Brad Pitt adta át a legjobb női mellékszereplőnek járó Oscart. 

Youn Yuh-jung, amikor átvette az Oscar-díjat, odabiccentett Glenn Close felé, hogy micsoda faramuci dolog az, hogy ő nyeri a díjat, s nem pedig Close.

A koreai színésznő 1947 június 19-én született Keszongban (ma Észak-Korea), Szöulban nőtt fel. Apját fiatalon elvesztette, két testvére van. 1966-ban első éves egyetemi hallgató volt, amikor egy a TBC (dél-koreai kereskedelmi tv társaság) által rendezett nyílt meghallgatáson sikerrel szerepelt.

Az egyetemet otthagyta és 1967-ben debütált a „Mister Gond” című televíziós drámában. 1971-ben lőtt ki a karriere igazán, két femme fatale karakter emlékezetes megformálásával. Az első filmje a Woman of Fire-ben nyújtott alakításáért elnyerte a Legjobb Színésző díját a Sitges Fim Fesztiválon. Ezt követte egy történelmi dráma a Jang Hui-bin, amiben a hírhedt királyi szerető szerepét játszotta el.

Youn nem félt elvállalni provokatívabb szerepeket sem, amikben a női pszichében rejlő groteszket tárták fel: The Insect Woman, Be a Wicked Woman. Karrierje csúcsán házasságot kötött Jo Young-nam énekessel 1974-ben, visszavonult a filmezéstől és az USA-ba emigrált. 1984-ben tért vissza Dél-Koreába és folytatta filmes karrierét.

Visszatérése egészen csodálatosra sikerült, ami egészen egyedinek számított a középkorú színésznők között. Míg kortársai leginkább a klisés önfeláldozó anya vagy a rosszindulatú vényasszony szerepében szoktak feltűnni, az ő tehetsége lehetővé tette, hogy sokkal összetettebb, stílusosabb karakterekre is fel tudták kérni. Erre tökéletes példa a 2003-as A Good Lawyer's Wife. 2021-ben szerepelt a Minari című filmben, amiért most elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Oscar-díjat.

• Maria Bakalova (Borat utólagos mozifilm)

A fiatal, bolgár színésznő mindössze 24 éves, és csupán két éve kapta kezébe a diplomáját. A Borat második részéhez Londonban castingoltak, a színésznőt 600 másik közül választotta ki Sacha Baron Cohen a Borat lányának karakterére. A kritikusokat egyaránt meglepte Maria Bakalova játéka, de amikor 2020 őszén Cohen azt nyilatkozta, hogy a fiatal színésznő Oscart érdemelne az alakításáért, akkor azért ezt még sokan esélytelennek látták. Lehet, hogy bejön a komikus jóslata?

• Glenn Close (Vidéki ballada az amerikai álomról)

Glenn Close Grammy-, Emmy-, BAFTA- és Tony-díjas színésznőt már nem először jelölik Oscar-díjra. Az idei a színésznő nyolcadik Oscar-jelölése, eddig a Garp szerint a világ, A nagy borzongás és az Őstehetség című filmekben nyújtott alakításáért jelölték a legjobb női mellékszereplőnek járó díj kategóriájában, illetve a Végzetes vonzerő, a Veszedelmes viszonyok, az Albert Nobbs és A férfi mögött című filmek után jelölték mint legjobb női főszereplőt. Idén a Vidéki ballada az amerikai álomról című film női mellékszereplőjeként érte a megtiszteltetés, talán most végre hazaviheti a rég áhított arany szobrocskát, ami kiegészítené a már eddig is szép gyűjteményét a díjak terén.

• Olivia Colman (The Father)

Olivia Colman Oscar-, Golden Globe- és BAFTA-díjas brit színésznő, aki 2019-ben vehette át élete első Oscar-díját A kedvenc című filmben nyújtott alakításáért. Idén mint női mellékszereplő versenyez a gálán, a legjobb öt jelölt közé pedig a The Father című film juttatta, ahol Anthony Hopkins oldalán facsarja össze a nézők szívét. A történet Florian Zeller drámáján alapul, és egy olyan idős férfi küzdelmeit mutatja be, akit Alzheimerrel diagnosztizálnak.

