Index Vakbarát Hírportál

Jack Robichaux sorozatos erőszakoló volt a 19. században, aki megkeserítette New Orleans városának életét. Legtöbb áldozata túlsúlyos nő volt. Kreol volt, bár a rendőrség az áldozatválasztás alapján eleinte fekete támadóra gyanakodott. Jazz-zenészi tehetségét New Orleans-szerte dicsérték, amíg a bűnei köztudottá nem váltak

– írta a vonatkozó angol nyelvű Wikipédia-szócikk Jack Robichaux-ról. A bejegyzés 2005-ben született, egy szem nyomtatott forrást leszámítva a fenti idézet volt a teljes tartalma. És egy szó se volt igaz belőle. Ennek ellenére több mint tíz éven át meg tudta úszni az általában éber szerkesztők bosszúját, és ezzel ki is érdemelte minden idők leghosszabb ideig futó Wikipédia-hoaxának címét.

A ketchup az egyik legnépszerűbb szósz a világon (azért csak az egyik, és nem a legnépszerűbb, mert az elmúlt években durván jön fel a majonéz), jó eséllyel önnél is van otthon egy fél flakonnal valahol a hűtőben. Ketchupból elég sokféle létezik, van például chilis, currys, és banános (nem is beszélve a baconízűről), de a paradicsomos alap azért aránylag közös platform mindegyiknél. Ehhez képest, amikor a ketchupot feltalálták, abban volt minden, amibe csak belebotlottak a kertben a kísérletező kedvű feltalálók, de paradicsom pont nem.

Egyáltalán, ki találta ki a ketchupot?

Barbie a világ leghíresebb játékbabája, minden kislány kedvence, kulturális ikon, és a kilencvenes évek egyik legbizarrabb popzenei jelenségének ihletője. Igen, erről van szó:

Az első Barbie-babát a Mattel 1959-ben adta ki, és azonnal óriási siker lett, köszönhetően az addig sosem látott tévés reklámkampánynak, és a játékbaba fogalom újszerű megközelítésének: Barbie nem kislány volt, hanem olyan felnőtt nő volt, amilyenné a lányok szerettek volna válni. A babát Ruth Hangler, a cég igazgatója találta ki, és tervezte meg a német Bild Lilli baba alapján, amivel egy európai nyaraláson találkozott.

Na de ki is volt ez a Lilli?

1992-ben Stefan Mandelnek sikerült az, amiről a lottózók többsége csak álmodozik: megnyerte a 27 millió dolláros főnyereményt egy virginiai lottósorsoláson. Mandel egy egyszerű, bár igen fáradságos trükköt alkalmazott: megjátszott minden számvariációt, ami csak lehetséges volt. Ahogy Mandel az NPR műsorvezetőjének, Alex Goldmarknak elmondta: tudta, hogy ezzel a technikával megnyerheti a fődíjat, hat második díjat, és több ezer kisebb nyereményt is besöpörhet.

A történet érdekessége, hogy bár ez a legnagyobb összeg, amit Mandel valaha nyert a lottón, ez már a tizennegyedik telitalálata volt.

Ha elfogadjuk, hogy a férfi szívéhez a gyomrán át vezet az út, akár abban is hihetünk, hogy a világ vezetőinek pszichológiai profilja is feltérképezhető a székletükből. Persze aki egy mondást szó szerint akar értelmezni, az meg is érdemli, amit végül kap, de ebben az esetben nem az ötletgazdának kellett foglalkoznia a következményekkel.

1976. májusában Roger Sharpe idegesen állt a New York-i városi tanács tagjai előtt egy manhattani bíróságon. A 26 éves Sharpe újságíró volt, dolgozott a GQ-nak és a New York Times-nak, de ezúttal nem tudósítóként volt jelen, hanem hogy megmentse a flippereket. Tudta, hogy rajta áll a játék sorsa, így érthető volt az idegessége. De nem véletlenül őt választották a feladatra: kiváló reflexei, elsőrangú kéz-szem koordinációs képességei és rengeteg tapasztalata volt.

