A május 26-i EP-választás átrendezte az erőviszonyokat az Európai Parlamentben, az Európai Néppárt és a szociáldemokraták először nem tudnak együtt többséget alkotni. A szavazás után így máris kemény alkudozás kezdődött arról is, hogy kik legyenek az új Európai Bizottság vezetői. Azonban az EP-választás nemcsak az Európai Parlamentben hozott változásokat, számos országban a szokásosnál is nagyobb hatással lehet a belpolitikai folyamatokra.
Németországban sikerült győznie Angela Merkel Kereszténydemokrata Uniójának (CDU) és a bajor Keresztényszociális Uniónak (CSU), de 28,9 százalékot elérve gyengültek a 2014-es eredményükhöz képest, és a 2017-es szövetségi választásokhoz képest is. A CDU/CSU különösen a fiatalok között szerepelt gyengén.
A legnagyobb pofont azonban a nagykoalíciós partner szociáldemokraták szenvedték el, akiknek folytatódott a mélyrepülése 15,8 százalékkal. Az SPD ráadásul elbukta a brémai tartományi választásokat is május 26-án a CDU-val szemben, pedig 73 éven át vezették a tartományt. A csúfos eredmény miatt bejelentette távozását a szocdemek éléről és szövetségi parlamenti frakcióvezetői tisztségéből Andrea Nahles.
Az EP-választási eredményből adódó nagykoalíciós feszültségeket hétfőn próbálják meg átbeszélni.
Az EP-választáson pedig először kaptak ki országos szavazáson a Zöldektől, akik 20,5 százalékkal meglepetésre bejöttek második helyre. Folyamatosan nő a népszerűségük, most pedig már Németország vezető baloldali pártjává léptek elő. A bevándorlásellenes Alternatíva Németországért (AfD) javított ugyan a legutóbbi EP-választáson elért eredményéhez képest, de gyengébben szerepelt, mint a szövetségi választásokon.
Az EP-választás utóhatásai pedig még nem értek véget, annak ellenére, hogy Merkel alapvetően potenciális szövetségesként számol a Zöldekkel. A kampányt ugyanis a finisben egy kék hajú fiatal vlogger kavarta meg, akihez 70 másik influenszer is csatlakozott, és arra kérte több millió követőjét, hogy ne szavazzanak a CDU-ra, az SPD-re, és az AfD-re sem, mert ezek a klímapolitikájukkal „romba döntik a bolygót a jövő generációi előtt.”
Múlt hétfőn a CDU tavaly megválasztott, az elmúlt hónapokban konzervatívabb irányba forduló új elnöke, a Merkel távozása után lehetséges következő kancellárként is számon tartott Annegret Kramp-Karrenbauer a Politico.eu szerint arról beszélt, hogy
át kellene tekinteni az online kampányolás szabályait, mert az influenszerek kiállása olyan, mintha 70 újság fogna össze nyilvánosan a kormánypártok ellen.
Ellenfelei és civil szervezetek ezt a szólásszabadság elleni támadásként értékelték, és még a CDU türingiai vezetője is bírálta a kijelentést. Kedden már Merkelnek is cáfolnia kellett azokat a sajtóértesüléseket, hogy már nem bízik benne, hogy Kramp-Karrenbauer lehetne az utódja kancellárként.
Franciaországban Emmanuel Macron elnök Reneszánsz listája alulmaradt Marine Le Pen Nemzeti Tömörülésével (RN) szemben, de végül kevesebb mint egy százalék különbséggel. 23,31 százalékkal győztek Le Penék a 22,41 százalékot szerző Macronék előtt. Macron mozgalma 2014-ben még nem létezett, ezért eddig nem volt EP-képviselője, de a francia elnök maga emelte meg a választás tétjét, amikor személyesen is aktívan beszállt a kampányba, és az általa képviselt erősebb Európa vízióját állította szembe Le Pen nacionalista politikájával, és végső soron az euroszkeptikus-populista irányzatokkal.
