A 2015-ös menekültválság, a kölni tömeges erőszak és a németországi terrortámadások után nem sokan fogadtak volna arra, hogy Angela Merkel nagy eséllyel újra kancellár lesz. Kevesebb mint egy hónappal a választások előtt azonban Merkel népszerű, pártja pedig 16 százalékkal vezet a szociáldemokraták előtt. A német gazdaság erős, a munkanélküliség alacsony, pedig a menekülteket eddig alig tudták integrálni a munkaerőpiacra. A brexittel, Oroszországgal és Donald Trumppal szemben ma Angela Merkel képviseli az ellenpontot, és ez sok választó számára vonzó. A kérdés az, ezúttal ki lesz a kancellár partnere a kormányzásban.
Két évvel ezelőtt döbbenten szemlélte a világ, ahogy Angela Merkel menekültek százezreit engedte be Németországba. A befogadott érkezők száma azóta meghaladta az egymilliót. Sokan tartottak attól, hogy az ország gazdasága és szociális rendszere beleroppan ennyi ember ellátásába, és benne volt a pakliban, hogy Merkel politikai karrierje is véget ér. Nem így történt.
A hatalmas tömegű menekült befogadása súlyosan megterhelte Németországot és a németek tűrőképességét. A településeknek súlyos anyagi terheket kellett vállalni, romlott a közbiztonság, kiéleződtek a kulturális különbségek, komoly politikai válság alakult ki, de a társadalom széles rétegei továbbra is aktívan vállalnak szerepet a menekültek önkéntes megsegítésében.
Hiába választotta a Time az év emberévé Merkelt 2015-ben, a kancellár és a Német Kereszténydemokrata Néppárt (CDU) népszerűsége zuhanni kezdett. Sokat rontott Merkel népszerűségén a kölni tömeges erőszak is. A több mint 40 százalékos támogatottságú kormányzó párt népszerűsége 2016 nyarára 31 százalékra csökkent.
A menekültválság minden sara Merkel fejére hullott, nagykoalíciós partnerüket, a szociáldemokratákat kevésbé érintette. Ők csendesen az árnyékba húzódtak, visszafogottan, de támogatták Merkel lépéseit. Sokkal élesebbek voltak a kritikus hangok a CDU-n belül: Merkel ellen fellázadt a frakció egy része, miniszterei mentek szembe vele, nem is beszélve a bajor testvérpárt, a Keresztényszociális Unió vezetőjéről, Horst Seehoferről, aki Merkel legnagyobb bírálójává lépett elő.
A szociális és közbiztonsági problémák mellett Németországban is megjelent a terrorizmus, bár az esetek egy részének – köztük a müncheni lövöldözésnek –nem volt közük az Iszlám Államhoz. Egy ideig az is kérdéses volt, hogy Merkel ezek után egyáltalán indul-e újra a kancellárságért. Ő végig rendkívül higgadtan kezelt minden támadást, és végül hajlott arra, hogy szigorítsanak a menekültpolitikán, erősítsék meg a német rendőrséget és terrorelhárítást. A CDU 2016 végére éppen kezdett megerősödni, amikor az Európai Parlament elnöki posztjáról távozó Martin Schulz a szociáldemokraták élére állt. Schulz új lendületet adott a CDU nagykoalíciós társának, ami ismét jelentősen meggyengítette a kereszténydemokratákat. Idén februárban volt olyan időszak, amikor Schulz megelőzte népszerűségben a kancellárt.
De Merkel ezt is túlélte. Egy hónappal a Bundestag-választások előtt most ott tartunk, hogy a CDU 16 százalékkal vezet a szociáldemokraták előtt, a menekültválságon megerősödött AfD-t legfeljebb 10 százalékra mérik, a 2013-ban a parlamentből kiesett liberálisok pedig újra bekerülhetnek a parlamentbe. Hogy lehet ez?
