Március 7-én az Európai Parlament illetékes bizottsága jóváhagyta az Ukrajnával szembeni vámmentes kereskedelmi rendszer egy évvel történő meghosszabbítását az Európai Bizottság javaslatának megfelelően. Hogy valahogy megnyugtassa a feldühödött gazdákat, az Európai Bizottság fenntartotta magának a jogot, hogy korlátozásokat vezessen be az ukrán baromfira, tojásra és cukorra – írta meg az ukrán Telegraf.
Az európai gazdák elégedetlenségének fő oka az európai zöldalku. A gazdák úgy vélik, hogy az európai tisztviselők a „2050-ig nulla üvegházhatású gázkibocsátás” céljának elérése érdekében beavatkoztak a közös agrárpolitikába (KAP), a mezőgazdaság állami támogatási rendszerébe.
Az 1962-ben elfogadott KAP-politika támogatásokat nyújt a mezőgazdasági termelőknek, és megvédi őket harmadik országok versenyétől. Így a 2023 és 2027 közötti időszakra az európai költségvetés 189,2 milliárd eurót különít el a KAP keretében a mezőgazdasági termelőknek nyújtott közvetlen támogatásokra.
Az EU tízmillió mezőgazdasági üzemének túlnyomó többsége rendszeresen részesül pénzügyi támogatásban. Például 2022-ben csak a lengyel cukorrépa-termelők 5,9 milliárd euró támogatást kaptak a KAP-alapokból.
Az Európai Bizottság pedig úgy döntött, hogy ezt a mezőgazdasági jövedelemforrást összekapcsolja a környezetvédelemmel, az éghajlattal és az élelmiszerbiztonsággal kapcsolatos jogszabályokkal. Vagyis a mezőgazdasági ágazatban a környezetvédelmi előírások megerősítése és a mezőgazdaságból származó állami támogatás egy részének átirányítása az európai zöldmegállapodás céljainak elérésére irányul.
Nem meglepő, hogy ez mindenhol elterjedt. A franciaországi tiltakozásokat a kormánynak a mezőgazdasági üzemanyagok támogatásának csökkentésére vonatkozó tervei váltották ki. A németországi, görögországi és romániai gazdák hasonló okból tiltakoznak. Olaszországban a gazdák a mezőgazdasági termelőknek nyújtott adókedvezmények visszaállítását követelték. A lengyelek az ukránokat okolták a problémáikért.
Lengyel tejtermelők a határblokád ellen
Az ukrán gabona beáramlása nem jelent komoly problémát a nyugat-európai gazdáknak. Sokan közülük, például a spanyolországi és olaszországi állattenyésztők örömmel fogadták az Ukrajnából érkező nagyobb szállítmányokat. Az olcsó gabona a kelet-európai gazdák számára viszont aggodalomra ad okot.
Tény, hogy Lengyelországban például az orosz invázió első évében 8,3 milliárd zlotyval több ukrán mezőgazdasági terméket adtak el, mint a háború előtt, 2021-ben. Amint azonban az ukrán fegyveres erők feloldották az odesszai kikötők blokádját, az ukrán mezőgazdasági termékek Lengyelországba irányuló értékesítése jelentősen csökkent (7,7 milliárd zloty 2023-ban). Egyes élelmiszeripari terméktípusok, például a tej, a sajt és a joghurt esetében pedig a lengyel szállítások Ukrajnába messze meghaladták a fordított exportálási adatokat. Ezért a Lengyel Tejipari Szövetség nem támogatja a lengyel–ukrán határ blokádját.
Kedves gazdák, ne feledjék, hogy ebben az országban nem csak gabonatermelők vannak
– mondta Agnieszka Malyszewska, a Lengyel Tejipari Kamara igazgatója.
A lengyel Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb adatai azt mutatják, hogy a lengyel export Ukrajnába jelentősen megnőtt a nagyszabású invázió kezdete óta, és 2023-ban rekordmagas, 51,7 milliárd zlotys összeget ért el. Ugyanakkor a Lengyelországba irányuló ukrán export 2023-ban 20,3 milliárd zlotyt tett ki. Lengyelország Ukrajnával folytatott külkereskedelmének pozitív egyenlege 31,4 milliárd zloty. A külkereskedelmi statisztikákból egyértelműen kiderül, hogy az ukrán határ lengyel gazdák általi blokádja a lengyel fél számára károsabb.
Miért folytatódnak a blokádok mégis?
A tiltakozásokat nem hagyják elhalványulni az Európai Parlamentért kampányoló szélsőjobboldali politikusok. Sikeresen használják fel a vidéki munkások tiltakozását arra, hogy kampányoljanak az EU Green Deal (zöldalku), a kereskedelmi kvóták eltörlése és a határok megnyitása ellen.
Franciaországban például a Marine Le Pen vezette Nemzeti Összefogás (RN) aktívan kihasználja a gazdák elégedetlenségét. Németországban a gazdák tiltakozását az Alternatíva Németországért (AfD) támogatja. Jó példa van előttük, hiszen a gazdák felhasználása segített a jobboldali populista Geert Wildersnek megnyerni a holland parlamenti választásokat tavaly novemberben.
Hasonló a helyzet Lengyelországban is, ahol a jobboldali Jog és Igazságosság párt (PiS) és szélsőséges politikusok üldözik a gazdákat. A PiS úgy véli, hogy a gazdák tiltakozásai mindenképpen segíteni fogják a zöldalku jobboldali ellenzőit abban, hogy növeljék mandátumaik számát az Európai Parlamentben.
Sok jel utal arra, hogy a gazdatüntetések elindítják a változás szelét
– mondta a PiS EP-képviselője, Jadwiga Wisniewska a Szolidaritás című lengyel hetilapnak adott interjújában.
Putyin narratívája és annak következményei
Az európai mezőgazdasági válság fő haszonélvezője természetesen Oroszország.
Az olcsó ukrán termékek európai piacokra való beáramlásáról szóló narratívát maga Putyin hangoztatta először, amint az ENSZ gabonaegyezménye értelmében a hajók elhagyták Odesszát. „Az összes Ukrajnából exportált gabona legnagyobb része nem a legszegényebb fejlődő országokba, hanem az EU-ba kerül” – hangoztatta a külföldi vendégeknek egy 2022. szeptember 7-i vlagyivosztoki gazdasági fórumon.
Később a gabonaegyezmény feladásával és az odesszai kikötők blokádjával Oroszország okkal számított arra, hogy az ukrán gabona a szárazföldi útvonalon keresztül Európába áramlik, és az Ukrajnával határos országokban, elsősorban Lengyelországban értékesítik. Amikor ez megtörtént, Putyin európai „barátai” és populistái nagyon könnyen felkapták a narratívát, és „dühös parasztokat” küldtek Ukrajna határaihoz.
A Kreml hármas hasznot húzott a határátkelők blokádjából. Először is, Ukrajna és Lengyelország gazdasága hatalmas veszteségeket szenvedett. Másodszor, feszültség és kölcsönös bizalmatlanság alakult ki a két szövetséges között. Harmadszor pedig Putyin „barátai”, a szélsőjobboldali európai pártok a gazdatüntetések támogatásával növelté választási esélyeiket.