Az európai szinten Matteo Salvini olasz belügyminiszter Ligájával összefogó Le Pen új nemzetgyűlési választások kiírására szólította fel Macront, és a mostani eredményre építve készül majd a helyhatósági, és a regionális választásokra. Le Pen összességében valamennyit gyengült is a 2014-es EP-választáshoz képest, viszont sikerült visszaszereznie azokat a szavazókat, akik a Macron politikája ellen indult sárgamellényes tüntetések mentén alakuló EP-listákra szavaztak volna. A sárgamellényesek messze a bejutási küszöb alatt szerepeltek végül.
Macron támogatói viszont azt emelték ki, hogy a fél éve tartó sárgamellényes tüntetések, és több miniszter lemondása után tudták megőrizni támogatottságukat saját bázisukon belül, és sikeresen mozgósítani fiatalokat. Macron EP-képviselői a legnagyobb csoport lesznek a megerősödött liberális frakción belül az új Európai Parlamentben, és a korábbinál sokkal nagyobb befolyást akarnak gyakorolni a döntéshozatalra, köztük rögtön az Európai Bizottság új elnökének megválasztására.
Az EP-választás azt is újból megerősítette, hogy a hagyományos nagy francia pártok, a jobbközép Köztársaságiak és a baloldali szocialisták komoly válságban vannak. A bukás miatt le is mondott Laurent Wauquiez, a Köztársaságiak elnöke. Édouard Philippe francia miniszterelnök azt emelte ki, hogy az EP-választás is megerősítette a francia politika teljes átalakulását, ami most már az integrációpártiak és az erősebb nemzetállamhívők küzdelméről szól. Le Pen ugyanerről beszélt, de ő nacionalista-globalista tengely mentén.
Olaszországban az EP-választás egyértelműen a bevándorlásellenes, Matteo Salvini belügyminiszter által vezetett Liga előretörését jelentette, ugyanakkor a másik kormánypárt, az Öt Csillag gyengülését is hozta. Salvini pártja 34,33 százalékot ért el, míg koalíciós társuk ennek a felét. Egy évvel ezelőtt, az olasz választásokon az arányok szinte pontosan fordítottak voltak.
Elemzők szerint Salvini arra használhatja ki a lendületét, hogy valahogy egy előrehozott választás felé terelje a helyzetet, amelyet jó eséllyel hasonló arányban nyerne meg. Ha ez történne, tisztán jobboldali kormányt igyekezhetne összeállítani, koalícióban például a jobboldali Olaszország Fivérei párttal és Silvio Berlusconi jobbközép Forza Italiájával. A Liga most a rendszerellenes, populista, jobb-baloldali felosztásba nehezen betagolható 5 Csillag Mozgalommal kormányoz koalícióban. A szövetség nem működik zökkenőmentesen.
A választás estéjén Salvini rózsafüzérrel a kezében azt ígérte, hogy visszavesznek a retorikából, visszatérnek kormányozni és elfogadják a reformokat, amelyekben megegyeztek az 5 Csillaggal. „Nem akarok kormányátalakítást, csak át akarom vinni a régiók autonómiájáról, az infrastrukturális fejlesztésekről, az adócsökkentésről és a nemzetbiztonságról szóló törvényjavaslatokat” – részletezte az olasz belügyminiszter.
A csütörtökön rendezett internetes szavazáson az 5 Csillag választói úgy döntöttek, hogy a rossz választási eredmény ellenére sem váltják le a párt vezetőjét, Luigi Di Maiót a posztjáról.
Az Egyesült Királyságban a brexit körüli patthelyzet miatt annak ellenére kellett megtartani az EP-választást, hogy 2016-ban népszavazáson döntötték el, hogy kilépnek az EU-ból. A május 23-i szavazás után egy nappal Theresa May kormányfő kénytelen volt bejelenteni lemondását, a szavazatok összeszámolása után pedig be is bizonyosodott, hogy a toryk tényleg csak 9 százalékot értek el, és ötödik helyen végeztek a Zöldek mögött. Azonban megbüntették a választók a Munkáspárt brexit körüli bizonytalankodását is, ők is veszteségeket szenvedtek el.