Merkel a héten is megismételte: továbbra is jó döntésnek tartja, hogy 2015-ben beengedte a menekülteket, és továbbra is a menekültek igazságos elosztásáért fog küzdeni. Merkel egy vasárnapi interjúban is azt mondta a Welt am Sonntagnak, hogy a 2015-ös valamennyi fontos döntését újra meghozná.
A menekültek befogadásának elutasítását ellentétesnek nevezte az európai szellemiséggel, de hozzátette, hogy türelemmel és kitartással le lehet győzni ezt a hozzáállást. Azt is kijelentette, nincs rendben, hogy „egyes országok" egyetlen menekültet sem akarnak befogadni. Később arról is beszélt, hogy szerinte
és humanitárius katasztrófa elhárításáról volt szó a gyalog Ausztria és Németország felé indulók beengedésével.
Azonban a menekültkérdésben ma Merkel már egyszerre beszél a migráció helyi okainak megszüntetéséről, a külső határok védelméről és a veszélyesnek ítélt emberek kiutasításáról. Az interjúban például hibának nevezte, hogy Németország korábban túlságosan is ragaszkodott a dublini rendszerhez, és nem figyelt arra, hogy az emberek milyen körülmények közé kerültek a közel-keleti menekülttáborokban. Azt mondta, helyben kell segíteni a menekülteknek, és törekedni a menekülésre késztető okok megszüntetésére.
Igyekezett mindig cizelláltan láttatni a menekültválságot. A hétfői Bildben egy interjúban arra kérték, hogy kommentálja azokat a migránsok által elkövetett támadásokat, amik Németországot érték. „Sajnos van néhány menekült, aki ilyet csinált. Viszont sokan mások meg védelemre szorulnak" – mondta. Megnyugtatott mindenkit, hogy a kormány mindent megtesz az ilyen támadások megelőzésére, és szerinte Németország tanult a korábbi merényletekből.
A barcelonai terrortámadások után arról beszélt, hogy szigorúbban kell ellenőrizni az érkezőket. Akik lehetséges veszélyt jelentenek, azokat akár 24 órán át követni kell, vagy elektronikus nyomkövetővel kell ellátni. Azt is felvetette, hogy a kiutasított külföldieket kitoloncolás előtt hosszabb ideig kell fogva tartani, hogy az adminisztráció lassúsága miatt ne kerülhessék el a hazaszállítást.
Nincs jelentős hangsúlybeli különbség ebben a kérdésben ellenfelével, Martin Schulzcal. Schulz szerint aki védelmet kér, de nem tiszteli a törvényeket, azt ki kell utasítani. Viszont győzelme esetére ő is európai szinten akart nagyobb szolidarítást a menekültek ügyében, szerinte ugyanis több tagország Németország mögé bújva próbált alibizni.
Már messze nem olyan kategorikus Merkellel szemben Horst Seehofer bajor miniszterelnök, a Keresztényszociális Unió (CSU) elnöke sem. Ő még mindig évi maximum 200 ezer embert fogadna be, de szerinte már a megfelelő irányba változott a berlini politika, és kevesebben is jönnek, mint amikor először beszélt felső határról. 2017-ben valószínűleg el sem éri a 200 ezret az érkezők száma.
Bár a kancellárt Németországban nem közvetlenül választják, hanem a győztes és kormányt alakítani tudó párt adja, mindkét nagy párt a kancellárjelöltjei személyére hegyezte ki a kampányt. Itt is érdemes összevetni az erőviszonyokat: Merkel személyes népszerűsége most 60 százalékon áll, Schulzé viszont csak 33. Amikor azt kérdezték egy közvelemény-kutatásban, hogy közvetlenül kit választanának kancellárnak, 51-22 volt az arány Merkel javára, ami óriási különbség.
Merkel kampánytaktikája nagyjából a következőre épül:
Ha Merkel nyer, az megerősíti az eddigi politikát: az EU egységének védelmét és Németország exportra épülő növekedési modelljét (bár kétséges, hogy ez a modell hosszú távon mennyire fenntartható). Merkel emellett mérsékelt adócsökkentést ígért, több finanszírozást adna az oktatásra és kutatásra is.
