Az Otthontérkép bűnözési térképeit mi is szoktuk néha használni, például a városnegyed-bajnokságban, ha össze akarjuk hasonlítani a városrészeket, vajon melyikben jobb élni. Nyilvánvaló korlátai ellenére elég alapos cucc, ráadásul most a legfrissebb, 2014-es adatok is felkerültek rá.
Szóval csak egy kattintás és megtudhatod, mennyi bűneset történik felétek; több lakást törnek-e fel a környéketeken, mint a szomszéd kerületben; vagy kevesebb kocsit pattintanak-e meg nálatok, mint egy várossal odébb.
Íme az Otthontérkép elemzése a legfrissebb adatokkal.
A Mátyás-templom, vagyis hivatalos nevén a Budavári Nagyboldogasszony-templom a mai képét a XIX. század végén nyerte el. Schulek Frigyes neogótikus remekművét biztos, hogy a top 100 leginkább szerethető magyar épület közé választaná mind az építész-, mind a laikus közönség. Schulek mellett a belső díszítőmunkákon többek között olyan nagyágyúk is dolgoztak, mint Lotz Károly és Székely Bertalan, oltárképeket pedig Zichy Mihály is festett benne.
Amikor először megláttam Zobokiék tervét a Várba tervezett Nemzeti Galériáról, egyből az ugrott be, hogy jé, ez egy korszerűsített szocreál. Másodszorra meg az, hogy vajon komolyan gondolják-e.
Az mondjuk önmagában is elég punkos húzás, hogy egy Városligetbe meghirdetett pályázatra egy Várba tervezett pályaművel indulnak, szóval lehet hogy tényleg poén az egész. De annak nagyon is átgondolt.
Mert hát bármilyen abszurd, sokak szerint a Várban ma is ott van kicsit a szocreál: a Királyi Palota jelenlegi kialakításában azért vissza-vissza köszön. Arról nem is beszélve, hogy ez a tipikus "bunkóbirodalmi" stílus, melyben a náci és a szovjet építészet összesimul, akár fricska is lehet.
Megjegyzem, punkos poén ide, neoszocreál oda, nekem tetszik.
A III. kerületi önkormányzat az Óbuda-Békásmegyer nevet használja, ám ami a városrészeket illeti, sokkal több van belőlük a kerületben: hivatalosan 15! A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a mostani városrészkiosztás meglehetősen friss, 2012 év végén variálta át a fővárosi közgyűlés a meglévőt és a legjobban pont a III. kerület lett megkavarva.
A közbeszédben és ingatlanos körökben is még hivatkozási alap a megszüntetett városrészfelosztás. Ha a fővárosi közgyűlésnek szabad, akkor nekünk miért ne lehetne? Hogy ne aprózódjunk követhetetlenül szét, néhány városrészt összevontunk. Így még kezelhető, 10 kategóriában szavazhattok a III. kerületből a városrész-bajnokságban.
Javában tart az Urbanista és az Otthontérkép közös játéka!
Három fordulón már túl vagyunk: megvan a városmag, ahegyeken túli külváros és a II. kerület belső vidékének a bajnoka is. Ez most a negyedik, ami a III. kerületből csemegézik
A szavazást leegyszerűsítettük: a selejtezőknél nem vacakolunk a Facebook-mappákkal, ott egy szavazódoboz a cikk végén, tessék kattintani! Szavazni a következő, jövő heti fordulóig lehet, akkor hirdetünk győztest.
A játék állását itt követhetitek.
Szeretem a budai kertváros kis utcáit összekötő lépcsőket, meredek ösvényeket. Elsősorban azért, mert életem két nagy szerelméhez is ilyenen át jártam éveken át, az egyikhez Zöldmálon, a másikhoz Virányoson.
Persze nem ezért fontosak ezek a közök, még csak nem is azért, mert megőriznek valamit a régi budai hegyek hangulatából az egyre lelketlenebbé váló társasházas, lakóparkos vidéken. Sőt nem is csak azért kellenek, hogy utat adjanak a víznek, ha a betonmedrekbe vagy földalatti csövekbe kényszerített hegyi patakoknak nyargalászni támad kedve.