31,6 százalékkal tarolt viszont Nigel Farage Brexit Pártja, ami teljesen átvette a UKIP szerepét 2014-ből, és begyűjtötte a brexit körüli kavarás miatt elégedetlenkedők szavazatait. Farage már jelezte, hogy Brexit Pártjával hosszabb távú tervei vannak, és a parlamenti választásokon is indulni akar. Azonban azt pont a UKIP korábbi példája mutatta meg, hogy a brit választási rendszerben az EP-választáson elért eredményt nem könnyű alsóházi képviselői helyekre konvertálni. A Europe Elects azt is kiemelte, hogy a két nagy pártot, a torykat és a Munkáspártot nem nézve
valamivel még több szavazatot is kaptak összességében a maradáspárti erők, mint a kemény brexitpártiak.
Közülük különösen a második népszavazás mellett kardoskodó liberális demokraták erősödtek meg 20,5 százalékkal. A választási eredmények után a munkáspárti vezető Jeremy Corbynt támadták, amiért eddig nem foglalt egyértelműen állást a brexit körüli vitában, miközben a tory utódlási harc megnöveli egy megállapodás nélküli brexit kockázatát.
Az eredmény befolyásolhatja, hogy merre mozdulnak el a nagy pártok a következő hetekben. Corbyn utalt rá, hogy támogathatnak egy második referendumot. A toryknál most minden a június 10-e után kezdődő utódlási harcról fog szólni, több jelölt pedig azt sem tartaná problémának, ha október 31-e után megállapodás nélkül szűnne meg a brit EU-tagság. A toryk másik szárnya viszont szintén hajlana egy új népszavazásra.
Az egyik legesélyesebb miniszterelnök-jelöltnek tartott Boris Johnson volt külügyminiszter figyelmeztetett, hogy ha nem viszik végig a brexitet akár megállapodás nélkül is, akkor folyamatosan csökken majd a toryk támogatottsága. Az új megállapodást szorgalmazó utódjelölteknek üzenve Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke a keddi EU-csúcs előtt azonban megismételte, hogy nem tárgyalják újra a Mayjel kialkudott, de a brit alsóházban sorozatosan leszavazott feltételeket.
Spanyolországban tovább erősödött a kormányzó balközép Szocialista Párt, amelyik tavaly nyáron vette át a hatalmat a hatalmas korrupciós botrányba belebukott spanyol Néppárttól – úgy, hogy akkor még csak a parlamenti képviselők ötödét adták. Majdnem egy évig kisebbségben kormányzott Pedro Sánchez miniszterelnök, míg az április végi spanyol nemzeti választáson 28,7 százalékos eredménnyel a legnagyobb párt lettek a madridi törvényhozásban.
Új kormányt azonban eddig nem tudtak alakítani, mert legvalószínűbb koalíciós partnerükkel, a baloldali, rendszerkritikus, globalizáció-ellenes Podemosszal sincs többségük a spanyol parlamentben. A koalíciós tárgyalások most is tartanak, de a szocialisták nem félnek a kisebbségi kormányzástól. Carmen Calvo szocialista miniszterelnök-helyettes április végén azt mondta: megpróbálnak egyedül kormányt alakítani, mert az elmúlt évben is jó eredményeket hozott ez a megoldás.
Lehetséges koalíciós partnerük, a Podemos népszerűsége egyébként kissé visszaesett múlt héten: 10 százalékot értek el az EP-választáson, ami két ponttal rosszabb, mint a a nemzeti parlamenti voksoláson elért eredményük.
A másik szóba jöhető koalíciós partner, a liberális Polgárok (Ciudadanos) a nemzeti választáson elért jó eredményük után arra készült, hogy átvegye a vezető ellenzéki párt szerepét a Néppárttól, amely csak kevéssel végzett előttük. Ezekből az ambícióikból most vissza kell venniük, mert az EP-választáson jóval gyengébben szerepeltek a Néppártnál. A Néppárt 20 százalékot szerzett, a Ciudadanos 12-t.
Spanyolországban az EP-választással együtt rendezték meg az önkormányzati választást is. Az országos politika szempontjából sem lényegtelen, hogy a madridi tartományi gyűlésben és a városházán is a jobboldal került többségbe: a Néppárt, a Ciudadanos és a radikális jobboldali Vox közösen a jobboldalon tartották az irányítást a hagyományosan jobboldali körzetben.