Rá várt a feladat, hogy bebizonyítsa: a flipper nem szerencsejáték, hanem ügyességi játék, és kellő gyakorlással mindenki mesterré válhat benne. Ezen a játszmán múlt a flipperek sorsa.

1970-ben egy olasz-amerikai polgárjogi szervezet tüntetést szervezett A Keresztapa című film ellen, amiért bűnözőként mutatja be az olaszokat. Bár ez valóban igaz, a történetbe visz egy extra csavart, hogy a tüntetést szervező csoport vezetője Joseph Colombo volt, az egyik legnagyobb New York-i maffiacsalád feje.

Bár a GMO óriási vitákat kavar manapság, az emberiség már ősidők óta nemesíti a gyümölcsöket, amivel tulajdonképpen szintén génmanipulációt végez, csak jóval egyszerűbb eszközökkel, és kevésbé hatékonyan. A legtöbb gyümölcsre rá sem lehet ismerni, annyira megváltozott az évszázadok-évezredek alatt. Érdekes megnézni, milyenek voltak a jól ismert gyümölcsök néhány száz évvel korábban.

A görögdinnye jól ismert nyári gyümölcs, hozzá nem értőként legfeljebb annyi különbséget látunk a húsában, hogy mennyi magot találunk benne. Épp ezért igencsak meglepő, hogy a 17. században milyen volt a dinnye. Giovanni Stanchi festményéből ismerjük ezt.

A vad banán sem tűnik ehető gyümölcsnek, tele van magokkal. A banánt először hétezer évvel ezelőtt kezdték el nemesíteni Pápua-Új-Guineában. De még ennél korábbi időpontot is elképzelhetőnek tartanak a régészek. A modern banán két fajtából alakult ki, a Musa acuminata és Musa balbisiana. A modern banánnak ezzel szemben nincs magja, kisebb és édesebb, mint elődje. És jóval érzékenyebb a különféle betegségekre.

A vad padlizsán sem hasonlít a ma ismert ovális, lila növényre. A történelem folyamán a legkülönfélébb formákat és színeket vette fel, volt fehér, kék, sárga és lila is. Azért is nevezik sok nyelven eggplantnek, tojásnövénynek, mert  18. századi európai változatok termése fehér vagy sárga volt, és liba- vagy tyúktojásra hasonlított. Legkorábban Kínában és Kelet-Indiában kezdték el termeszteni évezredekkel ezelőtt.

A répáról már mi is megírtuk, hogy nem narancssárga volt eredetileg. A tizedik században kezdték el termeszteni Perzsiában és Kisázsiában. Négyezer évvel ezelőtt még kemény gyökérként emlegették, Európában a késő római időben kezdték el nemesíteni. Európában a narancssárga színű répa a legelterjedtebb, de Ázsiában még most is létezik lila, fehér, piros változata. A narancssárga színű répa a 17. században jelent meg.

A vadkukoricának sincs sok köze ahhoz, amit ma kukoricaként ismerünk. Először időszámításunk előtt hétezerben nemesítették. Ma ezerszer nagyobb, mint kilencezer évvel ezelőtt volt és sokkal egyszerűbb termeszteni is. Emellett sokkal több cukrot tartalmaz. Ezeknek a változásoknak a nagy része amúgy a 15. században következett be, amikor az európaiak is elkezdték termeszteni a kukoricát.

Azt is kevesen tudják, hogy az őszibarack eredetileg egy apró, cseresznyeszerű növény volt óriás maggal és kevés hússal. Először hatezer évvel ezelőtt kezdték termeszteni Kínában. Sós és földes íze volt. Néhány ezer évvel később jóval nagyobb, lédúsabb és édesebb gyümölcsöt ismerünk barackként.

Hány óra van? – hangzik el a kérdés napjában több milliárdszor a Föld majdnem összes kontinensén. Leszámítva az Antarktiszt és az Északi-sarkot, mert ott legfeljebb az ott dolgozó kutatók kérdezgethetnék egymástól, nekik meg tökmindegy. A sarkvidékeknek ugyanis nincs saját időzónájuk, így időszámításuk sincs.

