Hatvanöt évvel ezelőtt tört ki Budapesten a forradalom a szovjet elnyomók és kommunista pribékjeik ellen. Talán az élet egyetlen területén sem forgatta fel annyira a megcsontosodottnak hitt viszonyokat a szabadságharc, mint a sportban és azon belül is a labdarúgásban. A földkerekség vezető futballhatalmából egy csapásra szerencsétlen, számkivetett páriák lettünk, és a hatvanöt évvel ezelőtt elszenvedett csapást a mai napig nem tudtuk kiheverni. Egy kis futballnosztalgia ide kattintva.

Németh Szilárd szerint 1956 egy nagy, ma is tartó, Magyarország szabadságáról szóló háború hősies pillanata volt. A Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára szombaton a csepeli Királyerdei Művelődési Házban, az 1956-os forradalom és szabadságharc 65. évfordulója alkalmából tartott megemlékezésen fejtette ki gondolatait.

A politikus úgy véli, hogy a háború arról szól, „Magyarország önálló, szabad országként vagy egy internacionalista baloldali birodalom gyarmataként él-e”.

A kommunisták 1956-ban a szovjetek segítségével leverték a magyarok szabadságharcát. Utódaik, a Gyurcsány-féle baloldal fojtotta vérbe a békés megemlékezést a forradalom 50. évfordulóján, és most ugyanez a Gyurcsány és ugyanaz a baloldal akar visszatérni a hatalomba

– fogalmazott a parlamenti képviselő. Hangsúlyozta:

2022-ben ránk vár, hogy a történelem süllyesztőjébe küldjük azokat, akik tönkretették az országot, akik rátámadtak a saját népükre, akik saját hatalmukért ma is feladnák Magyarország szabadságát, hogy újra egy internacionalista baloldali birodalom gyarmatává tegyék.

„Délután találkozunk” – írja Facebook-oldalán Orbán Viktor, hozzátéve, hogy „Békemenet”. 

A Békemenet gyülekezője 13 órától lesz a Műegyetem rakparton, 14 órakor indul a menet, az útiterv: Műegyetem rakpart–Szent Gellért tér–Szabadság híd–Fővám tér–Kálvin tér–Múzeum körút–Astoria, ahol meghallgatják Orbán Viktor beszédét 15:30-tól.

Minden egyes közösségnek megvan a maga forradalma, a saját emlékezete a forradalomról – mondta a Miniszterelnökséget vezető miniszter a XII. kerületi önkormányzat megemlékezésén. Gulyás Gergely megjegyezte: ezért gyulladnak fel ilyenkor évről évre a fáklyák a Corvin közben és a Széna téren, a Móricz Zsigmond körtéren és a budai Várban, Mosonmagyaróváron és Salgótarjánban, Kolozsváron és Kassán, falvakban és városokban egyaránt.

A miniszter hozzáfűzte: minden bizonnyal idén is fellobbantják a lángot Párizsban az Étoile-nál, Észak- és Dél-Amerikában, Európában és Ausztráliában is összegyűlnek ünnepelni, emlékezni a magyarság közösségei. Az 1956-os forradalom ugyanis nem maradt az akkor már trianoni határokon belül, mert mindenhol, ahol magyar közösség élt, együttéreztek a szabadságharccal – tette hozzá Gulyás Gergely az MTI beszámolója szerint.

Hadházy Ákos arról ír Facebook-posztjában, hogy az állami megemlékezéseket azokon a helyeken celebrálják, ahova az 1956-os hősök mentek.

Én viszont felkerestem néhány helyszínt, ahová most mennének a felkelők, ha ma élnének.

A független képviselő ellátogatott a hatvanpusztai birtokhoz, az alcsúti golfklubhoz, a felcsúti stadionhoz és a közmédia székházához.

Vannak, akik azt mondják, ezt a rendszert csak forradalommal lehet megdönteni. Én azt mondom, hogy ez az, amit mindenképpen el kell kerülni. De a tisztességes választások feltételeit kemény és határozott nyomásgyakorlással kellett volna kikényszerítenünk. Az elmúlt években ezt nem tettük meg, és valljuk be, alig tettünk érte valamit. Emiatt van az, hogy a gyalázatos kormányzati teljesítmény, az alig leírhatóan nagy korrupció, a széteső állami szolgáltatások ellenére sajnos még mindig kétesélyes a 2022-es választás.