A Heinz-Christian Strache alkancellárt le- és megbuktató Ibiza-videó szép keretbe foglalta az osztrák választásokat. Először felbomlott a kormánykoalíció, aztán Sebastian Kurz kancellár elveszítette a bizalmi szavazást a parlamentben, vagyis a szeptemberre tervezett előrehozott választásokig nem ő marad az osztrák vezető.
Addig is átmeneti minisztereket neveztek ki a jobbközép kormánypártból, az Osztrák Néppártból, vagy a Néppárthoz közel álló politikusokból és szakértőkből. A kormány nem alakít hivatalos koalíciót az osztrák parlamentben az előrehozott választásokig, de a kormányalakításnál feltétel volt, hogy az átmeneti vezetés bírja a parlamenti többség támogatását. Az ideiglenes kancellár, Brigitte Bierlein, az osztrák alkotmánybíróság elnöke lesz.
Az Ibiza-botrány után Sebastian Kurz Néppártja egyébként megerősödött, 34,7 százalékot értek el, míg a szélsőjobbos Szabadságpárt gyengült, bár még így sem elhanyagolható a 17,2 százalékos eredményük. Ez nagyjából 6-7 százalékos visszaesést jelent az előzetes felmérésekhez képest.
Szlovákiában hosszú idő óta először nem a szlovák kormánypárt, az Irány – Szociáldemokrácia (Smer) nyerte a voksolást, hanem a közelmúltban megválasztott új köztársasági elnök, Zuzana Čaputová által vezetett Progresszív Szlovákia/Együtt koalíció. 20 százalékot szereztek, és öt pontot vertek rá a Smerre. (A szlovák választásról részletesebb cikkünket itt olvashatja.)
Az eredmény azt mutatja, hogy felerősödött a változás, megtisztulás iránti igény a választókban Szlovákiában, ami akkor kezdődött, amikor tavaly februárban meggyilkolták Ján Kuciak oknyomozó újságírót. Az eset a szlovák politikai vezetés korrupciós ügyeire és a szervezett bűnözéssel való kapcsolataira világított rá. Márciusban a korrupcióellenes üzenetekkel kampányoló környezetvédelmi aktivista és jogásznő Zuzana Čaputová nagy fölénnyel megnyerte a köztársaságielnök-választást a Smer jelöltjével szemben. Ez a folyamat folytatódott az EP-választáson.
A szlovákiai magyar politikát is felrázhatja a szavazás eredménye: 2004 óta először nem jutott be szlovákiai magyar képviselő az Európai Parlamentbe. A Magyar Közösség Pártja (MKP) 396 szavazattal maradt le az öt százalékos bejutási küszöbről, a Híd-Most pedig 2,6 százalékkal zárt. Az MKP a választás másnapján egyeztetésre hívta a magyar pártokat. A Híd elnöksége szombaton értékelte a választás eredményét: az elnök Bugár Béla nem mondott le, de közleményben azt írták, érzik annak felelősségét, hogy 2020-ban ne ismétlődhessen meg, hogy képviselet nélkül marad a szlovákiai magyarság.
A győztes Progresszív Szlovákia párt egyébként a magyar kisebbség felé is nyitott, legalábbis a gesztusok szintjén. A listavezetőjük, Michal Šimečka magyar nyelvű Facebook-posztban felajánlott a választás estéjén, hogy EP képviselőként a szlovákiai magyarok érdekeit is védeni fogja csakúgy, mint a többi Szlovákiában élő nemzeti kisebbség és polgár érdekeit.
Ugyan szeptemberben egyébként is parlamenti választásokat tartottak volna Görögországban, de Alekszisz Ciprasz kormányfő kénytelen volt kiírni az előrehozott választásokat júliusra, miután baloldali pártja, a Sziriza a vártnál is rosszabbul szerepelt a párhuzamosan tartott EP- és regionális választásokon. A Sziriza a válságnak köszönhetően ragadhatta el a hatalmat 2015-ben egy megszorításellenes platformmal a görög politikát több évtizede meghatározó Új Demokráciától. A jobbközép ellenzéki párt azonban 33 százalékkal első helyen végzett az EP-választádon, míg a Sziriza csak 24 százalékot szerzett.