Ám leginkább azért van rájuk szükség, mert autó nélkül csak ezeken át lehet közlekedni a hegyoldalakban, ahol többnyire párhuzamosan futnak az utcák, s buszjáratot vezetni mégsem lehet mindegyiken.
Aztán jön valaki és hopp lezárja az egyiket. De nem ám egy tiltótáblával, hanem egyik irányból egy fallal, a másikból betonvasráccsal. Keményen. Férfiasan. Mintha csak ettől a krapektől tanulta volna, hogy ne térjünk ki senki elől.
Hétfő reggelre egyeztetni hívta a második kerületi önkormányzat a Fény Utcai Piac Beruházó, Szervező és Üzemeltető Kft-t (ami 70%-os önkormányzati tulajdonban van) és ott az a megállapodás született, hogy mégiscsak lehet a falra ülni és azon fagyit nyalni.
A Piac részéről sajnos rengeteg rossz mondat született az elmúlt napokban. A lényeg számunkra, hogy miközben biztosítjuk a kerekesszékesek és a babakocsit használók számára az akadálymentes közlekedés lehetőségét, a támfalon fagylaltozni vágyók kérését is teljesíteni tudjuk. Ez véleményünk szerint megoldható. Addig is a Fény utcai piac Intézőbizottsága felfüggesztette azt a korábbi döntést, miszerint a támfalra nem lehet leülni -
írta az önkormányzat egy Facebook kommentben azon kép alá, ahol a kerület polgármestere, Láng Zsolt éppen egy fagylaltot nyal az ominózus falon.
Tök jó, hogy a legújabb budapesti turistamágnesek széles választékával már nem csak a májunkat és a nemi szerveinket, hanem az agyunkat is tornáztathatjuk. Városszerte egyre népszerűbbek a különböző szabadulós játékok. Mondhatni, Budapest az exitgamesek Mekkája.
A szupercuki kacsaképet Eszter Júlia készítette a hétvégén és küldte el Facebookon - nagy köszönet érte! Amúgy elképesztő, mennyire bevették a várost a tőkés récék. emlékeztek a Váci úti irodaház udvarára vagy épp a Benczúr utcára ?
Utolsó napjához ért az Index ingatlanos hete, úgyhogy itt a legjobb alkalom arra, hogy leporoljuk azt a felmérést, amelynek az első felét már kiposztoltam. Ebben egész egyszerűen egybevetették az Otthontérképesek a kínálati árakat (vagyis, hogy mennyiért próbáljuk eladni a lakásokat, házakat) a valódiakkal (vagyis, hogy mennyiért kelnek el végül).
Arról már az előző posztban szó esett, hogy az elemzésben persze vannak torzító tényezők, meg arról is, hogy az ország legeslegtúlárazottabb kecói mely budapesti kerületekben vannak.
Na de mi a helyzet Magyarország egyébb részeivel? Melyik régióban, térségben, városban szálltak el legjobban a hirdetési árak a valódiaktól? Lássuk az elemzés második felét!
Bocsánatot kért Dr. Láng Zsolt második kerületi polgármester, amiért az önkormányzat sajtósa kiposztolta a panasztevő anyuka levelét névvel együtt a netre, a kerekesszékesek biztonságáért aggódott, és egyben egyeztetni hívta a Fény utcai piac ügyvezetőjét vasárnap reggeli Facebook-posztjában. Óriási hintapolitika ez a polgármester részéről, kíváncsian várjuk a fejleményeket!
Házat az ember leginkább a kertvárosban szokott venni vagy építeni, na de szakadjunk el a megszokásoktól. Mi van, ha én épp a pesti belvárosban szeretnék egyet? Semmi akadálya! Megnéztük, miket találni a legnagyobb hirdetési portálokon az V. kerületben, vagyis Belvárosban és Lipótvárosban.
Jó, jó persze tudjuk, hogy azért ez nem egy reprezentatív felmérés. Az ember egyrészt nem feltétlenül apróhirdetési oldalakon szokta eladni a milliárdos belvárosi palotáit, az ilyen ingatlanok többséges soha nem jelenik meg a mindenki által elérhető ingatlanpiacon.