Hadházy Ákos szerint a Fidesz legyőzésére most az együttműködő pártok és az előválasztáson nyertes jelöltek miatt több az esély, mint korábban.

Az ellenzék zuglói jelöltje arra is felhívta a figyelmet, hogy további aktivistákat kell keresni, aztán szórólapokat hordani, plakátokat ragasztani, pultozni és kopogtatni.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc érintette a határ menti térséget is, ahol többek között menedékkérő táborokat alakítottak ki – mondta Kudlik Zoltán, a Nagy Imre Társaság országos elnökségi tagja Pannon RTV Közügyek című műsorában.

A szakértő kifejtette, hogy Jugoszlávia vezetője, Josip Broz Tito segítette a Szovjetuniót, ezzel a magyar revolúció leverését, miközben a határon túli magyarok a Vajdaság mellett Erdélyben és a Felvidéken is szimpatizáltak a lázadókkal.

Ezeket a menekülteket határ menti központokban helyezték el. Pár hónapig tartózkodtak ezeken a telepeken, majd továbbindultak a célországukba, a legtöbben Ausztráliába és az Egyesült Államokba.

Kudlik Zoltán arról is beszélt, hogy olyan barátságok, rokoni kapcsolatok is szövődtek a vajdasági és a magyarországi magyarok között, amelyek akár a mai napig fennmaradtak az utódokon keresztül.

1956 elsősorban Budapest történeteként él a köztudatban. A forradalom emlékezetének középpontjában a fővárosi események állnak annak ellenére, hogy a vidék Magyarországa is megmutatta, közel egy évtizednyi diktatúrát követően is mennyire komoly erőtartalékok rejlenek a magyar társadalomban. Az ország különböző területein helytálló forradalmárok, budapesti társaikhoz hasonlóan, a szabadság melletti kiállás, a kiélezett körülmények között mutatott bátorság, felelősségvállalás és szolidaritás maradandó példáit mutatták fel. A sortűzparancsot elszabotáló vadászpilóta, a saját magát biztosítékként felajánló orosztanár és a bírósági felelősségre vonást „kiprovokáló” munkásvezér – következzen három, a szélesebb nyilvánosság előtt kevésbé ismert ötvenhatos történet. Czókos Gergely írása.

Juhász Árpád 21 éves volt az 1956-os forradalom idején, így pontos emlékei vannak az eseményekről. A 86 éves geológus egyetemista volt akkor, ám október 23. előtt egy héttel már otthon volt arcüreggyulladás miatt, ennek ellenére lázasan is elment egy előadásra az Erkel Színházba, majd a második vagy harmadik felvonás alatt valaki felment a színpadra, és elkiáltotta magát:

Ti itt ültök, miközben a rádiónál lövik a fiainkat?

Bár próbálták meggyőzni a közönséget, hogy csak álhírről van szó, senki sem maradt az előadáson, mindenki az utcára vonult.

Tömegek vonultak a Kossuth Lajos utcán befelé, és amikor a Semmelweis utca–Puskin utca magasságába értünk, akkor már vérző embereket láttunk jönni a rádió felől

– mondta Juhász Árpád, aki lázas betegen hazament estére, de másnap már rohant az egyetemre. Arról is beszélt, hogy a katonai tanszék tisztjei erőszak és tiltakozás nélkül odaadták nekik a puskáikat és egy doboz lőszert is, majd a természettudományi kar és a katonai tanszék Múzeum körúti épületének harmadik emeletét elfoglalták, ahol több napot töltöttek.

Az utcai harcokban nem vettem részt, pedig esténként nyitott teherautóval jártuk a várost. Tehát nem is vagyok hős, csak egyszerű egyetemista voltam, fegyverrel a vállán – emlékezett a történtekre a geológus.

(via Blikk)

„Az ’56-os forradalom hőseinek küzdelme, diadala és tragédiája arra tanít minket, hogy hazaszeretettel és bajtársiassággal leküzdhetjük a félelmeinket, valamint bátorságot meríthetünk az igazságért és szabadságért való kiállásra”, írta az OS-hez eljuttatott közleményében Simicskó István, a KDNP frakcióvezetője.