1945. tavaszára a világon mindenki előtt nyilvánvalóvá vált, hogy a világháborút a náci Németország elveszítette, és a háború után az USA és a Szovjetunió lesz a világ két, egymással nem éppen barátságos viszonyban álló szuperhatalma. Hamarosan az is eldőlt, hogy Sztálin azért cserébe, hogy Berlinig pofozta a német hadsereget, és ezzel megnyerte a háborút a szövetségeseknek, a Kelet-Európa feletti uralmat kéri cserébe. Mindez így együtt már sok volt Churchillnek, aki gyűlölte a kommunistákat és nem bízott Sztálinban. Miután kiderült, hogy az oroszok ott maradnak Európában, az amerikaiak pedig a csendes-óceáni hadszíntérre figyelnek, a brit miniszterelnök kiadta a parancsot a vezérkarnak: dolgozzák ki a haditervet a szovjetek megtámadására, mielőtt még Sztálinnak jutna eszébe kiterjeszteni az európai befolyását. A tábornokok ugyan őrültségnek tartották az ötletet, de a haditerv elkészült, a neve Operation Unthinkable (Elképzelhetetlen Hadművelet) lett.

A növényeknek van egy komoly evolúciós hátrányuk az állatokkal és emberekkel szemben: nincs személyiségük, se kommunikációs eszközeik, így nem tudják kifejezni az érzéseiket. Pedig van nekik, csak azt átlagemberek nem érzékelik. Egy német tudóscsoport viszont kimutatta, hogy a növények is tudnak félni: ha például füvet nyírunk, az olyankor érzett illat a növény segélykiáltásának a kipárolgása.

A kínai gyógynövények csodatevő hatásában rengetegen hisznek, még Nyugaton is – sőt, főleg Nyugaton. A „messziről jött ember azt mond, amit akar”-elv alapján a nyugati alternatív gyógyászat a számára ismeretlen összetevőkre egzotikumként tekint, és könnyebben jótékony hatást tulajdonít neki. Ennek megfelelően rengeteg bevásárlóközpontban láthatunk alternatív kínai gyógynövényeket. A rajongók azzal érvelnek, hogy Kínában évezredek óta használják ezeket a szereket, és ez valóban igaz.

De nem azért, mert csodaszerek lennének!

Az 1960-as évek végén a kínai orvosok nagyjából ugyanazokat a gyógyszereket használták, mint a nyugatiak, de az orvosok nem szívesen hagyták el a nagyobb kínai városokat. Emiatt sokan orvosi ellátás nélkül maradtak. Hogy megelőzzék az országos katasztrófát, a kínai kormány tűzoltásként alapvető orvosi ismereteket kezdett el oktatni kínai farmereknek. A jelentkezők kaptak egy kézikönyvet, amiben ismertették, milyen gyógynövényeket lehet a nem beszerezhető gyógyszerek alternatíváiként alkalmazni.

Vagyis amire a nyugati vásárlók alternatív csodaszerként tekintenek, az a kínaiaknak pótszer volt, amit kényszerből használtak, ha nem jutottak rendes gyógyszerekhez.

Napkeltekor és napnyugtakor csak a vörös, a narancs és a sárga színeket látjuk a szivárványból, a zöldet, a kéket, az ibolyát és a indigót nem. Az angolban a szivárvány színeit a ROYGBIV betűszó foglalja össze, ami a színek angol nevéből áll össze: Red, Orange, Yellow, Green, Blue, Indigo és Violet. De, ahogy a fenti példa is mutatja, egy szivárványban nem mindig láthatjuk az összes színt.

A főnököm nem értette, hogy tudtam elaludni, amikor ma csak 11-re kellett volna beérnem. Tényleg érthetetlen. Van egy robusztus, analóg ébresztőórám, egy elég okos telefonom, meg egy tabletem. Bármelyik felébreszthetett volna, ha már a fényszennyezés, a környezeti zajok, az éjszakás műszak és a helytelen életvitel miatt teljesen szétesett cirkadián ritmusomra nem számíthatok. De a felhúzható órát nem húztam fel, a telefon egy másik időpontra volt beállítva, a tableten meg minden hangjelzést letiltottam.