Másrészt előfordul, hogy nagy értékű ingatlanokat bár meghirdetnek nyilvános portálokon, valójában nem szeretnék eladni azokat - de ez már egy másik történet.
Mindettől függetlenül remek móka böngészni, mert igen meglepő találatokba botlik az ember, ha egy belső pesti kerületrészekben eladó házra keres rá. Még úgy is, hogy az eredmények közül kiszűrtük az olyan ingatlanokat, amelyek bár háznak vannak hirdetve, valójában csak házrészek (mint amilyen mondjuk ez a kétszintes tetőráépítés a Petőfi Sándor utcában 910 millióért).
Lássuk, mi mindent találtunk.
Én azt hittem a Fény utcai ücsörgésbűnözés elleni harcban az volt a mélypont, amikor az önkormányzat sajtósa kiposztolta a panasztevő anyuka levelét névvel együtt a netre, de nem! Van még lejjebb!!!
Miközben a balesetveszélytől a mérgező vegyszerekig minden elképesztő érvet felhoztak, hogy miért is tilos arra a nyavalyás párkányra ülni, két nap gondolkodás után eszükbe jutott, miért is nem működhet ott tovább a szörnyű fagyifertő: a mozgáskorlátozottak miatt!
Elég kemény hangvételű levélben utasított minket rendre a Fény Utcai Piac Kft. ügyvezetője arra vonatkozóan, hogy miért tilos dolgokat csinálni a piac mellett kis betonszegélyen, de őszintén szólva mi még mindig nem értjük a dolgot.
Mint azt tegnap megírtuk, egy anyuka írta a Facebookon, hogy nem tudott fagyizni ötéves kisfiával, mert amikor a megvásárolt fagyival a kicsi, alig 40 centiméter magas betonszegélyre ültek, elzavarták őket. A cikk után egyre többen jelentkeztek, hogy ők is hasonlóan jártak, többen pedig azt mondták, még fényképezni sem engedték őket. Volt olyan anyuka, akire rászóltak, amikor szerette volna kisfiát lefényképezni a fagyival a kezében.
A faluról a legtöbb városinak vagy az elmaradottság vagy az érintetlen romantika ugrik be, és persze mindkettőben van valami, azért réges rég nem ez a jellemző. És főleg nem ettől falu egy falu.
Azt viszont elég nehéz elképzelni, hogy milyen is egy ilyen kistelepülés korszerű kiadásban. Amelyiknek megvan minden „falufunkciója”, „falutulajdonsága”, viszont él, s virul, és nem elavult technológiákkal és építészeti megoldásokkal van tele. Azért nehéz, mert nem nagyon van rá példa.
A Hello Wood most egy baromi izgalmas kísérletbe kezd, amihez ráadásul most egyetemi hallgatók is csatlakozhatnak.
Ma, csütörtök délelőtt megírtuk, hogy a Fény utcai piac mellett egész elképesztő módszerekkel próbálják meg szabályozni a fagyizást, a kutyasétáltatást vagy épp egy bicikli végigtolását. Délután már azt az információt kaptuk, hogy néhányan direkt azért mennek a Fény utcába, hogy kipróbálják, vajon őket is elküldik-e egy fagyizásért.
És tényleg elküldik őket – legalábbis megpróbálják.
Amikor odamentünk, páran már ott ültek a betontámfalon, közben fagyiztak, két biztonsági őr pedig távolról méregette őket. Egyikük végül odament az üldögélőkhöz, egy rövid szóváltás után viszont sarkon fordult és dühösen ment vissza a társához. A fagyizók pedig ugyanolyan derűs nyugalommal üldögéltek tovább.
Az őrök nemsokára újra eljátszották egy családdal ugyanezt: az anyuka viszont közölte, hogy „természetesen elmennek innen, majd ha megették a fagyit”. Kiderült, hogy ő kifejezetten azért jött, mert látta a cikket és gondolta, kipróbálja, tényleg ez-e az új rendszer a piac mellett. Korábban sétáltatta már a kislányt kézenfogva a betonfalon is, ezért csodálkozott, hogy most tényleg valakit azért fizetnek, hogy bent üljön egy képernyőkkel teli teremben, és két fagyizó gyerekre ráküldjön egy biztonsági őrt.