• Amanda Seyfried (Mank)

Amanda Seyfried először a Bajos csajok című ikonikus tinivígjátékban tűnt fel, ahol bájosan alakította a kicsit buta, de szép lányt, akinek fő képessége, hogy befér az ökle a szájába, illetve hogy a teste megérzi az esőt (bár már csak akkor, ha esik). Majd láthattuk a Mamma Mia! című filmben énekelni, A Levelek Júliánakban cukiskodni, A nyomorultakban úgy hordani a kosztümöt, hogy majdnem újra divatba hozta vele a fűzőt vagy a Chloe – A kísértés iskolája című filmben, ahogy a hatalmas szemeit igenis tudja rémisztően használni. Oscar-gálán még nem volt jelölt, így a Mank című film külön emlékezetes maradhat számára.

• Yuh-Jung Youn (Minari)

A 73 éves színésznő a 2021-es BAFTA-gálán a Minariban nyújtott alakításáért vehette át a legjobb női mellékszereplőnek járó elismerést. A film egy koreai család életét mutatja be, akik a 80-as években kezdenek új életet Amerikában. A színésznő 1966 óta szerepel filmekben, de 1974-ben visszavonult tíz évre, majd az USA-ba emigrált, de szerencsére 1984-ben hazaköltözött, és folytatta a filmezést, amit talán ma este az akadémia egy arany szoborral hálál meg.

Hattie McDaniel volt az Elfújta a szél egyik legkedveltebb szereplője a fekete bőrű Mammy Vivien Leigh mellett, s az első afroamerikai színész, aki Oscar-díjat kapott 1940-ben a legjobb női mellékszereplő kategóriában.

McDaniel mégis megalázó elbánásban részesült a ceremónián, először be se akarták engedni a hotelbe, ahol a díjátadót tartották, a neve nem szerepelt a fő asztalon ültetettek között, végül a film producereinek sikerült elérni, hogy asztalt kaphasson. Ám csak egy szegregált asztalt kaphatott, távol attól az asztaltól, ahol a film többi sztárja ült.

Hattie McDanielnek azonban még a szegregált asztalhoz is hihetetlen útja vezetett: 1895-ben született felszabadított rabszolgák tizenharmadik gyermekeként. Nemcsak színész volt, komika, de professzionális énekes-dalszerző is, rádióműsort vezetett, tévésztár lett, számos bluesdal köthető a nevéhez. Miután Los Angelesbe költözött, eleinte nem kapott munkát filmekben, ezért szakácsként és házvezetőnőként kellett dolgoznia, aztán varietékben lépett fel, majd első fontosabb filmszerepe ironikus módon szintén egy házvezetőnő volt a The Golden West című filmben.

Ő volt az első fekete nő, aki rádióban szerepelt, a Hollywoodi Hírességek sétányán két csillaga is van: az egyiket a rádiózás történetében nyújtott fontos szerepéért kapta, a másikat színészi munkásságáért. Élete és munkássága igen fontos Hollywood történetében, hiszen felbukkanása után változott meg az a tendencia, hogy fekete színészek csak pejoratívan sztereotip, sablonos szerepeket kaphattak.

A legjobb nemzetközi játékfilm kategóriában dán, kínai, román, tunéziai és bosnyák produkciók versenyeztek az arany szobrocskáért. Érdekesség, hogy idén kimondottan sok olyan film szerepelt az Oscar-gála jelöltjei között, amely a való életben is megtörtént eseményt dolgoz fel.

A Nyertes:

Még egy kört mindenkinek

A dán tragikomédia négy férfi mindennapjaiba enged betekintést, akik kipróbálják azt a furcsa teóriát, miszerint az életük nyugodtabb, boldogabb és sikeresebb lesz, ha egy bizonyos mennyiségű alkohol van a szervezetükben. A véralkoholszint fenntartása érdekében naponta meghúzzák a flaskát, de van egy aranyszabályuk: este 8 óra után tilos a pia, akárcsak Hemingwaynél. De miért pont az amerikai novellista neve merül fel? Nos, Ernest Hemingway nemcsak páratlan író, de páratlan alkoholista is volt. Soha nem ivott írás közben, de az itallal – akárcsak a nőkkel – egész életében viharos kapcsolata volt. Legtöbbet mégis a baráti körében ivott, ő volt a társaság legszomjasabb tagja. 