Az EP-választáson a szavazók véleményt mondhattak a Sziriza-kormány válságkezeléséről is, és a kampányban a gazdasági kérdések elég komoly szerepet játszottak. Kiriakosz Micotakisz, az Új Demokrácia vezetője adócsökkentést ígért, és a családok terheit is enyhítené. Többen azonban azért támadták Cipraszt, mert megegyezett Macedónia névváltoztatásáról, így a szomszédos országot már Észak-Macedóniának hívják. A kérdés rendkívül megosztja a görög társadalmat, többször is tízezrek tüntettek a ratifikálás ellen. Januárban végül átment a névváltoztatás a görög parlamentben is, azonban Ciprasz a vita miatt elvesztette koalíciós partnerét, a Független Görögöket, és kisebbségbe került. Ennek ellenére hajszálvékonyan, egy szavazattal még sikerült túlélnie akkor egy bizalmi szavazást a parlamentben.
Romániában a Klaus Iohannis elnök által az EP-választással egy időben kiírt korrupcióellenes népszavazás emelte meg a szavazás tétjét, azóta pedig tovább mélyült a politikai válság. A Iohannis elnököt támogató Nemzeti Liberális Párt (PNL) nyerte az EP-választást 26,28 százalékkal. A legnagyobb kormánypárt, a szociáldemokraták (PSD) 23,4 százalékkal lettek másodikok, ami hosszú idő óta leggyengébb eredményük. A népszavazással az őszi elnökválasztásra is készülő Iohannisnak sikerült mozgósítania a PNL és a korrupcióellenes USR-PLUS táborát is – utóbbi a harmadik helyen jött be 20 százalékkal –, és a válaszadók négyötöde szembement a szociáldemokraták jogalkotási törekvéseivel.
Múlt hétfőn aztán újabb csapást jelentett a PSD-nek, hogy a legfelsőbb bíróság egy nappal az EP-választás után jogerősen három és fél év börtönre ítélte hivatali visszaélés és okirat-hamisítás miatt Liviu Dragneát, a párt elnökét. Dragnea az ellene folyó eljárások miatt nem lehetett miniszterelnök, de az alsóház elnökeként, és pártelnökként lényegében ő jelölte ki az egymást váltó kormányfőket. A PSD ügyvezető elnökeként most Viorica Dăncilă miniszterelnöknek kell pártkongresszust összehívnia, többen őt látnák szívesen az új pártelnökként is. A népszavazás után Iohannis már kijelentette, hogy a kormánynak le kell mondania, és az ellenzék is előrehozott választást próbálna kiharcolni, Dăncilă azonban kijelentette, hogy kormánya nem mond le, csak akkor távozik posztjáról, ha a parlament megvonja tőle a bizalmat.
Dániában egy utolsó erőpróba volt az EP-választás a június 5-re kiírt parlamenti választások előtt, miután pedig meglepetés született, ez akár a szerdán tartott voksolást is befolyásolhatja. Még az urnazárás utáni első becslések is azt jelezték, hogy az ellenzéki szociáldemokraták nyerhetnek, végül mégis Lars Løkke Rasmussen kormányfő liberális-centrista pártja tudott győzni 23,5 százalékkal, a szocdemeknek 21,5 jutott. Mióta áprilisban kiírták június 5-re a választásokat, a felmérésekben a szociáldemokratákat vezető, és kemény migrációs politikát hirdető Mette Frederiksen biztosan vezetett. Azonban az EP-választás eredménye után újra nyílt a parlamenti választás is.
A kormánykoalíciót kívülről támogató bevándorlásellenes-populista Dán Néppárt nagyot bukott, amit vezetőjük szerint a pártot körbelengő botrányok és a klímaváltozás miatti aggodalmak magyaráznak. Ha ez az eredmény ismétlődne meg a június 5-i választásokon, akkor az sem kizárt, hogy nagykoalíció alakulna a liberálisok és a szocdemek részvételével. Nem mellesleg megint megnőttek Margrethe Vestager esélyei, hogy fontos pozícióba küldjék vissza Brüsszelbe. Ő az EU-s biztosok között a legnagyobb sztár, a Google és a Microsoft megregulázója, a tisztességes európai piaci verseny őrzője, akit azonban a szocdemek valószínűleg leváltottak volna.
Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán!