-tagok fölé.

Belgium és a sörkultúra kapcsolata olyan mély, intim, és nagy múltú, amit igazából elképzelni sem tud az, akinek a belga sörről csak annyi ugrik be, hogy ja, ők csinálják azokat a jó drága, de cserébe brutál erős cuccokat, meg azokat a gyümölcsös vackokat is. A belga sörfőzés a 12. században indult, külön pápai engedéllyel kísérletezhettek az apátságok szerzetesei a különféle sörökkel. Az UNESCO kulturális örökségi listáján Belgiumnál rögtön az első helyen szerepel a sörkultúra - Magyarországról ugyanerre a listára a matyóhímzésnek, a busójárásnak és a Kodály-módszernek sikerült felkerülnie.

A repüléstől sokan félnek, annak ellenére, hogy a statisztikák szerint ez a közlekedés legbiztonságosabb módja. Az alaptalan félelmek közül az egyik leggyakoribb, hogy mi lesz, ha a repülőgépbe belecsap a villám. Mi lenne, semmi. Az utasszállítók ugyan általában igyekeznek kikerülni a viharokat, de ezzel együtt is átlagosan évente egy villámcsapás ér minden gépet. Ilyen esetekről több ezer videó van fenn a YouTube-on, és tényleg elég rémisztően néznek ki, nézzünk is meg egy válogatást, csak hogy hangulatba kerüljünk:

A náci Németország csúcsvezetéséről közismert, hogy vonzódtak a misztikus és okkult dolgokhoz (ha nem is annyira, ahogy például az Indiana Jones-filmek mutatják). Hitler személyesen is fogékony volt az ilyesmire, de a legnagyobb rajongó az SS vezetője, Heinrich Himmler volt, ő szervezett például expedíciókat a Föld mindenféle egzotikus sarkaiba ősi ereklyék és a felsőbbrendű árja faj nyomai után kutatni.

Nem véletlen, hogy rendszerint őt találták meg a különféle ezoterikus szélhámosok is, hogy a maguk eszközeivel besegítsenek a Harmadik Birodalom világhódítási terveibe, vagy legalább egy kicsit megszedjék magukat. Az egyik leghíresebb ilyen Karl Malchus volt, az aranycsináló.