Az elmúlt hetekben az újabb rakétatesztekkel és atomkísérlettel fenyegetőző Észak-Korea körül egyre feszültebb lett a helyzet, felvonult már amerikai repülőgép-hordozó és atom-tengeralattjáró is a közelben, viszont Donald Trump azt sem zárta ki, hogy tárgyaljon Kim Dzsongunnal, miközben az amerikai diplomácia a Koreai-félsziget atomfegyvermentesítését nevezte meg az elsődleges céljának. A szankciókra a korábbinál nyitottabbnak mutatkozó pekingi vezetésnek Észak-Korea megüzente, hogy nem tetszik neki a keményebb hangvétel, de más erődemonstrációk mellett újabb atomkísérletet nem hajtottak végre.
Alapvetően új helyzet állhat azonban elő a kedden tartott dél-koreai elnökválasztás után, amin az esélyes jelölt az eddigi keménykedés helyett inkább közeledne Észak-Koreához és tárgyalásokban látja a megoldást, a délre telepített amerikai rakétavédelmi rendszert is felülvizsgálhatja, és nem akarja, hogy az Egyesült Államok és Kína a feje felett egyeztessen.
A keddi dél-koreai előrehozott elnökválasztást azután kellett kiírni, hogy a fontos dél-koreai cégekig érő botrányba belebukott Pak Gunhje elnökasszony ellen állandósultak a tüntetések, végül pedig március elején a dél-koreai alkotmánybíróság jóváhagyta a lemondatását, az ügyészség pedig vádat emelhet ellene. A botrány rávilágított a dél-koreai társadalom számos válságára (amiről itt írtunk bővebben) és a generációs megosztottságra is, politikai szinten pedig teljesen kicsinálta a 10 éve hatalmon lévő konzervatív oldalt. Pak pártja konkrétan a nevét is megváltoztatta, de az elnökválasztáson így sem indulnak túl jó esélyekkel.
Az esélyessé a baloldali-liberális Mun Dzsein lépett elő, aki 2012-ben nem sokkal kapott ki Paktól. Munt általában 35-40 százalékra mérték a közvélemény-kutatók, míg a legnagyobb riválisának számító, centrista An Csolszut az utolsó pollokban 18 százalékra jósolták, habár április elején volt egy olyan pont, amikor még fej fej mellett álltak. Rajtuk kívül az utolsó pillanatban erősödött a felmérésekben, és felért Anra a Pakhoz hű konzervatívokat képviselő Hong Dzsunpjo. A kampányhajrában Mun azt mondta, hogy minél nagyobb győzelmet szeretne, hogy széleskörű legitimációja legyen a Pak bukásával előálló megosztottság felszámolásához, An pedig arról beszélt, hogy a felmérések ellenére is úgy gondolja, van esélye a győzelemre. A részvétel egyébként kifejezetten magas, akár 90 százalékos is lehet.
Egy felmérés alapján Pak bukása után a dél-koreaiak szemében leginkább a korrupció elleni küzdelem, majd a gazdasági helyzet számított, a nemzetbiztonsági kérdések pedig csak harmadik helyen következtek, azonban az Észak-Korea körüli feszültség, valamint a Dél-Koreába telepített amerikai rakétavédelmi rendszer is meghatározták az elnökválasztási kampányt. Trump egy interjúban két hete egyrészt arról beszélt, hogy Dél-Koreának nem ártana kifizetnie a THAAD rakétavédelmi rendszer árát, és a két ország közötti szabadkereskedelmi egyezmény újratárgyalását is felvetette. Nemzetbiztonsági tanácsadója utána gyorsan pontosított, hogy Szöulnak az eredeti feltételek alapján csak a rendszer bérléséért kell évente fizetnie.
Trump nyilatkozatából azért lett különösen nagy ügy a dél-koreai sajtóban, mert miközben tavaly év végén még széleskörű volt a rakétavédelem támogatottsága, most a felállított védelem közelében lakó dühös helyiek több tüntetést is tartottak, és olyan bírálatok is elhangzottak, hogy a rendszer talán az északi határtól alig 60 km-re fekvő Szöult sem tudná maradéktalanul megvédeni. Miután pedig a leginkább esélyes Mun Dzsein a kampányban többször is arról beszélt, hogy akár újratárgyalná a rakétavédelmet, ennek is szólhatott, hogy az amerikaiak felgyorsították a rendszer telepítését. Múlt héten az első elemek már működőképes állapotba kerültek, kész helyzet elé állítva a leendő új elnököt, bárki nyerjen is kedden.
