2022 a meglepő kimenetelű választások éve is volt. A koronavírus-járvány, valamint az azt követő ukrajnai háború és az energiaválság világszerte nagy változásokat indított el a politikában, és történelmi tapasztalat, hogy az ehhez hasonló krízisek általában nem az éppen hatalmon lévőknek szoktak kedvezni.
Lula da Silva az előző, 2018-as választáson nem indulhatott, mivel akkor a Petrobras-botrány miatt börtönben ült. Később azonban a brazil legfelsőbb bíróság kimondta, hogy jogtalanul ítélték el, és később meg is semmisítették az ítéletet. A döntéssel Lula politikai jogait is helyreállították, és ezáltal lehetővé tették, hogy induljon a 2022-es elnökválasztáson. A győztes erre utalt vissza győzelmi beszédének legelején is.
„Megpróbáltak élve eltemetni, de mégis itt vagyok” – fogalmazott Lula, majd azt ígérte, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek felszámolásán fog dolgozni, és hogy az egység jegyében ő azoknak a braziloknak is az elnöke lesz, akik nem rá szavaztak.
Lula megnyerte ugyan az elnökválasztást, de a brazil kongresszusban a jobboldalnak lesz több képviselője.
Ami Bolsonarót illető, ő még mindig nem ismerte el ellenfele győzelmét és nem is gratulált neki. A jelenlegi elnök korábban azt ígérte, hogy ha Lula da Silva több szavazatot kap, akkor el fogja ismerni a győzelmét, de a támogatói közt már a kampányban is voltak olyanok, akik arról beszéltek, hogy az ellenfelük választási csalást fog végrehajtani.
Nem sokkal az eredmények után lezárták az utakat a Bolsonaro-párti kamionsofőrök és a volt elnök támogatói Brazília több államában. Az emberek így tiltakoztak a brazil elnökválasztás eredménye ellen. A feldühödött tömeg több helyen autógumikat is égetett, a szövetségi autópálya-rendőrség pedig 342 úttorlaszról számolt be október 31-én este. A legtöbben az ország déli részén demonstráltak.
Bolsonaro egy ideig nem volt hajlandó beismerni vereségét, a választások utáni első beszédében nem vett tudomást az eredményekről. Később az O Globo című újságnak adott interjúban azonban Bolsonaro alelnöke, Hamilton Mourao egyértelművé tette, hogy elfogadták a vereséget.
Az idén áprilisi francia elnökválasztás több szempontból is érdekesen alakult: majdnem rekordszámú francia szavazott tartózkodással, és rekordszámú polgár szavazott egy szélsőjobboldali jelöltre. A második fordulóra a szavazók a szokásosnál kevésbé voltak mozgósíthatók. A Harris Interactive, az Ipsos-Sopra Steria és az Elabe közvélemény-kutató intézetek becslései szerint a választási részvétel 71,8 százalékos lesz, 28,2 százalékos tartózkodással.
Soha nem regisztráltak még ilyen magas tartózkodási arányt egy elnökválasztás második fordulójában Franciaországban, kivéve az 1969-es rekordot, amikor a baloldali szavazók tömegesen nem voltak hajlandók választani Georges Pompidou és Alain Poher között.
Az eredmények kihirdetését követően hatalmas tiltakozás futott végig a közönségen a párizsi Pavillon d'Armenonville-ben, ahol Marine Le Pen tartotta eredményváróját. Amikor kiderült Emmanuel Macron győzelme, a helyszínen várakozó szavazótábor egyszer csak egyhangú pfujolásba kezdett.
A színpad közelében a kamerák előtt egy fiatal aktivista azonban azt kiáltotta: „Rekord!” – gratulálva Marine Le Pen 42 százalékához, amely a legmagasabb szavazati arány, amit egy szélsőjobboldali jelölt valaha is kapott. Ezzel szemben Le Pen úgy véli, hogy 41,8 százalék körüli eredménye „elsöprő győzelem”. Bár a Nemzeti Tömörülés elnöke elismerte a vereségét, hozzátette: fenntartja elkötelezettségét Franciaország és a francia nép iránt.