Hozzáfűzte: az ’56-os forradalom hősei tetteikkel bizonyították hazafiságukat, elkötelezettségüket, és nem törték meg őket sem a forradalmat eltipró lánctalpak, sem a megtorlás börtöne, sem az életükre nyomasztóan rátelepedő, őket mellőzésre kárhoztató diktatúra lelki terrorja. A kereszténydemokrata országgyűlési képviselő szerint erre az elszántságra és szilárd meggyőződésre napjainkban is szükség van, hiszen szabadságunkat, nemzetünk szuverenitását ismét veszély fenyegeti. Ma nem idegen hadseregek próbálják meg a magyar identitásban mélyen gyökerező szabadságvágyat béklyóba kényszeríteni, hanem a nemzetközi gazdasági és ideológiai erőközpontok a magyar identitás elpusztítására törnek, tette hozzá. Simicskó úgy vélte: a keresztény-nemzeti gyökerek megkérdőjelezése, az elhibázott uniós migrációs politika, a felnövekvő ifjúság egészséges személyiségét romboló agresszív genderideológia visszafordíthatatlan következményekkel jár.

Az erdélyi fiataloknak az 1956-os forradalommal való szolidaritása az akkori körülmények között az egyenes gerincű kiállás máig tanulságos példája – mondta a Krónikának Benkő Levente történész a szabadságharc 65. évfordulóján. Úgy fogalmazott:

Azért sem szabad elfeledkeznünk a forradalomról és hőseiről, mert az elnyomó szovjet-kommunista fegyverek hideg és rideg vasától és az elnyomógépezet bakancsa súlyától nyögő, savanyú szelek fújta Közép-Kelet-Európában akkor felcsillant a reménynek egy icipici szikrája, felsejlett egy halvány reménysugár: az embertelenségben vannak, akik emberek tudnak maradni.

Szerinte eszükkel, szívükkel is láttak az 1956-os forradalom mellé álló erdélyi srácok. A történész felhívta a figyelmet a Brassóban alakult Erdélyi Magyar Ifjak Szövetsége fiataljai, akik össze akarták gyűjteni és világgá akarták kürtölni a kommunista hatalom évtizedes túlkapásait, a társadalmat, ezen belül a magyarságot ért sérelmeket. Utalt a nagyváradi, a baróti középiskolás diákokra is, akik közül néhányan ténylegesen is nekivágtak a román–magyar határnak, hogy átszökve a magyarországi forradalmárok, a pesti srácok segítségére siessenek. Ám akkor már vérbe fojtották a forradalmat.

Tizenöt évvel ezelőtt, 2006. október 23-án egy kiállított T–34-es harckocsi elindult az Erzsébet téren, keresztül a tüntető tömegen, egészen a rendőrsorfalig. A muzeális tankot egy seregélyesi nyugdíjas, Horváth György vezette, akit rongálás, jármű önkényes elvétele és közúti veszélyeztetés bűntette miatt vontak felelősségre. Az utolsó szó jogán vállalta, amit tett, de nem ismerte el, hogy bűncselekményt követett volna el. A Leporolt akták legújabb része.

A forradalom hírére Magyarországra érkező külföldi tudósítók számát 150-re becsülik, és néhányuk kivételével a legtöbbjük először lépett egy elzárt kommunista ország területére. Volt azonban valaki, aki otthonosan mozgott a vasfüggöny mögött, és mindenkit megelőzve már október 25-én Budapest felé vette az irányt. Az osztrák Erich Lessing (1923–2018) jól ismerte a terepet, hiszen szinte az egész nyarat Magyarországon töltötte, hogy megörökítse a Rákosi-rendszer mindennapjait – ekkor született híressé vált képe a gyakorlatilag házi őrizetben lévő Nagy Imréről és unokájáról, Jánosi Katalinról. Az ő fotóit mutatjuk.

1956. június 28-án kitört a poznani munkásfelkelés, ami veszélyes példát szolgáltatott a lengyelekkel egyébként is rokonszenvező magyarok számára. A bel- és külpolitikai eredők következtében 1956 ősze igencsak forrónak ígérkezett. Hogyan jutottunk el október 23-ig, hogyan kezdődött a forradalom fegyveres szakasza? Történelmi visszatekintés az Indexen.

Jó reggelt kívánunk! Ha október 23., akkor Index percről percre, természetesen egész nap követjük az eseményeket országszerte. Tartsanak velünk!