Nevezettek maradtak

Better Days

Nyálasnak tűnő – és a cím alapján nyálasnak is hangzó – film a kínai produkció, ám a látszat néha csal. Két fiatal nem mesés, hanem inkább egy horrorsztoriba illő életút közben talál egymásra. A film hosszú utat tett meg az Oscar-jelölésig. Tavaly például visszavonták a Berlinalén való indulását, sőt a kínai bemutató dátumát is eltolták. A közvélemény szerint ennek az lehetett az oka, hogy az események egybeestek volna a népköztársaság megalapításának hetvenedik évfordulójával. A másik oldal szerint csak azért nem indulhatott a berlini fesztiválon, mert a 2019-es film nem készült el időben. 

Kollektíva

Halálos tűz pusztított 2015-ben a bukaresti Colectív szórakozóhelyen. A helyszínen 27 fiatal halt meg, míg legalább 180-an szenvedtek égési sérüléseket. Igen ám, de a sebesültek közül 37-en csak napokkal, hetekkel később kórházi fertőzésben haltak meg. Tömegek vonultak az utcára, a tüntetések pedig elérték a céljukat: lemondott a korrupt kormány. A kórházi halálesetek nem véletlenek: a katasztrófa és az azt követő vizsgálatok során kiderült, a sérülteken használt, fertőtlenítőszernek beállított folyadék csupán közönséges víz volt – nem csoda hát, hogy a sebek tovább fertőződtek, a páciensek pedig belehaltak a sérüléseikbe. A lefizetett igazgatók persze mindvégig tudtak a dologról...

The Man Who Sold His Skin 

A saját bőrét vásárra vivő szír menekült történetét elnézve hiba lenne azt hinni, hogy ez csak egy film, és hasonló képsorok nem történtek meg a való életben. Megtörténtek. A tetovált emberek dísztárgyként való mutogatása évszázadokra nyúlik vissza. A szétvarrt emberek cirkuszi mutatványosként keresték a kenyerüket. Amerikában és Angliában az 1800-as évektől kezdve a vándorcirkuszok és a mutatványosok ezekből a „szörnyszülöttekből” éltek – a tetovált férfiaknak és nőknek mindössze annyi volt a feladatuk, hogy kiálljanak a kíváncsi tekintetek elé.

Quo Vadis, Aida?

1995 júliusában a boszniai szerb hadsereg Ratko Mladić tábornok irányításával lerohanta az ENSZ által biztonságos menedékké nyilvánított Srebrenica városát. Több mint 8000 embert, főleg férfiakat és fiúkat gyilkoltak meg, testüket tömegsírokban temették el. Ez volt a Jugoszláviát megrázó háborúsorozat egyik legkegyetlenebb időszaka. Jasmila Žbanić drámai filmje megmutatja, hogyan fajult el idáig a helyzet. Nem a történtek miértjére keresi a választ, hanem a brutalitás mértékét igyekszik bemutatni: a rendező szerint sokkal fontosabb megérteni a tragédiához vezető utat, mint magát a tömegmészárlást.  

Anthony Giacchino és Alice Doyard Colette című filmje kapta a legjobb rövid dokumentumfilmjéért járó szobrot. A filmesek a hetvennégy éves egykori francia lázadó, Colette Marin-Catherine németországi utazását örökíti meg. 

– Ez a díj tisztelgés a nők előtt, akik a világ bármely táján küzdenek az igazságért – tette hozzá a díjátadón amerikai kollégája köszönő beszédéhez a franca Alice Doyard.

Ha egy jelölt film nem kapja meg végül a szobrocskát, hajlamosak vagyunk vesztesként szólni róla. Pedig a jelölések pillanatában tudjuk, hogy kategóriánként csak egy film juthat el a csúcsra, pláne a legjobb nemzetközi film kategória jelöltjei közül, mely alkotásoknak igazán ritkán van csak lehetőségük egyéb kategóriákban is megmérettetni. A Colectív című román film ezúttal két kategóriában is a szűkített listára került, miután az ítészek a legjobb dokumentumfilmek közé is beválasztották. 

Kettőből egy sem jött össze, de vajon tényleg jogosan szomorúak-e a román dokumentumfilm alkotói? A Colectív létrehozói korábban egyebek mellett bezsebelték munkájukért az Európai Filmdíjat, a Bostoni Filmkritikusok Társaságának díját, a Nemzeti Filmkritikusok Társasága díját, a St. Louis-i Filmkritikusok Egyesületének díját. Győzött a film Londonban, Torontóban és San Franciscóban is. 

Díjak (és jelölések) mindenhonnan, szóval szomorúságra nekik semmi okuk.