Marine Le Pen októberben járt Orbán Viktornál a Karmelita kolostorban, majd februárban a francia RTL már arról értesült, hogy egy magyar banktól jutott hitelhez a Nemzeti Tömörülés pártjának jelöltje. Ezt követően március elején derült fény arra, amikor a jelölteknek le kellett adniuk a vagyonnyilatkozatukat, hogy Le Pen 10 691 775 eurót, azaz mostani árfolyamon
körülbelül 4 milliárd forint hitelt kapott az elnöki kampányára egy magyar banktól, amely történetesen az MKB volt.
Érdekes fordulat történt azonban a júniusban tartott nemzetgyűlési választásokon, ahol Emmanuel Macron pártja elveszítette abszolút többségét. A kormánypártnak a következő öt évben 246 helye lett az 577 fős nemzetgyűlésben, ahol eddig 345 képviselővel rendelkezett. Az abszolút többséghez 289 szavazat szükséges.
A kommunistákat, a zöldeket, a szocialistákat és a radikális baloldalt tömörítő baloldali szövetség (NUPES) 131 helyet szerzett meg, és ezzel a legfőbb ellenzéki erő lesz a nemzetgyűlésben. A Marine Le Pen vezette szuverenista jobboldali Nemzeti Tömörülés 89 képviselővel 1986 után először ismét önálló frakciót alakíthatott. A negyedik helyen végzett konzervatív köztársaságiaknak – akik eddig a legnagyobb ellenzéki frakciót alkották – 61 fős csoportja lett a parlament alsóházában.
Szeptemberben tartották az olaszországi választásokat, amelyen a Giorgia Meloni vezette Olaszország Fivérei (Fratelli d'Italia, Fdl) a voksok mintegy 26 százalékát szerezte meg, szemben a legutóbbi, 2018-as országos választásokon elért mindössze 4 százalékkal. Fő szövetségese, Matteo Salvini Ligája a négy évvel ezelőtti több mint 17 százalékhoz képest mintegy 9 százalékot kapott.
A másik nagy konzervatív párt, Silvio Berlusconi Forza Italia pártja 8 százalék körüli eredményt ért el. A balközép, Enrico Letta vezette Demokrata Párt (PD) mintegy 19 százalékot kapott, a baloldali, szövetségen kívüli, Giuseppe Conte vezette Öt Csillag Mozgalom (M5S) 16 százalék körüli eredményt tudhat magáénak, míg a centrista, Carlo Calenda vezette Akció alig több mint 7 százalékot szerzett.
Ha arra kérnek bennünket, hogy kormányozzuk ezt a nemzetet, akkor azt minden olaszért fogjuk tenni, vagyis a nemzetegyesítés céljával, és arra összpontosítunk, ami összeköt bennünket, nem pedig arra, ami elválaszt
– mondta győzelmi beszédében Meloni.
A jobboldal teljesen kihasználta az olasz választási törvény adta lehetőségeket, ugyanis ez előnyben részesíti azokat a pártokat, amelyek a szavazás előtt szövetséget kötnek. A balközép és a centrista pártok nem tudtak összefogni, és bár több szavazatot szereztek, mint a konzervatívok, jóval kevesebb mandátumot szereztek.
Azonban már a választások előtt is érkeztek uniós körökből érdekes nyilatkozatok:
Ha nehezebb irányba haladnak a dolgok, úgy, mint Lengyelország vagy Magyarország esetében, akkor megvannak az eszközeink
– válaszolta az amerikai Princeton Egyetemen Ursula von der Leyen egy, az olasz választásokkal kapcsolatos kérdésre.
Nem sokkal később Manfred Weber bajor kereszténydemokrata (CSU) politikusnak, az Európai Néppárt (EPP) frakcióvezetőjének kellett azért szabadkoznia a belpolitikai térben, mert Silvio Berlusconi pártjának, a Forza Italia nevű formációnak kampányolt. Az EPP frakcióvezetőjét saját CSU-s pártelnöke, a kancellári székre is sokáig esélyes Markus Söder kérte számon kampánytevékenységéért, és kiemelte, hogy szerinte a Néppártnak nem szabadna engednie, hogy jobboldali nacionalista kormányok alakuljanak.