Mun esetleges megválasztása azonban nemcsak a rakétavédelem szempontjából vetne fel kérdéseket, hanem Észak-Korea esetében a konzervatívok eddigi kemény hozzáállásához képest is egészen új irányt szabhat. Mun már többször is jelezte, hogy az észak-koreai helyzet megoldásához a tárgyalásokat is fontosnak tartja, és nyitottabb lenne az együttműködésre Phenjannal, aminek része lehet a két Korea által közösen, de északi területen üzemeltetett keszongi ipari park újranyitása is. Akár Phenjanba is kész lenne elmenni tárgyalni Kim Dzsongunnal. Egyébként a centrista An Csolszu is enyhébb álláspontot képvisel, mint az elmúlt tíz évben kormányzó konzervatívok, habár a kemény diplomáciai fellépés híve, de a hatoldalú atommentesítési tárgyalásokat is újraélesztené. Mun és An is nyíltan ellenezte, hogy az Egyesült Államok bármilyen egyoldalú lépésre szánja el magát.
Mun azt is hozzátette azért a Washington Postnak adott interjújában, hogy nem kezdeményezne tárgyalásokat Észak-Koreával anélkül, hogy ne egyeztetne erről az Egyesült Államokkal, és csak akkor találkozna közvetlenül Kim Dzsongunnal, ha ez elvezethetne az atomfegyvermentes Koreai-félszigetig. Viszont alatta mindenképpen a tíz évvel ezelőtti, enyhébb, párbeszédre törekvő déli álláspont kerülhetne újra előtérbe, ez pedig nem feltétlenül egyezhet a nyomásgyakorlásban gondolkozó Egyesült Államok céljaival, ahogy azt a rakétavédelmi rendszer telepítésének felgyorsítása is jelezte. „Szerintem nem lenne jó, ha Dél-Korea csak a háttérből nézné végig az Egyesült Államok és Kína közötti egyeztetéseket" – mondta Mun, aki egy idén megjelent könyvében azt írta, meg kell tanulni nemet mondani az amerikaiaknak.
Így az egész koreai helyzetet, és a Trump-kormányzat mozgásterét is alapvetően befolyásolhatja a keddi dél-koreai elnökválasztás eredménye. Tavasszal általában egyébként is felforr a levegő a Koreai-félsziget körül, mert Észak-Korea egy sor fontos évfordulóról emlékezik meg, amihez a katonai erődemonstrációk és rakétatesztek is rendszeresen hozzátartoztak, míg az Egyesült Államok Dél-Koreával rendez közös hadgyakorlatokat.
A helyzet most azonban azért is lett különösen feszült, mert a hatodik kísérleti atomrobbantást is lebegtető, és miniatürizált atomtölteten dolgozó Észak-Korea egyre közelebb kerül rakétaprogramjának tökéletesítéséhez, miközben a New York Times szerinttöbb tanulmány és hírszerzési anyag feltételezése alapján hat-hét hetente képes lehet atombomba előállítására. A lap szerint az amerikai vezetésben pedig attól tartanak, hogy Phenjan néhány éven belül olyan rakétát is kifejleszthet, ami elérheti akár az Egyesült Államok nyugati partvidékét is, vagyis kifuthatnak az időből.
Trump kormányzata nagyon nyíltan beszélt arról, hogy a diplomáciai megoldások preferálása mellett a katonai lehetőségeket sem zárja ki Észak-Korea ellen, emellett atom-tengeralattjárókat, és egy repülőgép-hordozót is a Koreai-félszigethez küldött, ahol a Carl Vinson egy hónapig hadgyakorlatozik a déliekkel. A múlt héten két nehézbombázót is bevontak a gyakorlatokba, Dél-Koreában pedig üzembe helyezték az amerikai rakétavédelmi rendszer első elemeit. Az is jelzésértékű volt, hogy az Észak-Korea által szintén fenyegetett Japán a második világháború óta először küldte ki egy amerikai hajó kísérőjeként legnagyobb hadihajóját.
