Vasárnap az ecuadori választók bírálatot mondhatnak a rövid ideje hatalmon lévő Daniel Noboa elnök eddigi kormányzásáról. Az évek óta válságos állapotban vergődő latin-amerikai országban legutóbb másfél évvel ezelőtt tartottak előrehozott választásokat, ahol Noboa, aki egy banánültetvényes oligarcha fia, azt ígérte, hogy leszámol a lakosságot rettegésben tartó drogkartellekkel és egyéb bűnbandákkal. Biztonságosabb-e ma Ecuador, mint 18 hónappal ezelőtt?
Daniel Noboa elnöknek azért kell ismét megmérettetnie magát, mert a két évvel ezelőtti előrehozott választáson csak a távozó elnök, Guillermo Lasso hátralévő hivatali idejének kitöltésére kapott felhatalmazást. Az idei tét azonban nagyobb. A győztes egy teljes, 4 éves államfői ciklusra rendezkedhet be a quitói elnöki palotában.
A mindössze 37 éves Noboa továbbra is Ecuador egyik legnépszerűbb politikai személyisége, 40-50 százalékos támogatottságával. Tipikus latin-amerikai populista politikus, akinek vonzereje abban rejlik, hogy fiatalos politikai kívülállóként jelenik meg, akit még nem szennyezett be a régi politikai elit, valamint abban, hogy a szervezett bűnözés elleni harc vezetőjeként határozza meg magát.
A bűnözés elleni egy éve tartó „háborúja” azonban csak szerény mértékben, 16 százalékkal csökkentette a gyilkosságok számát a 2023-as rekordmagas értékhez képest – ebben az évben több mint 8 ezren haltak erőszakos halált Ecuadorban. Sokan mégis úgy látják, hogy ezt az előrelépést a választók értékelni fogják.
A vasárnapi elnökválasztáson valószínűleg egy visszavágó bontakozhat majd ki a jelenlegi centrista elnök Noboa és Luisa González baloldali jelölt között. Noboa legutóbb csak 4 százalékponttal múlta felül a 47 éves ügyvédnőt. Mindkét politikust a jelenlegi kormánykoalíció egy-egy pártja jelölte. Az elnököt a jobbközép Nemzeti Demokratikus Cselekvés, míg fő kihívóját a korábbi államfő, Rafael Correa (2009–2017) és pártja, a szélsőbaloldali Polgári Forradalom Mozgalom támogatja.
Egyébként a Gonzálezt támogató Rafael Correa volt az egyetlen ecuadori elnök a 19. század vége óta, akit újraválasztottak. Amennyiben Daniel Noboa jelenlegi elnök vasárnap vagy a második fordulóban sikerrel járna, akkor az ő nyomdokaiba lépne. A régi elnök által támogatott Luisa González egy győzelem esetén viszont már biztosan nem lehet az ország első női elnöke, ugyanis az államfői posztot már egy másik nő, Rosalía Artega 1997-ben betöltötte előtte. Igaz, csak három napig.
A hölgyet az 1990-es évek végén azután bízták meg az ország vezetésével, hogy – ecuadori politikai hagyomány szerint – a parlament korrupció vádjával lemondatta az elnököt, és helyére őt, vagyis az alelnököt nevezték ki. A 2023-as előrehozott választást is hasonló incidensek előzték meg, ott azonban az elnök (Guillermo Lasso) nem várta meg, amíg lemondatják, inkább magától távozott.
Ecuador utolsó 10 elnökéből 7 nem töltötte ki a ciklusát, az államfők nagy részét pedig kormányzásuk után korrupcióval vádolták meg, és menekülniük kellett az országból – köztük Correának is.
A közvélemény-kutatások most a baloldali jelöltet tartják esélyesebbnek. A 2023-as választás jelöltjei közül mások is rajthoz álnak, támogatásuk azonban jelenleg elhanyagolhatónak tűnik. Azonban fontos megjegyezni, hogy a jelenlegi elnök népszerűsége is a választás hajrájában indult gyors emelkedésnek, miután megnyert egy tévévitát.
A visszatérők közt van például Jan Topic, egy jobboldali üzletember, aki vasszigort ígér a bandákkal szemben. Valamint Leonidas Iza, az ország nagy hatalmú őslakosszövetsége, a CONAIE elnöke. Rajtuk kívül további 12-en szerezték meg az induláshoz szükséges aláírásokat. A jelöltállítási feltételek egyébként Ecuadorban szándékosan alacsonyak, hogy minél többféle jelölt képviseltethesse magát.
Az ország elnökválasztási rendszere kétfordulós, kivéve akkor, ha valamelyik jelölt már az első fordulóban megszerezné a szavazatok több mint 50 százalékát. Egyes intézetek a regnáló elnök támogatottságát 45 százalék körülire mérik, kihívóját, Gonzálezét pedig 30 százalékra. Más intézeteknél ez az arány éppen fordítva van. A kutatásokban viszont közös, hogy a többi 14 jelöltnek csak apró, 2-3 százalékos támogatottságokat mérnek.
Az államfő személyén kívül a választók a Nemzetgyűlés – ez az ecuadori parlament neve – 137 képviselőjéről is döntenek. A legnagyobb parlamenti párt jelenleg a baloldali elnökjelölté, Gonzálezé, a Polgári Forradalom Mozgalom. A szélsőbaloldali párt koalícióban kormányoz Noboa elnök politikai csoportjával, a Nemzeti Demokratikus Cselekvéssel, a Szociálkeresztény Párttal és még néhány apró tömörüléssel. Együtt közel kétharmados többséget alkotnak a törvényhozásban. A 137 képviselői helyből tizenötöt a pártok országos listáiról, szavazatarányosan osztanak ki. Hatot a tengerentúli szavazók választanak meg, a fennmaradó 116 képviselő pedig a választókerületekből kerül a parlamentbe.