Végül elindultak, útközben pedig eszébe jutott az anyukának, hogy ez az egész történet olyan, mintha a fagyizónak lenne az ügyes önreklámja.
Nagyon megdöbbentő levelet kaptunk egy anyukától, aki az ötéves kisfiával próbált elnyalni egy fagyit a Fény utcai piac mellett. Leültek a járda melletti kis betonfalra, mire azonnal elzavarták őket, hogy ez itt magánterület, és itt nem lehet fagyizni. Mondom még egyszer, mindezt az utcán, konkrétan a fagyizó előtt, ahol a fagyit vették. Még most sem térek magamhoz, esküszöm, most már ki fogom próbálni a dolgot, megyünk ma iskola után fagyizni oda, nagyon kíváncsi vagyok, mi fog történni. Alább a történet:
Egy budapesti anyukának elege lett abból, hogy nem tud a három gyerekével játszóterezni, csak azért mert az egyikük, Jancsi súlyosan mozgáskorlátozott. Egy átlagos pesti játszótéren ugyanis nem nagyon van olyan játék, amelyen ott lehet hagyni egy Jancsihoz hasonló gyerkőcöt, hogy maga játsszon vele.
Igazából egy nem átlagoson és egy nem pestin sem.
Szóval leült pár barátjával és addig ötleteltek, míg meg nem találták a megoldást. Ez pedig a
Az Országház megépültekor egy igazi high-tech irodaház volt, legendás hűtőrendszere mellett a fűtése is szokatlan volt a maga korában. Nem akarták ugyanis, hogy füstölgő kémények csúfítsák el a tetejét, ezért távfűtéssel látták el. Azért nem olyan hú de messziről szállították a képviselőknek a meleget, csak egy pár házzal odébb található Balassi Bálint utcai épületből.
Ezt is Steindl Imre tervezte, akárcsak az Országházat. Ha ilyen szemmel nézzük, még hasonlóságokat is felfedezünk rajta. Hát még ha tudjuk milyen volt hajdanán! Most úgy néz ki, visszaállítják az eredeti tetőformát és a homlokzatot.
Ha gazdag budai környék, akkor Rózsadomb! De tényleg Rózsadomb a legmenőbb, legdrágább városnegyed? És egyáltalán, hol is van az a Rózsadomb? Egyesek kétszer, mások háromszor akkorának gondolják, mint amekkora valójában, de vannak, akik caklipakli az egész II. kerületet értik alatta. Na akkor lássuk, milyen környék is ez a "belső-második kerület", te pedig szavazz a kedvenc itt található városrészedre, hiszen ez tulajdonképpen egy játék is.
Volt nekünk egy remek blogunk pár éve, az Udvarbolond, ahol Budapest belső kerületeinek zöld belső udvarait mutattuk be sorra. A kívülről átlagosnak látszó bérházhomlokzatok olykor egészen meglepő kis kerteket, parkocskákat, ligeteket rejtettek. Módszerünk általában annyi volt, hogy ha dolgunk volt valamelyik házban, s ha ott megtetszett az udvar, lefotóztuk. Vagy csak egyszerűen besurrantunk egy befele igyekvő lakóval és gyorsan körbenéztünk odabenn.
Nos, a Bródy Sándor utca 17-be mi nem jutottunk be, ti viszont ma igen. Ez a ház is részt vesz ugyanis a Budapest100 programban, amikor a százéves fővárosi épületek egy hétvégére megnyitják kapuikat az érdeklődők előtt.
Oké, most hétvégén bejárhatjuk őket, mint arra már többször felhívtuk a figyelmet. De mi legyen velük? Milyen a jelenlegi állapotuk és kell-e azon változtatni valamit? Ha igen, akkor mit és hogyan? A kérdéseket Kőnig Tamás DLA tette fel Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Kar hallgatóinak. Na jó, lehet hogy nem pont ezeket, de valami hasonlókat. Ők meg választottak egy-egy százéves házat és elkezdtek foglalkozni velük. És hogy miért érdekes ez nekünk? Mert a munkáikból ma reggel kiállítás nyílik, és délután be is zár. Siessetek, ha érdekel benneteket!
