Index Vakbarát Hírportál

Vannak fura dolgok, amikről az emberek nagy része egyöntetűen állítja, hogy ijesztő – például a babák és a bohócok. Túl sok tudományos kutatás nincs a témában, de annyi konszenzus azért igen, hogy attól lesz valami hátborzongató, ijesztő, mert kétértelmű. Amikor nem tudjuk, mi motivál valakit, általában ijesztőnek tartjuk.

Ilyenkor mind ugyanazt érezzük: nyugtalanságot, hidegrázást, azt, hogy valami biztos nincs rendben. A londoni Pollock's játékmúzeumban egy egész szoba van a babáknak, és nem véletlen, hogy ezeket hagyták a túra végére, nagyon sok ember nem is akar bemenni oda. Igazából nincs ebben semmi új: amikor Edison megcsinálta az első babáit, az emberek nem rajongtak értük, hanem azt gondolták, hogy hátborzongatóak, nem is adott el sokat belőlük. A bohócokkal ugyanez a helyzet, nem véletlenül szerepelnek nagyon gyakran horrorfilmekben. 

Sok felnőttnek keseríti meg az életét a laktózérzékenység; ők nem fogyaszthatnak bármilyen tejterméket, csak laktózmenteset. Ezekben a termékekben olyan vegyi anyagok vannak, amik segítenek a szervezetnek a laktóz lebontásában, így a fogyasztásuk nem okoz emésztési nehézségeket.

Létezik egy kognitív zavar, az úgynevezett IKEA-effektus; ennek hatására a fogyasztók aránytalanul magasra értékelnek egy olyan terméket, aminek a készítésében tevékenyen részt vettek. A jelenséget természetesen a bútorgyártó IKEA-ról nevezték el.

Ahhoz kiváló üzletembernek kell lenni, hogy homokot adjunk el a sivatagban, mégis vannak, akiknek ez ipari mértékben sikerül. Ahhoz már több kell, hogy olyat adjunk el, ami nem is a miénk – például sok mázli, némi pofátlanság és kellő hidegvér. Ezt a jogi környezettől függően orgazdaságnak, lopásnak vagy vagyon elleni bűncselekménynek hívják, de George Parker művészi szinten űzte a mesterségét.

Mindennap használjuk a @ szimbólumot a napokban meghalt Ray Tomlinsonnak köszönhetően. Most annak járunk utána, hogyan nevezik a kukacot a különböző nyelvekben, és hogyan vezethető vissza a karakter több száz évvel korábbra.

Amerikáról mindenki tudja, hogy Amerigo Vespucci olasz felfedezőről kapta a nevét, mert ő ismerte fel, hogy a föld, amit Kolumbusz felfedezett, nem India, hanem egy teljesen új kontinens. De honnan ered a többi földrész neve?

Az ókorban nagyon népszerű volt fürdőkbe járni, fontos politikai kérdések dőlhettek el egy-egy fürdőzés alatt például az ókori Rómában. A középkorról azonban azt tudjuk, hogy nemigen fürödtek az emberek. Miért fordult ekkorát a világ?

Mátyás király legendásan tisztán evett az ujjaival, a krónikások legalábbis arról számoltak be, hogy akármennyire is elmerült a beszélgetésben, soha nem szennyezte be magát. Nem szerette a villát, pedig az akkoriban már ismert evőeszköznek számított. Igaz, nem sokan használták.

Az Egyesült Államok katonai laborjaiban fejlesztették ki az AIDS-et és később elszabadult? Nos, ez az összeesküvés-elmélet a KGB agyszüleménye, amelyet az Egyesült Államok lejáratására találtak ki a hidegháború alatt.

Emlékeznek még a 40 centis kilátóra, amit 40 milliós EU-támogatásból építettek meg kreatív honfitársaink? Na az semmi ahhoz a texasi épülethez képest, amibe mai értéken számolva több mint 770 millió forintnyi dollárt toltak bele a befektetők, abban a hitben, hogy egy 150 méteres felhőkarcoló lesz, de végül csak 12 méteres lett. És még a bíróság is kiröhögte őket, hiszen a tervrajzokat aláírták, csak éppen elnéztek rajta egy vesszőt.

A második világháború egyik kevéssé ismert, csak néhány éve feltárt epizódja volt, amikor a németek biológiai fegyvert vetettek be: maláriával próbálták a partraszálló szövetséges haderőt meggyengíteni, és egyben az olaszokat megbüntetni, amiért a hitleri Németország ellen fordultak. A dolog csak felerészben jött be, az olaszok elég rosszul jártak.

A vasszűz az egyik legismertebb és legbrutálisabb középkori kínzóeszköz, jellemző szimbóluma annak, mennyire kegyetlen is volt az a bizonyos sötét középkor. Mellesleg az elmúlt 40 év egyik legfontosabb metálbandájának névadója. És még mellesleg: egy óriási kamu, amit utólag találták ki annak demonstrálására, hogy régen minden rosszabb volt.