Ecuador 4 éve küzd az országban garázdálkodó szervezett bűnözői csoporttokkal. A vasárnapi választásokon szinte csak arról döntenek, hogy melyik jelölt és melyik párt lenne képes hatékonyabban fellépni a bűnözéssel szemben. És Mindkét esélyes jelölt ezzel kampányolt.
A legnagyobb ellenzéki párt az Építő Mozgalom (MC25). Ez az a párt, amelynek elnökjelöltje, Fernando Villavicencio a 2023-as elnökválasztási kampányban merénylet áldozata lett. A gyilkosságot állítólag egy bűnszervezet, a Los Lobos követte el. A végrehajtókat a hatóságok elkapták, de közel két év után sem tudni, hogy ki volt a kitervelő a bűncselekmény mögött. Hivatalosan egyik bűnbanda sem vállalta a felelősségét.
A jelöltet elvileg azért ölték meg, mert kemény fellépést sürgetett a kartellek ellen, azonban Ecuadorban minden jelölt ugyanezzel az ígérettel kampányolt. Az MC25 egyébként idén is indít jelöltet, Henry Cucalón személyében, aki Guillermo Lasso (2021–2023) kabinetjének kormányzatért felelős minisztere volt. A választáson ezeken kívül rengeteg, csak pár százalékos támogatottsággal rendelkező párt is indul, mindenféle ideológiával és elnökjelölttel.
Rejtélyes halálesetek, a közbiztonság teljes hiánya, szabadon garázdálkodó bűnbandák, totálisan korrupt hatóságok és politikusok. Nagyjából így lehetne összefoglalni Ecuadort, amelyet 4 évvel ezelőtt elért a kokainbűnözés. Pedig a világ két legnagyobb kokaintermelő országa – Peru és Kolumbia – közé beékelt államot addig a „béke szigeteként” emlegették. Ugyanis a latin-amerikai államokhoz képest a közbiztonság elfogadható volt. Mindez a pandémia alatt megváltozott.
2020-ban a környező Peru és Kolumbia bűnbandái behatoltak az országba, és elkezdték pusztító tevékenységüket. Az ország csendes-óceáni kikötővárosai felett átvették az irányítást, és végeztek az addig monopolhelyzetben lévő bűnbanda, a Los Choneros vezérével. Ecuador addigi leghatalmasabb drogbárójának halála után hatalmi vákuum keletkezett, amit egyszerre több szervezet is próbált betölteni. Hatalmi harcuk egy évek óta tartó kartellháborút robbantott ki. Ez először csak az ország börtöneire korlátozódott, azonban miután a korrupt hatóságok miatt a bandatagok átvették az irányítást az intézmények felett, az erőszak elérte Ecuador utcáit is.
A dél-amerikai ország alulfinanszírozott bűnüldöző szervei nem tudták kordában tartani az elszabadult erőszakot. Csak tavaly 7 ezer gyilkosság történt a 18 millió lelket számláló dél-amerikai országban – összehasonlításképp a bő 9 milliós Magyarországon évente 70-85 embert ölnek meg.
Noboa hatalomra kerülése után a helyzet valamelyest normalizálódott, aztán tavaly év elején megint elszabadult a pokol, miután a Los Choneros banda új vezetője megszökött a börtönből, és a szervezett bűnözői csoportok elkezdtek összehangolt terrorcselekményeket végrehajtani a lakossággal szemben. Ekkor történt az, hogy az elnök háborút hirdetett a bandák ellen, és kiterjesztette a hadsereg jogköreit, kritikusok szerint sajátját is.
Ecuador gazdasága eközben az egy főre jutó jövedelem alapján több mint öt éve zsugorodik.
Ez stagnálást eredményezett az életszínvonalban, és ezreket késztetett arra, hogy az Egyesült Államokba vándoroljanak. A hátramaradottaknak napi szinten kell rettegésben élniük a kartellek miatt.
Például Briggitte Hurtadónak is, aki az erőszakhullám epicentrumában, Guayaquil városában él – itt találhatók azok a „börtönök” ahonnan a kartellek az akcióikat indítják. Ez a csendes-óceáni kikötőváros a 2020-as évek közepére a nemzetközi kokaincsempészet egyik csomópontjává vált: a perui és kolumbiai drog nagy része ide tart, majd innen indul útnak Ázsiába, Európába és Észak-Amerikába.
Itt él és dolgozik Hurtado, egy 23 éves ecuadori nő, aki a CNN-nek elmesélte, hogy továbbra is szkeptikus Noboa elnökkel kapcsolatban. Az ecuadori nőt a munkából hazafelé tartva tavaly kétszer is kirabolták, egy alkalommal pedig a barátjával együtt bezárták őket egy autóba, és addig furikáztak velük fel-alá a városban, amíg a férfi számlájáról sikeresen levették az összes pénzt.
Semmi sem lett jobb azóta, hogy 4 évvel ezelőtt kitört az erőszak. Az emberek régebben többet jártak az utcára, volt élet
– vélekedik a nő sok más honfitársához hasonlóan.
(Borítókép: Katonák biztonsági intézkedéseket tesznek a 2023-as előrehozott szavazás megkezdésekor Quitóban, 2023. augusztus 20-án. Fotó: Rafael Rodriguez / Anadolu Agency / Getty Images)