Amikor a menettől leszakadtam, több szervező is odajött hozzám,hogy jobb, ha a tömeggel maradok, és ha elmegyek, mindenképpen ajanlják, hogy tegyek el mindent, ami szivárványos. Ugyanis az előző Pride-okon is leginkább a menetek utan vadásztak a szélsőségesek a hazaszállingózó felvonulókra. Korábban egy menetkoordinátor mesélte, egy Sydneyben élő hölgy értetlenkedett neki, miért van itt ennyi rendőr, amikor otthon náluk Ausztráliában kettő-három is elég.
Az ellentüntetők közül hárman-négyen elindultak a menet felé, mondván, ők csak a buszhoz mennének hazafelé. Az ott maradt tizenöt másik ellentüntető közül viszont volt, aki nem igazán kapcsolt, hangosbemondóval kiabált utánuk, hogy „Hova mentek, így is alig vagyunk!" Egyébként az átlátszó indokkal sem sikerült közelebb kerülniük a menethez, rögtön megállították őket a rendőrök.
Közben kis libasorban mennek haza résztvevők, de még mindig sokan vannak a Tabánban. Arra az időre, amíg a 18-as villamos áthalad, és felszállnak rá Pride-résztvevők, Budaházyék előtt egy méterrel azonnal feláll egy rendőrsorfal, azon keresztül hangzik fel néha a „Mocskos buzik". A villamosokon is két-két rendőr van.
Időközben Budaházy egy társával elindult a Rudas fürdő mellett a Szabadság híd irányába. Első körben tizenöt rendőr, majd ahogy távolabb jutottak, már csak kettő követte őket.
A korábbi évekhez képest most találkoztak a legkevésbé a külvilággal a pride-ozók, a hídon és a Várkert bazár mellett is olyan érzés volt, mintha nem is a város szívében, hanem négy fal között ünnepelne a tömeg.
A tavalyi rendezvényen a kis utcákban kacskaringózva, erkélyeken táncoló és integető emberekkel intenzívebb volt a karneváli hangulat, és a zene is jobban szólt.
A Pride-nak lényegében vége van, a fűben még kisebb társaságok ücsörögnek, beszélgetnek, szól a zene. Lassan mindenki hazamegy.
A záróbeszédek során elhangzott, hogy (a szervezők szerint) az idei Pride-on 15-20 ezren vettek részt. A Duna TV-n kezdődik a Meseautó, remélem megértik, mi most búcsúzunk.