A CDU arra is fordított energiát, hogy innovatív kampányt folytasson, és próbálja érthetően elmagyarázni, mit jelentenek a kampány középpontjába állított jó gazdasági mutatók. Felállítottak egy „átjárható kormányprogramot is" a Merkel alatti eredményekről: a LED-képernyőkkel körbevett installáció közepén szó szerint ott van "a német társadalom szíve", a gazdaság.
I just took a tour of the @CDU walk through party platform with its giant beating heart that looks a bit like a carrot. #BTW17 pic.twitter.com/vE3r5YMoDb
— Jefferson Chase (@chaseongermany) August 20, 2017
A menekültek tömeges beillesztése a munkaerőpiacra ugyanakkor nem sikerült. Német nyelvtudás nélkül ez nem megy, és még évekbe telhet, amíg ebből profitálhat a gazdaság. A menekültválság egyelőre leginkább németek számára teremtett munkahelyeket.
Merkel a fiatalok felé is próbált nyitni, a múlt héten négy Youtube-blogger kérdezhetett a kancellártól, majd néhány napja a kölni Gamescomon a 63 éves kancellár Batmannal, Pókemberrel és Super Marióval fényképezkedett, de kipróbálta a Minecraftot is, miközben a videójátékipart méltatta. A becslések szerint 3 millió első választó lesz majd szeptember 24-én, és a Forsa júniusi felmérése szerint 57 százalékuk Merkelt, és csak 21 százalék választaná Schulzot. Ez azért sem mindegy, mert 2009-ben és 2013-ban is elég siralmasan szerepelt a CDU a fiatalok között, csak az vigasztalhatta, hogy az SPD sem végzett sokkal előbb.
Tavaly volt néhány választás, ami meglepetést okozott a felmérésekhez képest, de azóta idén a holland és a francia választásokat is elég biztosan megjósolták a közvélemény-kutatók. Egy ilyen látszólag lefutott verseny esetében probléma lehet, hogy a CDU/CSU tudja-e mozgósítani a szavazóit, de Németországban nem jellemző az ilyen elbizakodott otthonmaradás. 2005-ben pedig előfordult ugyan, hogy Merkelék a felmérésekhez képest 15 pontos előnyt veszítettek el, és ezért kényszerültek nagykoalícióra a szocdemekkel, de most egy sor tartományi választás is elég biztosan jelezte a közhangulatot az elmúlt hónapokban.
A szociáldemokraták márciusban Martin Schulz kiválasztása után erősödtek a pollokban, és feljöttek a CDU-ra, azóta azonban alaposan visszaestek. Nagyjából oda, ahonnan indultak. Schulz még két hete is arról beszélt, hogy jó esélye van a kancellárságra, és az utolsó pillanatig kampányolni fog. Nem várható azonban, hogy a volt EP-elnök sokkal több szavazatot szerezne, mint 2009-ben Frank-Walter Steinmeier a maga 23 százalékával, és 2013-ban Peer Steinbrück a 25,7 százalékával.
A mostani választás egyik kérdése, hogy marad-e a nagykoalíció, amiben 2013 óta kormányoz a két nagy párt. Az ezzel járó stabilitásból Merkel sokat profitált, a szociáldemokraták viszont kevés előnyt tudtak kovácsolni. A szocdemek most azért vannak nehéz helyzetben, mert a kampányban nem rombolhatják saját kormányzati eredményeiket. Legfeljebb az elmaradt reformokat tehetik szóvá: olcsóbb bérlakásokat, a munkaerőkölcsönzés szabályainak megváltoztatását és az úthasználati díj kérdését feszegetik. A többi párt sem csinált ebből központi kampánytémát, mert a gazdasággal nem lehet fogást találni Merkelen.