Közben Észak-Korea a rezsimet megalapító Kim Ir Szen születésének 105. évfordulója után egy nappal és egy hete is sikertelen rakétatesztet hajtott végre, az észak-koreai hadsereg alapításának 85. évfordulójára pedig nagyszabású tüzérségi gyakorlatot időzítettek. Retorikai szinten a szuverenitásának megsértése esetére megelőző atomcsapással is fenyegetőző rezsim azt is bejelentette, hogy az Egyesült Államok lépéseire válaszul felgyorsítja a rakéta-, és atomprogramját.
Azt nem tudni, mivel reagálna Trump kormányzata, ha Észak-Korea esetleg meglépné az újabb kísérleti atomrobbantást, de az északi fenyegetőzések és az amerikai flotta odaküldése ellenére az eszkalálódással fenyegető fegyveres konfliktus, és még inkább bármilyen megelőző csapás alapvetően egyik félnek sem az érdeke. Az északi tüzérségi gyakorlat arra is emlékeztető volt, hogy rakéták és atomfegyver bevetése nélkül is beláthatatlan pusztítást tudna okozni a phenjani rezsim, hiszen a tízmilliós Szöul és a határhoz közel élők mind azonnali veszélybe kerülnének egy konfliktusban.
A katonai erő felvonultatásával párhuzamosan az amerikai kommunikációban előkerülő fontos új elem volt az elmúlt másfél hétben, hogy már a közvetlen tárgyalásokat is felvetették az észak-koreai rezsimmel. Miután Trump előbb „egy nagy-nagy konfliktust" sem zárt ki Észak-Koreával, odáig jutott, hogy a megfelelő körülmények között akár találkozna is Kim Dzsongunnal, sőt, ezt megtiszteltetésnek venné, amivel aztán nagy vihart kavart Washingtonban.
A közvetlen tárgyalások lehetőségét még Trump előtt megemlítő Rex Tillerson amerikai külügyminiszter megismételte, hogy egyeztetnének Észak-Koreával, ha a feltételek megfelelőek, de ez utóbbit külön kihangsúlyozta. „Nem fogunk tárgyalásokkal eljutni a tárgyalóasztalhoz" – mondta. Szerinte Észak-Korea ezt csinálta az elmúlt 20 évben, mindig arra próbálta kényszeríteni az aktuális amerikai vezetést, hogy tárgyaljanak a leendő tárgyalásokról.
Ugyan Trumpék szokatlan módon még mindenkit érintő eligazítást is tartottak a szenátoroknak és a kongresszusi képviselőknek, viszont a törvényhozók szerint ezeken sem hangzott el sokkal több konkrétum az észak-koreai tervekről, csak azt akarta a kormányzat jelezni, hogy a helyzet nagyon gyorsan eszkalálódhat. Tillerson azonban azt is lefektette, hogy nem akarnak rezsimváltást, sem pedig a félsziget gyors újraegyesítését.
Mi egy atomfegyvermentes félszigetet akarunk, ami teljességgel megfelel a térségben más országok céljainak
– hangsúlyozta ki. Arról is beszélt, hogy még csak a kezdetén állnak a nyomásgyakorlásnak: a stratégiájuk része lehet szankciók előkészítése észak-koreai tisztviselők és magánszemélyek ellen, meggyőzni a többi országot, hogy tartsák be szigorúbban az ENSZ már létező büntetőintézkedéseit – erre sürgetett az ENSZ BT ülésén tartott felszólalásában is –, miközben az északi rezsim egyetlen fontos külföldi támogatójának számító Kínát arra sarkallnák, hogy vesse latba befolyását Észak-Korea esetében.
Trump eddigi lépései, a brutális katonai erőfölény felvillantásától a tárgyalás lehetőségének kereséséig lényegében ugyanabban a mederben haladnak, mint amivel a korábbi amerikai vezetések is próbálkoztak, habár George W. Bush, vagy Barack Obama esetében nem merült így fel, hogy elnökként találkoznának az észak-koreai diktátorral. Az alacsonyabb szinteken zajló közvetlen tárgyalásokon Észak-Korea vállalt már korábban önkéntes moratóriumot a rakétatesztekre gazdasági engedményekért cserébe, és hatoldalú tárgyalások is indultak az atomprogramról. Azonban a segélyek kialkudása után a Bush alatt a terrorizmust támogató országok listájáról is levett Phenjan rakéta-, majd pedig atomprogramja végül mindig folytatódott.