De tényleg; hogy keltek fel az emberek, amíg nem találták fel az ébresztőórát?

Ivott már töményet? Pálinka, vodka, tequila, ilyesmi? Oké, csináljunk úgy, mintha elhinném, hogy nem, és elmesélem, mi történik ilyenkor, még a berúgás előtt: az ember forróságot érez a torkában, majd a gyomrában szétterjedni. Annak ellenére, hogy az ital valójában nem volt forró. Ennek a jelenségnek köszönhető egyébként az a borzasztó veszélyes téveszme, hogy az alkohol "átmelegít", így nagy hidegben megvéd a kihűléstől (pedig valójában nem, sőt, éppen ellenkezőleg).

Na de akkor miért is forró, ha egyszer hideg?

Emlékeznek még a bácsira, aki áramot vezetett az uborkaágyása körüli drótkerítésbe, és őt vették elő, amikor egy tolvajt agyonütött az áram? Az önbíráskodást a magyar jogrend jóval szigorúbban kezeli, mint mondjuk a dél-afrikai, ahol egészen elképesztő eszközökkel védhetjük meg magunkat a ránk támadókkal szemben.

Egy amerikai orvos, dr. Sam Axelrad szokatlan poggyásszal utazott Vietnamba 2013-ban. A csomagban egy vietnami katona karjának maradványai voltak. A csontok 1966 óta voltak Axelradnál, de évtizedek múlva visszajuttatta azokat a jogos tulajdonosának, Nguyen Quang Hungnak.

A súlyosan sérült Hung az északiak oldalán harcolt a vietnami háborúban, vagyis az ellenség oldalán állt, de Axelrad mégis ellátta a fiatal katonát. A karját már nem tudta megmenteni, de az életét igen. Hung csontmaradványai ezután évtizedeken át hevertek Axelrad texasi otthonának egyik szekrényében. A ma Houstonban praktizáló Axelrad csak néhány éve vette elő a csontokat, és elgondolkozott rajta, mi lehet a fél kar tulajdonosával.

Valószínűleg ön sem gondolná, hogy egy felnőtt ember húgyhólyagja fél liter vizeletet összegyűjt, mielőtt úgy éreznénk, hogy vécére kell mennünk. A testünk tudja, mennyi az annyi, mivel a hólyag belsejében apró receptorok vannak, amelyek üzenetet küldenek az agynak, ha a hólyag eléggé megtelik és eléri őket a vizelet. Szerencsére testrészünk még idejében jelez, ezért nyugodtan elhalaszthatjuk a pisilést, ha még messze van a legközelebbi vécé. 

Ha így döntünk, a húgyhólyagban lévő záróizmok összehúzódnak, és megtartják a vizeletet, nehogy átszivárogjon a húgycsőbe. Az apró izmok elég jól teszik a dolgukat, egészen addig, amíg nem erőltetjük túl őket azzal, hogy folyamatosan megfeszítve vannak.

A kültéri automaták a legvadabb téli mínuszokban is nagyjából olyan hőmérsékleten adják ki az üdítőket, mint a nyári rekkenő hőségben. Amikor mínusz 10 Celsius-fok van odakint, akkor is tartják a gyártók szerint ideális, plusz 3-4 fok körüli hőmérsékletet.

„Hát ez a szép kis tiszta kvint meg hogy került ide? Igazán sajnálom, de néhány lebegésnyit belőled is le kell csippentenem...” – figyel fel a zongorahangoló motyogására Krasznahorkai László híres regényének, Az ellenállás melankóliájának (egyik) főszereplője, és a visszavonult, csak a zenének élő férfi egy idő után kénytelen feltenni magának a kérdést, hogy létezik-e egyáltalán a harmonikus rend, amire addigi élete fő meggyőződését alapozta.