Eike Fuhrken Batista da Silva 2012 elején a Forbes listája szerint 34,5 milliárd dolláros vagyonával a világ 7. leggazdagabb embere volt. A brazil üzletember ennek megfelelően fényűző, és irigyelt életet is élt: luxusautói, yachtjai, magánrepülői, egy szupermodell-szambatáncos felesége, és világbajnoki címmel betetőzött motorcsónakversenyzői karrierje volt. Semmi nem állhatott az útjába, amihez csak hozzányúlt, arannyá változott (a szó szoros értelmében, a vagyonát ugyanis aranybányákkal, és aranykereskedelemmel alapozta meg). Ezt sikerült két év alatt a szó szoros értelmében lenulláznia. Sőt: a Bloomberg 2014. januári becslése szerint a minden vagyonától megfosztott üzletember egymilliárdos adósságban fuldolkott.

De hogy a fenébe lehet 35 milliárd dollárt elveszíteni?

Közhely, hogy a szépéségért meg kell szenvedni - de el tudja képzelni, hogy valaki ezt annyira komolyan vegye, hogy az emberiség által ismert legerősebb mérget lője be a saját arcába, hogy kisimuljanak tőle a ráncai? Nem? Pedig valószínűleg látott már ilyet: ez ugyanis a botox, az egyik leggyakoribb kozmetikai műtét alapanyaga, egyben a legmérgezőbb anyag a világon, amiből tömény formában egyetlen gramm elég lenne bő 8 millió ember halálos dózisára.

A tél közeledtének leglátványosabb jele, amikor hidegebb őszi reggeleken látszik az ember lehelete a levegőben. A mini felhőként gomolygó lélegzet gyakorlatilag nem sokban különbözik a ködtől, a létrejöttének az oka pontosan ugyanaz: 100% fölé emelkedik a levegő relatív páratartalma, és a pára kicsapódik a levegőben.

A leheletünk testhőmérsékletű (pontosabban annál kicsit hidegebb, átlagosan 35 Celsius-fokos), a relatív páratartalma pedig 95% körüli. A külső levegő ennél jellemzően hidegebb, és a páratartalma is alacsonyabb. A külső hőmérsékletre aránylag jó becslést tud mondani bárki tapasztalatból, a páratartalom egy átlagos lakásban 40-60% között mozog, kinn a szabadban nagyon erősen időjárásfüggő, itt lehet adatokat nézegetni az aktuális hazai értékekről az Időkép térképén.

Kutatók friss eredményei alapján könnyen lehet, hogy Hitlerről nevezik el a pénisz születési rendellenességének egy ritka fajtáját.

Azt már korábbi német eredmények is alátámasztották, hogy Hitlernek csak egy heréje volt (azt a kutatást az Erlangen-Nürnberg Egyetem munkatársa, Peter Fleischmann jegyezte), most viszont két történész, Jonathan Mayo és Emma Craigie újabb részleteket fedezett fel a „vajon miért volt tele gyűlölettel a második világháborúért felelős német vezető” témakörében.

9/11 óta a repülés biztonsága elég forró téma, néha az egyszeri utas számára érthetetlen és idegesítő szabályokkal. A másfél deci üdítőt is potenciális veszélyforrásnak tekintő szabályzat tükrében egészen megdöbbentő, mi mindent engedtek meg maguknak a nyolcvanas években az utasszállítók pilótái. Közismert például a történet az orosz gépről, ami azért zuhant le, mert a pilóta engedte a gyerekeit a műszerekkel játszani, és véletlenül kikapcsolták az automata pilótát. Mai posztunk egy másik, kevésbé ismert, de legalább ugyanilyen tragikus történetről szól, szintén oroszokkal a főszerepben.

Nem túl eredeti ígéret egy frissen hivatalba lépő államfőtől, hogy megtisztítja a korrupciótól a rendőrséget, még az sem, ha ezt radikális módon úgy fogalmazza meg, hogy minden egyes korrupt zsarut kirúg a szervezettől. Az már igen, ha ezt szó szerint be is tartja, és az sem rettenti el ettől, hogy útközben kiderül, hogy az ország összes rendőre érintett a dologban. Akkor rúgjuk ki az összeset, legfeljebb rendőrség nélkül marad az ország egy időre – gondolta Mikhail Szakasvili, Grúzia elnöke, amikor 2004-ben hatalomra került, és pontosan így is tett.

Tudta, hogy ön is rendszeresen olvas a 19. századi ír földharcokról? Nem hiszi? Tegyünk egy próbát! Olvasta, hogy a brit önkormányzatok nem bojkottálhatják az izraeli termékeket, vagy hogy a kutatók egy nagy szakirodalmi kiadó bojkottjára szólítanak? És azt, hogy egyes szíriai csoportok bojkottálják a béketárgyalásokat, az egyik pedagógus szakszervezet meg a Köznevelési Kerekasztalt? Na ugye.