„Ez a felelősségtudat ideje” – mondta Meloni az olasz televízióban, aki kampányában bírálta az Európai Unió tisztviselőit, hogy túlságosan bürokratikusak, és fogadkozott, hogy megvédi Olaszország nemzeti érdekeit, ha azok ellentétesek az uniós politikával.
„A Meloni-kormány a legeladósodottabb eurózónás országok egyikét veszi át, mivel GDP-arányosan az államadósság 150 százalék körül jár” – mondta az Indexnek Feledy Botond külpolitikai szakértő. Szerinte ezzel nem érdemes a nemzetközi befektetőket ijesztgetni, a 200 milliárd euró értékű uniós helyreállítási támogatást pedig nem akarja elveszíteni Róma.
A szakértő hozzátette, az Európai Bizottság részéről a Mario Draghi-féle olasz kormánnyal megkötötték az uniós helyreállítási alapról szóló megállapodást.
Ennek kapcsán már történt is kifizetés, tehát egy folyamatban lévő megállapodást kell majd az új kormánynak is teljesíteni, mely az igazságügyi reformtól a közbeszerzések hatékonyságának növelésén át több területre is kiterjed.
Feledy Botond úgy véli, az új olasz kormánnyal kapcsolatban összességében a legnagyobb kockázat az, hogy Salvini – a Melonihoz vándorolt szavazói visszaszerzése érdekében – belülről támadja majd a leendő miniszterelnök asszonyt, aki kérdés, hogy ebben a helyzetben jobbra húzódással válaszol, vagy más módon szereli le a 9 százalékos, gyenge eredményt hozó Liga vezetőjét.
Catherine Cortez Masto nevadai győzelmével a demokraták novemberben megszerezték az 50 helyet, amelyre szükségük volt ahhoz, hogy megőrizzék az irányítást a felsőházban, ami jelentős teljesítmény, tekintve, hogy a választók általában az elnök pártját büntetik a félidős választásokon.
Ez figyelemre méltó eredmény Joe Biden pártjától, nemcsak az elnök alacsony támogatottsága miatt, hanem azt is szem előtt tartva, hogy az infláció jelenleg több mint 40 éves csúcson van.
Tekintettel arra, hogy Amerikában a félidős választások hagyományosan az ellenzéki pártnak kedveznek, az, hogy sikerült a szenátust megtartani, az elmúlt 20 év legjobb eredményét jelenti. Legutóbb ez George W. Bushnak sikerült 2002-ben.
Joe Biden elnök úgy nyilatkozott, hogy hihetetlenül elégedett az eredménnyel, és hogy a Republikánus Pártnak el kell döntenie, „kik is ők valójában”. A győzelem azért is volt fontos a demokratáknak, mert a szenátusnak kell ellenjegyeznie a kormánytagok és a bírók kinevezését.
A korábban várthoz képest eltérő végeredmény arra vezethető vissza a Gálik Zoltán, a Corvinus Egyetem docense szerint, hogy
a kampányban a republikánusok nagyon erőteljesen a gazdaságra koncentráltak.
Magas az infláció, nagyon megemelte a kamatokat a központi bank, ami a jelzáloghitelek esetében komolyan megnehezítette a kölcsönfelvevők helyzetét, de általában véve is nehezebbek lettek az életkörülmények. Tehát ezekre fókuszáltak igazán a republikánusok.
Igaz, hogy sokan bekerültek a szenátusba és a kongresszusba azok közül, akiket Trump személyesen támogatott, de maradtak kérdőjelek is. Például Floridában, ahol a szavazatok 59 százalékával győzött Ron DeSantis demokrata párti kihívójával, Charlie Cristtel szemben, aki 39 százalékot ért el. Négy évvel ezelőtt Ron DeSantis alig egy százalékpontos fölénnyel lett első alkalommal kormányzó. Gálik Zoltán szerint DeSantis ilyen arányú győzelme egy párton belüli elnökjelölti versengésnek nyitott utat.