Két zuglói épület végül kimarad a Budapest 100+ idei rendezvényéből. Az egyik egy nagyon szépen felújított villaépület, ami a tulajdonos elhatározásából soha nem is akart résztvevőjévé válni az eseménynek, de idén épp 100 éves. A másik épület (ugyan nem 100, hanem 101 esztendős) lakói sajnos az utolsó pillanatban voltak kénytelenek lemondani a részvételt, de maga a ház tele van érdekes történettel.
Most ezeket mutatjuk be: nem szívfájdításként, hanem mert érdekes sorsúak, érdemes ezeket is számontartani - két épület az idei kimaradók közül.
Az én szívem lilább, mint egy Újpest-ultráé, akkora BKK-fan vagyok, de tényleg, szóval mielőtt megint valaki komolyan venné (mint a Kolosy térnél), természetesen csak v i c c e l e k. Nem a budai fonódót fonják itt természetesen, csak helyreállítják a villamosvonalakat.
Csodás képpel lepett meg ugyanis a Fortepan, s ha már elküldték nekem, megosztom veletek is: 1949, Clark Ádám tér, építik a villamosalagutat. A háttérben még megvan a Királyi Palota kupolája, hiányzik viszont a körforgalom és a Rákosi-féle, Várhegy oldalába barkácsolt nagy rámpa.
A héten Construma, ami legtöbbször csak az építőipari szakemberek szívét dobbantja meg, hogy aszongya milyenek az idei csavaralátéttrendek, de azért a lopakodótank-bevonatos tetőcserépre mi is felkaptuk a fejünket.
Főleg, hogy Magyarországon gyártják.
Úgyhogy kicsit körülnéztünk ennek kapcsán, mi mindent adtunk az építőiparnak. Íme öt termék, találmány és építőanyag, ami szerintünk érdekes.
A Kossuth tér átalakításáról rengeteget írtunk az Urbanistán. A fenti videót ma tolták ki a munkákról, és gyönyörűen lehet rajta követni egy csomó látványos munkafolyamatot.
Oké, vannak mini ingatlanok a magyar piacon is, túl vannak árazva azok is rendesen, de ez az észak-londoni kecó azért keményen odacsap. A 750 ezer fontért (valamivel több mint 308 millió forintért) kínált házban – vagyis inkább sorházi lakásban – ugyanis a legszélesebb szoba is csak 2,6 méter széles. A dolgozó helyiség kialakításánál már nem bántak ilyen bőkezűen a térrel, az már csak 1,5 méter széles.
Miután megjelent a Kossuthkifli helyszíneit kereső játékunk első része az Urbanistán, többen is írtátok, hogy legyen folytatása. A legizgalmasabb megkeresés a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumtól (magyarul a Skanzentől) érkezett, felajánlották, hogy szívesen újrafotózzák azokat a helyeket, amelyek szerepet kaptak a filmben.
Há persze, hogy azt mondtam, jöhet!
A Skanzenben az a legjobb, hogy sosem volt falvakat, vagy akár városokat építenek fel benne valódi házakból, így aztán ideális helyszín mindeféle forgatáshoz. Az alábbi játékban nem csak magát a néprajzi gyűjteményből és a sorozatból, de kicsit a magyar népi építészetből is kaptok ízelítőt.
Itt egy csomó kép a sorozatból kivágva, a felmbeli helyszín megjelölésével. Ha a kék sávra kattintotok, megtudhatjátok, hol is volt az épület egykor, és hogy is néz ki valójában.
Tudjátok mi történik a fenti képen? Épül a Nemzeti Múzeum! Hát nem csodás? Ismét egy rakás elképesztően klassz modellképet kaptunk a 3D Pasttól ma is álló és mára már elpusztult épületekről. Épülő Lánchíd és Mátyás-templom, teljes pompájában díszlő fehérvári székesegyház és corvinakönyvtár. Nagyon frankó képsor következik!