Robert Landsburg utolsó munkája az életébe került, de egyben halhatatlanná tette a nevét. Az amerikai fényképész az Egyesült Államok északnyugati csücskében, a Cascade-hegységben található Mount Saint Helens kitörését dokumentálta, bőven túlhaladva azon a pillanaton, amikor még túlélhette volna a kalandot. 

Az ég kék, a fű zöld, a Nap sárga, ezt nagyjából azóta evidenciaként kezeli mindenki, hogy először rajzolt tájképet az óvodában az említett három objektum főszereplésével. Sajnáljuk, ha most összetörjük a gyermekkora egy pici darabkáját, de ez a színkompozíció legfeljebb 33 százalékban fedi a valóságot. Na de akkor hogy lehet, hogy ha felpillant az égre, mégiscsak sárgának, esetleg, ha épp naplemente van, narancsszínűnek, vagy akár vörösnek látja a Napot?

Az 1985-ös, hidegháború alatti genfi csúcstalálkozó jelentőségét az adta, hogy ez volt az akkori amerikai és a szovjet elnök első találkozása. Ronald Reagan és Mihail Gorbacsov a legégetőbb kérdések mellett távlati tervekről is egyeztettek. Például arról, hogy ha a földönkívüliek megtámadják a Földet, a két nagyhatalom minden ellentétet félretesz, és együtt védik meg a bolygót.

Aki fújt már protekciós adag tejszínhabot a gesztenyepüréjére, nyilván buzgón helyesel, ha meghallja, hogy a fehér szín mindent édesebbé tesz. Bizonyos esetekben viszont pont csökkenti az édes ízt, ha fehér tányérból eszünk. Ennek semmi köze az ételek cukortartalmához; az agyműködéshez annál inkább. A színek, a formák, a csomagolási és tárolási módszerek nagyban befolyásolják, hogy milyennek érezzük az étel ízét.

Vannak események és helyszínek, amikre az agy igen szélsőségesen reagál. Bár a szenvedő alanyok ilyenkor nem szorulnak pszichiátriai kezelésre, a mentális rendellenességek közé ezek a jelenségek simán beférnek – még akkor is, ha olyan ritkák, hogy épp ezért említésre méltók.

A Párizs-szindróma – mindjárt kifejtjük, hogy mi is ez – gyakorlatilag a kulturális sokk egy fajtája: olyasmi, mint a Stendhal-szindrómaként is emlegetett művészet-túladagolás, vagy a Jeruzsálem-szindróma, amitől egy Izraelbe látogató turista hirtelen bibliai alaknak képzeli magát és hallucinálni kezd.

Az Egyenlítő környékén nincs most ennél menőbb telefon, legalábbis Ghánában szinte mindenki ilyet használ. Nincs márkaneve (legalábbis nem egységes), a specifikációi siralmasak, a formatervezése – ha lehet ilyenről beszélni – egészen elképesztő. És mégis ez az ország egyik legnépszerűbb telefonja.

De miért? Mit tud ez a telefon? A nyers ismertető alapján nem sokat:

• 100-150 ghánai cedibe kerül (25-35 amerikai dollár);
• 3 SIM kártya fér bele;
• beépített FM rádiója van;
• fut rajta a Facebook és a Whatsapp;
• akkora akkumulátor van benne, hogy arról más eszközöket is lehet tölteni;
• beépített ledlámpája van.

A guanó vagy ismertebb nevén madárszar kiváló tápanyagforrás, ezért sokáig előszeretettel használták a termőföldek trágyázására. Peru már az 1800-as évek közepétől madárszar-nagyhatalomnak számított, az éppen függetlenedő ország virágzó bizniszt húzott rá az akkoriban felfedezett guanószigetekre.

Szeretne nagy pénzhez jutni? Akkor azt javasoljuk, hogy Yap szigetén próbálkozzon, mert ott olyan nagy pénzt használnak, hogy egyetlen darab is akkora, hogy be se fér a házba. Sőt, valójában nem is nagyon lehet elmozdítani a helyéről.

Biztosan ön is tucatnyi nagyobb szörnyűséget tud most, 2016-ban elképzelni, mint egy géppuska. De gondoljon bele, mit szólt volna, ha a 19. században, a körülményes, kézzel töltött fegyverek idején ön elé raknak egy percenként több száz lövést magától leadó szörnyeteget! Nagyjából ilyen hatást váltott ki a Maxim-géppuska, a világ első teljesen automata hordozható fegyvere, amelyet az amerikaiból britté lett Hiram Maxim talált fel.

Sírni szinte mindenki szokott. A nők évente 30-64 alkalommal, de a férfiak is összehoznak átlagosan 6-17 alkalmat – természetes dolog. De miért is sírunk valójában? Jó persze, azért, mert szomorúak/boldogok/meghatódottak/csalódottak vagyunk, vagy csak mert por ment a szemünkbe. Na de miért kezd el ilyenkor sós váladék csorogni belőle?