A populista hangokhoz is értő Schulz egy sor témában sokkal konfrontatívabb volt, mint Merkel, például rendszeresen felemlegette rossz példaként Orbán Viktort és Magyarországot, amire Szijjártó Péter is rendre visszaszólogatott. Az SPD kancellárjelöltje a hajrában azt is bedobta, hogy 3-5 milliárd euróval többet fordítana évente a német hadseregre, viszont ellenzi, hogy Trump kívánságának megfelelően a GDP két százalékát költsék a katonákra, ahogy azt NATO-tagként meg kellene tenniük.
Próbálkozott klasszikus baloldali témákkal is, mint a nyugdíjak, vagy a szociális igazságosság, csakhogy ez annyiból nehezen üthetett volna át, hogy a német lakosság kétharmada igazságosnak tartja a társadalmi-gazdasági rendszert. Viszont az
itt az ideje a több méltányosságnak
szlogennel kampányoló SPD még abban reménykedhetne, hogy a Bildben megjelent felmérés alapján is leginkább hagyományosan baloldali témák számítanak leginkább a választóknak. Ilyen volt például, hogy minden gyereknek ugyanolyan lehetőségei legyenek a tanulásra, vagy például az időskori szegénység elleni küzdelmet is sokan említették. A harmadik legfontosabb ügy lett a hagyományosan a CDU-nak kedvező biztonsági kérdések köre.
A szocdemeknek azonban nagyon nem jött jól, hogy a volt kancellárjuk, Gerhard Schröder az orosz többségű tulajdonú Rosznyeftnél vállalt igazgatói állást. Merkel keményen ostorozta, és megígérte, hogy politikai karrierje után ő semmilyen pozíciót nem vállal az iparban. Schröder viszont azzal védekezett, hogy csak Merkel megválasztása érdekében támadták be. Az egész orosz vonal azért sem teljesen lényegtelen, mert sokan tartanak attól, hogy nehogy beavatkozzanak a tavalyi amerikai elnökválasztás meghekkelésével vádolt oroszok a német választásba is. Az már kiderült, hogy oroszokhoz köthető hekkerek korábban betörtek a német parlament hálózatára, és onnan adatokat loptak el.
Az sem az SPD-nek kedvez, hogy kifejezetten feszült lett a helyzet az elmúlt időszakban Németország és Törökország között. Erdoğant például az bőszítette fel, hogy Németország nem volt hajlandó deportálni 400 törököt, köztük katonatiszteket, diplomatákat és rokonaikat, akik a török puccskísérlet után kaptak menedékjogot. Németország pedig 10 német állampolgár, köztük Deniz Yücel újságíró elfogása miatt helyezett nyomást Ankarára. A többi vitás ügyről és a szembenállásról bővebben itt írtunk>>>
Erdoğan odáig ment, hogy azt mondta,
A CDU-t és az SPD, valamint a Zöldeket is külön kiemelte. Merkel megüzente Erdoğannak, hogy ne avatkozzon bele a választásba, és ne mondja meg a Németországban élő törököknek, hogy kire szavazzanak. Sigmar Gabriel szocdem külügyminiszter is példátlannak nevezte a török elnök kijelentéseit, míg Schulz szerint „Erdoğan elvesztette minden mértéktartását".
Viszont ez a külső ellenségkép is Merkelnek kedvez, arról nem is beszélve, hogy valójában az egészen csak az SPD tud bukni. A Financial Times szerint a Németországban élő törökök nagy többsége hagyományosan az SPD-re szavazott, habár az elmúlt években sokan pártoltak át a Zöldekhez, amit Cem Özdemir, Németország legismertebb török származású politikusa vezet. 2013-ban a törökök 64 százaléka szavazott még az SPD-re, míg a CDU-ra csak 6 százalékuk, ami mindent elmond.