Nem volt meglepő áprilisban az újonnan alakult Szabadság Mozgalom győzelme Szlovéniában, mert az embereknek elegük lett a Jansa-kormányból és bizalmat szavaztak egy váratlanul feltűnt új szereplőnek a helyi politikában. Újdonság talán az, hogy
egy korábban nem létező párt nyert Szlovéniában, hiszen az új miniszterelnök, Robert Golob 2022 januárjában lett a Szabadság Mozgalom nevű zöld párt elnöke és nyerte meg a választásokat.
2020-ban nem voltak választások Szlovéniában. Akkor egy nyugdíjrefom miatt bukott meg a kisebbségi kormány, mert a szavazók 2018-ban, az előző választásokon, nem arra adtak felhatalmazást, hogy Janez Jansával és a Szlovén Demokrata Párttal kormányozzanak együtt, ami később mégis bekövetkezett. A Jansa-kormány 2020 márciusában lépett hivatalba, és az nem volt egy könnyű időszak, mert berobbant a világjárvány, majd az azt követő gazdasági lassulás, amely azonban nem érintette annyira súlyosan a szlovén gazdaságot.
A bukás előszele és a környezetvédelmi érzékenység mutatója volt az a felháborodás, amikor tavaly tavasszal elfogadták egy vízügyi törvény módosítását, amely lehetővé tette volna a folyók, tavak és a tengerparton kisebb sport- és turisztikai vendéglátóhelyek létesítését. Az ezzel kapcsolatban kiírt népszavazáson a tervezetet 87 százalékos többséggel szavazták le az emberek.
Az elnökválasztás novemberben tartott második fordulójában
a balközép pártok által támogatott Pirc Musar a szavazatok 54 százalékát, míg a szintén függetlenként induló jobboldali Anze Logar volt külügyminiszter a voksok 46 százalékát szerezte meg.
A választási bizottság adatai szerint a második fordulóban a szavazásra jogosultak 52,13 százaléka, mintegy 855 ezer ember járult az urnák elé, valamivel több, mint az első fordulóban.
Az 54 éves Natasa Pirc Musar 1968-ban született Ljubljanában. 1992-ben szerzett diplomát a ljubljanai egyetem jogi karán. Pályafutását újságíróként kezdte. Hat évig dolgozott a szlovén közszolgálati televíziónál (RTV), majd további öt évig Szlovénia legnagyobb kereskedelmi csatornájánál, a POP TV-nél.
Magdalena Andersson svéd balközép miniszterelnök elfogadta a vereséget, miután a négypárti jobboldali ellenzéki tömb végül legyőzte a 2014 óta hatalmon lévő szociáldemokratákat a parlamenti választásokon. A Mérsékeltek, a Svéd Demokraták, a Kereszténydemokraták és a Liberálisok 176 mandátumot szereztek a 349 fős parlamentben, míg a balközép 173-at.
Nemcsak az az érdekesség, hogy a választást egyébként önmagában megnyerő szociáldemokraták a legnagyobb vesztesek, hanem az, hogy
nem is a legnagyobb ellenzéki erő, a Svéd Demokraták, hanem a harmadik helyen végző Mérsékeltek adják a miniszterelnököt Ulf Kristersson személyében.
Ez azonban semmit nem változtat azon a tényen, hogy a jobboldali populistáknak lesz talán a legnagyobb beleszólásuk a kormányzásba egy olyan politikai rendszerben, ahol a miniszterelnök szerepe egyáltalán nem olyan megkerülhetetlen, mint például Magyarországon.
A jobboldal erősödése várható volt, arra azonban senki nem számított, hogy meg is nyerik a választásokat. Ez azonban valószínűleg nem egyszeri eset volt, hanem az első megmutatkozása a válság miatt bekövetkező európai folyamatoknak.
(Borítókép: Lula da Silva, Emmanuel Macron, Giorgia Meloni és Pirc Musar. Fotó: Horacio Villalobos / Corbis / Getty Images, Aurelien Meunier / Getty Images, Simona Granati / Corbis / Corbis / Getty Images, Jure Makovec / AFP)