Csoma Mózes, az ELTE Koreai Tanszékének vezetője szerint a rezsim elsődleges szempontja, hogy ne merülhessen fel olyan katonai opció az esetükben, mint amilyen az iraki invázió volt. Így a fennmaradásának biztosítékát az atomfegyverekben látó phenjani vezetés egyik legfontosabb célja eddig is az volt, hogy kétoldalú tárgyalásokat zsaroljon ki az Egyesült Államokkal, amin a gazdasági engedmények mellett aztán biztonsági garanciákat is próbálhat elérni. Viszont korábban már lefektették, hogy az atomprogram még egy béketárgyalásnál – az 1953-as koreai háborút hivatalosan csak tűzszünet zárta le – sem lehetne alku tárgya. Csoma azt is hozzátette, hogy utóbbi megjegyzés persze nyilvánvalóan az alku árának további emelését is szolgálja.
Észak-koreai oldalról egyelőre az évfordulók környékén úgy tűnt, hogy a feszültség növelése ellenére kivárnak, ami egyszerre szólhat a Trump irányából érkező, bizonytalanságban tartó üzeneteknek, de a dél-koreai elnökválasztásnak is. Műholdfelvételek alapján már hetek óta készen álltak egy atomkísérletre, viszont Csoma szerint a lényeg alapvetően az volt, hogy a koreai kérdés fontosságát napirenden tartsák, ezt pedig az új rakétákat (legalábbis vázakat) bemutató katonai parádékkal és a tüzérségi gyakorlattal is elérték. Ebből a szempontból a két, sikertelennek minősített rakétakilövéssel sem léptek meg olyat, amivel teljesen új helyzet elé állították volna Trumpot, aki a legutóbbi tesztet annyival intézte el, hogy „az csak egy kis rakétakilövés" volt.
Minden bizonnyal a háttérben is mennek több oldalról tapogatózások, és ebben a helyzetben Észak-Korea részéről az is a nyomásgyakorlás része lehetett, hogy az elmúlt három hétben két amerikai állampolgárt, két tanárt is őrizetbe vettek Phenjanban. Mindkét esetben azzal vádolták őket, hogy ellenséges cselekményeket akartak elkövetni a rezsim ellen. Észak-Korea korábban amerikai kettős állampolgárok elfogásával is próbált kizsarolni magas rangú amerikai látogatásokat, és két férfit most is fogva tartanak. Egyiküket 10, a másikukat 15 év kényszermunkára ítélték.
Pénteken a rezsim aztán „államilag támogatott terrorizmust" emlegetve azzal vádolta meg a CIA-t és a dél-koreai titkosszolgálatot, hogy biokémiai fegyverrel akar merényletet elkövetni Kim Dzsongun ellen. A KCNA hírügynökség egy egész kémtörténetet vázolt fel, miszerint az orosz távol-keleten egy észak-koreait szerveztek be a merénylet végrehajtásához, valamint nevesítettek több állítólagos dél-koreai ügynököt is. Csoma véleménye szerint Észak-Korea ezzel olyan vádakat fogalmazott meg, amiket idáig vele kapcsolatosan szokott felróni a nemzetközi közösség, a vegyi anyag alkalmazása például legutóbb Kim Dzsongun féltestvérének, Kim Dzsongnamnak a meggyilkolásánál került elő.
A Trump-kormányzat részéről az elmúlt hetekben egyre több szó esett a szankciók szigorításáról is, amik az első számú lépéseik lehetnek. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa egyelőre nem döntött a Tillerson által szorgalmazott újabb lépésekről, az eddigi szankciók teljes mértékű végrehajtásáról. Azonban a szankciók oldaláról a legnagyobb kérdés, hogy ebben a korlátozásokra nyitottabbnak mutatkozó Kína meddig hajlandó elmenni. Trump többször is méltatta, hogy mennyire jó a kapcsolata az észak-koreai megoldásban kulcsfontosságúnak tartott Hszi Csin-ping kínai elnökkel, akivel Floridában személyesen is találkozott, és azóta már az észak-koreai helyzetre tekintettel árfolyam-manipulátornak sem minősítené Kínát.
Közben már az elmúlt időszakban is több jele volt annak, hogy a pekingi vezetésnek romlott a viszonya Phenjannal Kim Dzsongun apja, Kim Dzsongil idejéhez képest, és Kína sem örül a szomszédjában végrehajtott atomkísérleteknek. Az jelzésértékű volt, amikor Kína februárban év végéig felfüggesztette a szénimportot Észak-Koreából, és Tillerson szerint a kínaiak a háttérben figyelmeztették a phenjani rezsimet, hogy ne teszteljenek több atomfegyvert, különben szankciókat hoznak ellenük. A kínai médiában arról is szóltak cikkek, hogy újabb tesztekre és provokációkra válaszul akár a nyersolajszállítmányok csökkentése is szóba kerülhetne – ami különösen húsbavágó lenne, tekintve, hogy Észak-Korea évi 500 ezer tonna nyersolajat importál Kínából.
Az elmúlt hetekben a mosolyszünetre utalt az is, hogy az észak-koreai állami médiában is megjelent olyan cikk, amiben egyértelmű üzenetértékűen „egy szomszédos ország" vállalhatatlan magatartásáról írtak. Csütörtökön pedig az észak-koreai KCNA hírügynökség figyelmeztetett súlyos következményekre a kínai médiában szankciókat pedzegető cikkek miatt, amik szerintük csak a feszültséget szítják, és azt is leszögezték, hogy nem fognak könyörögni a barátságos viszony fenntartásáért. A kínai külügyminisztérium egyik szóvivője erre annyit reagált, hogy Peking továbbra is a jó szomszédi és a barátságos együttműködésben érdekelt.
Kína a határozottabb nyilatkozatok ellenére elsősorban próbálta oldani a feszültséget az elmúlt hetekben, és azt hangsúlyozta, hogy tárgyalásos úton kellene megoldani a helyzetet.
egyrészt nem akar a rezsim esetleges összeomlásával járó menekültáradatot, másrészt pedig el akarja kerülni, hogy egy amerikaiak felé húzó egyesült Korea jöjjön létre a szomszédjában. Ezekben pedig nem látszik változás. A Dél-Koreába telepített amerikai rakétavédelmi rendszer már így is kezdettől szálka Kína szemében, mivel a radarernyő szerintük benyúlik majd az ő területükre is, és a telepítést az Egyesült Államok geopolitikai térnyerésének tekintik.
Trumpék Kína mellett délkelet-ázsiai országokat is meg akarnak győzni Észak-Korea elszigeteléséről – a Fehér Ház állítása szerint ezért hívta meg Trump Rodrigo Duterte fülöp-szigeteki elnököt is Washingtonba, ami ellen emberi jogi szervezetek élesen tiltakoztak –, ott is dolgoznak ugyanis észak-koreai vendégmunkások, és vannak észak-koreai érdekeltségek. Adott esetben felmerülhet az északi vezetők dollárban tartott vagyonának a befagyasztása is, amivel közvetlenül, vagy akár közvetve kínai bankokon keresztül is presszionálhatnák Észak-Koreát. Viszont bármilyen szigorításnál az is fontos szempont lehet, hogy miközben a rezsim mindenáron ragaszkodhat a fennmaradása zálogának tartott atomprogramhoz, minden durva szankció végső soron az észak-koreai népet sújthatja.
A Reuters elemzőkre hivatkozva arra is felhívta a figyelmet, hogy ha Kína esetleg bekeményít, akkor Phenjan a nagyon rövid szakaszon Észak-Koreával szintén határos Oroszország felé is kiterjedtebb tapogatózásba kezdhet. Az elmúlt időszakban már volt szimbolikus jele a kapcsolatok szélesítésének, Oroszország is exportál 36 ezer tonna nyersolajat, Vlagyivosztokban pedig több ezer északi vendégmunkás dolgozik. Így az sem véletlen, hogy Észak-Korea szóba került Trump és Vlagyimir Putyin múlt keddi telefonbeszélgetésén is. Orosz hírügynökségek szerint megállapodtak, hogy együttműködnek az észak-koreai helyzet megoldásában, Putyin a Koreai-félszigettel kapcsolatban önmérsékletre és a feszültség csökkentésére szólított fel.