A legfrissebb elemzések szerint hiába olyan nagy a CDU előnye, még semmi nincs lefutva. A két nagy párt között körülbelül akkor a különbség, mint 2013-ban. A különbség azonban az, hogy a kis pártok között most jóval nagyobb a konkurencia: 2 párttal több kerülhet be a Bundestagba mint 2013-ban.
A bevándorlásellenességre építő AfD-ről sokat írtunk. Ez a párt a Merkel bevándorláspolitikáját ellenzők dühét és félelmeit egybefogva erősödött meg nagyon rövid idő alatt. Tavaly a tartományi választásokon Szász-Anhaltban és Mecklenburg-Elő-Pomerániában 20 százalék fölötti eredményt is elértek, és 2016-ban országosan 15 százalék fölötti eredményt is mértek nekik. Viszont a belső vitákkal küzdő pártot most már csak 8-10 százalékra taksálják a közvélemény-kutatók. Ettől még az AfD a 16 német tartományból 13 parlamentjében már képviselteti magát, és várhatóan a szövetségi parlamentbe is be fog kerülni.
Új fejlemény a liberálisok várható visszatérése a Bundestagba. Az FDP 2013-ban 64 év után kiesett a parlamentből, miután csak 4,8 százalékot ért el. Ők addig Merkel koalíciós partnerei voltak, de a kancellár mellett nem rúghattak labdába. Az FDP nem tudta átverni az adócsökkentéseket, és hadakozott a Görögországnak adott mentőcsomagok miatt. Bár arra számítottak, hogy a választók megosztják szavazataikat a CDU és az FDP között, Merkel akkor azt mondta: a lehető legerősebb felhatalmazásra van szüksége kancellárként, így elszipkázta a szavazatokat a liberálisoktól.
Ahhoz, hogy Merkelék biztosan nyernek, nem nagyon férhet kétség. Az viszont talán a legérdekesebb kérdés, hogy milyen koalíciót alakíthatnak. Merkel maga azt mondta, a kampány alatt nem akart koalíciós lehetőségekről beszélni. Annyit szögezett le, hogy a Baloldallal (Die Linke), valamint az AfD-vel semmiképpen sem lépne koalícióra.
A CDU/CSU leginkább annak örülne, ha a legutóbbi szövetségi választásokon a Bundestagból kiesett, de most minden bizonnyal visszakerülő liberális FDP-vel tudnának kormányképes koalíciót alakítani. Ha azonban ez nem lenne elég, akkor akár a nyitottnak látszó Zöldeket is bevehetik harmadik partnernek.
Mindkét felállásnak van már együttműködési előképe tartományi szinten: az elsőre Észak-Rajna-Vesztfáliában, a másodikra pedig Schleswig-Holsteinben. Csakhogy az FDP is vonakodhat adott esetben, mivel 2005 óta nem igazán jártak jól azok a kisebb pártok, akik belementek a koalícióba Merkellel. Az FDP korábban nem tudta ráerőltetni akaratát Merkelre, pedig most is 30 milliárd eurós adócsökkentést akar, kétszer akkorát, mint amit Merkel és Wolfgang Schauble pénzügyminiszter ígért.
Persze az sem kizárt, hogy marad a mostani, konzervatív-szociáldemokrata nagykoalíció, habár ennek egyik fél sem igazán örülne. Főként az SPD-nek nem éri meg igazán ez a fajta felállás. Merkel taktikája ugyanis az volt, hogy a népszerű dolgokért ő állt előtérbe, a népszerűtleneknél pedig megosztotta a felelősséget a koalíciós partnerrel, aminek vezető politikusainak mindig egyensúlyozniuk kellett.
Merkel legnagyobb aduja, hogy egyedül ő tudna egy igazán stabil koalíciót felállítani. Ez pedig sokaknak fontos. Schulz legfeljebb a Zöldek, és a Die Linke, vagy a Szabaddemokraták együttes behúzásával reménykedhetne egy minimum hárompárti koalícióban.
A cikkben szereplő grafikát Szémann Tamás készítette.