Nekünk, közép-európai újságíróknak viszont joggal fáj a szívünk az elmaradt díj miatt. Mert ez a film nem elsősorban a Colectív nevű bukaresti szórakozóhelyen kitört, 2015-ös tűzeset következményeit göngyölíti föl, hanem azt a korrupciósorozatot, amelyben újabb harminchét ember vesztette életét a román egészségügyi rendszert átszövő csalások miatt. A film arról a küzdelemről szól, ahogy egy sportújság néhány megszállott tagja a maga eszközeivel végigviszi a Hexi Pharma-ügyet az életveszélyessé vált fertőtlenítőszer-bizniszről, és szembeszáll a már halálos áldozatokat is követelő román korrupcióval. Mintha a Csernobil című zseniális minisorozat állami korrupcióról szóló részét látnánk egy 30 évvel későbbi eseménynél… Olyan világ ez, amelyet jól ismernek azok, akik Európának ezen a felén éltek az elmúlt 30-40 évben.

És megnyugtató, hogy a szerencsésebb társadalmi fejlődésű Nyugat is rácsodálkozik immár ezekre a történetekre. 

A Netflix dokumentumfilmje, a My Octopus Teacher, azaz A tanítóm, a polip kapta a legjobb dokumentumfilmért járó Oscart.

Jelöltek voltak még a kategóriában:

• Kollektíva (Collective)
• Crip Camp
• The Mole Agent
• My Octopus Teacher
• Time

Glenn Close egyszerre lett jelölt az Oscar-gálán és Arany Málna díjra a Vidéki ballada az amerikai álomról című filmben nyújtott alakításáért. Az Arany Málna díj kiosztóját (Golden Raspberry Awards) hagyományosan az Oscar előestéjén szokták megrendezni, és ellentétben az akadémiával itt a filmipar legpocsékabb alakításait és produkcióit díjazzák.

Idén Maddie Ziegler kapta a legrosszabb női mellékszereplőnek járó díjat a Music című filmben nyújtott teljesítményéért. De talán Glenn Close számára egy Arany Málna sem lett volna akkora csalódás, mint ha idén nyolcadjára sem neki ítéli az akadémia az Oscart.

Sandra Bullock volt az első jelölt, aki egy nap különbséggel vehette át az Oscar- és az Arany Málna díját is, igaz, ő két különböző alakítással érdemelte ki ezeket az elismeréseket. Becsületére váljék, hogy az Arany Málnát is személyesen vette át.

A Lelki ismeretek című film vihette haza a legjobb animációs filmért járó díjat. A film a jazz zenét dicsőíti, miközben az élet nagy kérdéseire keresi a választ.

If Anything Happens I Love You – Bármi történik, szeretlek című animáció kapta a legjobb animált rövidfilm kategória fődíját. A filmet Will McCormack és Michael Govier jegyzi.

Őrá már azt mondjuk, hogy magyar származású színész, rendező, mert bár eredetileg Steiner László néven született, viszont Londonban. A Pygmalion Higgins professzorának alakításáért jelölték Oscarra.

Az igen fiatalon, mindössze ötvenévesen elhunyt jóképű színész szülei, a Steiner házaspár a 19. század végén vándorolt ki Angliába. Leslie pedig aztán Hollywoodba ment tovább, bár egy ideig ingázott London és a Broadway között.

A legnagyobb sikert az Elfújta a szél hozta meg számára, mely az amerikai polgárháború (1861–65) történetét dolgozza fel családi drámákon keresztül az Egyesült Államok déli felén. A világhírűvé vált népszerű filmben Howard Ashley Wilkes szerepét alakította. Ő mondja kegyetlenül a belé reménytelenül szerelmes Scarlett O’Harának azt, amit soha egyetlen nő se akar az életben hallani: I don’t love you.

Magyarországon is jól ismert még a Vörös Pimpernel és a Modern Pimpernel című filmből, mely utóbbiban már a rendezői feladatokat is ő látta el.

További jelöltek voltak a kategóriában:

• Feeling Through
• The Letter Room
• The Present
• White Eye

A  Metál csendje hangos csapata, Nicolas Becker, Jaime Baksht, Michellee Couttolenc, Carlos Cortés and Phillip Bladh vehették át a Riz Ahmedtől a legjobb filmes hangért járó díjat. A díjat átadó művészt ugyanezzel a filmmel jelölték  a legjobb férfi főszereplő-díjra. 

Darius Marder rendezői debütálása teljesen új megvilágításba helyezi a zenés filmeket. A rendező testvérével Abraham Marderrel együtt készítette el a filmet. A Sound of Metalnak a hangzásvilágban rejlik a zsenialitása: mintha az idő múlásával a néző is elveszíteni a hallását. 