A képzettebb zenészek, zeneértők körében közismert, hogy a legtöbb hangszer, amiket a koncerteken, felvételeken hallunk, nem tisztán szól: szándékosan el vannak kicsit hangolva ahhoz képest, ahol a tiszta (abszolút) skála szerint szólniuk kéne. Ettől az elhangoltságtól azonban nem hogy nem halljuk hamisnak a zenét, de pont ez teszi egyáltalán lehetővé, hogy az elmúlt kb. 200 év kompozícióinak túlnyomó többségét le lehessen játszani.

Friedrich István volt a világon az első válogatott futballista, akiből miniszterelnök lett. Nem sokan mondhatják el magukról ezt a bravúrt, a Dániához tartozó Feröer szigeteket 2008 és 2015 között miniszterelnökként vezető, 1991–92-ben négy válogatott meccsen a kapuban álló Kaj Leo Johannesenen kívül mást nem találtunk. (Ha tud másról is, írja meg a tszenesi kukac mail.index.hu-ra.) A szűkös felhozatal miatt meg kell említenünk Kaha Kaladzét, aki tíz évig szolgálta az AC Milant, BL-t is nyert csapatával, most meg Grúzia miniszterelnök-helyettese és energetikai minisztere. De ki volt Friedrich István?

A vasút évszázados fejlődése egyre tisztább, pontosabb, olcsóbb és gyorsabb járatokat eredményezett. Egy mai személyautó száz kilométert megy annyi benzinnel, amennyit egy ötvenes évekbeli Plymouth egy gázfröccsel elpárologtatott a kipufogóján át. Az évezredes múltra visszatekintő hajózásban is történt egy s más (a gályarabok leselejtezése, Nemo kapitány, a jetski), de egyvalamit nem sikerült fokozni: a sebességet. Annyira nem, hogy

Aki végzett már megerőltető testmozgást, pontosan tudja, hogy hány izom van az emberi testben, mert ilyenkor mindegyik külön-külön fáj. Az izmaink nélkülözhetetlenek a mozgáshoz, így természetes, hogy többnyire nagy erőkifejtésre is képesek. De melyik a legerősebb izom az emberi testben? A válasz nem egyértelmű: attól függ, hogy hogyan mérjük az izmok által kifejtett erőt.

Bizonyára önökkel is előfordult már, hogy a zsebükhöz kaptak, mert úgy érezték, mintha a telefonjuk rezgett volna, de amikor megnézték, valójában se hívás, se üzenet nem érkezett. Olyannyira nincsenek ezzel egyedül, hogy a jelenségnek neve is van: ez a fantomvibrációs szindróma, és nagyjából az emberek 90 százaléka tapasztalta már, de csak kevesen tartják zavarónak.

A Church of Spies (Kémek egyháza) című könyvben Mark Riebeling amerikai történész egy igazán izgalmas és kevéssé ismert történetet mesél el a II. világháború időszakából:

Az egyik legcsodálatosabb dolog a modern civilizációban, hogy a világ legtöbb részén ugyanazt a rendszert használják a napok, órák, évek számolására. Vannak persze kivételek, de ezek inkább kiegészítőként használják saját naptárukat.

Nézett már tükörbe, ugye? Hát persze. És látta már ilyenkor a saját vízszintesen elforgatott képét, ugye? Hát nem. Mi az, hogy nem, hogyhogy nem? Kezdjük az elejéről.

A naprendszeren belül négy bolygónak van gyűrűje. Először a Szaturnusznál fedezte fel Galilei, később azonban kiderült, hogy van gyűrűje a Jupiternek, az Uránusznak és a Neptunusznak is. A belső bolygóknak azonban nincs, így a Földnek sem. Elmagyarázzuk, miért.

Halál vár azokra, akik megzavarják a fáraó álmát - áll Tutanhamon sírjának bejáratán, de a sírt felfedező régészek nem törődtek ezzel. Vesztükre, mert rájuk szállt a fáraó átka és rövid időn belül meghaltak.