A hangmérnök, Nicolas Becker úgy keverte a hangokat, hogy az ember érzékszervei is összezavarodjanak. Riz Ahmed, a film főszereplője elmondta, hogy az életszerűbb alakítás érdekében egy kis készülékkel elzárta a hallójáratát, így még a saját hangját sem hallotta. (Meg is lett az eredménye, a kritikusok Ahmed legjobb alakításaként jegyzik.) A férfi hónapokig jelnyelvi tanárhoz járt, hogy elsajátítsa a jelbeszéd alapjait. A filmben több siket is szerepel, ám néhány stábtag nem is tudta, hogy ezek a szereplők nem hallanak.

A filmet 4 hétig forgatták, ám a Mikkel Nielsen vezette hangkeverési munkálatokkal 23 hét telt el.  

Chloé Zhao, a Nomádok földje rendezője kapta a legjobb rendező díját, ezzel az Oscar történetében ő a második nő, és az első ázsiai nő. Zhao beszédében hangsúlyozta, hogy gyerekkorában az apja azt tanította, alapvetően minden ember jónak születik, ő ebben ma is hisz, ezért a díjat azoknak ajánlja, akik megtalálják magukban ezt az eredendő jóságot. 

A szobrocskát a tavalyi legjobb rendező, Pong Dzsunho, az Élősködők készítője adta át, szavait tolmács közvetítette. 

Nagyon veszélyes kísérletet tesz tárgyává a középgenerációhoz tartozó dán rendező, Thomas Vinterberg filmje. Négy tanár azt próbálja bizonyítani vagy kideríteni, igaz-e az a feltevés, hogy egy bizonyos, nem túl magas (0,5) állandó alkoholszint a vérben az élet minden területén hasznos és pozitív eredményeket hoz. Ahhoz hogy a Még egy kört mindenkinek a kritikusok és a nézők szerint is olyan erős mozi lett, nagyban hozzájárult a rendező egyéni tragédiája, 19 éves lánya elvesztése autóbalesetben.

A film alapötlete nem volt új, mert Vinterberg már színdarabként megírta tíz évvel korábban a bécsi Burgtheater felkérésére. További inspirációt Vinterberg saját lánya, Ida adott, aki a dán fiatalok iváskultúráról mesélt neki, azt is ő szorgalmazta, hogy Vinterberg filmesítse meg a darabot.

Négy nappal a forgatás megkezdése után Ida autóbalesetben meghalt. A tragédiát követően a forgatókönyvet úgy alakították át, hogy életigenlővé váljon: „Nem csak ivásról kell szólnia, hanem életre ébresztésről” – jelentette ki Vinterberg. Az új változatban az alkohol továbbra is fontos szerepet tölt be, azonban a dramaturgiában most már nem megoldásként, hanem katalizátorként definiálódik.

A film, amit készítettem Tobias-szal és a barátaimmal, nem csak az ivásról szól. Hanem arról is, amit kontrollálhatatlannak hívunk. Az irracionalitásról és arról, hogy belépünk a kontroll nélküliség szobájába. És ez a szoba rengeteg mindent felkínál

– mondta Vinterberg egy interjúban, ahol azt is bevallja,hogy éreztek egy afféle morális kötelességet, hogy feltárják az alkohol árnyoldalát is.

Vinterberg 1995-ben Lars von Trier, Kristian Levring, Søren Kragh-Jacobsen és Thomas Vinterberg alapították a Dogma mozgalmat. Három évvel később ő írta és rendezte az első Dogma-filmet Születésnap (Festen) címmel. A film számos jelölést és díjat kapott.

Magáról a moziélményről pedig Vinterberg azt mondja: szerintem az embereket mindig vonzani fogja ez a sötét terem és az, hogy egy érzelmi utazáson közösen részt vegyenek, ahol hallani és szagolni tudják egymást. Moziba menni, az odáig tartó út, szintén utazás.

Az MTPF (The Motion Picture & Television Fund) nyerte a Jean Hersholt humanitárius díjat a 100 éves elkötelezett szolgálatért.

A legelső Oscar-gálát 1929. május 16-án tartották a Hollywood Roosevelt Hotelben, a jegy mindössze 5 dollárba fájt, maga az ünnepség pedig nem volt több mint negyedóra. A díjazottak egyébként is már hónapokkal korábban értesültek az eredményről, a gála szimplán egy formális köszöntés volt.

Sergio Lopez-Rivera, Mia Neal és Jamika Wilson vehette át a legjobb smink és haj díját.

Furcsán nézett fiára Daniel Kaluuya édesanyja, amikor a férfi így köszönte meg a legjobb férfi mellékszereplőnek járó díjat:

Anya és apa szexeltek. Elképesztő!

Liza Minnelli élete legnagyobb alakítását 1972-ben a Kabaré című zenés filmben nyújtotta, ami után Oscar-díjat is kapott.

Ezzel ma is egyedülálló rekordot állított fel, hiszen sem azelőtt, sem azóta nem volt rá példa, hogy valaki Oscar-díjas szülei után maga is átvegye az akadémia legnagyobb elismerését. Édesanyja, Judy Garland 1940-ben kapott ifjúsági Oscar-díjat, édesapja, Vincente Minnelli 1958-ban vehette át a filmes szakma legrangosabb elismerését a Gigi című film rendezése után.

Első Oscar-díját az Angol beteg kosztümjeinek megtervezéséért kapta Ann Roth, az 1931-es születésű jelmeztervező. Második szobrát a 93. gálán Ma Rainey: A blues nagyasszonya című film ruháiért nyerte el. 

A dán rendező a könnyeivel küzdött, amikor megtudta, hogy filmje, az alkoholizmus egyszerre felszabadító és veszélyes hatásáról szóló Még egy kört mindenkinek lett a legjobb idegen nyelvű mozi.

Ez egy csoda, és Ida, te ennek a csodának a része vagy

– emlékezett lányára, aki a film forgatása közben 19 évesen autóbalesetben halt meg. 

Azt mesélik, Mads Mikkelsen élete talán legerősebb alakítását nyújtja Thomas Vinterberg filmjében. A rendező személyes tragédiák közepette tért vissza indie gyökereihez, hogy elkészítse legélethűbb, az alkoholizmust „ünneplő” filmjét, amely két Oscar-jelölést is kapott. 

Sturla Brandth Grovlen operatőr kézi kamera segítségével képezte le a szereplők hangulatát, a nyugalmi állapot és a kaotikus képek váltakozása elengedhetetlen kelléke a filmnek. Néhány ital után a kamera mozgása máris szabadabbá és folyékonyabbá válik. 

A dán-svéd koprodukció a rendező lánya emlékére készült – Ida Vinterberg alakította volna Mikkelsen aggódó tini lányát, ám a 19 éves lány egy autóbalesetben meghalt. Ida imádta a projektet, apja pedig úgy érzi, minden – a filmet ért – dicséret a lányhoz szól. 

13 év után ismét nő – név szerint Emerald Fennell – vehette át a legjobb forgatókönyvért járó díjat, méghozzá az Ígéretes fiatal nő című filmért.

Amanda Seyfried vadító vörösben jelent meg a ruhához színben passzoló szőnyegen. A legjobb női mellékszereplő kategóriában versenyző színésznő elárulta, hogy édesanyja számolt be neki arról, hogy bekerült a végső jelöltek közé, mert ő annyira izgult, hogy inkább nem állított ébresztő órát, és a kisfiával aludta át a nagy bejelentést.

A The Father című film forgatókönyvének írói örülhetnek.

Florian Zeller a köszönőbeszédében azt mondta, hogy a forgatókönyvet Anthony Hopkins számára írta, mert őt tartja a legjobb színésznek.

Daniel Kaluuya a Júdás és a fekete messiásban nyújtott alakításáért kapta meg a legjobb mellékszereplő díját. A boldog művész  az Istennek, az édesanyjának köszönte meg először a sikert, majd rátért a családja távolabbi tagjaira és munkatársaira. Később arról beszélt, hogy a fekete közösség számára az egység jelenti a legfontosabb erőt.

– Sok munka áll még előttünk, de kedden folytatjuk, mert ma ünnepelni fogunk. Örülök, hogy élek, ezt ünneplem ma este, szeretet és béke! – búcsúzott a közönségtől az idei Oscar legjobb férfi mellékszereplője.  

Emerald Fennell, angol színésznő, rendező és producer vette át az első szobrot az Ígéretes fiatal nő című thriller forgatókönyvéért a 93. Oscar-gálán.  

Előtte, persze, megy a gála önpromója, de hamarosan jönnek a sztárok! Minden úgy indul, mintha egy filmet néznék.